A bevezető sorokat Garai Imre idézi Szabó Miklós egykori igazgatónak 1942-ben megjelent vitairatából, az Eötvös Collegium 1895 és 1950 közötti történetéről szóló művében, majd megállapítja, hogy „ez talán ma sincs másként” (GARAI I. 2016). Az utóbbi években azonban ugyan korlátozott létszámban, de a Tehetségtábor, illetve a Természettudományos Tábor keretében már középiskolásként is lehetősége nyílik a diákoknak betekintést nyerni az egyetemi létbe, a Collegium életébe. A Collegium alapításától fogva a „tudós tanárok” képzését tekinti céljának, akik sokoldalú, de tudományos jellegű képzettségükkel képesek tanítványaik érdeklődését felkelteni és elkötelezni őket az önművelődés, valamint a tudományok iránt (GARAI I. é. n.). Az intézménybe az ELTE TTK-s, BTK-s, TÁTK-s és IK-s hallgatói, tehát nemcsak a tanárképzésben résztvevők, hanem a földrajzos, földtudós és környezettudomány szakos hallgatók is jelentkezhetnek; illetve nemcsak bentlakók, hanem bejáró hallgatók is részt vehetnek a műhelyek tevékenységében (http://honlap.eotvos.elte.hu/).
A földrajz- és földtudomány már az alapítás óta jelen van a Collegiumban, de az intenzív műhelymunka 1923-ban kezdődött (GYŐRI R. 2014a). Ennek hátterében egyrészt a földrajz pozíciójának általános megerősödése, másrészt Teleki Pálnak a Collegium kurátorává 1921-ben történt kinevezése áll. Teleki személyiségének kétségkívül fontos szerepe volt az intézmény helyzetének stabilizálásában az új politikai környezetben, azonban a földrajzórákat nem ő, hanem közeli munkatársa, Fodor Ferenc tartotta meg. Módszertani szempontból mindenképp érdekesek a félévek végén készített tanári jelentések, amelyekből kiderül, hogy Fodor milyen problémákkal szembesült kezdetben és hogyan kísérletezte ki végül azt a rendszert, amelynek bizonyos elemei napjaink műhelymunkáját is jellemzik. A jelentések alapján Fodor szerint a legfőbb probléma az, hogy az egyetemen „csupán egyirányú megvilágításban” ismerik meg a hallgatók a földrajzot; illetve a tanulmányaik különböző szakaszában járó diákokkal nehezen lehet egységesen foglalkozni. Ezen problémák megoldására a collegiumi szeminárium 1926-tól kezdődően átalakult tudománytörténeti és módszertani szövegolvasó szemináriummá. Fodor szakvezetőségét követően annyi változás történt, hogy minden félévben két szemináriumot is tartottak, amelyek közül az egyik a fodori tematikát követte, a másik pedig speciális ágazati (például településföldrajzi, városföldrajzi) kérdésekkel foglalkozott. Mi sem bizonyítja jobban a két világháború közötti földrajzos műhelymunka sikerességét, minthogy későbbi tanszékvezetők, Bulla Béla, Kádár László, illetve az 1990-es évek végén újjászervezett műhelyünk névadója, Mendöl Tibor is itt folytatta tanulmányait további, később nevet szerzett földrajzosok, földtudósok mellett (GYŐRI R. 2014b). Emiatt mondhatjuk joggal – Newton szavaival élve – hogy földrajzosként mi is óriások vállán állunk itt a Collegiumban. A szemináriumokon, amelyek jelentős része napjainkban is tudománytörténeti és módszertani szövegolvasó szeminárium mi magunk is megismerkedhetünk például a már említett geográfusok életművével. Az ilyen jellegű kurzusok pedig alkalmasak arra, hogy a különböző évfolyamokra járó hallgatóknak is egyszerre tudjanak új ismeretekkel szolgálni. A felsőbb évesekkel való közös óralátogatás amellett, hogy rendkívül motiváló légkört teremt ezeken az órákon; lehetőséget ad arra is, hogy segítséget, tanácsokat kapjunk az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatban. Az egyik legkülönlegesebb élmény pedig talán az, amikor olyan oktatók tartják a szemináriumot, akikkel az előző félévben még közösen hallgattunk egy korábbit. További nagyon lényeges jellemzője ezeknek a szemináriumoknak, hogy a szakirodalom (gyakran idegen nyelvű) olvasása, feldolgozása képezi központi elemüket és általában a félév végére egy választott témakör, kérdés írásban történő részletesebb kidolgozása az értékelés alapja. Ezek hasznosságát különösen a szakdolgozat, illetve TDK-dolgozat írásakor ismerjük fel hallgatóként. A szemináriumok során feldolgozott témák pedig általában az egyetemi képzésben kisebb hangsúllyal kerülnek elő. A földrajztanárrá, geográfussá váláshoz azonban legalább annyira hasznosak, mint egyetemi kurzusaink, ami már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, amikor első műhelyórám, Vitakérdések a geográfiában című kurzus leírását elolvastam. Ezen a szemináriumon a Questioning geography (Fundamental debates) című tankönyv (CASTREE, N. et al. 2005) alapján foglalkoztunk olyan kérdésekkel például, hogy mi a földrajz, egységes tudomány-e a földrajz. Elsőéves hallgatóként nekem például azért volt igazán érdekes a kurzus, mert arra adott egyfajta választ, hogy tulajdonképpen mit várhatok attól, mit jelent az, hogy földrajz szakos hallgató lettem. A szemináriumokon túl további értékes ismereteket gyűjthetünk a külföldi vendégelőadók előadásaiból, akik gyakran látogatják Műhelyünket. Az előadók ilyenkor saját kutatási témájukról számolnak be, majd általában ahhoz kötődően folytatódik a beszélgetés. A felölelt témák, az elmúlt évek előadásai alapján elmondható, hogy rendkívül változatosak voltak, a történeti földrajztól kezdve a geopolitikán át a városföldrajzig terjedtek. Emellett például lehetőségünk volt bekapcsolódni műhelytagként a Fodor Ferenc önéletírásai című kötet (GYŐRI R. – JOBBIT, S. 2016) gondozásába is; illetve a Műhely könyvtári állományának rendezésébe. A közös szakmai programokon kívül a kevésbé szakmai jellegűek is, mint például a műhelykirándulás, amely során legutóbb a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot és Szarvason Mendöl Tibor „relikviáit” is felkerestük, valamint a hagyományos műhelybográcsozások szintén hozzájárulnak a Műhelyben uralkodó kellemes légkör fenntartásához.
A Műhely (http://mendolmuhely.elte.hu/hu/) életébe adott rövid bepillantás alapján remélem sikerült kedvet csinálnom akár a szemináriumainkhoz hasonló középiskolai szakkörök szervezéséhez, illetve elegendő információval szolgálni, hogy ösztönözzék a földrajz iránt érdeklődő diákok Collegiumba történő jelentkezését. Ez úgy gondolom, hogy a földrajz jövője és a földrajzoktatás bázisát jelentő kiváló tanárok utánpótlása szempontjából is alapvető fontosságú.
