A Chaco-kanyon – Új-Mexikó, Amerikai Egyesült Államok
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Új-Mexikó egyik legcsodálatosabb része a Chaco-kanyon. A Föld legértékesebb régészeti lelőhelyei közé tartozik. A kanyont az indiánok szent földnek tekintik, hiszen sok törzs ősei otthonának is tartja. 1907 óta nemzeti emlékhely, UNESCO világörökségi helyszín is.
A kanyon bejáratánál egy magányos sziklahegy, a Fajada Butte őrködik. Tetején egy délkeletre néző sziklán olyan spirális sziklavésetet fedeztek fel, amelyre a beeső napsugarak és árnyékok pontosan mutatják a napéjegyenlőségeket és a nyári és téli napfordulókat.
A kanyon homokkő táblahegyek között húzódik 20 km hosszan, az oldalfalai 30-60 méterrel emelkednek a helyenként 1,5 km széles völgytalp fölé.
Az egykor itt élő emberek elég zord körülmények között éltek, télen az alacsony hőmérséklet (napjainkban januárban egy-egy hideg napon -7 °C-ot is mérhetnek) tette próbára az embereket a mindennapokban. Ehhez járult hozzá, hogy a völgynek nincs állandó vízfolyása, valószínűleg a források jelölték ki az épületek felépítésének a helyét is. Nem csoda, hogy az itt élőknek rendkívül kreatív módon kellett gondoskodniuk a víz megőrzéséről: gátakat, csatornákat, medencéket hoztak létre, hogy különféle növényeket (pl. tököt, babot, kukoricát) termeszthessenek. A mai látogató el sem tudja képzelni, hogy egykor zöld oázist találhattunk volna a völgytalp alján.
A Chaco-kanyon települési romjait amerikai lovaskatonák fedezték fel 1950-ben. A katonák az erős szél és a hirtelen lezúduló esők által lerombolt, homokkal befedett romokat találtak. A sziklák aprózódás miatti leomlása is sok kárt okozott. A régészek később több száz helyiséget ástak ki a kanyonban. Az anaszázi indiánok homokkőből és fából építették fel hatalmas épületegyütteseiket. A vastag falakat előbb simára csiszolt kövekkel burkolták be, majd kívül-belül bevakolták.
Egyik ilyen település volt a Pueblo Bonito, amit mexikói kereskedők neveztek el „szép falunak”, amely Kr. sz. 850–1150 között volt lakott.
A pueblo homlokzata 160 méter hosszú, kerülete 440 m. A házkomplexum D alakot formáz, középen egy nagy térrel. A helyiségek először földszintesek voltak, majd ahogy teltek az évek, az újonnan jött letelepülők a már meglévő házakra építkeztek, így alakultak ki az ötszintes, fecskefészekszerűen egymáshoz tapadó helyiségek.
Az épületeken ablakok nem voltak, csak szellőzőnyílások. Az épületbe létrán lehetett bejutni. A helyiségek között T alakú ajtók voltak, valószínű azért, hogy a háton lévő csomagokkal is tudjanak közlekedni. A helyiségek tetején erkély volt, ahol a nők mindennapi tevékenységüket is végezhették. A pueblo felépítéséhez rengeteg fát használtak fel, amelyet akár 80 km távolságból cipeltek haza. A fák származási helyét a kutatók az évgyűrűk alapján állapították meg. A gerendák maradványai mutatják az emeletek számát is.
Nagyon sok, kisebb-nagyobb földbe mélyített, kerekded „szobát”, úgynevezett kivát találtak. Ezek a helyiségek be voltak fedve, és lépcsőn lehetett lejutni az aljukra. Az itt tartott szertartásokon csak férfiak vehettek részt. A kivák közepén tüzet gyújtottak, és körülötte táncoltak a sokszor maszkot viselő indiánok. Itt ismertették meg az idősek a fiatalokkal a szellemi örökségüket, énekkel, tánccal mesélték el mítoszaikat, és adták át az élettel, természettel kapcsolatos tudásukat.
Pueblo Bonitoban Kr. sz. 1100 körül több mint ezren éltek. Egy hatalmas „falu” egy épületegyüttesben!
Az első lakói, az anaszázik még nem ismerték a fazekasságot, ezért kosárfonással készítették a használati tárgyaikat. Yuccalevélből szorosan fonott kosárba tették a vizet és a babot, majd forró köveket tettek a vízbe, hogy megfőzzék az ebédet. A vízszállító kosarakat fenyőgyantával vonták be. Yucca leveléből szandált, bölcsőt készítettek, a nyulak szőréből takarót, a nők levágott hajfürtjeiből zsinórt fontak. A férfiak obszidiánból pattintással csináltak dárdahegyeket, és ásóbottal művelték meg a földet. A pulykát is háziasították. A később letelepülők megismerkedtek az agyagedények készítésével, de kakaó ivásra alkalmas poharak, kakaónyomok is előkerültek, amik a kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok bizonyítékai.
Hogy miért hagyták el a korai indiánok a kanyon pueblóit, azt nem tudják… Talán a források elapadtak, vagy elszikesedett a terület, vagy éppen támadások tizedelték meg az embereket, akik védettebb helyre költöztek hátrahagyva építészeti emlékeiket a mai régészeknek, turistáknak…
Kapcsolódó írás: Pueblo – Mesa Verde, a rejtélyes pueblo – Colorado – link
Feladat – Amerika kvíz
Válaszd ki a helyes válaszokat!
- A tollas fejdíszeknek az indiánoknál társadalmi jelentésük is van: rang, törzsi hovatartozás. Melyik autómárka emblémájában találhatunk fejdíszt?
- a. Škoda
- b. Volvo
- c. Opel
- Mit jelent a tegez szó?
- a. díszes fejdísz
- b. íjak tárolására szolgáló tok
- c. bőrszandál
- A madárvadásznyíl tompa végű volt. Miért?
- a. mert sokáig tartott kifaragni
- b. mert a madarat nem akarták megölni, csak pár toll kellett nekik
- c. azért, hogy a tollak ne legyenek véresek
- Milyen anyagból készítettek ékszereket az indiánok?
- a. halpikkelyből
- b. kazuárcsontból
- c. eukaliptusztermésből
- Hogyan nevezik a békepipát?
- a. catlinit
- b. kalumet
- c. kinnikinik
- Mi célt szolgált a békepipa az utazás során?
- a. egyfajta útlevél volt
- b. felfrissülésre használták
- c. üzenetküldésre használták
- Kiről mintázta Karl May Winnetou apacs törzsfőnök fehér testvérét, Old Shatterhandot?
- a. Vámbéry Árminról
- b. Kittenberger Kálmánról
- c. Xántus Jánosról
- Miben volt szerepe Xántus Jánosnak, amikor hazatért Budapestre?
- Melyik állatot háziasították az indiánok?
- a. szamarat
- b. gyöngytyúkot
- c. pulykát
- Melyik állatok voltak az észak-amerikai indiánok fő élelemforrása a vadászat során?
- a. szarvasok
- b. bölények
- c. antilopok
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
