Az utolsó vándorok nyomában
Él Thaiföld északkeleti részén, Nan és Phrae tartományban és a határ laoszi oldalán egy népcsoport, a mlabrik, akik egykoron a szubtrópusi erdőket járták, ott építették levelekből a kunyhóikat, onnan szerezték az élelmüket. Nem voltak állandó településeik, a védelmet nyújtó kunyhóik tetejét frissen vágott, zöld levelekből készítették. Addig táboroztak egy helyen, amíg a tetőlevelek elsárgultak. Ez idő alatt begyűjtötték a környék ehető terméseit, levadászták az állatokat, majd továbbvándoroltak.
A 20. század második felében, az 1980-as évek elejéig tartó zavargások, üldözések után több törzs elhagyta laoszi élőhelyét, és Thaiföld területén telepedett le (Waters, T. 2015). A thaiföldi kormány a jelentős lélekszámú, korábban lázadó hmongokat (délkelt-ázsiai népcsoport, Dél-Kínából, a Jangce és a Mekong közötti területről vándoroltak Burma, Thaiföld, Laosz és Vietnám területére) letelepítette, iskolát és egészségügyi ellátást is biztosított a településeiken. A mlabrik mindössze 400 fős törzsének kis csoportjai azonban tovább folytatták azt a nomád vándorló életmódot, amit előtte megszoktak…
Szabadság, másként értelmezve
A 21. századra a monszunerdők területe egyre jobban összezsugorodott. Ennek számos oka volt. Egyre nagyobb területeken hoztak létre banán- és kaucsukültetvényeket, amelyek részben az állam, részben pedig magánszemélyek kezében vannak. A hegyekben élő törzsek is egyre nagyobb területet vontak művelés alá, hogy rizst, zöldségeket, netán illegálisan drognövényeket termesszenek. A thai állam több nemzeti parkot hozott létre az őshonos állatok és növények védelmére, ezért lehetetlenné vált a mlabrik számára a kisemlősök és a hüllők vadászata.
Nan tartomány nagy részén eltűntek a mlabrik életterét adó erdők, helyüket mezőgazdasági területek foglalják el. Így szűkülő életterük miatt nem maradt más választásuk, mint az állandó letelepedés az állam által felkínált területeken. Már a korábbi ínséges években is kapcsolatba kerültek a hmong falvakkal, ahol időszakosan munkát vállaltak élelmiszer- és ruhaadományokért, de nem maradtak egy helyen. Az utolsó vándorló családok 2008-ban telepedtek le Nan tartomány Bo Klua körzetében (Wongwandee, N. et al. 2017). Állami támogatással beköltöztek egy hmong falu üresen álló házaiba.
Életmódjuk gyökeresen megváltozott, sokan a hmongok földjén kaptak munkát nagyon kevés pénzért. A gyűjtögető-vadászó társadalomban a pénzt nem ismerték, így a munkáért kapott pénzt nehezen tudták használni. A pénz értékét sem ismerték, így sok esetben vásárláskor nem megfelelő összeget adtak vissza a falu boltjában.
Az idősek a faluban is igyekszenek megtartani hagyományos öltözetüket. Az öreg férfiak ágyékkötőt viselnek és egy kis tarisznyában tűzgyújtó szerszámokat hordanak, amivel még a régi módszerrel lobbantják fel a tüzet. A gyerekek már „modern” ruhát viselnek.
Amikor meglátogattuk a törzset karácsony napján, a gyerekek műanyag flair székekből nézték a közösségi helyiségben órákon keresztül az akkor 1 hete kapott televízió adását. Tél volt, eléggé maszatosan futkároztak, hiszen a mosakodást még a nyári monszun csapadékos hónapjaihoz kötötték.
A gyerekek iskoláztatása problémát jelent, hiszen mind nyelvi, mind egyéb nehézségek nehezítik az oktatást. Korábban az erdő, illetve a szülők tapasztalata volt a legfőbb tanítómesterük. A vándorlás alatt megtanulták, hogyan kell banánlevélből szállást készíteni, és azt, hogy a levelek megsárgulása jelenti a továbbállás idejét. Ismerték a vízforrásokat, azt, hogyan lehet növényekből is vizet szerezni, hiszen így biztosan kórokozóktól mentes vizet ihattak. Tudták, hogy mi ehető és mi nem. Jól fel tudták használni a bambuszt, mint a természetes növénytakaró egyik legfontosabb alkotóját: a bambuszsövény által védelmet kaptak a tigrisek elől, bambuszból készítettek éles kést, amely a bambuszrügyek, de a köldökzsinór elvágásában is jó szolgálatot tett. Bambuszsípon küldtek egymásnak üzeneteket messzire. Tüzet is raktak vele, a főzéshez még ma is ezt használják.
Amikor meglátogattuk a mlabri falut, illett ajándékot vinni a vezetőnek. Vezetőnk tanácsára egy hatalmas és igen zsíros hússal kedveskedtünk a törzsfőnek, aki azonnal hozzákezdett annak megfőzéséhez. Tüzet gyújtott szinte rituális, ám begyakorlott mozdulatokkal a házában. Majd banánleveleket szedtünk és vágtuk a bambusz szárát. A bambuszcsőbe rakta a húst, a végét lezárta, és a tűzbe tette.
Amikor megfőtt a hús, óvatosan szétvágta a csövet, és a tartalmát egy nagy banánlevélen tálalta. A finom illatra rengeteg gyerek érkezett, körbe ülték a levelet, és fegyelmezetten várták, hogy kapjanak egy kis szeletet belőle. Az összegyűjtött terméseket, zsákmányt egykori nomád életük során is megosztották. A zsírdús húsfalatokat mindig is előnyben részesítették egy fehérjét és zsírokat nélkülöző erdőben. Jó vadászeszközök híján keveset vadásztak, a húst gyíkok, békák, csigák gyűjtésével teremtették elő, vagy a környező törzsektől cserélték méz, viasz ellenében.
A mlabri név erdei, dzsungelbeli embert jelent, lao nyelven nevük vadember. Egy másik hegyi törzs, a meok a dzsungel szellemeinek nevezik őket, ami a mlabrik számára sértő, mert ők félnek az erdők szellemeitől. Animista vallásúak, úgy gondolják, a gonosz ember lelke a tigrisbe költözik. Hitük szerint az erdei szellemek tigriseket küldenek, hogy megtámadják és elpusztítsák a családjukat, ha véglegesen letelepednek.
Egyes lao szerzetesek szerint a mlabrik egykor egy földművelő, a laoszi uralkodónak adót (mézzel, rotanggal) fizető népcsoportból váltak ki kb. 500-700 éve, és lettek igazi erdei emberek. Maguk a mlabrik mit sem tudnak az eredetükről. Kis közösségekben éltek, ritkán találkoztak egymással, az idegen törzsek lakhelyét kerülték, saját lombsátrukat is rejtve építették fel. A környező népektől a lándzsájukhoz fémet (vasat) is cseréltek.
Röghöz kötve
A letelepedés elkerülhetetlenné vált, és a mlabriknak a hmong falvakban kellett megtanulniuk az új életformának minden előnyét és hátrányát. A mlabriknak nincs írott nyelvük, az egyik legfőbb feladat a gyerekek írás-olvasásának megtanítása. Amikor az öregek meghalnak, az olyan, mintha egy iskolai könyvtár égett volna le. A kicsik azonban nehezen mennek rendszeresen iskolába, inkább a szüleiknek segítenek, ahogyan sok más helyen például az arab országokban vagy a tibeti Zanglában. A másik gond az, hogy az alkohollal is megismerkedtek a törzs tagjai, főleg a férfiak. Sokan rabjává is válnak, és az eredetileg békés nép mindennapjai közé bekerült az erőszakos viselkedés is.
A felnőttek nehezen adják fel a kényelmes, rendszert nélkülöző életmódjukat, amelyet az erdei élet tett lehetővé. A rizsföldeken és a zöldségeskertekben végzett rendszeres munkát inkább az asszonyok végzik. A kereset kevés, tényleges munkájuk értékét a hmongok vagy más népcsoportok sem fizetik meg. Jövedelem nélkül nehezen tudnak boldogulni, kiszolgáltatottakká váltak, és sajnos a thai állam sem nagyon támogatja őket.
Mi lesz a mlabrik sorsa?
A mlabrikra az erdőben tigris leselkedett, a mézszerzés közben a fákról leesés, egyébként a súlyos sérülések, a betegségek, a szűkös élelem, az állatok mérgezése okozta az emberek halálát. Nagyon kevesen élték meg az idős kort, nagy volt a csecsemőhalandóság is. A letelepedés egyrészt segíthet a törzs létszámának megőrzésében, de ugyanakkor ott a veszély, hogy a tehetséges fiatalok nem maradnak majd a faluban, hanem a városokba költöznek, és tanulmányuk elvégzése után már kevesek térnek vissza. Az elvándorlás mellett a másik ellentmondásos dolog a turisták látogatása a mlabri faluban. A turisták segíthetnek a hagyományok fenntartásában, jövedelemhez juttathatják a törzs tagjait, de felkelthetik a fiatalokban egy „másik típusú” élet iránti vágyat, amely akár a mlabrik eltűnéséhez is vezethet.
TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK
Kérdések
- 1. Mely okok miatt vált szükségszerűvé a mlabrik végleges letelepítése?
- 2. Milyen nehézségekkel kell megküzdenie ennek a népcsoportnak a letelepítés során?
- 3. Hogyan változhat meg egy mlabri gyerek sorsa az állandó településen?
- 4. Hogyan lehetne megőrizni a jövő számára a mlabri emberek által felhalmozott tudást?
- 5. Hol élnek még a Földön olyan törzsek, amelyek a mlabrikokéhoz hasonló vándorló életmódot folytatnak?
