A Dél-afrikai Köztársaság több mint 1,2 millió km2-es területén változatos tájakat ismerhet meg az odalátogató utazó. Az ország talán legismertebb és legkülönlegesebb tájegysége Afrika délnyugati peremén terül el az Atlanti-óceán partvidékén. Ez Fokföld délnyugati vidéke, amely Western Cape tartományhoz tartozik. Itt jól megférnek egymás mellett a sűrűn lakott városi területek, a gondosan művelt mezőgazdasági parcellák és a természetvédelmi területek.

Ősi alapokon
A terület kőzettani alapját a Cape Basin óidei rétegsorai alkotják, amelyek Afrika déli szegélyén halmozódtak fel. Napjainkban a Cape Supergroup üledékes kőzeteiként ismerjük ezt a rétegsort, amelyek anyaga a korai ordovicium időszak és a karbon időszak között rakódott le (Rust, I. 1973). A több kilométer vastag rétegsor felgyűrődése több fázisban történt. A karbon időszak végén kezdődött a geoszinklinális anyagának deformálódása, a gyűrődés fő időszaka a permben volt és a folyamat a triász közepén fejeződött be (de Villiers, J. 1944). A Cap gyűrődési öv – amelynek a Fokváros fölé emelkedő Tábla-hegy is része – a korai középidei hegységképződés egyik szép példája a déli félgömbön.
Napjainkban a területen három fő formáció kőzetei figyelhetők meg. A Mamesbury csoport mintegy 540 millió éves rétegeit sötétszürke iszapkő- és világosabb színű homokkőrétegek építik fel, ezek alkotják pl. a Signal Hillt és a Devil’s Peak lejtőinek alsó részét. A másik jelentős formáció a Cap gránit 540 millió éves összlete, amely a Tábla-hegy és több más hegy alapzatát alkotja. A harmadik a Tábla-hegy csoport, amelyet különböző homokkő-, konglomerátum- és tillitrétegek alkotnak.
A Fok-hegység kelet–nyugati irányban húzódó vonulatai közé medencék ékelődnek, a tengerparton keskeny parti síkságok kísérik. Óriási redőkbe gyűrődött óidei üledékekből átalakult változatos keménységű kőzetei (homokkő, agyagpala, kvarcit stb.) a déli tengerparttal párhuzamos, erősen lepusztult hegyláncokat képeznek (Gábris Gy. 2002). Fokváros felett a Tábla-öböl partvidékén emelkedik a lapos tetejű, meredek falú Tábla-hegy (pontosabb fordításban Asztal-hegy). Formáját a vízszintesen települő óidei homokkőrétegeknek és a lejtőit pusztító heves eróziónak köszönheti. Legmagasabb pontjára (Devil`s Peak 1087 m, korábban Windberg) drótkötélpálya visz fel.

Nagyváros a kontinens déli peremén
Fokföld esős telű, forró nyarú mediterrán típusú klímája jó lehetőséget kínál az emberi letelepedésre és gazdálkodásra. Az évi csapadék mennyisége 600-800 mm körül van. Sokévi átlagban egyetlen hónap havi csapadéka sem süllyed 20 mm alá. A domborzat is számottevő éghajlati különbségeket okoz. A tenger felé tekintő lejtők több csapadékot (800-1000 mm) kapnak, és a hegyekben ritkán havazik is. A medencék, folyóvölgyek azonban az esőárnyékban szárazságtól szenvednek, és észak felé egyre szárazabbak, melegebbek. A télen általában tartós, szitáló esők ellenére csekély a talajerózió (Gábris Gy. 2002).
Első európaiként a portugál Bartolomeu Dias 1488-ban kerülte meg a mai Jóreménység-fokát, amit ő Viharos-foknak nevezett el szélsőséges éghajlatára utalva. II. János portugál király utasítására azonban a térképeken Jóreménység fokának nevezték át (Balázs D. 1979), hogy ezzel is biztassák az újabb hajós vállalkozásokat India elérésére. Sokáig nem telepedtek le az európaiak a partvidéken. A Holland Kelet-indiai Társaság utasítására Jan van Riebeeck 1652-ben létesített erődített támaszpontot a mai Fokváros helyén azzal a céllal, hogy a társaság hajói vizet, élelmiszert, főként zöldségeket, gyümölcsöket és friss húst tudjanak felvenni további utazásukhoz.

Ezután holland bevándorlók, majd 1685-től Franciaországból az üldözések elől elmenekülő francia hugenották (reformátusok) érkeztek a területre. A hollandok és franciák utódai nevezték később magukat búroknak vagy afrikánereknek. Az angolok 1795-ben szállták meg Fokföldet, amit 1806-ra vettek végleg birtokba.

Napjainkra Fokvárosa Dél-afrikai Köztársaság második legnagyobb városa lett, a törvényhozás fővárosa, a parlament székhelye. Itt van az ország legnagyobb kikötője. A város agglomerációjában több mint 4,7 millió ember él. A sokféle kultúra keveredésétől színes város lakóinak 35,7%-a beszél afrikaansul, 29,8%-a xhosa nyelven és 28,4%-a angolul (Census 2022). Fokváros idegenforgalma Dél-Afrikában kiemelkedő, amit jó infrastruktúrája mellett kedvező éghajlatának és kiemelkedő természeti adottságainak köszönhet.

A Tábla-hegy Nemzeti Park
A Tábla-hegy Nemzeti Park észak–déli irányban 70 km hosszan húzódik a Tábla-hegytől és a Signal Hilltől a Cap-félsziget déli végét jelentő Cape Pointig. A Tábla-hegy mintegy 1000 m-rel emelkedik Fokváros fölé. Tetejét egy 3 km hosszú fennsík alkotja, amelynek sziklás felszíne változatos növény- és állatvilágnak ad otthont. A hegy teteje gyakran burkolódzik felhőkbe, amelyek akkor képződnek, amikor a délkeleti szél a hegy lejtőin felfelé fújja a hidegebb levegőt, és a harmatpont hőmérsékletét elérve megindul a felhőképződés.


A hegyre meredeken kapaszkodó turistautakon vagy – 5 perces utazással – kötélpályán lehet feljutni. A felvonó érdekessége, hogy egyszerre 65 utas fér be a kabinba, amely lassan, 360 fokban körbe is fordul, amíg felér az 1067 m magasan lévő felső állomásra. Innen gyönyörű kilátás nyílik Fokvárosra és a Tábla-öbölre.


Az északi Mouille ponttól a déli Cape Pointig 52 km hosszan elnyúló Cape-félsziget az afrikai kontinens délnyugati végén kinyúló hegyvidéki terület az Atlanti-óceán és a False-öböl között. A félsziget déli végén található Cape Point és a Jóreménység foka. A pleisztocén tengerszint-ingadozások idején gyakran volt sziget, utoljára körülbelül 1,5 millió évvel ezelőtt (Compton, J. S. 2004). Nem sokkal ezután a szárazföldhöz kapcsolódott, ez az összekötő homokos terület a Cape Flats.



A nemzeti parkhoz a szárazföldi területeken kívül jelentős tengeri védett területek is kapcsolódnak. Egyik ilyen a Hout Bay-ből hajóval elérhető Duiker-sziget vagy más néven Fóka-sziget. Az apró, mindössze 77×95 m-es, 0,4 ha területű sziget a dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus) telepéről és tengeri madarairól, pl. a kormoránok és sirályok különböző fajairól nevezetes.

A félsziget keleti oldalán Simon’s Town városa sokáig csak a haditengerészeti bázisáról volt nevezetes. Több mint 200 éve a Brit Királyi Haditengerészet építette itt az első haditengerészeti bázist és korunkban is itt van a dél-afrikai haditengerészet legnagyobb bázisa. Napjainkra azonban már sokkal békésebb látnivaló kelti fel az ide utazók érdeklődését.
A várostól néhány kilométerre délre terül el a hatalmas gránitsziklákról elnevezett Boulders Beach. A gyönyörű gránittömbök önmagukban is érdekes látnivalók, de az öböl más szempontból került fel a látnivalók térképére. Az afrikai szamárpingvinek először 1983-ban bukkantak fel ezen a partszakaszon, majd csodával határos módon kevesebb mint húsz év elteltével már legalább háromezer madár volt megfigyelhető a parton. Az 1910-es években még becslések szerint 1,5 millió szamárpingvin élt Afrikában, majd egy évszázad alatt élőhelyük pusztítása, a túlhalászás, a tengerek olaj- és egyéb szennyezései, a felelőtlen turisztikai fejlesztések, háziállatok támadásai miatt nagyjából húszezerre csökkent a létszámuk. Simon’s Townban főleg tavasszal gyűlnek össze, áprilisban akár ezer pingvinpár is érkezhet tojást rakni.


A dél-afrikai borok hazája
A terület mediterrán éghajlata kiváló feltételeket biztosít a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek. Az első szőlőtőkéket Jan van Riebeeck ültette el 1655 és 1659 között. 1679-ben Simon van der Stel kormányzó szaktudásával létrejött az első szőlőültetvény a Tábla-hegy mögött elterülő Constantia területén, amely a Groot Constantia nevet kapta. 1680–1690 között a holland telepesek után a Franschoek hegy lábánál a francia hugenották telepedtek le, így a fokföldi bortermelés nekik köszönhetően kiteljesedve felvirágzott, mivel magukkal hozták a francia borok készítésének tudományát. A borvidék legismertebb központja az ország második legrégebbi városa, Stellenbosch. Dél-Afrika történelmében, kultúrájában, mezőgazdasági és kereskedelmi életében a bortermelés meghatározó szerepet játszik. Napjainkban a világ bortermelő országainak élmezőnyébe tartozik, a 7. (2018) és a 9. (2021) hely között változik (Internet 1).


Tanításhoz ajánljuk
Kérdések
- Mely történelmi előzmények magyarázzák, hogy Fokváros napjainkban multikulturális város?
- Nézz utána, hogy milyen problémák adódtak és adódnak abból, hogy eltérő hátterű és kultúrájú népcsoportok keveredtek az ország területén!
- Milyen éghajlat és annak mely elemei tették lehetővé, hogy szőlő- és citrusültetvényeket hozzanak létre a letelepedett európaiak a területen?