Amiről Szigliget és a környékbeli tanúhegyek mesélnek

Bevezetés

Ki ne járt volna Szigligeten, avagy ne tanult, netán ne hallott volna a szigligeti várról? Szülőfalum, Szigliget és környéke, a Tapolcai-medence hazánk egyik legszebb kiránduló- és üdülőhelye. A kedvező földrajzi fekvés, a geológiai és botanikai ritkaságok, a történelmi műemlékek, a népi építészet emlékei, illetve a várromok, és nem utolsó sorban a Badacsonyi borvidék finom borai felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogató belföldi és külföldi turistáknak egyaránt. Sajnos azonban a legtöbb Szigligetre látogató csak „átrobog” e tájon, „felszalad” a szigligeti várba, „csobban” egyet a Balatonban és megy tovább…

Magam a harminckilenc éves pedagógiai pályafutásom alatt – osztálykirándulások keretében – számtalanszor hoztam el ide a tanítványaimat Székesfehérvárról. Osztályfőnökként minden osztályom első – és legtöbbször utolsó – osztálykirándulását is Szigligetre és a környező tanúhegyekre (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc) vezettem, továbbá kollégáim segítségével többször szerveztünk szigligeti erdei iskolát. Mind pedagógiai, mind ismeretterjesztő tevékenységem során mindig arra törekedtem, hogy az idelátogatók meghallják és mélyebben megértsék, amiről Szigliget mesél. Azért is vállaltam e tanulmány megírását, hogy felhívjam kollégáim figyelmét e táj természeti és kulturális értékeire, arra, hogy milyen sokoldalúan építhetjük be ennek a kistájnak a tanítását a tanórai és tanórán kívüli munkába az általános és a középiskolában egyaránt. Talán az is hasznos lehet, hogyha e cikknek köszönhetően felfrissíthetik a Tapolcai-medencével kapcsolatos korábbi ismereteiket és megismerhetik az újabb kutatási eredményeket.

Szigliget és a környező tanúhegyek bővebb megismerését szolgáló írásomhoz kedvcsinálóként Eötvös Károly Utazás a Balaton körül (1900) című 1982-ben megjelentetett kiadásából idézek. Ez a könyv, amely ifjúkorom meghatározó irodalmi élménye volt, egyszerreanekdotagyűjtemény, történelemkönyv és útikönyv, amelynek A világ legszebb vidéke című fejezetében olvashatók az alábbi sorok:„Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók tömkelege. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának” (p. 383.).

Amiről a táj mesél

A Tapolcai-medence hazánk egyik legismertebb, legrégebben és legjobban kutatott kistája. Mivel igen gazdag e terület szakirodalma, csak a legfontosabb földtani-földrajzi kutatók tevékenységét említem. Beudant, F. S. (1822) francia geológustól származnak az első leírások, a korai publikációk közül pedig Vitális I. (1911) kutatásait emelem ki. Majd egy európai viszonylatban is egyedülálló monográfiasorozat született A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei címmel. Lóczy Lajos A Balatonnak és környékének fizikai földrajza című kötet szerzőjeként írta: „A többi nagyobb bazalttufa- és bazaltömlések a Balaton-felvidék geomorfológiai tengelyében vannak legsűrűbben; ezek az egervölgymelléki táblák, továbbá a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony, a Szent-György hegy” (Lóczy L. 1913. p. 422.). A bazaltvulkanizmus kimagasló kutatója volt Jugovics L. (1944, 1968). Később Borsy Zoltán – szakdolgozati témavezetőm – járult hozzá újabb adatokkal a Tapolcai-medence fejlődéstörténetéhez (Borsy Z. et al. 1986). E kistáj tájföldrajzi kutatásainak eredményeit összegezte a Magyarország tájföldrajza című sorozat 5. kötetének idevágó fejezete (Pécsi M. 1987).

E cikk megírásakor szembesültem azzal, hogy a két szakdolgozatom (Szászi J. 1983, 1985) megírása óta sem csökkent e kistáj iránti tudományos érdeklődés, sőt, az elmúlt évtizedekben jelentős új felfedezések születtek. Ezek az új geológiai ismeretek gyökeresen átalakították a Balaton-felvidék, benne a Tapolcai-medence monogenetikus, freatomagmás bazaltvulkánjainak fejlődéstörténeti rekonstrukciójáról alkotott tudományos elképzeléseinket. Ezen a téren elsősorban Németh Károly és munkatársai vállaltak úttörő szerepet (Németh K. et al. 2000, 2003, Martin, U. – Németh K. 2004, 2012). Továbbá nagyon érdekes új ismereteket közölt Korbély Barnabás a szigligeti és Hencz Mátyás a badacsonyi úgynevezett „freatomagmás piroklasztit” kialakulásáról (Korbély B. et al. 2000, Hencz M. et al. 2017).

A Badacsony védelmére jött létre 1965-ben – Tihany után másodikként – a Badacsonyi Tájvédelmi Körzet, amelynek területe fokozatosan bővült és végül magába foglalta a Tapolcai-medence déli részét, valamint a Gulács, a Tóti-hegy, a Csobánc és a Szigliget-tufacsoport vulkáni tanúhegyeit. 1997 óta e kistáj hazánkban a legmagasabb rangú természetvédelemben részesül, mivel az ekkor megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park magába olvasztotta az egykori tájvédelmi körzetet. Kiterjed a területre a nemzeti park igazgatósága által 2012-ben alapított és fenntartott Bakony–Balaton Geopark is, és személyesen is megtapasztaltam, hogy Futó János és munkatársai lelkes szakmai munkássága pótolhatatlan e táj földtani örökségének megismertetésében (Futó J. 2003), oktatásában és geoturizmusának fejlesztésében. Kiemelem Korbély B. (2005) munkásságát is, aki így írt: „A szigligeti halmok szelíden bontják meg a Tapolcai-medence messze földön híres „klasszikus” tanúhegyeit (a Badacsonyt és a Szent György hegyet) körülvevő láprétek síkját. Maga a település annak a kevés tóparti üdülőhelynek az egyike napjainkban, ahol az Ófalu – keskeny kanyargós utcáival és felújított parasztházaival – még méltó maradt egy régóta lakott táj szépségéhez”. Nem véletlen, hogy az Országos Kéktúra egyik legszebb szakasza (Tapolca–Szent György-hegy–Badacsony között) Szigligeten vezet át. Sőt 2005-ben létrejött a szigligeti Vár-hegy lábától induló és ide érkező Kamon-kő Tanösvény is. Aki végigjárja a kék T betűvel jelzett hat kilométer hosszú tanösvényt, az megismerkedhet Szigliget védett élő és élettelen természeti értékeivel, történelmi műemlékeivel és a népi építészet megmaradt emlékeivel.

Amiről a vulkánok mesélnek

A Tapolcai-medence története a földtörténeti neogén időszakban kezdődött (Balogh K. et al. 1982, Wijbrans, J. et al. 2007). Ekkor a Kárpát-medence nagy részét a Pannon-beltenger  – később Pannon-tó – borította, amelyből szigetként, illetve félszigetként állt ki a bonyolult geológiai fejlődéstörténetű Dunántúli-középhegység. Ezen geológiai egység szinklinális jellegű, többszörösen gyűrt és feltolódott óidei és középidei kőzettömegek alkotta nagyszerkezetét a neogén tektonikai mozgások tönkös sasbércsorozatokra és hegyközi medencesorokra tagolták („Basin and Range” típusú domborzat; Juhász Á. 1999). Ez utóbbiaknak egy déli, tektonikusan besüllyedt öble volt a mai Tapolcai-medence területe. A korábbi Pannon-beltenger a miocén kor végére már csak egy szűk szoroson keresztül érintkezett a világtengerrel, amelynek bezárultával a beltenger egy nagy, fokozatosan kiédesedő sós tóvá alakult. Ezt követően a befolyó ősfolyók (legnagyobbak az Ős-Duna és az Ős-Tisza) feltöltötték a Pannon-tavat, így e területen is több száz méter vastagságú pannóniai üledék (homokkő, aleurolit stb.) rakódott le az akkori öböl alját alkotó idősebb kőzetekre (Jámbor Á. et al. 1981). 

A Dunántúli-középhegység területén nagyjából 8 millió évvel ezelőtt egy jelentős bazaltvulkáni tevékenység vette kezdetét (Wijbrans, J. et al. 2007). Az egymást követő vulkánkitörések hatására a Bakony, a Balaton-felvidék, a Tapolcai-medence és a Keszthelyi-hegység területén egy nagyobb kiterjedésű vulkáni mező jött létre.

Szigliget vulkánjai mind geológiai, mind geomorfológiai szempontból elütnek a Tapolcai-medence legtöbb vulkáni tanúhegyétől (Szászi J. 1983, 1985, 1997). Egyrészt azoknak a tanúhegyeknek túlnyomórészt bazalt lávakőzet az anyaga, míg Szigligeten döntően robbanásos kitöréshez kapcsolódó bazalttufát (piroklasztit) találunk. Másrészt e tanúhegyek geomorfológiai jellegüket tekintve kúp (Gulács és Tóti-hegy), csonka kúp (Badacsony és Csobánc), avagy sátor (Szent György-hegy) alakúak, miközben a Szigliget-tufacsoportot a Vár-hegy szabálytalan kúpja mellett még másik két vulkáni tanúhegy, az Antal-hegy-tufacsoport és a Külső-hegy-tufacsoport völgyekkel szabdalt csonka kúpjai alkotják (Jugovics L. 1944, 1968, Szászi J. 1983, 1997).

Amiről a tanúhegyek tanúskodnak

Mára már meghaladott a tanúhegyek kialakulásának klasszikus elmélete, amely szerint a bazaltvulkanizmus magmás kőzettömege megvédte az egykori felszínt a lepusztulástól, így a vulkáni kőzetek feküjében megmaradt pannóniai rétegek tengerszint feletti magassága „tanúskodik” annak a felszínnek a magasságáról, amelyre egykor a vukáni kőzetek települtek (Cholnoky J. 1936, Jugovics L. 1968).

1982-ben diplomamunkám elkészítéséhez mintákat gyűjtöttem a Tapolcai-medence tanúhegyeinek bazalt kőzetanyagából, és a kormeghatározási kutatási program vezetője, Balogh Kadosa fizikus rendelkezésemre bocsátotta a debreceni ATOMKI által végzett K/Ar mérés adatait (Balogh K. 1982). Az akkori és újabb K/Ar, valamint ⁴⁰Ar/³⁹Ar radiometrikus koradatok alapján a Tapolcai-medence vulkáni tanúhegyei bazalt, illetve bazalttufa szikláinak kőzetanyaga 4,72±0,04 millió év (Tóti-hegy; Wijbrans, J. et al. 2017) és 2,94±0,33 millió év (Haláp; Balogh K. 1982, Borsy Z. et al. 1986, Martin, U. – Németh K. 2004) között keletkezett. Az általam ismertetett tanúhegyek keletkezésének radiometrikus koradatai Balogh K. 1982, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986 és Wijbrans, J. et al. 2017 alapján: Tóti-hegy 4,72±0,04 millió év, szigligeti Külső-hegy-tufacsoport 4,12±0,12 millió év, Csobánc 3,42-3,5(?)±0,41 millió év, szigligeti Antal-hegy-tufacsoport 3,37±0,70 millió év, Szent György-hegy 3,21-3,5(?)±0,04 millió év, Gulács 3,47±0,18 millió év, Badacsony 3,45±0,23 millió év, szigligeti Vár-hegy 3,41±0,13 millió év. Ezt követően elsőként Borsy Z. et al. (1986) mutattak rá, arra, hogy a ⁴⁰Ar/³⁹Ar radiometrikus koradatok nem egyeztethetők össze azzal a korábban elfogadott nézettel, hogy azok a tanúhegyek a legidősebbek, amelyeknél a vulkáni kőzetek feküjében legnagyobb pannóniai rétegeknek a tengerszint feletti magassága.

Az új kutatások alapján mára már teljesen másként képzeljük el a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyeinek kialakulását. A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni területen fellelhető vulkánkitörések működésére az úgynevezett freatomagmás robbanásos kitörés jellemző. Ez azt jelenti, hogy a felfelé nyomuló magma vízben gazdag üledékkel találkozva heves robbanásokat eredményezett (Németh K. – Martin, U. 2004, Hencz M. et al. 2017). Ezek a freatomagmás vulkáni explóziók a relatív mélységüktől, illetve a víz és a magma arányától függően más-más felszínformákat eredményeztek. Tehát minden egyes vulkán működése egy-egy robbanással kezdődött. A vulkáni tevékenység ezen első szakaszát gázok és gőzök heves kitörése jellemezte, melynek során vulkáni törmelékes kőzet (piroklasztit) keletkezett. A mély fészkű robbanás az akkori felszín alá mélyülő krátert, úgynevezett maart, míg a sekély fészkű robbanás kisméretű pozitív felszínformát, úgynevezett tufagyűrűt eredményezett. A második szakaszban egyszeri vagy többszöri lávafolyás kitöltötte a tufakrátert, majd megszilárdulva tekintélyes vastagságú, de kisebb (Tóti-hegy és Gulács), vagy nagyobb kiterjedésű (Csobánc) bazaltsapkát hozott létre. Másutt freatomagmás vulkáni explóziót követően többszöri lávaömléssel a tufagyűrűt (vagy maart) kitöltő nagyobb kiterjedésű lávató jött létre, amely lehűlését követően egy nagyobb bazaltfennsíkká (bazaltmeza) szilárdult (Badacsony és Szent György-hegy). A Tóti-hegy, a Csobánc és a Gulács esetében az egy vagy több lávafolyást követően megszűnt a vulkáni működés (Martin, U. – Németh K. 2004). Az előző tanúhegyektől eltérően a Szent György-hegy vulkáni működésének több szakasza volt. Jugovics L. (1968) a vulkán jellegét még rétegvulkánnak tekintette, de mai felfogás szerint egy-egy tanúhegy kialakulása monogenetikus, freatomagmás maar, esetleg tufagyűrű-vulkán kialakulásával vette kezdetét (Martin, U. – Németh K. 2004). Itt az első szakaszban a tanúhegyhez hasonlóan a vulkáni explózió hatására piroklaszt keletkezett, majd ezt követően az explózióval létrejött tufagyűrűt (vagy maart) lávató töltötte ki. A következő szakaszban heves robbanássorozattal újabb piroklasztok szórásával folytatódott a vulkán tevékenysége. Az utolsó szakaszban újabb lávaömlések következtek. A felső piroklaszt réteg eltérő méretű bazaltbombákat tartalmaz, amit az itteniek kenyérkőnek neveznek (Jugovics L. 1968, Szászi J. 1983, 1997). 

A Badacsony vulkáni fejlődését még részletesebben ismerjük, kialakulását a – Szent György-hegyhez hasonlóan – egy monogenetikus, freatomagmás maar, estleg tufagyűrű-vulkán kialakulása alapján magyarázhatjuk (Martin, U. ­­– Németh K. 2004, Hencz M. et al. 2017). A Badacsony vulkáni működésének első két szakaszából, illetve az utolsó posztvulkáni szakaszból érdekes párhuzam vonható le a Szigliget-tufacsoport kialakulására vonatkozólag. A Badacsony vulkáni és posztvulkáni fejlődése Hencz M. (2017) szerint öt szakaszra osztható. A vulkáni szakaszban a robbanásos és lávaöntő magmás fázisok során a piroklasztit sorozat mellett szürke színű, tömött és vöröses színű hólyagos bazaltok is keletkeztek (Jugovics L. 1968, Szászi J. 1983, 1997, Hencz M. et al. 2017). A Hencz M. et al. (2017) tanulmányában szereplő öt vulkáni szakasz ábráit – a könnyebb áttekinthetőség kedvéért – a korábbi kutatásokra (Jugovics L. 1968, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al.1986) támaszkodva három ábrába vontam össze.

1. szakasz. A Badacsonyt többi tanúhegyhez hasonlóan a vulkáni explózió hatására végbement piroklasztok keletkezése jellemzi. A vulkáni működés kezdetén a magma a felszínközeli folyóvízi-tavi törmelékes üledékes rétegsorba nyomult. Ezek a pannóniai üledékek (finomszemcsés aleurolit- és homokkőrétegek) annyi vizet tartalmazhattak, hogy freatomagmás robbanásos kitörések mentek végbe (Németh K. et al. 2003). E heves kitörések során „torlóárak” rakták le rosszul osztályozott piroklasztitjaikat, valamint piroklaszt-szórás is történt. A keletkezett piroklasztitok vizsgálata alapján két hipotézis valószínűsíthető leginkább tufagyűrű vulkáni forma kialakulása, de nem kizárt puha aljzaton kialakult maar vulkán kialakulása sem, amelyre több nemzetközi példa is ismert.

2. szakasz. A megváltozott összetételű piroklasztit-típus jelenléte kisebb fragmentációra, ezzel együtt a kitörések egyre „szárazabbá” válására, továbbá magmás robbanásos kitörésekre utalnak, ami a víz-magma arányának eltolódása miatt következhetett be.

3. szakasz. Ezt követően úgynevezett Hawaii-típusú lávaömléses működés következett be, mivel már nem volt elegendő vízmennyiség a freatomagmás robbanásos működés fenntartásához. Ennek oka lehetett, hogy a víztartó rétegekben a víz mennyisége jelentősen megcsappant, vagy nagyobb mennyiségű magma tört a felszínre, esetleg nagyobb lett a magma feláramlási sebessége. A Badacsony bazaltjának jelenlegi körkörös felszínformája arra enged következtetni, hogy ezek a lávafolyások a kráteren belül maradtak, és azt töltötték fel, esetleg kisebb lávatavat is alkothattak (Hencz M. et al. 2017).

4. szakasz. A fedő salakösszlet alapján a vulkán rövid ideig ismét explozív volt, viszont már tisztán magmás-robbanásos, úgynevezett Stromboli-típusú működésre váltott át, aminek következtében egy salakkúp épült fel a hegy tetején. A terepi vizsgálatok alapján a salakos összlet csak a tanúhegy északi oldalán figyelhető meg, így valószínűleg ott volt az egykori salakkúp (Martin, U. – Németh K. 2004, Hencz M. et al. 2017).

5. szakasz. Badacsony vulkán működése befejeződése után a további folyamatok már a lepusztulási fázisba estek, azaz végbement a tanúhegy kialakulása. A lepusztulás mértéke eltérő lehetett a monogenetikus tufagyűrű, vagy a sekély maar esetén. Tufagyűrű esetén kisebb mértékű, míg maar estén jóval nagyobb mértékű lepusztulással kell számolnunk a Badacsony mai formájának kialakulásakor (Hencz M. et al. 2017).

Összegezve, a Tapolcai-medencében a vulkáni tevékenység megszűnését követően megkezdődött a vulkánok és azok környezetének fokozatos lepusztulása. Habár a terület vulkánjainak jó része a működésük alatt inkább csak kisméretű pozitív felszínformát (tufagyűrű), eseteként akár a felszín alá mélyülő krátereket (maar) hozott létre (Németh K. et al. 2000, Hencz M. et al. 2017), a kitörések kései szakaszában a kráterben felhalmozódó láva (helyenként lávató) megvédte a vulkáni összletet és az alatta lévő puhább pannóniai üledékeket a számottevő lepusztulástól. A folyamat során a tanúhegyek relatív magassága tehát lényegesen nem csökkent, sőt esetleg helyenként nőtt, mert a magmás kőzettömegek keményebbek lévén az őket befogadó pannóniai üledékeknél jobban ellenálltak az eróziónak. Mindazonáltal a vulkáni szerkezeten belül leggyorsabban a tufagyűrű bazaltlávával nem fedett részei pusztultak le. Így tehát a bazalt lávakőzet kiterjedésétől függően a lepusztulás során kúp vagy csonkakúp alakú tanúhegyek jöttek létre, az előbbire példa a Gulács és a Tóti-hegy, az utóbbira a Badacsony és a Csobánc.

Amiről a Szigliget-tufacsoport tanúhegyei mesélnek

Mielőtt Szigliget vulkáni tevékenységét ismertetem, tisztáznunk kell a tufa vagy piroklaszt kérdését. A korábbi szakirodalomban a vulkáni törmelékes kőzet megnevezéseként a tufa szerepelt (Jugovics L. 1944, 1968, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986). Mára mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalom hasonló állásponton van, mint amit Karátson Dávid (1999) is megfogalmazott a Pannon Enciklopédiában: eszerint a tufa terminus a piroklaszt egy konkrét szemcseméretbe tartozó tartományát jelöli, azaz a vulkáni törmelék szemcseméretétől független, általános értelemben vett helyes megnevezése a piroklaszt (piro = tűz, klaszt = tört rész). A piroklasztok tömegesen megszilárdult, kőzetté vált megfelelője a piroklasztit. Viszont a szakirodalom alapján használom még a „tufagyűrű” és a „tufa-csoport” elnevezéseket (Jugovics L. 1944, 1968, Szászi, 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986, Martin, U. – Németh K. 2004, Hencz M. et al. 2017).

Véleményem szerint (Szászi J. 1983, 1985, 1997) a Szigliget-tufacsoport a vulkáni tanúhegyek másik típusát képviseli, mivel a piroklaszt-szórást a szomszédos Badacsonytól eltérően nem követte jelentősebb lávaömlés. Továbbá geomorfológiai szempontból sokkal változatosabb, mint a környező tanúhegyek. A tufacsoportot a Vár-hegy, az Antal-hegy-tufacsoport és a Külső-hegy-tufacsoport alkotja, a lepusztulás során a két utóbbi tufacsoport további kisebb nagyobb piroklasztit tömegekre darabolódott. Az Antal-hegy-csoport tagjai az Antal-hegy, Öreg-erdő és Kis-erdő, Külső-hegy-tufacsoport tagjai a Belső-hegy, Kamon-kő, Majális-domb, Soponya, Óvár és Rókarántó (Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986). Balogh K. (1982) első radiometrikus koradatai alapján a Szigliget vulkáni működése három szakaszban ment végbe. K/Ar, valamint ⁴⁰Ar/³⁹Ar radiometrikus koradatok alapján a Külső-hegy-tufacsoport kora 4,12 ±0,12 millió év, az Antal-hegy-tufacsoporté 3,37±0,70 millió év, a Vár-hegyé 3,41±0,13 millió év (Balogh K. 1982, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986). Viszont Németh K. (2000) szerint Szigligeten mindhárom különálló piroklasztit-domb esetében a piroklaszt sorozat rétegei ÉNy-i irányba dőlnek, továbbá hasonló szöveti és összetételbeli tulajdonságokat mutatnak, ezért egy komplex, de összefüggő vulkáni rendszer működése során keletkezhettek. Valószínűleg felszín alatti freatomagmás robbanásos kitörések eredményezték a teljes szigligeti prioklasztit sorozat keletkezését. Így a piroklaszt üledékek keletkezése három egységbe sorolható (Németh K. et al. 2000). 

A vulkánkitörés igen heves volt. A kirobbanó gázok és gőzök nagyon sok kőzettörmeléket sodortak magukkal a pannóniai üledékes rétegek alatti idősebb kőzetekből a freatomagmás, „Surtsey-típusú” kitörés során (Németh K. et al. 2000, 2003, Hencz M. et al. 2017). A kitörés során keletkezett piroklasztit sorozat egy olyan korábbi maar körüli krátergyűrűben rakódott le, amely később a kürtő felé megrogyott. Ennek megfelelően az 1. egység ennek a kürtőkitöltésnek, úgynevezett „diatrémának” az üledéke, míg a 2. és 3. egységek egy kürtőhöz közeli piroklaszt szórás produktumai. Az ekkor keletkezett Antal-hegy-tufacsoport és Külső-hegy-tufacsoport világosabb, szürkés piroklasztit sorozata (1. és 2. egység) telis-tele van szilur fillit-, permi vöröshomokkő-, valamint triász mészkő- és dolomitdarabkákkal, úgynevezett zárványokkal vagy xenolitokkal (jelentése idegen kő, mivel ezen zárványoknak semmilyen genetikai kapcsolata nincs a befogadó kőzettel). Nagyon érdekes, hogy a szigligeti piroklaszt sorozat a kéreg eredetű zárványok mellett számottevő mennyiségben tartalmaz a Föld felsőköpenyéből származó xenolitokat is, amelyek egyes darabjai ezen a lelőhelyen akár az emberfej nagyságot is elérhetik. A szigligeti felsőköpeny-xenolitok (régebbi nevén olivinbombák) ásványos összetételük alapján többnyire a színes szilikátásványokból álló peridotit kőzetcsalád lherzolit (olivin-, ortopiroxén- és klinopiroxén-gazdag peridotit) és harzburgit (olivin- és ortopiroxén-gazdag peridotit) tagjait képviselik (Hidas K. et al. 2007). Jugovics L. (1944) szerint egy második vulkáni szakaszban a piroklaszt szórást nagyon kevés lávaömlés követte, amelyet az Öreg-erdő és Belső-hegy tetején megmaradt bazalttörmelék jelez.

A posztvulkáni szakaszban a piroklasztsorozat nagy része letarolódott, de mivel keményebb volt az alatta található pannóniai üledékeknél, ezért részben megvédte azokat a lepusztulástól. Szigligetnél a többi tanúhegytől eltérő volt a lepusztulás jellege. A pleisztocén idején (a Balaton árkának vetődéses besüllyedésekor) az Antal-hegy-csoport és Külső-hegy-csoport tufatömege rögökre darabolódott. (Jugovics L. 1944, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986, Németh K. et al. 2000). Az utóbbi fő tömegét alkotó Belső-hegy központi piroklasztittömegéről kisebb-nagyobb részek váltak le, amelyek a szélsőséges tundraéghajlaton végbemenő tömegmozgásos-felszínalakító folyamatok (talajcsuszamlás) révén a pusztuló pannóniai üledéklejtőn délnyugati, illetve déli irányba a Balaton árka felé csúsztak le. A nagyobb levált piroklasztittömegek részben megvédték a lepusztulástól a pannon lejtőt, és így másodlagosan négy kisebb tanúhegyalakult ki: Majális-domb, Soponya, Óvár és Rókarántó. Közülük a legszebb az Óvár, amely másodlagosan szinte teljesen szabályos kúp alakú tanúheggyé formálódott. A másodlagos helyzetű tufatömeg alatt „krinolinszoknya-szerűen” maradt fenn a pannon lejtő maradványa. Innen kapta ez a domb a másik nevét, a „Királyné szoknyája” (Gere L. et al. 2013), amelynek a tetején egy kisebb vár romjai is láthatók.

A Vár-hegy fiatalabb, sötétebb, barnás színű piroklasztit összlete a vulkáni tevékenység térben és időben is különálló szakaszát képviseli (Jugovics L. 1944, Balogh K. 1982, Szászi J. 1983, 1997, Borsy Z. et al. 1986). A Vár-hegynél is a kitörés egy freatomagmás robbanással kezdődött, de ez valószínűleg kevésbé volt heves. Kevesebb zárványt ragadott magával, továbbá – eddigi ismereteink szerint – teljesen hiányoznak belőle a felsőköpeny eredetű kőzetek. A Vár-hegy későbbi vulkáni szakaszai is alapvetően robbanásosak voltak, amelyek hatására a hegy tufagyűrűjének nagyrésze megsemmisült (Németh K. et al. 2000). Az ezzel a folyamattal összefüggő repedéseiben izzó láva tört fel, amelynek nagy része valószínűleg már a repedésben megszilárdult. Így keletkezett Vár-hegy alacsonyabb déli nyergét kelet-nyugati irányban kettészelő keskeny bazalttelér, amely a lehűlést követően vízszintesen oszlopokkal pusztult tovább (Jugovics L.1968, Szászi J. 1983, 1985, 1997, Borsy Z. et al. 1986).

Németh K. (2000) a szigligeti piroklaszt 3. egységének kapcsolata a másik kettővel nem tisztázott, de erre vonatkozólag két hipotézis lehetséges. A rendelkezésre álló adatok alapján mindkettő elképzelhető.

1. hipotézis: a 3. egység (Vár-hegy) egy teljesen független vulkáni kürtőrendszerhez kapcsolódik, amelyet feltöltött az abba belecsúszó, megsüllyedt és kissé megbillent korábbi krátergyűrűk sorozata (amelyet az 1. és 2. egység képvisel).

2. hipotézis: az 1–2. és 3. egységek egy komplex szerkezetű és nagyméretű vulkáni kürtőrendszer részei, amit a Rókarántónál és Vár-hegynél a mai felszín felett látható erodált szerkezet tanúsít. Ennek a csatornája töltődött fel a kibillent és a kürtőbe visszacsúszott, korábbi krátergyűrűt alkotó rétegekkel (1. és 2. egységekkel), melyek emiatt ÉNy-i dőlésűek lettek. Ebben a feltevésben a 1. és 2. egység rétegtanilag egymáshoz szorosan kapcsolódik. A 3. egység pedig egy nagyméretű vulkán egy korai produktumaként értelmezhető.

A posztvulkáni szakaszban a szomszédos Badacsonyhoz hasonlóan további lepusztulással alakult ki a szigligeti Vár-hegy 230,4 m magasságú szabálytalan, kúp alakú tanúhegyet formázó látképe (Jugovics L. 1968, Szászi J. 1983, 1985, 1997, Borsy Z. et al. 1986, Németh K. et al. 2000). A népnyelv a tanúhegyek felső, sziklás részét a hegy „blúzának” és az alsó lankás pannon lejtőt pedig a hegy „szoknyájának” nevezi. Itt bazalt és bazalttufa sziklák alkotják a hegy „blúzát”, amely kb. 180 m magasságig megvédte az alatta lévő pannóniai üledéket a lepusztulástól, ez lett a hegy „szoknyája”.

A Tapolcai-medence fejlődésének befejező szakaszában, az utolsó jégkorszak végén keletkezett a Balaton. A csapadékosabb időszakban a mainál több méterrel magasabb volt a tó vízszintje. Ezért a medence túlnyomó részét nyíltvíz vagy mocsár borította, amelyből szigetként, illetve félszigetként állt ki a Szigliget-tufacsoport. A tatárjárást követően erre a Balaton által körbevett, jól védhető hegyre kezdett épülni a szigligeti vár. A vár építése során jelentős mértékben teraszossá alakították a hegy tetejét, a helyben kifejtett barnás kőzetből építve fel a várat (11. ábra). A vár építése IV. Béla király adományozása révén 1260-ban vette kezdetét. Később a török elleni harcokban Szigliget jelentős végvári szerepet töltött be. Végül 1697-ben egy villámcsapás hatására bekövetkezett robbanás miatt a vár gyors pusztulásnak indult (Gere L. 2003). A vár újjászületése 1991-ben a „Szigliget Váralapítvány” megalakulásával kezdődött. Mint az alapítványkuratóriumának tagja, magam is aktívan részt vettem a vár újjáépítésének folyamatában.

Befejezésként…

Aki még nem járt volna Szigligeten, annak egy rövid útbaigazítás, hogy mit érdemes még megnézni. Van itt látnivaló bőven, hisz nincs még egy olyan kistelepülés hazánkban, amelynek területén egyszerre két különálló, középkori várrom és egy – római alapokon épült – Árpád-kori templomrom (Csonkatorony) magasodna. Nem beszélve arról, hogy Szigligeten áll még a klasszicista stílusú Esterházy-kastély (a mai Alkotóház) gyönyörű védett arborétummal övezve, egy ma márklasszicista stílusú római katolikus templom az ófaluban és egy szintén klasszicista stílusú kápolna a Rókarántó nevű domb tetején. Ezek közül a két vár és a Csonkatorony szabadon megtekinthető, ez utóbbi a Kamon-kő Tanösvény 2. számú állomása. A két vár közül a nagyobb, többször restaurált és nagyrészt helyreállított vár, a szigligeti Vár csak nyitvatartási időben és belépőjeggyel látogatható. A kisebb, részben restaurált vár, a szigligeti Óvár belépőjegy és nyitvatartási idő nélkül várja a látogatókat. Meredek kaptatón lehet feljutni az Óvár tetejére, de a várrom egyik tornyának maradványára épített kilátóról nyíló panoráma kárpótol minden fáradságért.

Legvégül Kisfaludy Sándor 1833-ban írt Szigliget című romantikus regéjéből idézek. Versében ugyan Szentgyörgyi Pálgyámleányáról, Ilkáról írta az alábbi sorokat, de számomra e sorok ennél többről, szülőfalum, Szigliget szépségéről is mesélnek. Az első ének 12. verse szerint „Nagyít a hír, ha szárnyra kél,/ Itt valóság több a hírnél, / Ily szépet nem teremte még / A magyar vad föld és ég.”

TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK

Mind az általános, mind a középiskolások számára javasoljuk Szigliget és környékének alapos megismerését. A téma jól kapcsolható Magyarország nagytájainak, régióinak földrajzához, az idegenforgalomhoz és a védett természeti, illetve kulturális értékeink bemutatásához. Remek úti cél lehet osztálykirándulásokhoz, erdei iskolai programokhoz, nyári táborokhoz is. Ilyen alkalmakra javasolható feladat, hogy a tanulók készítsék el egy-egy tanúhegy vagy település névjegyét, amit a kirándulás alkalmával be is mutathatnak. Készítsenek fényképet az egyes helyszínekről a névjegyek készítői a kiránduláson. Aztán az iskolába visszatérve akár a tanórán, akár a szakkörön játszhatnak párosítós játékot a névjeggyel és a fényképfelvételekkel. A kirándulásra kijelölhetünk fotóriportert (a fotózás iránt érdeklődő tanulót), aki megörökíti a látnivalókat, és később a kirándulás megbeszélésekor együtt készítenek a tanulók narrációt vagy rövid leírást az egyes felvételekhez. A legszebb fotókból a hozzájuk tartozó leírásokkal együtt készíthetünk iskolai kiállítást is. Érdekes feladat lehet Szigliget és környékének modellezése csoportmunkában. A tanulók a kirándulás és a térkép, – de akár a cikk és a képek, illetve a térkép – alapján elkészíthetik a táj modelljét. A kivitelezés már a csoportok kreativitásán múlik. A tájhoz készíthetnek leírást, és persze a modellekből is rendezhetünk kiállítást, ahol a csoportok értékelhetik egymás munkáját.

A téma feldolgozása jól kapcsolható az érettségire történő felkészüléshez is. Ehhez szeretnék néhány olyan feladatot bemutatni, amelyek segítik a szóbeli vizsgára történő felkészülést.

1. Mutassa be a Tapolcai-medence és a Balaton kialakulásához vezető folyamatokat! 
2. Miről tanúskodnak a tanúhegyek? Ismertesse a vulkáni tanúhegyek kialakulásának folyamatát! 
3. Mutassa be a Tapolcai-medence védett földtani értékeit, az idegenforgalom fejlesztésének lehetőségeit!