A mediterrán tengerparti övezetekre hatalmas nyomással nehezedik a tömegturizmus. Az Európai Unió keretegyezménye is jelzi a küzdelmet a fenntartható turizmusért, közben a már tönkretett partvidékek rehabilitációjáért. Az írás ennek egy példáját villantja fel a mallorcai Cala Mesquida üdülőtelepülés dűnevidékén.
A Spanyolországhoz tartozó Baleár-szigetek középső és legnagyobb szigete, Mallorca az európai – különösen a német, angol és skandináv – turizmus egyik legkedveltebb célpontja. 2018-ban több mint 14 millió turista látogatott ide. A sziget természeti szépsége, kulturális kincsei lenyűgözőek és a természeti környezet megóvása érdekében tett intézkedéseik tiszteletre méltóak. Ezekből a tömegturizmus fogyasztói keveset látnak, amikor éjszakai charterjáratokkal érkezvén valamelyik kedvelt üdülőkomplexumban ébrednek, és egy-két hétig rabul ejti őket a smaragd színű Földközi-tenger.
Mallorca keleti részén a Serra de Llevant kíséri a partot átlagosan 500 m körüli tengerszint feletti magassággal. Ahol a hegység északon kifut a Földközi-tengerre, ott fekszik a sziget egyik legváltozatosabb tája fenyvesekkel, mészkősziklás magaspartokkal, homokos öblökkel, sivatagra emlékeztető dűnesorokkal. Itt található a kicsiny üdülőhely, Cala Mesquida.
Alig több mint 100 fő állandó lakosa van. Néhány üzlet, kisebb apartmanok. Kelet felé egy 270 m magas dombon emelkedik a Talaia de Son Jaumell őrtorony. A 16. században épült a kalózok támadásai ellen. A part felé egy tucatnyi üdülőkomplexum ül a sziklákon. Alattuk a mélyben bújik meg a 300 méter hosszú öböl homokos strandja.
A tájat pásztázó tekintet megakad az öböl keleti végében szürkéllő romokon. A bunkert a spanyol polgárháború után, a frankói rezsim idején építették. Ez az öböl nem volt kedvelt a hajósok körében, mert a sziklás parton bizony nem ritkán fordult elő hajótörés a goromba hullámzás miatt. Okozója az észak-északkeleti irányból lecsapó főn jellegű szél, katalánul a tramuntana. Azt is tartják, hogy a zárt öbölnek szerepe lehetett a kávé- és dohánycsempészetben. Az öbölben található a Torrent de Cala Mesquida, tipikus mediterrán szárazvölgy, amelyben csak az őszi-téli heves esőzések idején zúdul víz a hegységből a tengerbe. Nyáron a folyóágy görgetegeit, kavicsait homok fedi, hiszen ilyenkor folyóvíznek nyoma sincs.
Az öbölben a mediterrán nyarat élvezni vágyóknak is feltűnik a strand mögött a parttal csaknem párhuzamosan kanyargó palló. Mi célja van? Ki akar itt sétálni a tikkasztó hőségben? Az öböl kb. 1 km mélységben természetvédelmi terület. Nemcsak azért, mert a Baleár-szigetek legnagyobb sirály- és kormorán kolóniájának ad élőhelyet a környék, hanem mert az itt kialakult dűnevidéket védelmezi. A tömegturizmus megjelenésével ezen a környéken is nagy építkezések kezdődtek, amelyek nem kímélték a dűnéket. Még a védetté nyilvánítás után is hordták a homokot építőanyagként! Később – mint ahogyan a Földközi-tenger parti övezeteiben máshol is – egyre nőtt az antropikus nyomás, ami még sebezhetőbbé tette a dűnevidék morfológiai és ökológiai egységét.
A baleár-szigeteki partidűne-rendszerek általánosan 5 zónából állnak:
- víz alatti terület – ahol a tengeri fűfélék (Posidonia oceanica) fejlődnek, amelyeknek fontos szerepük van az üledékképződésben;
- strandzóna – ahol a tengervíz hullámzása és a szél mozgatja a homokot, a magasabb részeken már embrionális dűnék is kialakulnak pionír növényzettel;
- elsődleges dűnezóna – ahol a lágyszárú növényzet már megköti a homokot, de erősebb viharok megbonthatják, erózióveszélyes terület;
- mozgó és félig stabilizált dűnezóna – ahol a növényzet fejlődése már lehetővé teszi a humuszképződést;
- stabilizált dűnezóna – ahol a fás növényzet már megakadályozza a homokmozgást.
A tengerparti övezetek olyan „geomorfológiai területek a part vízi és szárazföldi szakaszán, amelyen belül az egyes részek viszonyát az emberi közösségekkel együtt élő és azokkal kölcsönhatásba lépő biotikus és abiotikus elemekből álló, összetett ökológiai és erőforrásrendszerek, illetve a területre jellemző társadalmi-gazdasági tevékenységek alakítják” (EU Jegyzőkönyv, 2009). A mediterrán tengerparti övezetek integrált kezelésére közös stratégiát dolgoztak ki az Európai Unióban, ami figyelembe veszi a tengerparti tájak és ökológiai rendszerek sérülékenységét, az ott folyó tevékenységek sokféleségét, ezek kölcsönhatását, valamint a tengerre és szárazföldre gyakorolt hatásait.
Úgy ösztönzik a tengerparti fenntartható turizmust, hogy közben megőrizzék a parti ökológiai rendszereket, tájakat. Spanyolország partvidékein – így Mallorcán is – az utóbbi két évtizedben többféle partvédelmi módszert alkalmaztak a parti dűnék védelmére és helyreállítására. A módszerek a mesterségesen előidézett természetes folyamatokon alapszanak. A strand- és a dűnezóna közötti dinamikus egyensúly megteremtésére törekszenek, ami persze nem könnyű a turizmus terhelése esetén.
TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK
- 1. Keressétek meg a Google Earth alkalmazásban Mallorca szigetét! Járjátok körbe a partvonalát! Jelöljétek ki azokat a partszakaszokat, ahol dűnefejlődési folyamatokkal találkozhatunk!
- 2. Keressétek meg a Google Maps-en Cala Masquida strandját! Nyomtassátok ki a környék műholdképét! Jelöljétek rajta a tengerparti övezetek ökológiai zónáit!
- 3. Milyen emberi behatások fenyegetik az egyes zónákat? Keressetek példákat azokra!
