Szellemvárosok – a turizmus és a média célkeresztjében

Világszerte számos példa akad elhagyatott bányászfalvakra, háborúban megsemmisült vagy politikai okokból elzárt településekre, természeti katasztrófák által lakhatatlanná vált helyekre. Az ókori települések (Pompeii, Karthágó) és a messzi civilizációk romvárosai (Machu Picchu, Angkor) között rengeteg olyan helyet találunk, amelyek valódi számottevő idegenforgalmat bonyolítanak. A 20. században elnéptelenedő települések, illetve a még be nem népesült, a sajtóban ezért egyszerűen csak szellemvárosnak titulált városi terek (pl. egyes kínai városok) azonban csak napjainkban kezdenek célponttá válni (forrás). Ennek az oka egyrészt az egzotikus, titokzatos, sokkoló helyszínek iránti érdeklődés növekedése, másrészt a popkulturális hatás, amit az internet és a közösségi média tovább erősít.

Pripjaty és a csernobili katasztrófa irodalomban, filmekben, videoklipekben (pl. ez és ez), videójátékokban való megjelenéséről komplett Wikipédia-szócikk is született már.

Számos más nagyon jó példa is van arra, hogyan használják manapság díszletként, művészeti projektként ezeket a meglehetősen sajátos hangulatú helyszíneket. Ilyen például a Spitzbergákon található Pyramiden (klip itt), a kínai Párizsként elhíresült Tianducseng (videó itt), a Skyfall című James Bond-filmből ismert Csatahajó-sziget (lásd itt), a sivatagba fulladó namíbiai Kolmanskop (egy ausztrál zenekar albumának borítófotói készültek itt) vagy az Aral-tó „eltűnésével” gyakorlatilag megszűnt Mujnak (hajótemető a sivatagban).

Nemcsak a települések elnéptelenedéséhez vezető folyamatok vetnek fel földrajzi vagy történelmi szempontból érdekes kérdéseket. A „szellemváros” (ghost town) kifejezés használata is inkább egyfajta kényszer ezeknek a helyeknek a kategorizálására, hiszen a legtöbb ilyen településnek soha nem is volt igazán városias arculata, sem a népessége, sem a szerkezete nem indokolta volna, hogy bármikor a történelmük során városként hivatkozzanak rájuk. Hasonlóan véleményes a sötét turizmus (dark tourism) és katasztrófaturizmus (disaster tourism) említése, amelyeket gyakran egymás szinonimájaként használnak, noha a két turizmustípus között vannak árnyalatbeli különbségek. 

Nyilván felmerül a kérdés, hogy mennyire etikus megnyitni a turisták előtt egy természeti vagy ipari katasztrófa helyszínét, különösen abban az esetben, ha a látogatók megfelelő háttérismeretek nélkül érkeznek vagy tiszteletlen viselkedést tanúsítanak (pl. szuvenírként el akarnak vinni tárgyakat, tiltott helyre lépnek, folyamatosan szelfiznek). Mivel a turizmus számottevő jövedelmet generál, feltételezhető, hogy a turisztikai szolgáltatások egy része előbb-utóbb beköltözik majd ezekre a helyekre és a szellemvárosok egy része a bevételek reményében skanzenné válhat.

Példa tanórai felhasználásra

A saját tanítási gyakorlatomban a szellemvárosokkal a városok témakör végén foglalkoztunk. A téma feldolgozásához prezentációt és a fentebb linkelt videókat, képgalériákat kapták a diákok, ezekre a forrásokra támaszkodva kellett egy rövid fogalmazást, személyes véleményt, kritikai észrevételeket tartalmazó szöveget készíteniük a szellemvárosok növekvő turisztikai népszerűségével kapcsolatban. Csak a címet és az ajánlott terjedelmet (250-300 szó) kapták a feladathoz, a tartalmat és a megközelítést illetően szabad kezük volt.

A háttéranyagban megjelenő példák: Pripjaty (Ukrajna), Kolmanskop (Namíbia), Pyramiden (Norvégia), Hashima (másik nevén Csatahajó-sziget, Japán), Namie (Japán), Varosha (Ciprus), Mujnak (Üzbegisztán), Agdam (Azerbajdzsán), Tianducseng (Kína), Kilamba (Angola).

Válogatás a tanulói véleményekből:

• Az elhagyott, romos környezet bepillantást enged abba, hogyan éltek ott korábban az emberek.
• Szellemvárosba látogatni olyan lehet, mint egy időutazás, az idő múlásával való szembesülés élménye egyszerre izgalmas és ijesztő.
• Az élet egykori nyomainak (iskolaépület, kórház, uszoda romjai) látványa arra készteti a látogatókat, hogy átgondolják, mit vinnének magukkal és mit hagynának hátra, ha egyik pillanatról a másikra el kellene hagyni az otthonukat. 
• A titokzatos, misztikus, kísérteties, hátborzongató (esetleg tiltott) helyekre nagyon sokan kíváncsiak, pláne ha látják mások beszámolóit YouTube-on és a közösségi oldalakon.
• Sokkoló, hogy az ember és társadalom által gondosan megalkotott települések milyen rövid idő alatt pusztulnak el.
• Érdekes látni, hogyan vette vissza a hatalmat a természet több évtized elhagyatottság után.
• Az egykori lakók és leszármazottaik számára érzelmileg fontos (ugyanakkor megterhelő is) lehet a szellemvárossá vált lakóhelyre való visszatérés.
• Egyszerre nosztalgikus és disztópikus hangulatú helyek, talán ezért is szűrődnek be a populáris kultúrába, művészeti inspirációt jelenthetnek (pl. filmek, fotógaléria).
• A híres alkotások gyakran csak jóval a művészek halála után váltak igazán érdekessé, néhány szellemváros is hasonlóan a „megszűnése” után vált népszerűvé.
• Lehet, hogy személytelen a helyszín, mégis személyesebb élményeket szerezhetünk, mert hiányoznak a kötelező idegenforgalmi szolgáltatások. 
• Vannak olyan nagyon elszigetelt helyen fekvő, nehezen megközelíthető szellemvárosok, ahol nem várható a turizmus növekedése.

A videóklipekben megjelenő földrajzi tartalmak feldolgozásával kapcsolatos korábbi Geometodika-cikk és jó gyakorlat bemutatása.