A Vatnajökull Nemzeti Park – gleccserek és vulkánok birodalma

Szerző: Jó Viviána (1a,2) – Ásgeirsdóttir, Fanney (3b)
(1) ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Természetföldrajzi Tanszék, Budapest; (2) PermaChile Network, Földgömb Alapítvány, Budapest; (3) Vatnajökull Nemzeti Park, Kirkjubæjarklaustur, Izland;
(a) joviviana@gmail.com, (b) fanney.asgeirsdottir@vjp.is
A Vatnajökull Nemzeti Park működése méretéből és gyors átalakulásából adódóan sajátos, és az idelátogatóktól is nagy alkalmazkodást igényel. Az időjárás és a természet viszontagságait leküzdve azonban szemléletformáló és örökre szóló élménnyekkel térhetnek haza, ami jól megvilágítja a robbanásszerűen növekvő izlandi turizmus okát. 

A Vatnajökull Nemzeti Park

A vulkánokkal és jégtakarókkal tarkított Izland Földünk egyik páratlan tájával várja a természet szerelmeseit. A megannyi különleges természeti képződmény, a gazdag és változatos élővilág és a szélsőséges időjárás együttesen teszi a szigetországot igazán egyedülállóvá. Mindez önmagában is elmondható az ország déli részén elhelyezkedő Vatnajökull jégsapkára és környezetére, ezért védelmének fontosságát sok évvel ezelőtt felismerték Izlandon. A Vatnajökull Nemzeti Park (amely a jégsapka és tágabb környezetének területét foglalja magában) működése méretéből és gyors átalakulásából adódóan sajátos, és az idelátogatóktól is nagy alkalmazkodóképességet igényel. Az időjárás és a természet viszontagságait leküzdve azonban szemléletformáló és örökre szóló élménnyekkel térhetünk haza, ami jól megvilágítja a robbanásszerűen növekvő turizmus okát Izlandon. 

Történet és kiterjedés

A Vatnajökull Nemzeti Park 2024. június 7-én fogja ünnepelni 16 éves fennállását. Elődjei, a déli Skaftafell Nemzeti Park (1967) és az északi Jökulsárgljúfur Nemzeti Park (1973) területei már jóval korábban védelem alá kerültek. Ezek összeolvasztásáról és a Vatnajökull jégsapka teljes területének és tágabb környezetének védelméről 2007-ben döntött Izland parlamentje (Alþingi), így alakult meg az egységes Park 2008-ban (Petursson, J. G. – Kristofersson, D. M. 2021). A Vatnajökull Nemzeti Park területe megalapításakor közel 11 000 km2 volt, majd az elmúlt évek bővítéseinek következtében mára már meghaladja a 14 000 km2-t. Ezzel az ország területének jelentős részét, 14%-át foglalja magában (Björnsson, H. 2017). A Park négy fő régióra oszlik (északi – központok: Skútustaðir és Ásbyrgi, keleti – központ: Egilsstaðir, nyugati – központ: Kirkjubæjarklaustur és déli – központok: Skaftafell és Höfn; 1. ábra – B), amelyek geomorfológiája igen változatos. A területi felosztás a Park irányításának megkönnyítését szolgálja (Petursson, J. G. – Kristofersson, D. M. 2021), mivel mérete a legnagyobb Izlandon és két oroszországi arktikus nemzeti parktól eltekintve Európában is. 2019 óta a terület az UNESCO Világörökség részét képzi egyedülálló adottságainak köszönhetően, ami az aktív vulkanizmus és a gleccserek folyamatosan változó természeti dinamikájából fakad (Baldursson, S. et al. 2018). 

A – Izland és jégsapkái (jökull), B – a Vatnajökull Nemzeti Park területe (kék vonal) és négy régiójának határai (zöld vonal). 
Települések és látnivalók – 1: Kirkjubæjarklaustur; 2: Skaftafell; 3: Höfn; 4: Fjaðrárgljúfur kanyon; 5: Eldjá; 6: Laki; 7: Skeiðarársandur; 8: Mýrdalssandur. Vulkanikus rendszerek – I: Öræfajökull, II: Bárðarbunga, III: Kverkfjöll, IV: Grímsvötn, V: Þórðarhyrna, VI: Hamarinn; VII: Esjufjöll. Gleccserek és gleccsertó – a: Kotárjökull; b: Breiðamerkurjökull; c: Skeiðarárjökull; d: Skaftafellsjökull; e: Jökulsárlón. (Megjegyzés: elsőre megtévesztő lehet, hogy az izlandiak a jégsapkákat és a gleccsereket is jökullnek nevezik.) (Forrás: Vatnajökull Nemzeti Park [Internet1]).

A Park létrehozásának célja és látnivalói

A Park létrehozásának elsődleges célja Európa egyik legnagyobb kiterjedésű, jéggel borított területének, a Vatnajökull jégsapkának és tágabb környezetének megóvása volt. A természetvédelem célja a területen azonban nem csak a gleccserek, hanem a gleccserek által alakított tájak (gleccservölgyek, csipkézett hegyek, morénasáncok, olvadékvízsíkságok, proglaciális tavak, kanyonok), a különleges geológiai képződmények és az ezekhez alkalmazkodott élővilág megóvása is (Petursson, J. G. – Kristofersson, D. M. 2021). A Park nyugati szélén elhelyezkedő természeti látványosságok – a Fjaðrárgljúfur kanyon és az Eldjá vulkanikus hasadékvölgy – a Vatnajökull jégsapkától távol esnek, ennek ellenére rendkívül népszerű helyszínek. A Kirkjubæjarklausturtól nyugatra lévő közel két km hosszú és 100 méter mély Fjaðrárgljúfur kanyont palagonit építi fel, ami a jég alatti vulkanizmus során a víz és magma kölcsönhatásából képződött kőzet (Internet2). A kanyon 9000 éve kezdett el kialakulni, melyet a jég visszahúzódásának következtében keletkező olvadékvíz kezdett el kivájni (Thordarson, T. – Höskuldsson, Á. 2014). Az Eldgjá vulkanikus hasadékvölgy a Park legnyugatibb részét képzi. A Vatnajökull jégsapka nyugati szomszédja, a Mýrdalsjökull jégsapka alatt elhelyezkedő Katla vulkanikus rendszerének köszönhetően 939-ben alakult ki (Stothers, R. B. 1998). A teljes hasadékvölgy 30 km hosszan nyúlik el a két jégsapka között és egyben a Föld legnagyobb vulkanikus hasadékvölgye. A hasadékvölgy egy 8 km-es szakasza az Eldgjá, amelynek legmélyebb része 150 méter, legnagyobb szélessége pedig 600 méter (Internet1).

A Fjaðrárgljúfur kanyon és a kanyont alakító Fjaðrá folyó (fotó: Jó V.)
Az Eldgjá vulkanikus hasadékvölgy, oldalában az Ófærufoss vízesés (fotó: Jó V.)

A Park továbbá a természet és társadalom kapcsolatát is igyekszik erősíteni, ami a déli részen található, az állandóan változó olvadékvízrendszerek területén nagy alkalmazkodóképességet igényel az ott élőktől és a látogatók részéről is. A természetről és természetvédelemről szóló előadások, oktatások, interaktív kiállítások és játékok, szóróanyagok, továbbá a népszerű turisztikai helyszíneken való állandó jelenlét révén a Park dolgozói az izlandi glaciális örökség jelentőségét és megóvásának fontosságát hangsúlyozzák (Evans, D. J. A. 2016.). A Skaftárstofa Látogatóközpont (Kirkjubæjarklaustur, Izland) – a Vatnajökull Nemzeti Park nyugati régiójának bázisa – is ezeket a célokat szolgálja. A Központ kiállításának egy része a mohák sokféleségét, jelentőségét és törékenységét hangsúlyozza, amelyek jól alkalmazkodtak Izland különleges természeti adottságaihoz (Arnalds, O. 2015). A Központ körül kialakított interaktív játszótér (5. ábra) pedig a természet és ember együttműködését próbálja bemutatni, ami igen népszerű és tanulságos játék az idelátogatók számára. A játszótér környezetében találkozhatunk a lila színű csillagfürttel (Lupinus nootkatensis), amely hatalmas területeket borít Izlandon. Ezt a növényt egykor a talaj stabilizálására telepítették be, de mára már erősen elterjedt, invazív fajnak számít (Benediktsson, K. 2015).

A Skaftárstofa Látogatóközpont (Kirkjubæjarklaustur) kiállítása a mohákról (fotó: Jó V.)
A Skaftárstofa Látogatóközpont (Kirkjubæjarklaustur) körül kialakított interaktív játszótér egyik állomása, háttérben a jellegzetes csillagfürtökkel (fotó: Jó V.)

A Vatnajökull jégsapka

Gleccserek sokasága

A Vatnajökull jégsapka hiába Európa egyik legnagyobb jégsapkája, kiterjedése és vastagsága, a világ többi gleccseréhez és jégsapkájához hasonlóan folyamatosan csökken. A kis jégkorszak – ami Izlandon 1250–1300 között kezdődött és nagyjából 1890-ig tartott (Hannesdóttir, H. et al. 2015a, 2015b) – vége óta ezt a folyamatos csökkenést csak rövidebb ideig tartó előrenyomulások szakították meg (Schmidt, L. S. et al. 2019). A jégsapka jelenlegi kiterjedése nagyjából 7800 km2, míg térfogatát 3000 km3-re becsülik, melynek elolvadása a becslések szerint közel 1 cm-es globális tengerszint-emelkedéshez vezetne (Evans, D. J. A. 2016). A jégsapkát peremi vagy más néven outlet gleccserek alkotják, amelyek száma 40 körüli (GLIMS – NSIDC, 2005). A peremi gleccserek jégutánpótlását minden esetben a jégsapkák központi platójának területén képződő jég szolgáltatja, ami elérve a plató peremét túlcsordul és gleccserként mozog tovább. A tápláló területet és az abból kiinduló gleccsert együttesen platógleccsernek nevezzük (Evans, D. J. A. 2016.). 

A Laki csúcson, a Vatnajökull Nemzeti Park nyugati régiójában, háttérben a Vatnajökull jégsapka (fotó: Jó V.)

Tűz a jég alatt

A Vatnajökull Nemzeti Park területén hét vulkanikus rendszer van jelen, az Öræfajökull, Bárðarbunga, Kverkfjöll, Grímsvötn, Þórðarhyrna, Hamarinn és Esjufjöll, melyek közül az első négy a legaktívabb vulkánok közé tartozik Izlandon (Internet1). A Park és egyben egész Izland legmagasabb csúcsa az Öræfajökull vulkán teteje, a Hvannadalshnjúkur csúcs 2110 m-es tengerszint feletti magasságával. A vulkán a Vatnajökull jégsapka legdélebbi központja, és önmagában külön jégsapkaként is kezelik. Ez táplálja Izland legmeredekebb platógleccserét, a Kotárjökullt (Hannesdóttir, H. et al. 2015a). Az Öræfajökull vulkán és az északi Kverkfjöll hegylánc közötti völgyben található a Vatnajökull jégsapka legvastagabb része, mintegy 950 m-es jégvastagságával (Internet1). 

Tavak az olvadékvízből

A Jökulsárlón proglaciális tó és hatalmas jéghegyei, a Vatnajökull Nemzeti Park déli régiójában. A turisták mellett az Izlandra látogató fókák (borjúfókák és kúpos fókák) kedvelt helyszíne is, mivel a tó közvetlen kapcsolatban áll az óceánnal (fotó: Jó V.)
A Jökulsárlón proglaciális tó, háttérben a Breiðamerkurjökull gleccserrel, amely olvadékvizével táplálja a tavat (fotó: Jó V.)

Egy dinamikusan változó környezet

Az olvadékvízsíkság

Izland különlegessége a természet folyamatos átalakulásából fakad, amihez az izlandiak megtanultak alkalmazkodni. A gleccserek és vulkánok jelenléte alapjaiban határozza meg az itt élők életét, melyek kölcsönhatásaik hirtelen, akár pár nap alatt lezajló változásokat is okozhatnak a természeti táj képében. A gleccserek olvadása során keletkező víz a jégsapkák előterében a korábban már említett proglaciális tavak mellett olvadékvízsíkságokat (izlandiul sandur, a magyar szakirodalomban szandr) alakít ki, amelyek végeláthatatlanul kanyargó, hálózatos folyóágak és homokos, kavicsos üledékek rendszerei (Evans, D. J. A. 2016.). A gleccserek visszahúzódásának következtében a kilépő olvadékvizek aktívan változtatják irányukat, évszakosan pedig a víz mennyisége is erősen ingadozik, így a szandr területek is folyamatosan változnak. Nem meglepő, hogy a Vatnajökull jégsapka előterében a Föld legnagyobb aktív olvadékvízsíksága, a Skeiðarársandur helyezkedik el, amely 56 km hosszan húzódik a parton. A területet elsősorban a Skeiðarárjökull gleccser táplálja olvadékvizével. Az olvadékvízsíkságokon átvezető infrastrukturális létesítmények kialakítása nem egyszerű az állandó változások következtében, így a hidak és utak építése ezeken a területeken különös gondosságot igényel (Russell, A. J. – Knudsen, O. 1999).

Háttérben a Skaftafellsjökull gleccser, előterében az olvadékvízéből táplálkozó proglaciális tó. A gleccser nyugati szomszédja a Skeiðarárjökull gleccser, amely a hatalmas kiterjedésű Skeiðarársandur területét táplálja (fotó: Jó V.)
A Mýrdalssandur olvadékvízsíkság a Mýrdalsjökull jégsapkától délkeletre. A terület a Vatnajökull Nemzeti Parkon kívül esik, már a Katla Geoparkhoz tartozik (fotó: Jó V.)

Jökulhlaup, a mindent elpusztító áradás

A forró magma és víz keveredésének következtében fellépő robbanásszerű jég alatti freatomagmás kitörések során egy különleges képződmény, gyorsan megszilárdult vulkáni üvegdarabok törmelékéből felépülő kőzet, hialoklasztit-breccsa képződik (Fisher, R. V. – Schmincke, J.-U. 1984). A jég alatti kitörés sajátos és adott esetben igen veszélyes következménye a jökulhlaup, melynek során a magma jégbe való benyomulását követően annyi olvadékvíz keletkezik, mely a felszínre törve lezúdul, kisebb-nagyobb jégtömböket magával szakítva. A jeges ár komoly veszélyt jelent az emberekre, és az útjába kerülő infrastruktúrát maradéktalanul képes elpusztítani (Björnsson, H. 1992). A jökulhlaupok a hidak, utak és házak lerombolásán túl teljes egészében át tudják alakítani az olvadékvízsíkságok formáit, a folyómedrek és a partvonal átrendezésével. Nem volt ez másként a Bárðarbunga 1996-os kitörésekor sem, ami a 20. század legnagyobb jökulhlaupját idézte elő a Vatnajökull térségében. Az áradás közel 10 méter vastag üledéket hagyott maga mögött, mellyel alapjaiban formálta át a területet (Maria, A. et al. 2000). 

Alkalmazkodás és tanulás

Mindezen folyamatok rendkívüli alkalmazkodóképességet és odafigyelést követelnek a helyiektől, amit az izlandiak az évszázadok során sikeresen el is sajátítottak. A gyönyörű, de változó táj része mindennapjaiknak. A természet megóvásának fontosságát pedig igyekeznek a fiatal generációk számára is fontossá tenni. Az izlandi tanárok évente Höfnben gyűlnek össze, hogy a természet tanításba való bevonásának szükségességét és lehetőségeit megtárgyalják (Internet3). Ez a jó gyakorlat példaként szolgálhat más országoknak is a földrajzoktatás terén, hiszen mivel mással is kellene foglalkoznunk, mint a természettel, amely körülvesz minket?! A legfontosabb pedig, hogy ezt átadjuk a jövő nemzedékének is.

TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK

Kérdések

  1. Hogyan jellemeznéd a növényborítottságot a cikkben szereplő ábrák alapján? Mi az, ami egyértelműen hiányzik a tájból? Mi lehet ennek az oka?
  2. Hogy nevezik izlandiul azt az áradást, amely a jég alatti vulkánkitörés következménye lehet? Mit okozhat egy ilyen esemény?
  3. Milyen típusú gleccserek jellemzik a Vatnajökull jégsapkát? Miért ezek a fajta gleccserek alakultak ki Izlandon?

Források:

Köszönetnyilvánítás

Jó Viviána hálásan köszöni a Tempus Közalapítvány Erasmus+ ösztöndíját, ami lehetővé tette szakmai gyakorlatának megvalósulását Izlandon. Továbbá hálás a Vatnajökull Nemzeti Park munkatársainak (különösképpen Fanney Ásgeirsdóttirnak, Hanna Valdísnak, Benedikt Traustasonnak és Sigrún Sigurgeirsdóttirnak) és Fanney Gunnarsdóttirnak, hogy végtelen vendégszeretettel fogadták és segítették az ösztöndíjas időszak alatt. A szerzők szeretnének köszönetet mondani Telbisz Tamásnak és Ősi Attilának az építő jellegű megjegyzéseikért, amelyek javították a kéziratot.

Irodalom

  • Arnalds, Olafur (2015): Vegetation and Ecosystems. – In: The Soils of Iceland. World Soils Book Series. – Springer, Dordrecht. pp. 35–46. DOI: https://doi.org/10.1007/978-94-017-9621-7_4
  • Baldursson, Snorri – Gudnason, Jónas – Hannesdottir, Hrafnhildur – Thordarson, Tórðarson (2018): Nomination of Vatnajökull National Park for inclusion in the World Heritage List. – Vatnajökull National Park, Reykjavik, Iceland
  • Benediktsson, Karl (2015): Floral hazards: nootka lupin in Iceland and the complex politics of invasive life. – Geografiska Annaler: Series B, Human Geography 97. 2. pp. 139–154. DOI: https://doi.org/10.1111/geob.12070
  • Björnsson, Helgi (1992): Jökulhlaups in Iceland: characteristics, prediction and simulation. – Annals Glaciololgy pp. 95–106. DOI: https://doi.org/10.3189/1992aog16-1-95-106
  • Björnsson, Helgi (2017): Iceland. – In: The Glaciers of Iceland. Atlantis Advances in Quaternary Science, vol 2. – Atlantis Press, Paris. pp. 103–127. DOI: https://doi.org/10.2991/978-94-6239-207-6_3
  • Canas, Daniel – Chan, Winnie May – Chiu, Austen – Jung-Ritchie, Logan – Leung, Matthew – Pillay, Logesh – Waltham, Brenda (2015): Potential environmental effects of expanding Lake Jökulsárlón in response to melting of Breiðamerkurjökull, Iceland. – Cartographica: The International Journal for Geographic Information and Geovisualization 50. 3. pp. 204–213, https://doi.org/10.3138/cart.50.3.3197G
  • Evans, David J. A. (2016): Vatnajökull National Park (Southern Region): Guide to a Glacial Landscape Legacy. – Vatnajökull National Park, Reykjavík. 224 p.
  • Fisher, Richard V. – Schmincke, Hans-Urlich (1984): Pyroclastic Rocks. – Springer-Verlag, Berlin. 472 p. http://dx.doi.org/10.1007/978-3-642-74864-6
  • Hannesdóttir, Hrafnhildur – Björnsson, Helgi – Pálsson, Finnur – Aðalgeirsdóttir, Guðfinna – Guðmundsson, Svævarr (2015a): Changes in the southeast Vatnajökull ice cap, Iceland, between ~ 1890 and 2010. – The Cryosphere 9. pp. 565–585. DOI: https://doi.org/10.5194/tc-9-565-2015
  • Hannesdóttir, Hrafnhildur – Björnsson, Helgi – Pálsson, Finnur – Aðalgeirsdóttir, Guðfinna – Guðmundsson, Svævarr (2015b): Variations of Southeast Vatnajökull ice cap (Iceland) 1650–1900 and reconstruction of the glacier surface geometry at the Little Ice Age maximum. – Geografiska Annaler: Series A, Physical Geography 97. 2. pp. 237–264, https://doi.org/10.1111/geoa.12064
  • Maria, Anton – Carey, Steven – Sigurdsson, Haraldur – Kincaid, Chris – Helgadóttir, Gudrún (2000): Source and dispersal of jökulhlaup sediments discharged to the sea following the 1996 Vatnajökull eruption. – GSA Bulletin 112. 10. pp. 1507–1521. DOI: https://doi.org/10.1130/0016-7606(2000)112<1507:SADOJK>2.0.CO;2
  • Petursson, Jon Geir – Kristofersson, Dadi Mar (2021): Co-Management of Protected Areas: A Governance System Analysis of Vatnajökull National Park, Iceland. – Land 10. 681. 18 p. DOI: https://doi.org/10.3390/land10070681
  • Russell, Andrew J. – Knudsen, Oskar (1999): Controls on the sedimentology of the November 1996 jökulhlaup deposits, Skeiðarársandur, Iceland. – In: Smith, N. D. – Rogers, J. (szerk): Fluvial Sedimentology VI. – The International Association of Sedimentologists, Cape Town. 315–329.
  • Schmidt, Louise Steffensen – Ađalgeirsdóttir, Guðfinna – Pálsson, Finnur – Langen, Peter L. – Guđmundsson, Sverrir – Björnsson, Helgi (2019): Dynamic simulations of Vatnajökull ice cap from 1980 to 2300. – Journal of Glaciology 66. 255. pp. 97–112. DOI: https://doi.org/10.1017/jog.2019.90
  • Schomacker, Anders (2010): Expansion of ice-marginal lakes at the Vatnajökull ice cap, Iceland, from 1999 to 2009. – Geomorphology 119. 3-4. pp. 232–236. DOI: https://doi.org/10.1016/j.geomorph.2010.03.022
  • Stothers, Richard B. (1998): Far reach of the tenth century Eldgjá eruption, Iceland. – Climatic Change 39. 4. pp. 715–726.
  • Thordarson, Thor – Höskuldsson, Ármann (2014): Iceland, classic geology in Europe, Second Edition. – Dunedin Academic Press, Edinburgh. 256 p.
  • GLIMS – NSIDC (2005, updated 2018): Global Land Ice Measurements from Space glacier database. – International GLIMS community and the National Snow and Ice Data Center, Boulder. DOI: https://doi.org/10.7265/N5V98602
  • Internet1: https://www.vatnajokulsthjodgardur.is/
  • Internet2: https://www.katlageopark.com/geosites/mainly-geology/fjadrargljufur/
  • Internet3: https://www.youtube.com/channel/UCgJxj_Hy7cQuZY5xQ8im89g

Kiemelt kép forrása: flickr

 

 

Kiemelt írások

Kaleidoszkóp

Ilyen kanyon is van Európában

Hármas céllal indultunk Görögország legnagyobb nemzeti parkjába és a magyar turisták által alig ismert részébe, a Pindoszi Nemzeti Parkba. Feljutni a Pindosz-hegység Szmólikasz Orosz csúcsára – amely egyben Görögország második legmagasabb pontja – megcsodálni az Aoosz-folyó szurdokvölgyét és végiggyalogolni a Vikosz-kanyonon.

Kaleidoszkóp

Három az egyben – Tanulmányi kirándulás a balti országokban

A szerzők a tantermi keretekből kilépve próbálják tanítványaikat a világot felfedezni, megérteni vágyó felnőtté formálni. Egyik eszköze a tanulmányi kirándulás, amely egy térség természeti szépségein túl történelmi-kulturális emlékeinek, gasztronómia jellegzetességeinek megismerésére irányul.

Kedves Olvasóink!

Újra elérhető a honlap! 

Jó olvasgatást kívánunk!