Kiemelt értékeink és környezeti nevelési tevékenységeink
A geopark bemutatása
2000-ben francia, német, spanyol és görög szakemberek hívták életre az Európai Geopark Hálózatot (EGN). Felismerték, hogy a földtani sokféleség, a geodiverzitás éppolyan fontos, mint a biodiverzitás, megbecsülésük, védelmük és széleskörű megismertetésük ugyanolyan lényeges. A földtani örökségre építve a geoparkok új dimenziót és perspektívát kínálhatnak a vidékfejlesztés, a turizmus számára. A geoparkok földtani és felszínalaktani értékekre építenek, amelyek megjelennek az oktatásban, a környezeti nevelésben, segítik a tudományos kutatásokat, előtérbe helyezik a helyi szervezetek ez irányú szerepét. Ilyen értékek lehetnek például a földtani alapszelvények, a különböző karsztformák, barlangok, kaptárkövek, szurdokvölgyek. Ugyanakkor a geoparkok a földtudományi értékeken túl, azokkal együtt kiemelt figyelmet fordítanak a kultúrtörténeti emlékek, az ipari és épített örökség, a helyi hagyományok, népviseletek vagy a gasztronómiai sajátosságok egymásra épülő kölcsönös erősítésére. A geoparkok a helyi szereplők bevonásával erős térségfejlesztési eszközök lehetnek, mivel elősegítik a vidék népességmegtartó erejének növekedését, a helyben élők boldogulását, erősítik a helyi identitástudatot, a helyi értékek megismerését és megbecsülését és mindezekre építve a turizmuson alapuló fenntartható gazdasági fejlődést (Henriques, M. H. – Brilha, J. 2017). Felismerve ennek a küldetésnek a fontosságát 2015-ben az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete égisze alá vonta a 2004-től létező Globális Geopark Hálózatot (GGN). Az UNESCO Globális Geoparkok Hálózatához kapcsolódni csak a nemzetközi elvárásoknak megfelelően elkészített pályázattal lehet (link5, link6).
2017-ben négy, a Bükk térségében fekvő település (Borsodnádasd, Felsőtárkány, Répáshuta és Szomolya) kezdeményezésére – a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásában – létrejött a 2817 km2 kiterjedésű Bükk-vidék Geopark, amely 109 település közigazgatási területére terjed ki. Az aspiránsi évek után 2024. március 27-én az UNESCO Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta a Bükk-vidék Geopark csatlakozását az UNESCO Globális Geopark Hálózathoz (link7, link8). Ezzel hivatalosan is létrejött Magyarország harmadik geoparkja egy olyan nagy család teljes jogú tagjaként, amelyben 48 ország 213 geoparkja működik együtt, közösen őrizve és követve a geoértékeken alapuló geoparki filozófiát.
Geoparkunk az ország egyik legösszetettebb földtani kifejlődésű területét fedi le, magába foglalva a gyűrt, redős, takarós kifejlődésű Upponyi-hegységet és Bükköt is. Az Upponyi-hegységben tárulnak fel azok a legidősebb kőzetek, amelyek a földtani óidőből, a késő ordovícium időszakából maradtak ránk. A Bükk alaphegységi kőzetei csaknem 150 millió évig tartó szinte folyamatos üledékképződés során keletkeztek. Ezt a földtani változatosságot és a hegység gyűrt-takarós szerkezetét szimbolizálják a geopark logójának színei és hullámvonalai. A rétegek színeiben a térségre legjellemzőbb geológiai korszakok és azok formációinak (karbon agyagpala, paleozoós és mezozoós mészkövek, triász dolomit és jura agyagpala) földtani térképeken alkalmazott színskálája köszön vissza, a logó központi részét pedig az a babérlevél formájú pattintott kőeszköz képezi, amelyet a keleti Bükkben található Szeleta-barlangból írtak le, és a Szeleta-kultúra névadója is lett. A földtani rétegek közé elhelyezett régészeti lelet az ember és a táj szoros kapcsolatát jelképezi.
Geoparkunk földtani feltárásai közül világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű a Bálvány északi oldalában a perm-triász határt bemutató földtani feltárás, amely a perm végi nagy kihalás földtörténeti eseményét rögzíti. A Bükk a barlangokban leggazdagabb karsztvidék hazánkban, ahol a föld mélye több mint 1150 barlangot rejt, közülük 50 kiemelkedő régészeti és őslénytani jelentőségű. A karsztos formakincs mellett vulkáni kőzetek is megjelennek a Bükkalján, miocén korú heves vulkánkitörések emlékeit őrizve. A Bükk-vidék Geopark a földtudományi értékek vonzerején túl ökológiai, régészeti, néprajzi, történelmi, kulturális és gasztronómiai értékekre támaszkodva törekszik szolgálni a térség fejlődését a fenntartható geoturizmuson keresztül.
A következőkben röviden sorra veszünk néhány olyan geoértéket és bemutatóhelyet, amelyek megismerése és majdan egy-egy osztálykirándulás vagy szakvezetett túra során való megismertetése hasznos mind a földrajz szakos pedagógusok, mind a diákok számára.
A Bükk-fennsík karsztmezői
A Bükk-fennsík hazánk legmagasabban fekvő és legnagyobb egybefüggő karsztterülete, a Bél-kőtől Bükkszentkeresztig húzódik, gazdag, változatos felszíni és felszín alatti karsztformák jellemzik. A Bükk-fennsíkon legnagyobb kiterjedésben az egykori tengeri lagúna környezetben felhalmozódott üledékekből kialakult lemezes-pados elválású, triász korú Bükkfennsíki Mészkő Formáció fordul elő. A földtörténet kréta időszakában és az eocén korban szerkezeti mozgások hatására kialakult a hegyég gyűrt, takaróredős szerkezete. Ezzel egyidőben a hegység kiemelkedett és szárazulattá vált. A térségben akkor uralkodó meleg, csapadékos éghajlat kedvezett az őskarszt kialakulásának. Ezek az ősi karsztok az újabb tengerelöntés és a délen működő vulkánok riolittufa takaróinak következtében betemetődtek, vastag kőzettakaró alá kerültek (Hevesi A. 2002, Gasztonyi É. 2019).
A késő-miocénben ismét kiemelt helyzetbe került Bükk-fennsíkra a pannóniai korszaktól kezdve a lepusztulás lett jellemző. A legmagasabb helyzetben lévő Nagy-fennsíkról a fiatal üledékek szinte teljesen lepusztultak, de völgyei ma is a fedett karszton kialakult vízhálózatot őrzik. Ahol a vízfolyások elérték a nem karsztosodó fedőüledék alatt a karsztos kőzetet, ott egy ideig még folytatták a völgyet kialakító felszínpusztító tevékenységüket. Ennek eredménye, hogy a fennsíki völgyek mindegyikében látható egy vagy több, közel kör alakú, az egykori vízelvezetést szolgáló mélyedés, töbör (más néven dolina) vagy töbörsor. A víznyelőtöbrök keresztmetszete tölcsér alakú; némelyik időszakosan vagy állandóan ma is víznyelőként szolgál.
A már kiszáradt víznyelők folyamatosan feltöltődnek agyagos üledékkel, felszínen lévő részük oldással tovább szélesedik, keresztmetszetük tál alakú lesz. Ezek a tál alakú mélyedések idővel összekapcsolódnak, ezáltal ikertöbrök, karszttálak (uvalák) jönnek létre. A mészkőtérszínek karsztos folyamatok során kialakult medencéi a karsztvápák, más néven poljék. A Nagy-mező hazánk legterjedelmesebb karsztvápája, öt különböző irányból érkező töbörsoros völgy találkozásában alakult ki. Hasonlóan keletkezett a Zsidó-rét karsztvápája is, azonban esetében nemcsak az egymás mögött, hanem az egymás mellett elhelyezkedő töbrök is összekapcsolódtak. Egyes víznyelőtöbrök alatt nagy kiterjedésű barlangok (pl. István-lápai-barlang, Borókás-tebri víznyelőbarlangok, Létrási-vizesbarlang, Speizi-barlang) mélyültek (Hevesi A. 2002, Gasztonyi É. 2019).
A sajátos mikroklímájú, párás és hűvös töbrökben különleges, eredendően magashegységekre jellemző növénytársulás található, a sisakvirág magaskórós. Jellemző fajai a karcsú sisakvirág, a réti legyezőfű, a mocsári gólyaorr. A Bükk-fennsík egykor kaszálóként használt rétjein változatos, fajgazdag növényzet alakult ki, többek között karcsú sisakvirág, szártalan bábakalács, csomós harangvirág, szibériai nőszirom, palástfű-, tárnics- és kosborfajok (Vojtkó A. 2002).
A szomolyai kaptárkövek
A Bükkalja felépítésében a miocén kori vulkanizmus kőzetei – dácittufa és riolittufa – játszanak jelentős szerepet. Szomolya környékén jellemzők a Gyulakeszi Riolittufa Formáció zömében hullott, lavina-, freatomagmás (gömbkonkréciós, tufagalacsinos) és áthalmozott riolittufa és tufit változatai. Keletkezési idejük radiometrikus vizsgálatok alapján 18,5–21 millió évvel ezelőttre tehető. A bükkaljai vulkanizmus legjellemzőbb felszíni alakzatai az ún. kaptárkövek vagy fülkés kövek, amelyek formálódását elsősorban a kitettség és az időjárási viszonyok határozzák meg. A kaptárköveket alkotó tufakőzet mállékony, könnyen faragható, nem fagyálló, a szélsőséges időjárási viszonyoknak kevésbé ellenálló (Baráz Cs. 2002).
A szomolyai Kaptár-rét völgye a Vén-hegy délnyugati oldalán helyezkedik el. Helyzetéből adódóan a napsugárzás hatásának erősen kitett, ennek következtében ezek a lejtők legszárazabbak, itt a leggyérebb a növényzet, itt a legerősebb a talajerózió, ami kedvez a kopár sziklafelületek kialakulásának (Baráz Cs. 2018). A lepusztulás során a tufafelszínbe mélyedő vízmosások a domboldalakat sziklás gerincekre, különálló tornyokra szabdalták. A sziklavonulatok, kúp alakú kőtornyok oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A fülkék eredeti rendeltetése még nem tisztázott, gondolták valaha itt élt kelta törzsek urnatartó üregeinek, honfoglalás kori pogány rítusokhoz kapcsolódó áldozati vagy bálványtartó üregeknek, vagy méhészet céljára kivájt üregeknek (Baráz Cs. 2018, Gasztonyi É. 2019).
A szomolyai Vén-hegy délnyugati lejtőjén található a Bükkalja legnagyobb kiterjedésű, legtöbb fülkét tartalmazó kaptárkőcsoportja. A Kaptár-völgy felett több mint száz m hosszúságban húzódó riolittufa vonulat nyolc nagyobb sziklacsoportra szabdalódott fel, amelyeken összesen 117 fülke található. Legszebb a Királyszékének nevezett sziklavonulat, amely egy búboskemencéhez hasonlító nagyobb és több kisebb kúpra tagolódik, és 48 fülke látható rajta. A fülkék nagysága és mélysége változó. Feltűnően sok a nagyméretű fülke, nem egy meghaladja a 80, sőt a 90 cm-t is. A legnagyobb fülke 112 cm, átlagos magasságuk 60 cm, szélességük 30 cm és mélységük 25-30 cm. Az ép fülkék peremén keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. A sziklát átszelő hasadékban (Kutyaszorító) is találunk fülkéket. Egyes kúpok csúcsaiba egy-egy kerek lyukat faragtak, amelyek rendeltetése még nem teljesen tisztázott (Baráz Cs. 2018, Gasztonyi É. 2019). A területen végzett régészeti feltárások során 14-15. századi kerámiatöredékeket találtak. Ezek alapján ezt az időt tartják a használat felső határának (Baráz Cs. 2018). A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi és vagyonkezelésében van.
A cserépfalui Suba-lyuk barlang
A Hór-völgy oldalában, Cserépfalu közelében, a Kút-hegy Hór-völgyre néző oldalán nyílik a Suba-lyuk termetes átjárója, amely Kadić Ottokár és Kordos László szerint egy hajdani, a Hór-patakba tartó vízfolyás átmenőbarlangjának forrásközeli maradványa. Az egyetlen nagy csarnokból álló barlang 45 m hosszú, végpontján és egy oldaljáratban a felszínre nyílik. Íves bejárati szádája közel 7×7 m-es, előtte ásatási törmelékből kialakított terasz van. Nevét a híres betyárról, Suba Mihályról kapta. A triász időszaki mészkőben (Bervai Mészkő Formáció) kialakult barlang a hegység fiatalabb forrásbarlang-nemzedékéhez tartozik, legkésőbb a középső jégkorban, 250-300 ezer éve lejátszódott kiemelkedés során alakult ki. Jelentőségét a benne található ősembermaradványoknak és a jégkorszak utolsó szakaszát felölelő, szinte teljes rétegsornak köszönheti. A régészeti feltárások során 2387 állatcsontot és 6341 pattintott kőeszközt, valamint öt különböző rétegből származó faszénmintát gyűjtöttek be (Mester Zs. 2002, Regős J. 2002, Ringer Á. 2002, Székely K. 2002, Gasztonyi É. 2019).
Az átlagosan 6 m vastag barlangi kitöltésben 1932-ben a neandervölgyi ősember első magyarországi lelete került elő. Az embercsontok a kitöltés 11. rétegében, világosbarna színű, mészkőtörmelékes barlangi agyagban feküdtek. Ugyanez a réteg volt a leggazdagabb egyéb régészeti leletekben is. Egy 25-35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek csontmaradványait találták meg nagyszámú állatcsont, pattintott kőeszköz és tűz használatára utaló faszéndarabkák mellett. Az itt talált neandervölgyiek ipara a charantienek csoportjába tartozik. Ebből a kultúrából 4328 pattintott kő maradt ránk. Bár sokféle kőanyagot kipróbáltak, a feldolgozott kőanyag 80%-át háromféle nyersanyag teszi ki: a fekete vagy szürke szarukő, a világosszürke kvarcporfir és a patinás szürke kova, de vannak különböző kvarcitok, kovák, radiolarit, néhány darab obszidián is (Mester Zs. 2002, Regős J. 2002, Ringer Á. 2002, Székely K. 2002). A begyűjtött nyersanyagdarabok zömét a barlangba vitték és ott dolgozták fel. A fellelt állatcsontok azt bizonyítják, hogy az itt élt emberek az erdőben és a Bükk előterében elterülő füves pusztán is vadásztak (Kordos L. 2002). Leggyakoribbak a barlangi medve, a vadló, kőszáli kecske, zerge, nyúl, gímszarvas és mamut csontjai. A barlangot 1951-ben régészeti védelem alá helyezték, 1982 óta fokozottan védett. Szabadon látogatható.
A lillafüredi Anna-barlang
A lillafüredi Palota Szálló függőkertjének aljában, közvetlenül a Szinva-vízesés mellett nyílik a világviszonylatban is egyedülálló mésztufabarlang, amihez hasonló csak néhány van a világon. A szakvezetett túrák keretében látogatható kb. 380 m hosszú látogatható barlangszakaszt egymástól független 34 nagyobb természetes üreg összekötésével alakították ki. A Szinva télen-nyáron azonos hőmérsékletű karsztforrásának vízéből 150-200 ezer éve kivált mész vékony kéreggel vonta be a környező növényzetet, majd teljesen befedte azokat, mintegy 600 m hosszú, 200 m széles és a Hámori-tónál 40-45 m vastag édesvízimészkő-lerakódást (travertínót) alakítva ki. A barlang üregei a kőzetképződéssel egy időben, a vízeséseknél lehajló sűrű növényzet alatti fülkék beboltozódásával jöttek létre, amelyeket a források utat kereső vize tovább alakított. Különleges látványt nyújtanak a mészkéreggel bevont növényi részek, mohafonatok, gyökerek, amelyek korallokra, tengeri szivacsok szövetére, csipkére emlékeztetnek. Felfedezhetők többek között tölgymakkok, levéllenyomatok, fenyőtűk is. Az édesvízi mészkő felszíne lyukacsos, világosbarna vagy bézs színű (Ferenczy G. 2002). Ugyanezen a kőzeten zuhog le a barlang bejáratánál lévő Szinva-vízesés. A barlang élővilágának legjelentősebb képviselői a denevérek, rajtuk kívül 24 állandóan vagy időlegesen a barlangban élő ízeltlábú faj egyedeinek jelenlétét figyelték meg (Ferenczy G. 2002).
A barlangot a 19. század elején fedezték fel. 1833-ban vízkutató táró hajtása során találták meg az első természetes üregeket, és megtörtént első kiépítése is. 1890-ig gyertya- vagy fáklyavilágítás mellett mutatták be. 1847-ben Petőfi Sándor is járt itt, ezért egy ideig az ő nevét viselte a barlang. A 19. század végére kezelés hiányában az üregek megközelíthetetlenné váltak. Újabb üregek feltárására és a barlang megnyitására csak 1926-1927-ben került sor. Ekkor alakították ki a ma is használt bejárati tárót, és kiépítették a villanyvilágítást is. A II. világháborúban a barlangot menedéknek használták. A turisztikai hasznosítás 1953-ban indult újra. Az új elektromos világítási rendszer 1955-ben készült el, majd többszöri felújítás után 2011-ben modern, energiatakarékos LED-es fényforrások beépítésére került sor. Az új, kevesebb hőt termelő fényforrások beépítésével csökkent a barlangi képződményeket károsító algák, mohák megtelepedésének veszélye is (Ferenczy G. 2002, Gasztonyi É. 2019).
A Bükki Csillagda
2022-ben új, egyedülálló létesítményt avattak: Európában páratlan csillagászati élményközpont épült a Bükk-vidék Geopark – egyben Magyarország harmadik nemzetközileg is elismert csillagoségbolt-parkja – területén. A Répáshuta külterületén, az Egert Miskolccal összekötő 2505-ös közút mellett található 700 m2 alapterületű, interaktív, minden generációt egyszerre megszólítani képes Bükki Csillagda szórakoztatva vezeti be a látogatókat a csillagos égbolt csodáiba.
A csillagvizsgáló kupolában az 50 cm átmérőjű főteleszkóp mellett napmegfigyelő és egyéb távcsöveket helyeztek el. A látogatók a távcsöveken keresztül megfigyelhetik az égbolt csodáit, és biztonságosan tanulmányozhatják a Napot (napkitöréseket, fáklyamezőket, flaireket, napfoltokat). A távcső interneten keresztül is vezérelhető, használható. Az épületben helyet kapott egy állandó csillagászati interaktív kiállítás, amelynek központi témája a Nap. Éltető csillagunk Földre gyakorolt hatása mellett bemutatjuk a csillagtípusokat, a csillagok életét és Napunk puszta szemmel láthatatlan jellemzőit is. Holografikus kijelzők, hologúlák és a kiterjesztett valóság (AR) segítségével kalauzolják el a látogatókat ebbe a lenyűgöző világba. A meteoritok interaktív kiállításán sztereo- és polarizációs mikroszkópok alatt figyelhetjük meg a meteoritokból készült vékonycsiszolatokat, van „meteorit simogató” és látható egy Európában egyedülálló holdi meteorit.
A csillagdában helyet kapott egy hazánkban egyedülálló technikai és műszaki színvonalú, 50 fős befogadó képességű, 8 m átmérőjű, 4 projektoros, 3D-s digitális planetárium is. A félgömb alakú vetítőfelületen az égbolt látványában és különleges, mozikban nem tapasztalt 3D-s élményben lesz része a látogatónak. VR-sisakos virtuális valóság segítségével élményszerű exkluzív utazást tehetnek a világűrben, megtapasztalhatják a fénysebesség élményét, valamint megismerhetik a Bükköt madártávlatból (link1).
A Szeleta Park Látogatóközpont
Egyik nemzetközileg is kiemelt geoértékünkről, a Szeleta-barlangról elnevezett Szeleta Park Látogatóközpont Miskolc külterületén várja az érdeklődőket. A látogatók A bükki barlangok évezredes titkai – Az ősember természete című kiállításon megismerkedhetnek a Bükk természeti kincseivel, növény- és állatvilágával, e vidék különleges földtörténetével, egyedi vízrajzával és barlangrendszereivel, bepillantást nyerhetnek a Bükkalján található rejtélyes kaptárkövek titkaiba, megismerhetik a Szeleta-kultúrát, valamint a magyar ősemberkutatás bölcsőjének helyszíni eredményeit. Ezek a témakörök köszönnek vissza a látogatóközpont környezeti nevelési moduljaiban is, amelyekkel a környékbeli általános és középiskolás korosztályt várják. Ezen alkalmakra külön foglalkoztatóterem áll rendelkezésre (link4).
A Szeleta-barlang, amely nevét adta mind a Szeleta-kultúrának, mind a látogatóközpontnak, az épülettől könnyű túrával érhető el. Lillafüred felett, a Szeleta-tető lejtőjén nyílik az idős, nagy szádájú forrásbarlang, a vidék legnagyobb ősember által lakott barlangja. A barlangot 1907 óta kutatják, a feltárások alapján mintegy 100 ezer éven át a Bábonyi-kultúrától a késői Szeleta-kultúráig lakott volt. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján a Bükk más barlangjaira is jellemző eszközkészítő ipart ma Szeleta-kultúrának nevezik. A Szeleta-tetőről káprázatos a kilátás a Szinva-völgyre (Gasztonyi É. 2019).
Környezeti nevelési tevékenységek a geoparkban, együttműködési lehetőségek iskolákkal
A geopark oktatási programja külön figyelmet szentel az óvodás, az általános és a középiskolás korosztálynak, előadások vagy terepi programok keretében mutatják be a terület értékeit. Rendszeresen hirdetnek geotúrákat egy-egy szűkebb terület megismertetésére. A geopark értékeinek megismertetésére több kiadvány, térkép készült, többek között tanári kézikönyv és munkafüzet is az 5–10. osztályos tanulók és tanáraik számára a geoparkról és a geotúra-vezetésről. A geopark munkatársai ismertetőfüzetet állítottak össze a földtani alapszelvényekről, a kaptárkövekről, a geopark területén található őskori településekről és földvárakról. A kiadványokhoz részletes térképek is készültek, így az ismertetett geoértékek könnyen megtalálhatók a terepen. A kiadványok és a térképek ingyenesen letölthetők az intézmény honlapjáról.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság akkreditált természetiskolai moduljainak alkalmazására Felsőtárkányban, a Nyugati Kapu Látogatóközpont és Bábakalács Természetiskolában eszközök széles tára áll rendelkezésre a Bükk-vidék Geopark geoértékeinek bemutatására (link3). (Szerkesztői megjegyzés: a természetiskolát lapunk 7. évfolyama 3. számának Kitekintő rovatában mutattuk be. – link) Ízelítőül ismertetünk néhány modult.
- A Kő-közi kör modul keretein belül egy tanösvény bejárásával ismerhetők meg a környék élő és élettelen természeti értékei, köztük egy földvár, kőbánya, forrás és tó. A tó körül kialakított kőzetparkban hazánk jellegzetes kőzetei láthatók, valamint a Természetiskola saját kőzetgyűjteményével a geopark területén előforduló jellegzetes kőzeteket is bemutatja.
- Az Esztáz-kői barlangtúra ismerteti a barlangot befoglaló kőzeteket, a karsztosodást, a barlangok és a cseppkövek képződését, a Bükk barlanglakó és barlangkedvelő élőlényeit.
- A Karszt és élővilága című kiállításon a modulban résztvevő gyerekek megismerhetik a Bükk hegység geológiai, felszínalaktani jellegzetességeit és változatos élővilágát. A modul részeként előadásos formában ismerhetik meg az élettelen természeti értékek védelmének fontosságát.
- A Vizes élőhelyek modulban a közeli Szikla-forrás vízminőség-vizsgálatával foglalkoznak.
- Az Irány a Vár-hegy modul részeként egy szakvezetett geotúrán megismerhetik a gyerekek egy külszíni bánya agyagpala, radiolarit, mészkő és dolomit kőzeteit és egy bronzkori-vaskori földvárat.
2019 óta kísérleti jelleggel a Geosuli együttműködik az egri Eventus Üzleti, Művészeti Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégiummal, amelynek keretein belül az iskola 9. osztályos tanulói részére kialakított Környezetünk természetföldrajzi és kulturális értékei című programban segítséget nyújtanak az iskolának azzal a céllal, hogy a gyerekek jobban megismerjék Eger környékének természeti és kulturális értékeit. Az intézmény tervezi a Geosuli program továbbfejlesztését, valamint a geopark területén működő további általános és középiskolák bevonását.
A Bükk-vidék Geopark területét a 2020. év óta járja egy vándorkiállítás, amely már több helyi iskolába is eljutott. A 8 db roll-upból álló kiállításon az érdeklődők megismerhetik, hogy mi a geopark, illetve hogy milyen geológiai, felszínalaktani, vízrajzi és kultúrtörténeti értékekkel rendelkezik a Bükk-vidék Geopark. Tervezzük, hogy a jövőben a vándorkiállítás mellé igény szerint bemutató előadásokat is tartsunk. Egy Interreg GeoTour Plus pályázat elnyerése révén lehetőség nyílik egy interaktív, utazó kiállítójármű beszerzésére, amely a tervek szerint 2025 végétől a geopark geológiai értékeit mutatja majd be, és remélhetőleg eljut majd a Bükk-vidék Geopark távolabbi régióiba is, ahol az óvodásoknak, iskolásoknak lehetőségük nyílna játékosan megismerkedni az ásványokkal, kőzetekkel és földtani folyamatokkal (link2).
