A szerző érdekes beszámolót ad a kalandos szumátrai látogatásai során szerzett tapasztalatairól. Bejárta Berastagi környékét, a Sibayak és a Sinabung vulkánok lábánál fekvő Karo-felföldet és a Fehér-kráter hőforrásait. Eljutott továbbá a karo batakok földjére és ismerkedett az orangutánokkal is.
Az írás a namíbiai Ethosa Nemzeti Park szavannájának állatait mutatja be, amelyek az időszakosan kiszáradó fehér, sós lapályon élnek, különösen az itatóhelyek környékén.
Az írás bemutatja a természetiskolát, mint a korábbi erdei iskola létesítmények és az azokhoz kapcsolódó programszolgáltatások lényegét. Élő példáját adja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál folyó környezeti nevelései gyakorlatnak.
A Mojave-sivatag jellegzetes növényei a pálmaliliomok nemzetségébe tartozó józsuéfák. Nagyobb populációja szinte oázist alkot a sivatagban, és anyaga sokféleképpen hasznosítható.
Bár Alaszka legnagyobb része rejtve maradt előttünk, mégis néhány hét elegendő ahhoz, hogy olyan benyomásokat szerezzünk különleges táji értékeiről, sajátos élővilágáról, az itt élő emberekről, amelyektől örökre a „Végső határvidék” rabjaivá váltunk.
Az utahi nemzeti park elképesztő forma- és színgazdagságú sziklaképződményeit megpillantva méltán kiált fel az ember: „Isten óvjon attól, hogy itt egy tehened elkódorogjon!”