Az Alföld északkeleti részén, a Felső-Tisza-vidék középtájhoz tartozó Beregi-sík különlegessége az asztallap simaságú felszínből éppen hogy kiemelkedő két vulkáni „hegy”. Ezek a belső-kárpáti vulkáni öv részének tekinthető romvulkánok: az egyik Tarpa mellett található (Nagy-hegy), a másik Barabás közelében, de nagyrészt Ukrajnában, Mezőkaszony határában (Tipet-hegy) emelkedik ki a környezetéből.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpa neve hallatán többnyire történelmi ismereteink elevenednek fel. Itt született Esze Tamás, Rákóczi Ferenc jobbágya, Bajcsy-Zsilinszky Endre pedig 1931–1935 között a terület országgyűlési képviselője volt. A település egyik látványossága a szárazmalom. De ismert a környék a szilvatermesztéséről („nemtudom” szilva), a finom szilvalekváráról és a bódító erejű szilvapálinkájáról.
Tarpától északra, az út mentén jobbra találunk az Alföldön egyáltalán nem jellemző, nem túl magas kiemelkedést. Magassága és neve hallatán talán mindenki elmosolyodik. A dácit kőzetből felépülő 154 méter magas Nagy-hegyet ma szőlők és gyümölcsöskertek, valamint présházak uralják. A Második Katonai Felmérés (1806–1869) térképe szerint a 19. század előtt a hegyet két hosszabb és egy rövidebb, egymással nagyjából azonos szöget bezáró, az emberi beavatkozástól érintetlen sziklafalak alkották.
Az építőkövekben szegény Beregi-síkon nagy kincsnek számított a hegy alapanyaga, ezért egy keskeny járaton keresztül kőbányát nyitottak a hegy belsejében. A bányában 1860-tól 1986-ig termelték ki a kőzetet, amit útalapként, a falubeli építkezések, illetve a Tisza mederrendezési munkákhoz (pl. partvédelem) használtak fel.
A bezárt bánya üzemi épületeinek nagy részét lebontották, a területet természetvédelem alá helyezték a növény- és állatvilága, valamint földtani, ásványtani értéke miatt. A hegy ásványtani különlegessége az utóvulkáni működések során keletkezett ásványtani ritkaságként számon tartott osumilit.
A tarpai Nagy-hegyen cseresznye, meggy, alma, körte, ribizli és szőlő terem. A szőlő termesztésénél a helybeliek sokáig előnyben részesítették az őshonos, magántermő fajokat (Izabella, Nova, Feri). Ezek azért válhattak népszerűvé, mert kevésbé igényeltek gondozást, szinte maguktól teremtek.
Az ukrán határ közeli Barabás mellett emelkedő, többségében riolit kőzetből álló Kaszonyi-hegy (Tipet-hegy) legmagasabb pontja (221 m) már Ukrajnában található. A Tipet-hegy magyarországi savanyú lávakőzet előfordulások legkeletibb tagja. A hegy kövét elsősorban a Tisza partvédelmére használták, a köveket Tiszaadonynál rakták hajókra. A Tipet-hegy ma már természetvédelmi terület.
De hogyan kerültek ide? Az Északi-középhegységgel (az Észak-magyarországi-középhegységgel) párhuzamosan, Dunaújváros–Szolnok–Nyíregyháza–Tarpa irányában helyezkedik el a mélyben vastag üledékkel fedve az a miocénben képződött vulkáni hegység, amelynek két kis darabja a Beregi-síkon felszínre bukkan. A beregi vulkánok a középső miocénben kezdtek kialakulni tekintélyes méretű árkos beszakadásokkal. Ekkor 10–20 km átmérőjű kalderák képződtek és a feltörő dácitos, riodácitos, riolitos, gyorsan mozgó izzó vulkáni törmelék (ártufa) az árkok kitöltése után az azokhoz közeli területet is befedte. E két vulkán egy törésvonal mentén helyezkedik el. A vulkáni működések fő szakasza 16,4–5,5 millió évvel ezelőttre tehető, azaz a Tokaj–Zempléni-hegyvidékkel egyidőben keletkeztek.
14 millió éve a megsüllyedt Pannon-medencét a Pannon-tenger vize öntötte el, majd a medencét övező hegységekből lefutó folyók ebbe a tengerbe ömlöttek. A lassan zsugorodó tenger vizének sótartalma folyamatosan csökkent a beletorkolló folyóknak köszönhetően, majd tóvá (Pannon-beltó) záródott és később feltöltődött. A Pannon-beltó medencéjének intenzív süllyedése a tokaji–zempléni-hegyvidéki szarmata korú riolitvulkanizmus befejeztével kezdődött, és e szerkezeti mozgás következtében a medencében vastag (2–6 km) üledéktömeg halmozódott fel. Mindkét kiemelkedést változó vastagságú (1–4 m), jégkori eredetű lösztakaró fedi.
Mintegy 2,5 millió éve már a Duna és a Tisza őse valamint mellékfolyói szállítottak üledéket a tovább süllyedő Kárpát-medencébe. Ekkor sem a Duna, sem a Tisza még nem a mai irányba folyt. A Tisza Csongrádnál érte el a Dunát, a Duna pedig a mai Szeged környékén egy tóban ömlött. A Duna és a Tisza valamint mellékfolyói sok üledéket raktak le az Alföldön, s miután kialakult a mai futásirányuk, a szél formálta tovább a szárazulattá vált Alföld felszínét. A folyók által korábban lerakott homokot az északias szél felkapta, elszállította majd felhalmozta azt, így homokbuckák tették enyhén hullámossá az Alföld egy részének (Nyírség, Kiskunság) felszínét.
A Felső-Tisza-vidék bővelkedik természeti és kulturális értékekben, gasztronómiai különlegességekben. A nyár remek időszak arra, hogy akár vízi-, akár kerékpártúrán megismerkedjünk e rendkívül sokszínű vidékkel.
Feladatok a cikk feldolgozásához
- Tanulmányozd a hegy szerkezetét a Google Térkép (Maps) műholdképe alapján!
- Állapítsd meg a bánya egykori helyét!
- A hegy melyik oldalán nyitottak járatot a bánya felé?
- Hogyan változott a tarpai Nagy-hegy területhasznosítása? Hasonlítsd össze a Második Katonai Felmérés térképe és a Google Térkép alapján!
- Rendszerezd keletkezésük szerint a szövegben olvasható kőzeteket!
- Helyezd el a két hegy keletkezésének idejét a földtörténeti skálán! (http://www.stratigraphy.org/ICSchart/ChronostratChart2017-02.jpg)
- Miért volt szükség a Tisza partvédelmére?
- Helyenként sarkantyút (a folyó folyására merőleges, kb. a meder közepéig nyúló kősáncot) építettek. Mi a szerepe a sarkantyúnak?
Ha érdekelnek a Nagy-hegy ásványai, akkor látogasd meg ezt az oldalt!
