Inka teraszok 

Szerző: Vasváry Kinga
Budapest I. Kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium
vasvary.kinga@gmail.com
Az Andok hegyvidékén a földművelés csak mesterségesen kialakított teraszokon végezhető. Sokan úgy vélik, hogy a teraszos művelés az inkák találmánya, pedig már előttük is ismert volt. A teraszrendszerrel ismerkedhet meg az írásban.

Öntözéses gazdálkodás az Andok teraszain

Elhelyezkedés

A képek készítésének helyei (Google Maps)

Földrajzi leírás

Az Andokban megtelepedő embereknek létszükségletük volt a növénytermesztés a megélhetésükhöz. A hegység meredek hegyoldalai és szűk völgytalpai azonban ezt igencsak megnehezítették. A meredek lejtőkre lehulló csapadék, a völgyek felé robogó patakok elmoshatják a növényeket és hatalmas mennyiségű talajt, köveket is megmozgathatnak. Erre a problémára találták ki még az inkák előtti népek a teraszos művelést. Az inka civilizáció mérnökei a meredek lejtőknek (andák) megfelelően tökéletesítették a technikát, és egyre több teraszt alakítottak ki, hogy a birodalom lakóit bőségesen el tudják látni élelemmel. 

Teraszok Pisac környékén (letöltés)
A Pisac-i szabályos teraszok (letöltés)

A teraszok különböző magasak és szélesek voltak, a méretük nagyban függött a lejtők meredekségétől.

A teraszszintek között több méter szintkülönbség van (Pisac). (letöltés)
A Machu Picchu meredek lejtőin is kialakítottak teraszokat. (letöltés)
Teraszlépcsők a Machu Picchu lejtőin (letöltés)

A terasz sötét színű kőfala nappal felmelegedett, magába szívta a meleget, amit éjjel a növények felé kisugárzott, így védve meg azokat a 0 °C körüli hőmérséklettől, vagy akár a fagytól. Így lehetővé vált olyan növények termesztése is, amelyek ilyen tengerszint feletti magasságban (akár 3000-4000 m) nem élnének meg. 

A támfalat nagy kövekből építették: a terasz alja nagy kövekből áll, amire kisebb köveket, végül homokból helyeztek. Ennek a tetejére tették a talajréteget, amelyet sokszor a folyó árteréről kellett zsákokban felcipelniük. A termékenység biztosítása érdekében még guanót (madárürüléket) is hoztak a Csendesóceán-parti területekről. Érdekes, hogy az inkák milyen korán és jól felismerték a guanó termésfokozó szerepét! A perui guanó ugyanis csak a 19. században lett keresett exportcikk az európai piacokon.

A teraszokat öntözték forrásokból vagy folyókból származó vízzel. Így egy évben többször is arathattak. A teraszon nem állt meg a víz – ellentétben az ázsiai rizsteraszokkal – hanem a felépítése miatt szépen leszivárgott a mélyebben lévő rétegbe. Tipón teraszainál a vízvezetékrendszerek ma is működőképesek.

Tipón teraszainál a vízvezetékrendszerek ma is működőképesek (letöltés)
Az egyes teraszszintek között a falba épített lépcsőkön lehet közlekedni. (letöltés)
Ollantaytambo meredek teraszai (letöltés)
Ollantaytambo meredek teraszai a felső szint palotáinak, templomainak védelmét is szolgálták. (letöltés)

A teraszok kiépítése és gondozása a szakértelem mellett rengeteg munkaerőt igényelt. Valószínű, az inka társadalom nagy része kivette a részét a munkából. A „lépcsők” kialakítása pusztán emberi erővel történt, állatokat nem használtak. A földeken termeltek kukoricát, kinoát (Chenopodium quinoa, andoki gabonaféle), burgonyaféléket, hüvelyeseket (pl. babot), zöldségféléket, gyógynövényeket. A termést gondosan összegyűjtötték és raktárakba szállították. Kerámiaedényekben tárolták, hogy a rovarok és rágcsálók ne pusztíthassák el. Még intenzív illatú növényeket (pl. mentát) is tettek közé, hogy az egereket távol tartsák.

A teraszok karbantartása is sok munkát igényel. (letöltés)
Chinchero szépen helyreállított teraszai (letöltés)

Az inkák nem elégedtek meg a mezőgazdasági célú hasznosítással, a teraszokat kísérleti célokra is felhasználták. Moray település (tszf. 3540 m) közelében mesterségesen hoztak létre három körkörös teraszrendszert, ahol különféle fajtájú növényeket (pl. kukoricát, burgonyát) vetettek el különböző magasságokban. Az alsó terasz a felszínhez képest 48 m mélyen van, és 15 °C átlaghőmérséklet-különbség van a felső és az alsó teraszok között. Guanót is hoztak a Csendes-óceán partjáról, de az Andok különböző magasságokból hozott talajait is kipróbálták. A napsugárzás beesési szöge, a hőmérséklet, a szélviszonyok, a csapadék mind-mind befolyásolták a termesztést. 

Moray kísérletezéshez használt legmélyebb körkörös terasza (letöltés)

A „kutatók” valószínűleg arra voltak kíváncsiak, hogy melyik fajta hol terem a legnagyobb bőséggel. Tehát a fajtatesztelésére használták a teraszokat. 250 féle gabona és zöldségmaradványt találtak ezen a helyszínen. Ezeket a tapasztalatokat a mindennapokban is kamatoztatták.

Moray egyik körkörös terasza

A Moray teraszait az inkák hozták létre, egy preinka népcsoport, a warik kőfejtőinek beteraszozásával (12–14. század). Lehet, hogy az alján még termékenységi ünnepségeket is tartottak Pachamama, a Földanya tiszteletére a bőséges termésért.

Feladat

Válaszd ki azt a négy fogást, amelyet a spanyol hódítás előtti időben egy európai ember rendelhetett az étlapról!

  1. Malacpecsenye párolt krumplival
  2. Marhapörkölt csigatésztával
  3. Alpakahús mentás zöldséggel
  4. Tengerimalac sült rizzsel
  5. Csirke zúzapörkölt hajdinával
  6. Pulykaragú párolt gombával
  7. Kemencés lángos
  8. Báránytokány tarhonyával
  9. Kukoricakása töpörtyűvel
  10. Töltött paprika

A feladat leírása (letöltés)

A feladat megoldása (link)

Források:

A fotókat dr. Mari László készítette.

Új írásaink

Taníts érdekesen érdekeset!

Andoki emberek „kenyere” 

Már 7000 éve ismerik és eszik a burgonyát Peruban, mintegy 3000 fajtáját ismerik. Ebből több százat használnak ma is különféle célokra: sütésre, főzésre, chips készítésre.

Taníts érdekesen érdekeset!

Púp nélküli tevék

Az andokbeli Altiplano sovány legelőin púp nélküli tevefélék (lámák, alpakák, vikunyák) legelésznek szabadon, vagy tenyésztik őket elsősorban a szőrükért. Az írás ebbe a környezetbe enged bepillantást, amely által elképzelhető az itt élő emberek élete is.

Taníts érdekesen érdekeset!

Sókazetták

Az írás bemutatja az Andok láncai közé zárt völgyben megbújó kis település megélhetésének alapját, a sóbányászatot, amelyet a sós forrásból kiváló ásványkincs bepárlódása teremt meg.