Hatalmas terület, gyér lakosság
Földünk felszínét az emberi tevékenység jelentősen átalakította, különösen a sűrűn lakott területeken, ahol az egykori erdők helyén legelők és intenzíven művelt mezőgazdasági területek, illetve egyre növekvő települések jöttek létre. A legtöbb ember számára a természet hiánya akkor lett érzékelhető igazán, amikor az erdők kezdtek eltűnni a lakóhelyek környezetéből, és egyre távolabbra került a természet.
A legnagyobb területű (1,7 millió km2), de az egyik legkisebb népességű (740 000 fő) USA-tagállam neve az Alyeska (jelentése: nagy föld) aleut szóból származik, és William Henry Seward amerikai külügyminiszter nevezte először így az 1867-ben az orosz cártól 7,2 millió dollárért megvásárolt földterületet. Ő volt az, aki minden követ megmozgatott azért, hogy az USA Alaszkát megvegye az anyagi gondokkal küzdő orosz cártól, és ezért az amerikai közvélemény Alaszkát „Seward jégszekrénye” néven emlegette. Az Alaszkára ragasztott, költői jelzőként használt „The Last Frontier” („Végső határvidék”) fogalom pedig kifejezi az ember által meghódított területeken túli ismeretlen térségeket, a felfedezetlen vadont (Devine, B. 2011).
Alaszka, a nyughatatlan területű tagállam
A geológiai értelemben fiatal Alaszka egymáshoz sodródó kéregdarabokból (terrénekből) épült fel az elmúlt 200 millió évben. A mikrolemezek összeütközése miatti földrengések és vulkánkitörések tevékeny szerepet játszottak és játszanak ma is az alaszkai táj kialakításában. Az utolsó 2 millió évben aktív 130 vulkán közül a történelmi időkben is még több mint 40 működött. Mára az Aleut-szigetek és Dél-Alaszka területén számuk 19-re csökkent. Alaszka a legföldrengésveszélyesebb szövetségi állam, évente nagyjából 22 000 földrengést regisztrálni. Dél-Alaszkában pusztított az eddig mért második legnagyobb, a Richter-skála szerint 9,2-es erősségű földmozgás, amely 1964. március 27-én pattant ki. Anchorage közelében volt és 21 méter magas szökőár követte (a valaha mért legnagyobb, 9,5-es erősségű földrengést 1960-ban a chilei Valdiviában mérték) (Balázs D. 1972, Connor, C. 2014).
Az Ázsiából származó őslakók – pl. az aleutok, akik még a jégkorszak idején érkeztek az Ázsiát Amerikával összekötő földhídon keresztül, illetve a később a Jeges-tenger partvidékén megtelepedő inuitok – után az oroszok gyarmatosították Alaszkát, miután Vitus Bering dán hajóskapitány 1741-ben „felfedezte” déli partjait Nagy Péter cár megbízásából. Az őslakosoktól származó prémekkel megrakott hajók visszatértével prémvadászok, prémkereskedők hada szabadult Alaszkára, és az irgalmatlan vadászat a következő évszázad során a legértékesebb prémmel rendelkező tengeri vidrát a kihalás szélére sodorta.
Bár már 1880-ban talált egy aranytelért Joe Juneau (róla nevezték el a fővárost) a mai főváros melletti hegyekben, az igazi, híres „aranyláz” azonban 1898-ban tört ki, amikor a Yukon folyó, illetve mellékfolyója, a Klondike mentén valóban nagy tömegű aranyrögökre bukkantak. Ez több mint 100 ezer embert csalt az aranymezőre a meggazdagodás hiú reményével. A Klondike folyó vidéke valójában Kanadában található, az alaszkai határtól mintegy 100 km-re, de akkoriban csak Alaszka területén keresztül volt elérhető, ezért nevezték ezt az időszakot „alaszkai aranyláznak” (Tichy, H. 1939, Heye, A. 1965).
Alaszka népességszámának növekedése és infrastruktúrájának fejlesztése (köztük utak, repülőterek építése) a II. világháborús időszakban indult meg, amikor több mint 10 000 katona állomásozott itt. Közülük sokan annyira beleszerettek a „nagy földbe”, hogy leszerelésük után visszajöttek ide. De a hidegháború is erősödő katonai jelenlétet teremtett. A katonák és családjuk beköltözésének köszönhetően például Anchorage lakosságszáma az 1940-es 3000 főről 11 év alatt 47 000-re nőtt. A növekvő számú lakosság és a katonai beruházások nagy lökést adtak az alaszkai gazdaság fejlődésének. Ennek is köszönhetően Alaszka 1959-ben az Amerikai Egyesült Államok teljes jogú szövetségi államává vált (Devine, B. 2011).
A vadon mint gazdasági potenciál
Mindezek ellenére Alaszka legnagyobb része ma is lakatlan vadon, aminek fennmaradását a rendkívül gyér településhálózat és utak hiánya is elősegíti. Éppen ezért nem meglepő, hogy nyolc nemzeti parkja és számos természetvédelmi területe a legnagyobbak közé tartoznak a világon.
A szövetségi állam és a védett területek hatalmas mérete, a hiányzó infrastruktúra miatti nehéz és drága megközelítés miatt ezek a látványos, különleges környezetek a világ legkevésbé látogatott nemzeti parkjai közé tartoznak (pl. az észak-alaszkai Kobuk-völgy Nemzeti Park látogatottsága kevesebb mint 1000 fő évente) festői tájaik, különleges felszínalaktani értékeik ellenére. A magas földrajzi szélesség és a változatos, magasba nyúló hegyvidékek miatt jelentős területeket borít még ma is jég. Több mint 100 ezer gleccsere miatt a gleccserek földjeként is emlegetik Alaszkát, bár csak 616 „jégfolyónak” van neve (Devine, B. 2011).
A Jeges-tenger (amerikai térképeken Arktikus-óceán) partvidékén (Prudhoe Bay) találták meg 1968-ban Alaszka fekete aranyát, a kőolajat, amit egy 1280 km hosszú csővezetéken egy dél-alaszkai kikötővárosba, Valdezbe szállítanak. A világ legdrágább csővezetékének megépítését az 1970-es évek olajválsága miatti olajárrobbanás tette lehetővé és szükségessé. A beruházás csillagászati költségeit az állandóan fagyott talaj miatt megfelelő magasságba emelt, állványra helyezett fűtött csővezeték kiépítése okozta, ráadásul figyelembe kellett venni a rénszarvasok vándorlási útvonalát is, amit a vezeték keresztezett. Azóta is az állam legjelentősebb üzlete a kőolajkitermelés, amelynek hasznából egy 1976-os törvény értelmében minden alaszkai részesedik. Az osztalék évente kb. 1000-1500 dollár személyenként (Ghose, A.2012).
A szervezett turizmus a leginkább a déli-középső területek településeit összekötő aszfaltutak mentén bonyolódik, és legtöbben csak az utakhoz közeli nemzeti parkokat keresik fel. Természetesen csak a nyári hónapok tekinthetők turistaszezonnak, a tél hosszú és kegyetlen. A Jeges-tenger partján fekvő Barrow-ban nyáron 80 napig nem megy le a nap, télen 80 napig nem kell fel. Ilyenkor az állandó sötétség mellett nem ritka a mínusz 40 °C-os hőmérséklet sem!
Amit látni kell Alaszkában!
A sok élményt sorra venni lehetetlen, de néhányat kiragadva megemlíthető, hogy Alaszka legnagyobb, legnépesebb városát, Anchorage-t elhagyva érdemes megállni Mat-Su (Matanuska-Susitna) tartomány különleges kisvárosában, Palmerben. A település arról híres, hogy amikor az 1930-as években a gazdasági világválság miatt számos középnyugati farm tönkrement, akkor a Roosevelt-kormányzat 203 föld nélkül maradt családot (Matanuska kolónia) telepített át ide 1935-ben azzal a céllal, hogy a hegyekkel körülzárt területen felvirágoztassák a mezőgazdaságot. A kezdeti nehézségek után a zöldségek meghálálták a lelkiismeretes gondozást. Persze ebben szerepet játszott az éjféli nap időszakának napi 18-20 órás napsütése is, aminek köszönhetően akár 30 kg-os cukkini vagy 10 kg-os sárgarépa is megterem. Minden évben megrendezik a káposztaversenyt, az óriási termékek olimpiáját, amelynek győztese 2000 dollárt kap. A jelenlegi rekordot egy 47,9 kg-os káposzta tartja (Devine, B. 2011), aminek élethű méretű fém mását a többi rekord méretű zöldséggel együtt kiállították a városka központjában.
Palmert elhagyva már az igazi vadonban folytatjuk utunkat. A Matanuska-folyó völgyében futó út egyik oldalán a Talkeetna-hegység lepusztult vonulata húzódik, a másik oldalán a Chugach-hegység látványos csúcsai magasodnak, ahonnan az útról könnyen megközelíthető Matanuska-gleccser is útnak indul.
Kelet felé haladva elérjük a Wrangell–St. Elias Nemzeti Park és Természetvédelmi Terület határát. Az 53 000 km2-es, 1978-ban alapított nemzeti park az USA legnagyobb területű fokozottan védett területe, egy része bioszféra-rezervátum, UNESCO Világörökség, bár a parkban kijelöltek alacsonyabb védettségű területeket is, ami lehetőséget teremt a sportvadászoknak, sporthorgászoknak és bevételt jelent a nemzeti parknak. A nemzeti parkban található az ország második legmagasabb hegye (Mt. St. Elias, 5489 m), valamint 16 legmagasabb csúcsa közül 9, és számos jelentős gleccser is, köztük Észak-Amerika legnagyobb kiterjedésű parti gleccsere, a 45 km hosszú, közel 4000 km2-es Malaspina. A 4-6 km-es kalderájú Mt. Wrangell a park hatalmas, 4317 m magas pajzsvulkánja, amely 2002-ben tört ki utoljára (Petretti, F. 2007).
Délre fordulva 816 m magasságban érjük el a Thompson-hágót, amely Alaszka egyik leghavasabb helye. Télen gyakran hullik másfél méter hó egy nap alatt, de volt olyan szezon, amikor egy tél alatt 25,5 m-es rekord hóvastagság hullott le itt. Ismerve a gleccserjég képződésének menetét, ennyi hó összetömörödésével kb. 3,5 m vastag csonthó (firnjég), majd ennek további tömörödésével – amikor a légzárványok szinte teljesen eltűnnek – kb. 15 cm vastag gleccserjég keletkezik. Alaszka területén többszáz méter vastag gleccserfolyamok – amelyek egykor szintén hóból keletkeztek – alakítják ma is a felszínt. A hágóban nyáron csak az alaposan lecsiszolt hegycsúcsok és néhány csodaszép gleccser emlékeztetnek minderre.
Nyáron a Valdez-öböl és a Solomon Gulch Creek torkolata a lazacvadászok egyik paradicsoma. Az emberen kívül az oroszlánfókák, a tengeri madarak és a medvék is részesülnek a bőséges zsákmányból (Devine, B. 2011, Gőgös N.2017).
A 4500 fős Valdez település egy spanyol hadihajó tisztjéről, Antonio Valdezről kapta a nevét 1790-ben. A település növekedése az 1970-es évektől gyorsult fel, amikor elérte az olajipar, meg persze elsősorban az Alaszkát átszelő olajvezeték. A Valdez-öböl a Vilmos herceg-szorosba (Prince Wlliam Sound) torkollik, amelynek területén volt Észak-Amerika legnagyobb feljegyzett földrengésének, az 1964 nagypéntekén kipattant, már említett pusztító rengésnek az epicentruma. A rengések és a szökőárhullámok átrajzolták a tájat és elpusztították Valdez városát, amit később 6,5 km-rel távolabb, egy magasabb területen építettek újjá. 1989. március 24-én az öbölben futott zátonyra az Exxon Valdez tartályhajó, amelyik abban az időben a legnagyobb hajó volt, amit az USA-ban építettek. A katasztrófa következtében 41 millió liter nyersolaj ömlött a szoros vizébe, súlyos környezetszennyezést eredményezve, elpusztítva a tengeri élőlények jelentős részét. A környezet helyreállítása 30 millió dollárba került. Valdez egyúttal a kereskedelmi halászat egyik központja is. Kikötőjében halászhajók ezrei és halfeldolgozó üzemek sorakoznak. A halászat jelentőségét mutatja, hogy az USA kereskedelmi halfeldolgozásának a fele ebben az államban történik. A kikötés után a halakat még ott a kikötőben feldolgozzák a tengeri madarak nagy örömére. Az öböl túloldalán látható hatalmas olajtartályokhoz vezet az északról érkező csővezeték, ami stratégiai jelentősége miatt szigorúan védett, zárt terület (Devine, B. 2011).
Alaszka belső területének legnagyobb részét általában tajga borítja, amelynek a legfőbb növénye az akár 9-10 méterre is megnövő lucfenyő. A periglaciális terület sovány talajain az állandóan fagyott altalaj miatt a fák gyökerei nem tudnak mélyre hatolni, ezért a nagyobb szélviharok és a talajfolyástáncoltatja a fatörzseket. Ezekben a „részeg” erdőkben csupán 4-5 méter magasságúak a fák.
Az erdős területtől északra már a hatalmas kiterjedésű tundravidék fátlan, vizenyős lapályaival találkozhatunk. A vidék őslakosai az atapaszkok, akik nomád vagy félnomád életmódot folytattak, követték a rénszarvascsordákat, és nyáron halásztábort vertek a lazacos folyók partján. Bár a tengerparti őslakosoknál kisebb mértékben, de az 1820-as évektől kapcsolatba kerültek az orosz szőrmekereskedőkkel, és sokan szerződéses prémvadászként dolgoztak nekik (Tichy, H. 1939, Széchenyi Zs. 1963, Heye, A. 1965).
Alaszka leglátogatottabb nemzeti parkja a Denali Nemzeti Park és Természetvédelmi Terület, ami annak is köszönhető, hogy itt található az Alaszkai-hegység és Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a 6194 méteres fenséges Denali (korábban Mt. McKinley). A jelentős relatív szintkülönbségek és a gyakori viharok miatt a Denali az egyik legnehezebben megmászható, legtöbb áldozatotkövetelő csúcsok közé tartozik (Moore, R. J. 1999, S. Ildos, A. – Bardelli, G. 2001). Ritka kegy, ha a turista láthatja a hegyet, mert sajnos az év legnagyobb részében felhők borítják.
A parknak a látogatóközponttól induló autóbuszaival hivatásos természetvédelmi őrökkel kísérve fedezhetjük fel a nemzeti park rejtett értékeit (lehetőség van szervezett gyalogtúrákon is résztvenni, de azt korábban elő kell készíteni). Az óvintézkedések elsősorban a sajátos ökoszisztéma védelme, valamint a parkban élő nagyobb testű állatok (elsősorban a medvék) és a turisták közvetlen találkozásából adódó konfliktusok elkerülése miatt fontos. Itt minden az élővilágról szól. A fegyverhasználati joggal is felruházott természetvédelmi őrök bárkit letartóztathatnak, ha vétenek a természetvédelmi szabályok ellen. Fiatal, energikus idegenvezetőnk természetvédelmi őrként és buszvezetőként is helytállt. Furcsa volt, hogy amikor megláttunk egy grizzly medvét, mindenkit csendre utasított a buszban. Csak a fényképezőgépek exponálásának zöreje törte meg a csendet. Az állatokat itt nem lehet zavarni, megijeszteni, ha egy karibu (észak-amerikai rénszarvas) csapat éppen az úton akar megpihenni, akkor csöndben várnunk kell, míg megunják és tovább mennek, csak azután folytatódhat a túra.
Alaszka másik népszerű nemzeti parkja a csupán 2500 km2 területű Kenai Fjordok Nemzeti Park, amely a hasonló nevű félszigeten található. Fjordjait az USA legnagyobb, 1200 km2-es jégmezője által táplált gleccserek vésték ki. Seward városában szálltunk hajóra, hogy behajózzunk az egyik fjordba, amelynek végét az Aialik-gleccser 50 méteres fala zárja le. Alaszkai utunk során eddig nem panaszkodhattunk az időjárásra, többnyire kellemesen meleg, napos időnk volt mindenhol, de most megmutatta a másik arcát is. Elinduláskor hideg havas eső fogadott bennünket hatalmas köddel. Nem sok jót ígért számunkra ez a nap, de a lassan szétoszló köd mögött felsejlett a felhőpaplanba burkolt parti hegyek különleges látványa, láthatóvá váltak a vízen úszó, evő, tisztálkodó tengeri vidrák, a jeges-havas esőben pihenő oroszlánfókák a hajó körül köröző tengeri madarak és a hátát megmutató púposbálna mellett az Aialik-gleccser különleges színű, repedezett jégformái.
Bár Alaszka legnagyobb része rejtve maradt előttünk, mégis néhány hét elegendő ahhoz, hogy olyan benyomásokat szerezzünk különleges táji értékeiről, sajátos élővilágáról, az itt élő emberekről, amelyektől örökre a „Végső határvidék” rabjaivá váltunk.
A TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK
Kérdések
- Mely természetföldrajzi tényezők játszottak és játszanak ma is szerepet Alaszka földtani szerkezetének, felszínének kialakításában?
- Mely tényezők segítették Alaszka benépesülését?
- Mi az oka annak, hogy Alaszkában termesztik a világ legnagyobb zöldségeit?
- Miért Alaszkában találhatók a világ „legnépszerűtlenebb” nemzeti parkjai?
- Melyek Alaszka gazdaságának legfontosabb ágazatai? Mivel magyarázható a kialakulásuk?
- Keress híres magyarokat, akik alaszkai utazásaik tapasztalatairól könyvet írtak!
