Az utóbbi hónapokban mindennapjaink részévé váló koronavírus-járvány terjedése talán már abban a fázisban van, ahol nem lehet és talán nem is érdemes időt ölni abba, hogy visszafejtsük az eseményeket egy adott helyszínre, programra vagy időpontra. Néhány hónappal ezelőtt viszont jóval kevesebb információnk volt a vírus terjedéséről – ezzel párhuzamosan a nemzetközi ijedtség szintje is magasabb volt, mint ma –, ezért egy-egy, tömeges megbetegedéssel összefüggésbe hozott hely Vuhanhoz hasonlóan rendkívüli nyilvánosságot kapott. Az európai gócpontok között ilyen volt a tiroli síközpont, Ischgl.
Az Ausztria nyugati csücskében fekvő Ischgl rendkívül népszerű turisztikai célpont, több mint 230 kilométernyi sípálya, rengeteg sílift, hütte, bár és márkaboltok várják az ide látogatókat. A téli sportokra épülő idegenforgalom azonban ennél is többet kínál: zenés rendezvényei, diszkói és a meghívott nemzetközi sztárok fellépései gyakorlatilag a buliturizmus egyik ismert helyszínévé tették az alig másfélezres lélekszámú városkát. Elképzelve a hangulattól túláradó bárokat és a síelésből bulizásba zuhanó baráti társaságokat, rögtön világossá válik, miért tartják Ischglt az „alpesi Ibizának”.
Európában a járvány februári berobbanásakor még javában futott a téli szezon, és az alpesi síközpontok zöme csúcsra járatva üzemelt. Miután azonban a tucatszámra megbetegedett brit, skandináv, izlandi, német és svájci turista kontaktkutatása nyomán Ischglre – azon belül is egy konkrét bárra és szállodára – terelődött a gyanú, a turizmus lehetőségei is hamar leszűkültek. A márciusi kiürítés után Tirol karanténba került, és hosszú hetekre leállt az élet Európa-szerte. Bár a nyári hónapokban – a két hullám közötti időszakot kihasználva – visszatértek az emberek (a Magas-Tátrában rekordszámú látogató fordult meg, de a Balaton környékét és a horvát tengerpartot is tömegek lepték el), a kirándulók helyét lassan átveszik a síelők, hiszen néhány hét múlva már a legtöbb síközpontban megkezdődnek a téli szezon előkészületei. Kérdéses, hogy a kontinentális vírusgócpontként elhíresült Ischgl hírét mennyire vetette vissza a járvány és az azzal járó médiafigyelem, megrendült-e a bizalom a potenciális turisták részéről a frekventált és gyakran zsúfolt alpesi síközpontok iránt.
Több írás foglalkozik a felelősség, azon belül is elsősorban a politikai szereplők turisztikai érdekeltségeinek kérdésével. A Guardian cikke utalást tesz olyan véleményekre is, miszerint az egész ügyet áthatják a helyi politikai játszmák, azaz a nagy népszerűségnek örvendő Ischgl besározása a kisváros sikereire irigykedők érdekében is állhatott, akik a fertőzések számának növekedését látva „akcióba lendültek” és igyekeztek féktelen bulizásban fetrengő helynek lefesteni Ischglt, noha a fenti riportban megszólalók véleménye némileg árnyalja a képet. A beszámolók egybehangzóan állítják, hogy a síturisták még napokkal az első esetek beazonosítása után is együtt bulizhattak a helyiekkel, akik között az átfertőzöttség igen magas lehetett a kutatások szerint. Nem ismerjük a tiroli turizmust átszövő politikai szálakat, de jogos a kérdés: egy ennyire kedvelt, festői környezetben fekvő síparadicsomnak vajon valóban szüksége van-e a bulizóktól és partiktól fűtött hírnévre?
Még a megbetegedettek megkérdezése után sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy februárban hány fertőzésnek lehetett kiindulópontja Ausztria, hiszen a turisták több repülőjárattal, eltérő útvonalakon és időpontokban utaztak haza és akár útközben is megfertőződhettek a földrajzilag nagyon közel fekvő Észak-Olaszországból érkezőktől. Egy felmérés szerint Kanadától Kambodzsáig 45 ország megkérdezettjei gondolják úgy, hogy Ischglben szedhették össze a koronavírust. Bár a felelősség kérdése a turisták oldalán is felmerül, ebben az eseménysorban sokkal érdekesebb a helyi hatóságok és egyes bár- és hoteltulajdonosok szerepe, akik vélhetően nem vagy csak késve reagáltak az egészségügyi jelzőrendszer jelzéseire. Komoly nagyságrendben indulhatnak perek ezzel a mulasztással kapcsolatban.
Nyilván a síelők számára a legfontosabb kérdés, hogy kedvenc síközpontjaik vajon képesek lesznek-e biztosítani a biztonságos sportolás és vakáció feltételeit. Egy-egy ilyen központ azonban rengeteg kisebb-nagyobb vállalkozás szimbiózisa, és már a karanténnal megrövidített téli szezon is eurómilliókban mérhető bevételkiesést jelentett a turizmusból élő szállodák, üzletek, éttermek, kölcsönzők, sípályákat és sílifteket üzemeltető cégek számára.
Jelenleg semmi jel nem mutat arra, hogy a téli időszak járványügyi szempontból zavartalan lenne, sőt, a második hullámra vonatkozó prognózisokat látva nagy az esélye annak, hogy még egy szezon kimarad vagy csonka lesz, ez pedig a stabilabb lábakon álló vállalkozásokat is megingathatja. A szektor rengeteg közép-kelet-európai idénymunkást szívott fel, de a potenciális munkavállalók jelentős része a régióban bevezetett utazási korlátozás vagy hatósági karantén alá esik, ami nehezíti foglalkoztatásukat. Sőt, a járványveszélytől való félelem a dolgozók egy részét akár távol is tarthatja ezektől a munkahelyektől.
Szeptember közepén nem lehet megjósolni, hogy mekkora visszaesés várható, de gyanús, hogy a síközpontok csak csökkentett fordulatszámon, a járványügyi szabályok fokozott betartása és betartatása mellett üzemelnek majd, de talán még így is lehet realitása annak, hogy értékelhető telet fussanak. A fertőzések miatt megbélyegzett Ischgl számára pedig különösen fontos lesz az, hogy a november végén startoló szezonra milyen intézkedéseket léptetnek életbe a látogatók védelme és a gazdaság életben tartása érdekében.
Tanórai feldolgozáshoz ajánljuk
- Hogyan juthatnak el a legkönnyebben Ischglbe a lakóhelyeden élő síturisták? Készíts útvonaltervet!
- Mely földrajzi adottságok teszik Tirolt a téli sportok népszerű célpontjává?
- Milyen megoldásokkal, előírásokkal lehetne a cikk utolsó mondatában szereplő célokat megvalósítani?
- Gyűjtsétek össze Ischgl honlapja segítségével, hogy milyen programokat kínál a síközpont a különböző korcsoportoknak!
