Az elmúlt évtized soha nem látott gyors változást hozott a világban. Ha lépést akarunk tartani a világgal, követni kell a változásokat, alkalmazkodni kell a módosult igényekhez. Tudomásul kell venni, hogy az iskola ma már csupán az egyik helyszíne az információ- és ismeretszerzésnek. A tanár feladata már nem az ismeretek tömegének átadása, sokkal inkább az információhalmazban való eligazodás készségének fejlesztése, a tanulás képességének kialakítása. Az új szerep új, változatos módszereket igényel, változtatni kell az évtizedek alatt meggyökeresedett tanítási gyakorlaton. Meg kell találni azokat a munkaformákat, módszereket és iskolán kívüli lehetőségeket, amelyekkel a legjobb eredmény érhető el a földrajztanításban. A „Módszertani műhely” rovat célja, hogy bemutasson olyan módszertani elemzéseket, jó gyakorlatokat (kiemelten az kollaboratív és az online földrajztanítás-tanulásra), amelyek segítséget nyújthatnak pályakezdő és gyakorló földrajztanároknak a korszerű módszerek megismeréséhez és alkalmazásához.
A szerzők bemutatják s személyes és társas kapcsolati kompetencia egyes készségei fejlesztésének lehetséges módját szintekre bontva abból a meggyőződésből kiindulva, hogy azok életkortól függetlenül fejleszthetők az adott tanuló, az egyes tanulócsoportok és az osztályközösség aktuális kompetenciaszintjének figyelembevételével.
A tanulmány bemutat 3 nagyobb részterület mentén néhány lehetséges kapcsolódási pontot a földrajz és a történelem tantárgy között, felvázolva egy-két, tanításban is használható ötletet, javaslatot. Célja, hogy felhívja a figyelmet a különböző tantárgyakat tanító szaktanárok együttműködésének szükségességére, amellyel eredményesebbé tehető a tanulás.
Az iszlám épületkomplexumot Sáh Dzsahán indiai nagymogul állíttatta a szerelem örök szentélyeként feleségének emlékül. A mauzóleumot és épített környezetét a világ kulturális örökségei között tartják számon.
A Kanári-szigetek jelképévé vált sárkányvérfa a felsértett szárából kifolyó, száradás után vörös színű gyantájáról kaphatta a nevét. Az őslakosok, a guancsék a gyantát vérzés csillapításra, betegségek, csonttörés gyógyítására használták.
A mianmari aranytojásra emlékeztető gránitszikla tetején a pagoda őrzi a legenda szerint Buddha hajszálát. Igaz vagy sem, de az ingókő alakja és ragyogása a napsütésben lenyűgöző látvány.
Az etiópiai Akszúm területén lévő nekropoliszban a királyokat, előkelőségeket és azok családtagjait temették el úgy, hogy hatalmas obeliszket állítottak a sírjuknál, a föld alatt pedig sírkamrákat építettek.
A világ azon területein, ahol az éghajlat nem követeli meg a ruha állandó viselését, ott a testnek és a rajta lévő díszítéseknek fontos szerep jut még ma is. Erre mutat példákat az írás az etiópiai Omo-völgyből.
Borneó partvidékének mangroveerdeiben élnek a mókás kinézetű borneói nagyorrú majmok, amelyek száma erősen megfogyatkozott. Életmódjuk jól megfigyelhető a majomrezervátumban.
A hindu nők hagyományos viselete a szári a hétköznapokon és az ünnepeken, a munkában és a magánéletben egyaránt. Tulajdonképpen nem más, mint rafináltan magukra tekert textília.
Copyright 2024 © GeoMetodika – földrajz szakmódszertani folyóirat – Minden jog fenntartva!