A sárguló levelek népe

Szerző: Vasváry Kinga
Budapest I. Kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium
vasvary.kinga@gmail.com
Thaiföld ÉK-i részén élnek a mlabrik, akik egykoron a szubtrópusi erdőket járták, ott építették levelekből a kunyhóikat, onnan szerezték az élelmüket. 400 fős törzsük nagy része ma is nomád vándorló életmódot folytat, de kénytelenek letelepedni.

Az utolsó vándorok nyomában

Él Thaiföld északkeleti részén, Nan és Phrae tartományban és a határ laoszi oldalán egy népcsoport, a mlabrik, akik egykoron a szubtrópusi erdőket járták, ott építették levelekből a kunyhóikat, onnan szerezték az élelmüket. Nem voltak állandó településeik, a védelmet nyújtó kunyhóik tetejét frissen vágott, zöld levelekből készítették. Addig táboroztak egy helyen, amíg a tetőlevelek elsárgultak. Ez idő alatt begyűjtötték a környék ehető terméseit, levadászták az állatokat, majd továbbvándoroltak.

Nan tartomány elhelyezkedése Thaiföldön (forrás: Google Earth)

A 20. század második felében, az 1980-as évek elejéig tartó zavargások, üldözések után több törzs elhagyta laoszi élőhelyét, és Thaiföld területén telepedett le (Waters, T. 2015). A thaiföldi kormány a jelentős lélekszámú, korábban lázadó hmongokat (délkelt-ázsiai népcsoport, Dél-Kínából, a Jangce és a Mekong közötti területről vándoroltak Burma, Thaiföld, Laosz és Vietnám területére) letelepítette, iskolát és egészségügyi ellátást is biztosított a településeiken. A mlabrik mindössze 400 fős törzsének kis csoportjai azonban tovább folytatták azt a nomád vándorló életmódot, amit előtte megszoktak…

Szabadság, másként értelmezve

A 21. századra a monszunerdők területe egyre jobban összezsugorodott. Ennek számos oka volt. Egyre nagyobb területeken hoztak létre banán- és kaucsukültetvényeket, amelyek részben az állam, részben pedig magánszemélyek kezében vannak. A hegyekben élő törzsek is egyre nagyobb területet vontak művelés alá, hogy rizst, zöldségeket, netán illegálisan drognövényeket termesszenek. A thai állam több nemzeti parkot hozott létre az őshonos állatok és növények védelmére, ezért lehetetlenné vált a mlabrik számára a kisemlősök és a hüllők vadászata.

Nan tartomány nagy részén eltűntek a mlabrik életterét adó erdők, helyüket mezőgazdasági területek foglalják el. Így szűkülő életterük miatt nem maradt más választásuk, mint az állandó letelepedés az állam által felkínált területeken. Már a korábbi ínséges években is kapcsolatba kerültek a hmong falvakkal, ahol időszakosan munkát vállaltak élelmiszer- és ruhaadományokért, de nem maradtak egy helyen. Az utolsó vándorló családok 2008-ban telepedtek le Nan tartomány Bo Klua körzetében (Wongwandee, N. et al. 2017). Állami támogatással beköltöztek egy hmong falu üresen álló házaiba.

A letelepített mlabrik a hmong települések üresen álló házaiban kaptak helyet. (letöltés)

Életmódjuk gyökeresen megváltozott, sokan a hmongok földjén kaptak munkát nagyon kevés pénzért. A gyűjtögető-vadászó társadalomban a pénzt nem ismerték, így a munkáért kapott pénzt nehezen tudták használni. A pénz értékét sem ismerték, így sok esetben vásárláskor nem megfelelő összeget adtak vissza a falu boltjában.

Jellegzetes építkezés (letöltés)

Az idősek a faluban is igyekszenek megtartani hagyományos öltözetüket. Az öreg férfiak ágyékkötőt viselnek és egy kis tarisznyában tűzgyújtó szerszámokat hordanak, amivel még a régi módszerrel lobbantják fel a tüzet. A gyerekek már „modern” ruhát viselnek.

Amikor meglátogattuk a törzset karácsony napján, a gyerekek műanyag flair székekből nézték a közösségi helyiségben órákon keresztül az akkor 1 hete kapott televízió adását. Tél volt, eléggé maszatosan futkároztak, hiszen a mosakodást még a nyári monszun csapadékos hónapjaihoz kötötték. 

A falu közösségi terében már a TV is helyet kapott. (letöltés)

A gyerekek iskoláztatása problémát jelent, hiszen mind nyelvi, mind egyéb nehézségek nehezítik az oktatást. Korábban az erdő, illetve a szülők tapasztalata volt a legfőbb tanítómesterük. A vándorlás alatt megtanulták, hogyan kell banánlevélből szállást készíteni, és azt, hogy a levelek megsárgulása jelenti a továbbállás idejét. Ismerték a vízforrásokat, azt, hogyan lehet növényekből is vizet szerezni, hiszen így biztosan kórokozóktól mentes vizet ihattak. Tudták, hogy mi ehető és mi nem. Jól fel tudták használni a bambuszt, mint a természetes növénytakaró egyik legfontosabb alkotóját: a bambuszsövény által védelmet kaptak a tigrisek elől, bambuszból készítettek éles kést, amely a bambuszrügyek, de a köldökzsinór elvágásában is jó szolgálatot tett. Bambuszsípon küldtek egymásnak üzeneteket messzire. Tüzet is raktak vele, a főzéshez még ma is ezt használják.

A banánlevelet be lehet gyűjteni a falu környékén. (letöltés)

Amikor meglátogattuk a mlabri falut, illett ajándékot vinni a vezetőnek. Vezetőnk tanácsára egy hatalmas és igen zsíros hússal kedveskedtünk a törzsfőnek, aki azonnal hozzákezdett annak megfőzéséhez. Tüzet gyújtott szinte rituális, ám begyakorlott mozdulatokkal a házában. Majd banánleveleket szedtünk és vágtuk a bambusz szárát. A bambuszcsőbe rakta a húst, a végét lezárta, és a tűzbe tette.

Amikor megfőtt a hús, óvatosan szétvágta a csövet, és a tartalmát egy nagy banánlevélen tálalta. A finom illatra rengeteg gyerek érkezett, körbe ülték a levelet, és fegyelmezetten várták, hogy kapjanak egy kis szeletet belőle. Az összegyűjtött terméseket, zsákmányt egykori nomád életük során is megosztották. A zsírdús húsfalatokat mindig is előnyben részesítették egy fehérjét és zsírokat nélkülöző erdőben. Jó vadászeszközök híján keveset vadásztak, a húst gyíkok, békák, csigák gyűjtésével teremtették elő, vagy a környező törzsektől cserélték méz, viasz ellenében.

Mindenkinek jut a zsíros falatokból. (letöltés)

A mlabri név erdei, dzsungelbeli embert jelent, lao nyelven nevük vadember. Egy másik hegyi törzs, a meok a dzsungel szellemeinek nevezik őket, ami a mlabrik számára sértő, mert ők félnek az erdők szellemeitől. Animista vallásúak, úgy gondolják, a gonosz ember lelke a tigrisbe költözik. Hitük szerint az erdei szellemek tigriseket küldenek, hogy megtámadják és elpusztítsák a családjukat, ha véglegesen letelepednek. 

Egyes lao szerzetesek szerint a mlabrik egykor egy földművelő, a laoszi uralkodónak adót (mézzel, rotanggal) fizető népcsoportból váltak ki kb. 500-700 éve, és lettek igazi erdei emberek. Maguk a mlabrik mit sem tudnak az eredetükről. Kis közösségekben éltek, ritkán találkoztak egymással, az idegen törzsek lakhelyét kerülték, saját lombsátrukat is rejtve építették fel. A környező népektől a lándzsájukhoz fémet (vasat) is cseréltek. 

Röghöz kötve

A letelepedés elkerülhetetlenné vált, és a mlabriknak a hmong falvakban kellett megtanulniuk az új életformának minden előnyét és hátrányát. A mlabriknak nincs írott nyelvük, az egyik legfőbb feladat a gyerekek írás-olvasásának megtanítása. Amikor az öregek meghalnak, az olyan, mintha egy iskolai könyvtár égett volna le. A kicsik azonban nehezen mennek rendszeresen iskolába, inkább a szüleiknek segítenek, ahogyan sok más helyen például az arab országokban vagy a tibeti Zanglában. A másik gond az, hogy az alkohollal is megismerkedtek a törzs tagjai, főleg a férfiak. Sokan rabjává is válnak, és az eredetileg békés nép mindennapjai közé bekerült az erőszakos viselkedés is. 

A felnőttek nehezen adják fel a kényelmes, rendszert nélkülöző életmódjukat, amelyet az erdei élet tett lehetővé. A rizsföldeken és a zöldségeskertekben végzett rendszeres munkát inkább az asszonyok végzik. A kereset kevés, tényleges munkájuk értékét a hmongok vagy más népcsoportok sem fizetik meg. Jövedelem nélkül nehezen tudnak boldogulni, kiszolgáltatottakká váltak, és sajnos a thai állam sem nagyon támogatja őket.

Mi lesz a mlabrik sorsa?

A mlabrikra az erdőben tigris leselkedett, a mézszerzés közben a fákról leesés, egyébként a súlyos sérülések, a betegségek, a szűkös élelem, az állatok mérgezése okozta az emberek halálát. Nagyon kevesen élték meg az idős kort, nagy volt a csecsemőhalandóság is. A letelepedés egyrészt segíthet a törzs létszámának megőrzésében, de ugyanakkor ott a veszély, hogy a tehetséges fiatalok nem maradnak majd a faluban, hanem a városokba költöznek, és tanulmányuk elvégzése után már kevesek térnek vissza. Az elvándorlás mellett a másik ellentmondásos dolog a turisták látogatása a mlabri faluban. A turisták segíthetnek a hagyományok fenntartásában, jövedelemhez juttathatják a törzs tagjait, de felkelthetik a fiatalokban egy „másik típusú” élet iránti vágyat, amely akár a mlabrik eltűnéséhez is vezethet.

A mlabrikat több nemzetközi segélyszervezet támogatja. (letöltés)

TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK

Kérdések

  • 1. Mely okok miatt vált szükségszerűvé a mlabrik végleges letelepítése?
  • 2. Milyen nehézségekkel kell megküzdenie ennek a népcsoportnak a letelepítés során?
  • 3. Hogyan változhat meg egy mlabri gyerek sorsa az állandó településen?
  • 4. Hogyan lehetne megőrizni a jövő számára a mlabri emberek által felhalmozott tudást?
  • 5. Hol élnek még a Földön olyan törzsek, amelyek a mlabrikokéhoz hasonló vándorló életmódot folytatnak?

Források:

A cikkben megjelent fotókat dr. Mari László készítette.

 

Irodalom

  • Waters, Tony (2015): Ethnography as a Contact Sport: the Mla Bri and the Long Family of Phrae, Thailand. (link)
  • Wongwandee, Norachat – Jeenkawkam, Nipon – Tantinipankul, Worrasit (2017): From Hunting and Gathering to Farming Society: King Mongkut University of Technology Thonburi and its Role in Supporting the Resettlement of the Mlabri community. – 13th Internacional conference on thai studies globalized Thailand? Connectivity, conflict and conundrums of thai studies 15–18 July 2017, Chiang Mai, Thailand.

Legfrissebb írások

Rovatok

Kiemelt írások

Kaleidoszkóp

Ilyen kanyon is van Európában

Hármas céllal indultunk Görögország legnagyobb nemzeti parkjába és a magyar turisták által alig ismert részébe, a Pindoszi Nemzeti Parkba. Feljutni a Pindosz-hegység Szmólikasz Orosz csúcsára – amely egyben Görögország második legmagasabb pontja – megcsodálni az Aoosz-folyó szurdokvölgyét és végiggyalogolni a Vikosz-kanyonon.

Kaleidoszkóp

Termelj, hogy biztonságban légy!

Az írás elsősorban azt mutatja be, hogy Norvégiában miért tartja életben jelentős állami támogatással a mezőgazdaságot és az élelmiszertermelést, miért nem vásárolják meg az olcsóbb ciprusi és észak-amerikai burgonyát, spanyol paradicsomot és olasz gyümölcsöt, hiszen megtehetnék, mert főként a szénhidrogén-gazdagság miatt igen nagy a növekvő számú népesség vásárlóereje.

Kaleidoszkóp

Óriás-hegység – A név kötelez?

Az írás egy földrajzi túra tapasztalatait osztja meg az olvasóval a cseh–lengyel határon húzódó Szudéták legmagasabb tagjában. Az Óriás-hegység gránitos tömbje az egyik legmagasabbra emelkedett rögösödött hegység Közép-Európában.

Kedves Olvasóink!

Újra elérhető a honlap! 

Jó olvasgatást kívánunk!