Nappiramis

Napisten és Esőisten kiengesztelése – Tehotihuacan, Mexikó 

Elhelyezkedés

Földrajzi leírás

A Mexikó-völgyben lévő város Kr. u. 750-ig a legnagyobb település, vallási központ volt a mai Mexikó területén, a virágzása idején Kr. u. 500 körül az amerikai kontinens legnagyobb városává nőtte ki magát. 20 km²-nyi területén 200 000 ember is élhetett. 

A fővárosból, Mexikóvárosból 40 km-es buszozással tudjuk elérni a nagyon érdekes romvárost, Tehotihuacant. De vajon miért lett itt város? A város a létét előnyös földrajzi fekvésének, kereskedelmi lehetőségének köszönheti, de fontos volt az is, hogy az öntözés lehetővé tette a gabonatermesztést. Obszidián-bányákat is találtak a közelben. A obszidián kiváló tulajdonsága miatt nagyon kedvelt cikk volt, sok műhelyben dolgozták fel, és kereskedtek a belőle készült tárgyakkal (pl. kések) távoli területeken is. 

Kik alapították a várost? A városalapítók megközelítőleg Kr. e. 200 évvel jelentek meg a Mexikó-völgy területén. Földművelő nép volt, egyedülálló építési technológiai ismeretekkel, amiről a város felépítése árulkodik. A családok 20-30 szobás kőházakban laktak, amelyek egy nagy központi udvarra nyíltak. A körfolyosókat gazdagon díszített oszlopok tartották. A pációban (udvarban) kerteket, szökőkutakat helyeztek el, így enyhítve a nyári forróságot, de a lakosok ide menekülhettek pihenni a város zajos forgataga elől is. Érdekes, hogy mai napig a mexikói városok lakóházai is hasonló módon épülnek. Az egykori háztulajdonosok a kincset érő vizet a lapos tetőkről ciszternákba vezették. 

A várost lakosai a kereskedelmi szerep mellett jelentős vallási és kulturális központtá fejlesztették. Távoli vidékekről zarándokoltak ide az indiánok. 

A település legemblematikusabb épülete a Nap piramisa, amely a spanyol hódítás előtt Amerika legnagyobb szertartási építménye volt. Méretei lenyűgözők, magassága 65 méter, alapterületét (225 x 225 m) tekintve a 2. legnagyobb Mexikóban. A szárított vályogtéglából álló piramis térfogata 1 millió m³. Oldalait vastag stukkóréteg borította, amit sajnos a feltárásakor törmeléknek tekintettek, és eltávolították róla.

A lépcsős kiképzésű épület tetején egykor kis templom állhatott, ahol a véres szertartásokat végezték a Napisten és az Esőisten kiengesztelésére. A piramis alatt valószínűleg egy forrásbarlang húzódik meg, talán ez ad alapot annak a legendának, miszerint az istenek és az ősök egyaránt barlangban születtek, és emiatt jött létre a város épp ezen a helyen. A Nap piramisának tetejéről lehetne legjobban látni a város felépítését, ha manapság nem lenne lezárva a turisták elől. A város mérnöki tervezését a csillagászokkal együtt végezhették. 

A település gerincét a Halottak útja alkotja, egy hosszú, 2 km-es nyílegyenes széles út, amely mentén paloták, lakóházak álltak.

Az út észak felé eső végét egy alacsonyabb, 46 m magas építmény, a Hold-piramis zárja le. Az épület nagyságát az előtte lévő nagy tér emeli ki. 

A Halottak útjának másik végén lévő Ketzalkóatl (Tollas Kígyó) istennek szentelt templom volt a város másik szent helye. A kígyótesttel és a quetzal madár tollazatával díszített Tollas Kígyó istenséget az emberiség védelmezőjeként tisztelték. Madarakat és jádekövet „kért” az alattvalóitól áldozatként a sok más isten emberáldozataival ellentétben. A temploma oldalát Tlaloknak, az eső és a víz istenének és a Tollas Kígyónak a szobrai díszítik. Az előbbi tisztelete volt nagyobb, hiszen tudták a lakosok, hogy ha a földek kiszáradnak, akkor szörnyű éhínség köszönt a településre. Az a mítosz keringett Tlalokról, hogy egy olyan paradicsomi világban él, ahová a harcosok, a labdajáték feláldozottjai juthatnak.

A város alapítói a Napot és a Holdat nem tisztelték istenként. Akkor hogyan lettek a piramisok elnevezve az égitestekről? A város a Kr. u. 650 körül hanyatlani kezdett, visszaesett a kereskedelem, a papság nem volt ura irányító helyzetének. A 8. században a város le is égett. A hely elhagyatottá válásának okai között szerepel a termőföldek hiánya a megnövekedett számú lakosság miatt, a nyersanyagok kimerülése, éghajlatváltozás, vagy éppen az elégedetlenségből fakadó háborús helyzet.

A város félezer évig gazdátlan volt, egészen az aztékok megjelenéséig. A mikor a népcsoport megérkezett az elhagyatott településre, úgy gondolták a monumentális piramisokat szemlélve, hogy ez csakis a királyok lakhelye lehetett. A piramisokat a hosszú út mellett királysíroknak gondolták, ezért nevezték el a „sugárutat” a Halottak útjának. Úgy hitték, itt játszódott le az a történet, amikor megdől a sötétség hatalma az ötödik Nap megteremtésével. Az új két isten dicsőségére nevezték el az aztékok a Nap és a Hold piramisokat. A város is új nevet kapott: az a hely, ahol az emberek istenekké válnak, azaz istenek városa, Teotihuacan. 

Az aztékok ébresztették fel Csipkerózsika álmából a várost, de nem telepedtek le a területén. Szerencsére a spanyol hódítók is megkímélték a rombolástól. Ma már a lenyűgöző nagyságú piramisokban főként a turisták gyönyörködhetnek, és vehetnek pár szuvenírt az „ősök” leszármazottjainak portékáiból.

Kapcsolódó írás: Azték romokon – Főváros Tenochtitlan romjain – Mexikóváros, Mexikó (link)

Feladat

Melyik ország piramisaira vonatkoznak a felsorolt állítások? Válaszd ki a helyes megoldást!

1. Egyiptom
2. Mexikó
3. mindketttő

1. A piramisok térítői sivatagok területén állnak.
2. A piramisok a Föld 2. leghosszabb folyója mentén épültek, amelyet kihasználták az építőanyag szállítására is.
3. A piramisok temetkezésre szolgálhatnak.
4. A piramisok trópusi esőerdő veheti körbe.
5. A piramisok nagyon látogatottak a turisták által, a helyi lakosságból kikerülő jegyszedői iszlám vallásúak.
6. A piramisok tetején emberáldozatokat mutattak be az esőisten számára is.
7. A piramisok főként mészkőből és gránitból épültek.
8. A piramisok a körülöttük kialakult városok vízellátását általában cenotékból biztosították.
9. A piramisok építői kukoricát ehettek.
10. A piramisok építése csillagászok közreműködésével történt.

A feladat leírása (letöltés)

A feladat megoldása (link)