Az elmúlt évtized soha nem látott gyors változást hozott a világban. Ha lépést akarunk tartani a világgal, követni kell a változásokat, alkalmazkodni kell a módosult igényekhez. Tudomásul kell venni, hogy az iskola ma már csupán az egyik helyszíne az információ- és ismeretszerzésnek. A tanár feladata már nem az ismeretek tömegének átadása, sokkal inkább az információhalmazban való eligazodás készségének fejlesztése, a tanulás képességének kialakítása. Az új szerep új, változatos módszereket igényel, változtatni kell az évtizedek alatt meggyökeresedett tanítási gyakorlaton. Meg kell találni azokat a munkaformákat, módszereket és iskolán kívüli lehetőségeket, amelyekkel a legjobb eredmény érhető el a földrajztanításban. A „Módszertani műhely” rovat célja, hogy bemutasson olyan módszertani elemzéseket, jó gyakorlatokat (kiemelten az kollaboratív és az online földrajztanítás-tanulásra), amelyek segítséget nyújthatnak pályakezdő és gyakorló földrajztanároknak a korszerű módszerek megismeréséhez és alkalmazásához.
A cikk bemutatja az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport tevékenységét, amelynek küldetése a földrajztanítás módszertani megújítása tudományos kutatásokkal megalapozott fejlesztésekkel. Céljuk a térképolvasási kompetencia tudatos és mérhető fejlesztése, a kompetenciaalapú szemlélet minél szervesebb integrálása a tanárképzés és a köznevelési gyakorlat mindennapjaiba.
A tanulmány a 2023/24-es tanévtől választható fenntarthatóság projektérettségi pedagógusi tapasztalatait vizsgálja. Bemutatja, hogy a projektérettségi nem csupán egy értékelési eszköz, hanem általa olyan ismeretek birtokosai lesznek a vizsgázók, amelyre a későbbiekben nagy szükségük lesz az egyetemi évek alatt vagy a munka világában.
A földrajztanításnak különösen komplex problémával kell szembenéznie évtizedek óta, amelynek egyik fontos eleme a szakmódszertani kultúra változatlansága a szűkülő időkeretek mellett. A tanulmány ennek okait tárja fel földrajztanárok körében végzett nagymintás interjús kutatás alapján.
Az írás a namíbiai Ethosa Nemzeti Park szavannájának állatait mutatja be, amelyek az időszakosan kiszáradó fehér, sós lapályon élnek, különösen az itatóhelyek környékén.
A gyémánt gazdagságot hozott a Namib-sivatag bányásztelepülésén, ami a veszte is lett. A bánya kimerülése után szellemvárossá vált, a homok vette birtokba.
A Namíbia déli részén játékosan szerteszét heverő hatalmas sziklatömbök felszín alatti magzatizmus során keletkeztek, és a felettük egykor elhelyezkedő üledékes kőzetek lepusztulása után kerültek a felszínre.
Az írás a Namíbiában legrégebben élő törzsek egyikének, a damaráknak az életét és életterét mutatja be az élő múzeumban megtapasztalhatók alapján. Életükben keverednek a hagyományos és a modern világ tárgyai, eszközei, viseletei.
Az írás életképeket villant fel a Kalahári-sivatagban élő szanok (közismertebb nevükön busmanok) hagyományos vadászó-gyűjtögető életmódjából.
A bemutatott kutatás megerősítette, hogy a földrajzi atlasz a téri készségek fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze. A legtöbb részterület esetén a rendszeres atlaszhasználók érték el a legjobb eredményeket. Az atlaszhasználathoz kötött órai tananyagfeldolgozásnak és készségfejlesztésnek jóval nagyobb szerepet kellene kapnia.