A Magyar Földrajzi Társaság Földrajztanári Szakosztálya immáron második alkalommal képviselhette magát az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán megrendezett tanári konferencián, amelyet idén Digitális Tér 2019 címmel hirdettek meg, és amelynek központi témáját a szervezők digitális tanári életutak bemutatásának szánták. Szakosztályunk a konferencián a földrajztanárokat külön szekcióban képviselhette, amely a Magyar Földrajzi Társaság módszertani bemutatói címet viselte. A szekcióülés során a tanári életpálya különböző pontjain levő pedagógusok osztottak meg információkat az intézményeikben zajló pedagógiai, oktatási folyamatokról és számoltak be digitális pedagógiai tapasztalataikról (konferenciakötet).
Elsőként Guba András, a gödöllői Török Ignác Gimnázium földrajz-angol szakos tanára mutatott be prezentációt egy angliai tapasztalatszerző útról. Az előadó az Európai Unió Erasmus+ programjának keretében egy hetet tölthetett el az angliai Wakefieldben, valamint Londonban. A program keretében megismerhette egy angliai gimnázium digitális természettudományos oktatását, és vizsgálhatta a természettudományos múzeumpedagógiai módszereket Londonban. A meglátogatott nyugat-yorkshire-i Rodillian Academy egy kiemelt állami gimnázium, amely 2008-ban egy új, színházteremmel, laborokkal, táncteremmel, edzőteremmel stb. ellátott, minden modern igényt kielégítő épületbe került. Az akadémiai státusznak köszönhetően az iskola kiemelt támogatást kapott digitális eszközökre is. Az iskolában nyolc számítógépes termet alakítottak ki, és minden tanterembe került egy érintőképernyős interaktív tábla. A táblákat csaknem minden órán használják, és a tanárokat ösztönzik is rá (például továbbképzésekkel). Viszont a tanulók saját mobileszközüket még tanulásra sem használhatják.
A földrajzoktatás és minden más tantárgy tanítása ebben a gimnáziumban főleg frontális módszerekkel történik, de gyakorlatiasabb, mint itthon. Például földrajzórán 7. osztályban friss újságcikkeket dolgoztak fel a diákok. A páros munka során adott szempontok szerint vázlatot írtak egyes cikkekről, majd megosztották egymással az újságok tartalmát. A szempontok inkább általános médiaszöveg-elemző kérdések voltak, de földrajzos hatásokat is vizsgáltak a diákok. A megjelenő szempontok: a cikk összefoglalása; 5W+H (hír műfajához kapcsolódó alapvető hat kérdés: Who? – Ki?; What? – Mi?; Where? – Hol?; When? – Mikor?; Why? – Miért?; How? – Hogyan?) kérdések; miért lett hír belőle; miért kell ezzel a cikkel foglalkozniuk? A cikkek tartalma elsősorban környezetvédelmi problémákat dolgozott fel, és gyerekek számára szerkesztett híroldalról származott.
Az angol földrajzoktatásban kevesebb tananyagot kell elsajátítaniuk a tanulóknak az ottani középszintű érettséginek megfelelő vizsgára (General Certificate of Secondary Education, rövidítve GCSE), viszont a tananyagot sokkal több oldalról gyakorolják, közelítik meg.
A diákok nem használnak tankönyvet és munkafüzetet. A feladatokat kisebb fénymásolatokon vagy kivetítve kapják meg, tanulni otthon digitális tananyagokból tudnak.
Órai szóbeli felelés nincs, helyette hosszabb házi feladatokat adnak be papír alapon vagy digitálisan. Digitálisan online formatív értékelési rendszereket használnak, például az EduCake rendszerét. A diákok bejelentkezve a rendszerbe a tanár által kiadott feladatokat oldanak meg, és a tanár láthatja, hogy hányszor próbálkoztak az adott feladattal, mennyi idő alatt és mikor készítették el. A tanulók a rendszerben videós és írott anyagokat is letölthetnek segítségül.
Az előadó talán a leginkább hasznosítható tapasztalatként azt hozta haza Angliából, hogy az ottani tanárok tananyagokat és módszereket mindennapos szinten osztanak meg egymással. Egymás óráit látogatják, és a digitális tananyagokat egy közös tárhelyen tárolják, amiket módosítva felhasználnak iskolai keretek között.
A szekció második előadója Bencze Dóra, az ELTE V. éves földrajz-történelem szakos hallgatója volt. Az előadó elsősorban a képzése alatt kapott IKT-s tapasztalatairól beszélt, de mivel gyakorlóiskolájában már teljesítette a rövid iskolai gyakorlatot, tanítási tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal. A pedagógusképzés során a pedagógiai modulban a Korszerű tanári mesterség – IKT című tantárgy keretében használták fel célzottan az IKT-eszközöket. A tantárgy keretében egy blogot kellett írni a digitális eszközök felhasználásáról, illetve többeknek közösen egy mikrotanítást kellett bemutatniuk. Az előadó hiányolta, hogy a képzés során nem mélyültek el egy-egy program használatában, hanem szinte csak felsorolásképpen rátekintettek azok működésére, használatára. A blog szerkesztésekor alkalmazásokat dolgoztak fel, leginkább hogy mire használnák az oktatás során, és feladatokat szerkesztettek velük. A szakmai modul keretében nagy különbségek voltak a földrajz és a történelem szakmódszertani képzés között. Földrajzból háromszor annyi szakmódszertanos órát vehettek fel, mint történelemből. A földrajz szakmódszertani képzésben több óra és kurzus is a digitális tananyagok felhasználásáról szólt (például animációk vagy szimulációk elemzése, online kommunikáció és együttműködés). Az előadó hiányolta a több gyakorlás lehetőségét és az egyetemi digitális infrastruktúra hiányosságait (akadozó WiFi, fizetőssé váló programok). Az előadónak hiányoztak a tanári minták a digitális használattal kapcsolatban, vala- mint a hallgatók visszajelzései is, utóbbi bevonását fontosnak tartaná.
Emellett beszámolt a rövid tanítási gyakorlaton szerzett IKT-s tapasztalatairól is. Ugyanis tervezett egy IKT-vel támogatott órát, de több nem várt problémával is szembe kellett néznie. Először is nem tudtak számítógépes termet szerezni, ezért nem is tudták online letölteni a digitális feladatokat, így ezeket ki kellett nyomtatni. A feldolgozandó oldal mást mutatott PC-n és mást a tanulók által használt mobilon, például nem mutatta a feladat alapját szolgáló térképet sem. Ráadásul az előre elkészített QR-kódok közben fizetőssé váltak, így újra kellett szerkeszteni azokat. Sajnos a WiFi is akadozott, és a feladatok egy részét le sem tudták tölteni.
Az előadó összegzésében kitért arra, hogy a digitális tananyagok alkalmazása során meg kell tartani az egyensúlyt. Kiemelte, hogy a közös munka és a meg- osztás kulcsfontosságú. Jó lenne létrehozni egy jól használható feladatbankot, és szükséges lenne módosítani a pedagógiai és szakmódszertani képzésen, hogy azok gyakorlatiasabbak legyenek.
Simkó Krisztián, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium földrajztanára három éve tanít egykori középiskolájában. A gimnáziumban tanító kollégák több okból is elhatározták, hogy módosítanak az oktatás módszerein. A 21. századi elvárások, Erasmus+-os továbbképzések és a diákokkal való kommunikáció nyomán rájöttek arra, hogy a tanulók nagyon túlterheltek, túl sok magánórára, edzésre járnak, viszont az online világ játékokon és videókon keresztül nagy hatással van rájuk. Ennek eredményeképpen célul tűzték ki, hogy órán minél több tananyagfeldolgozás történjen digitális támogatással. Ennek elősegítésére egy digitális stratégiát dolgoztak ki, amelyet fokozatosan, kis lépésekkel, felmenő rendszerben valósítanak meg. A fő cél az volt számukra, hogy az oktatás az IKT-eszközök segítségével hatékonyabb legyen. Ennek koordinálására létrehoztak egy digitális munkacsoportot, amiben tanárok, illetve az oktatástechnikus és a rendszergazda is részt vesz. Fontos szempont volt a modern módszerek bevezetésénél, hogy ne zavarja a kimeneti követelményeket, ezért gondolkoztak felmenő rendszerben a 7. osztálytól kezdve. A tudásmegosztást belső továbbképzések keretében tervezik.
A miskolci gimnáziumban a módszertani váltást több lépésben képzelik el. 1. Az alapinfrastruktúra kialakítása: projektorok beszerelése a tantermekbe; azonos laptopok beszerzése; dokkolók használata (amelyekre csatlakoztatva a tanári gépeket a laptop áramellátást kap, csatlakozik a projektorokhoz és a hangszóróhoz); a WiFi-rendszer fejlesztése. 2. Tanulásszervezés: csatlakozás a Google Classroom rendszeréhez, mely jelentősen megkönnyíti a megosztást és az értékelést. 3. Tanulói laptopok beszerzése: a könnyebb fenntartás és felhasználás érdekében fontos cél, hogy azonos típusúak legyenek a gépek.
Az előadó beszámolt arról is, hogyan használják fel a mindennapi oktatásban az eddig kiépült rendszert és módszereket. Példaként hozta a rubrika nevű alkalmazást. A Google Classroom rendszerében lévő alkalmazás segítségével szöveges kategorizált értékelés adható. A táblázatban a tanár feladata csak a megfelelő értékelés bejelölése, ami után a diákok automatikusan látják az összegzett eredményeiket. Ha pedig a tanulókkal egy kitöltendő űrlapot osztanak meg kérdésekkel, akkor a kérdésekre adott válaszaik azonnal megjelennek, a tanulók azonnali visszajelzést kaphatnak.
Ismertette, hogy gyakran használnak megosztott táblázatot a közös munkára, például a tanulók egy online táblázatba írják be folyók torkolatainak jellemzését, és válaszolnak az ahhoz kapcsolódó kérdésekre. Az előadó nagyon hatékonynak a találta a Google plágiumkeresőjét is, amely segítheti a diákokat is abban, hogyan használják a forrásokat. A Google programján kívül hatékonyan fel tudják használni a Hashtag School portálját, a tankockákat, továbbá az okosportált is. Utalt arra is, hogy az új tantermek kialakításánál fontos volt a tanulásszervezés újfajta modellje: az asztalokat, amelyeken laptopok kaptak helyet, szigetszerűen helyezték el.
Összefoglalójában kiemelte a folyamatos kommunikáció fontosságát a szülők, a tanárok és a tanulók között, hogy a vissza- jelzéseket be tudják építeni a munkafolyatmatba. A visszajelzések alapján a diákok egyszerre unalmasnak és izgalmasnak találták a digitális oktatás egy-egy elemét, de nagyon fárasztónak is a használatát. A programban kulcsfontosságú a tudatosság előtérbe helyezése, hogy csak olyan digitális tananyagokat alkalmazzanak, amelyek hatékonnyá tehetik az oktatási-pedagógiai munkát. Az IKT-eszközök használata ugyanis nem cél, hanem eszköz.
A földrajzos szekció negyedik előadója Havassy András, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára volt. A gimnáziumban 1994 óta tanít földrajzot és biológiát, ma már kutatótanár. Digitális bevándorlóból digitális tanár című előadásában az 1969-es évet emelte ki, mint kulcsdátumot. Személyes kötődésén kívül (ekkor született) abban az évben keletkezett az internet és zajlott le a Holdra szállás is. Elmondása szerint mindig is motivált volt az új dolgok iránt, és digitális eszközhasználatában egyfajta evolúció figyelhető meg. Az iskolában már a kezdetek kezdetén használta a CorelDraw programját térképek szerkesztésére, és hatékonyan tudta használni a netbookokat és a feleltetőrendszereket is. Mostanság a saját eszközhasználat (Bring Your Own Device – BYOD) foglalkoztatja. Érdekességképpen elmondható, hogy ő az eszközhöz választott tartalmat, és nem fordítva! Az IKT-használat során fontos célkitűzése, hogy az oktatás során a diákok ne csak tartalomfogyasztók, hanem tartalomfejlesztők is legyenek. Így a leghatékonyabbnak a laptopokat tartja, amiket akár 2-3 tanuló is használhat egyszerre, ezzel is fejlesztve az együttműködés képességét. Összefoglalásként elmondta, hogy számára a földrajzoktatásban kulcsfontosságú a tevékenykedtetés és a problémaalapú tanulás, mert ezeket a pedagógiai folyamat igen hatékony formájának tartja.
Tömpe László, a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium földrajztanára záró összefoglalójában a digitális (földrajz)oktatás kérdéseit és kihívásait vázolta fel. Szerinte a munkaerőpiac kihívásai miatt előtérbe került a kompetencia alapú oktatás, ami erősítette az IKT-eszközök iskolai felhasználását is. Emellett viszont nincs kidolgozva egy egységes kritériumrendszer, ami megmutatná, hogy milyen mértékben és hogyan tehetné hatékonyabbá az oktatást a digitális technológia. Enélkül viszont nehéz eldönteni, hogy milyen arányban és mélységben használjuk az IKT-eszközöket az iskolai munkában.
Rámutatott arra, hogy kulcsfontosságú kérdés az is, ki készíti fel a tanárokat a hatékony IKT-használatra. Szerinte a felsőoktatás kevésbé hatékony, mert nem tudja követni a trendeket és technológiai háttere is korlátozott. A másik alternatívát a továbbképzések jelenthetik, de általában ezek sem hatékonyak. Sokszor nem illeszkednek rendszerbe, nincs utánkövetés. Emellett az iskolák nagyon egyenlőtlenül vannak ellátva digitális eszközökkel. Az előadó szerint megoldás lehet a mentorálási program, amelynek során a már jártasabb pedagógusok mutatnának mintát és nyújtanának segítséget kollégáiknak. Az előző előadások fő mondanivalója is az volt, hogy nagy szükség van a tudásmegosztásra. Szerinte azok a legjobb továbbképzések, amelyeken – erős módszertani háttérrel – az elméleti megközelítés mellett a gyakorlaton van a fő hangsúly. Ha a pedagógusok a továbbképzés keretében tudják kipróbálni és megfelelő keretbe helyezni a digitális tananyagokat, akkor nagy valószínűséggel az iskola munkájukban is hatékonyan tudják alkalmazni azokat. Végezetül fontos összegzésként leszögezte, hogy az egész életen át tartó tanulás nemcsak egy szép mottó, hanem valóság: a pedagógusok számára az önképzés, a továbbképzések, a szakmai anyagok megosztása létfontosságú annak érdekében, hogy korszerűen tanítsanak.
