2. rész
Túráinknak az Északi sarkkörtől 350 km-re északra, a Tromsøya-szigeten fekvő 36 ezer lakosú Tromsø városa volt a központja, amely nemcsak azért különleges város, mert az Arktisz kapujaként sok északi-sarki expedíció innen indult, hanem mert 2400 km2-es területével Norvégia legnagyobb kiterjedésű városa (összehasonlításul: Budapest területe 525 km2).
Tromsø egyben a legészakibb egyetemi város, ahol több mint 3000 diák tanul, de emellett még püspöki székhely is. A város 1861-ben épült katedrálisa Norvégia legnagyobb fatemploma.
Azonban még feltűnőbb az 1960-as években épült, modern Arktiszi katedrális, aminek egymáshoz illesztett vasbeton háromszögei egyaránt szimbolizálják a Jeges-óceán úszó jéghegyeit és a Szentháromságot.
A város utcáin, terein, múzeumaiban olyan jól ismert nemzeti hősök szobraival, emlékeivel találkozhatunk, mint Roald Amundsen vagy Fridtjof Nansen, akik talán a legtöbbet tették a sarkvidékek felfedezéséért.
A városban pezseg az élet, utcai zenészek, kulturális programok – köztük a Tromsøi nemzetközi filmfesztivál – fogadják az ide érkezőket. Nem mellékesen az egy főre jutó kocsmák száma is itt a legmagasabb az országban (egyébként 1877 óta működő sörfőzdéje is van, amely – mily érdekes! – a világ legészakibb sörfőzdéje). Az sem meglepő, hogy a város ad otthont a titokzatos sarki fény kutatás talán legismertebb intézményének is, hiszen ez a vidék február hónapban a különleges fényjelenség legjobb megfigyelőhelye.
Az már sokkal inkább elgondolkoztató, hogy minden magára valamit adó szálloda, üzlet (de még a sörfőzde sörözője is!) a halljában, kirakatában elhelyez egy-egy kitömött jegesmedvét, amelyek a turista-szelfik népszerű hátteréül szolgálnak. Ezek a preparált állatok az 1950-es évekig a városban „koncentrálódó” – a városból kiinduló – Novaja Zemljától – Grönlandig rendszeresen portyázó norvég prémvadászatok emlékei.
A település múzeumai a sarkvidéki élővilág, a sarkvidéki élet legjobb bemutatóhelyei közé tartoznak. A Polarban (sarkvidéki múzeumban) megrázó kiállítás keretében a prémes állatok vadászatáról is részletes tájékoztatást kapunk.
Egy másik kiállítóhely, a modern építészeti megoldásokat felvonultató Polaria Múzeum az Északi-sarkvidék élővilágát, felfedezését bemutató kiállításokkal, valamint egy 180°-os szélességű vetítőteremben a Spitzbergákról készült különleges filmmel, benne a sarkvidéki tájak különleges szépségével kápráztatja el a látogatókat. Hatalmas akváriumában egy jeges sarkvidéki tájat építettek meg, ahol fókák szórakoztatják a vendégeket. Emellett a sarkvidéki vizek más élőlényei is megtekinthetők.
A sarkvidéki hagyományos vadászat különleges bemutatóhelye a Polstjerna (Sarkcsillag) fókavadász hajómúzeum. A kiállított hajót, melynek egész berendezése eredeti, 1949-ben építették. A hajón bemutatják a fókavadászat technikáját, eszközeit. Az 1981-ig használt hajóval 33 vadászidény alatt közel 100 ezer fókát ejtettek el, de a hajó az északi sarkvidék felfedezésében is részt vett.
Tromsø különleges látványossága a skanzen. Ez a legrégibb történelmi emlék a városban, aminek a helyén már a 11. században erőd állt. A skanzen legrégibb épülete 1787-ben vámtisztviselők számára épült. Ez egyben a város legrégibb épülete is.
A városközpontban már megjelentek modern épületek is. Bár hosszú ideig a magasépületeket nem engedélyezték, ma már több is van belőlük. A modern épületekkel is beépített városközpont útjait tükörjég borítja, amin a szögesgumis autók kiválóan tudnak manőverezni. A Tromsøya-szigeten szétterülő várost több mint egy km hosszú, közel 40 m magas hidak kötik össze a szárazfölddel és Kvaloya-szigetével.
A turizmus szempontjából meghatározó éjféli nap május végétől július közepéig tart, amikor a Nap sosem bukik a horizont alá. November végétől január közepéig pedig nem jön a Nap a horizont fölé. A rövid téli nappalok során gondoskodnunk kell megfelelő közlekedési felszereltségről. Amikor Tromsøből első utunk a Norvég-tenger partján lévő Hillesøya-sziget festői halászfalvába, Sommarøybe és környékére vezetett, akkor bérelt autóink – Európában egyedülálló módon – szöges gumikkal felszerelve vágtak neki a sokszor tükörjég bevonatú utaknak, stabilan megkapaszkodva még a lejtőkön is.
A fagyott zuzmók különleges vörös színt kölcsönöznek a fagyási aprózódás miatt összetöredezett parti szikláknak. A felszínre bukkanó kopár sérek környezetében a tenger színét a mélység és a beeső fénysugár határozza meg.
Na de mit lehet még csinálni a téli Norvégiában a rövid – pár órás – nappalok idején? A hóba burkolózó norvég táj legalább olyan vonzó, mint nyáron, csak ilyenkor a síelők, hótaposóval felszerelt túrázók vágnak neki a lejtőknek. Mi az utóbbit próbáltuk ki, s a bakancsunkra csatolt hótaposókkal az egyébként combig érő vastag hótakaróban csupán 2-3 centiméterre süllyedtünk.
A hótalpak nélkül járhatatlan, friss hóban kapaszkodunk egyre magasabbra. Kitartó taposásunk eredményeként az erdőhatár fölé jutva, az egykori gleccservölgy végében feltűnő fjord látványában gyönyörködhettünk.
A lejtő tetején az Ulls-fjordban gyönyörködhettünk. A túrázás nemcsak a rendkívüli tisztaságú levegő miatt esett jól, de a makulátlanul fehér hóba leszúrt síbotjaink nyomában gyönyörű türkíz színű lyukak maradtak, ami látványnak sem utolsó.
A makulátlan tisztaságú hóban hagyott különleges színű nyomain. Helyi látványosság a kutyaszán is. A számos kennelben tenyésztett alaszkai husky tökéletesen alkalmazkodott a zord telekhez. Kétrétegű bundájának aljszőrzete sűrű, vékonyszálú, ezért jól szigetel, míg a durvább fedőszőr a külső, vastagabb, víztaszító réteget alkotja. Egy fogat általában 8 kutyából áll, amelyek között szukák és kanok vegyesen találhatók, mert a kanok ugyan erősebbek, de a szukák fegyelmezhetőbbek. A száncsapatot – vagy több szán esetén a konvojt – leggyakrabban egy rutinos szuka vezeti, őt követi a többi kutya. Az újoncokat általában középre fogják be. Egész életükben munkára készítik fel őket, és bár alapvetően a turizmus igényeit kielégítő kutyaszános programok lebonyolításában vesznek részt, egyre több a kimondottan szánhúzó versenyekre felkészített csapat. Emiatt próbálnak versenyagarakkal való keresztezéssel egyre gyorsabb és erősebb kutyákat is kitenyészteni, még azon az áron is, hogy ezek a kutyák már kevésbé fogják tűrni a hideget. Házigazdáink büszkén mondták, hogy a norvég kennelekből származó kutyák a versenyzésben is megállják a helyüket, mindig a legjobbak között szerepelnek a leghíresebb kutyaszánhúzó versenyeken.
A kennelekben a huskyk mellett alaszkai malamut fajtával is találkozhatunk. A munkából kiöregedett kutyákat örökbe adják arra alkalmas, megbízható családoknak.
Aki Norvégiába vastag pénztárcával érkezik, azt szívesen látják a ma egyik legkedveltebb, legkeresettebb turisztikai programon, a bálnalesen is. Érdekes, hogyan viszonyulnak a norvégok a bálnavadászat kérdéséhez. Az, hogy Norvégia mindeddig távol tartotta magát az Európai Uniótól, az elsősorban a tengeri felségterületeik és a halászati jogaik védelme érdekében történt, hiszen a halászat az egyik legfontosabb bevételi forrásuk. Az ország 1993-ig vállalt kötelezettséget arra, hogy nem vadászik bálnára. Azóta ezt a kötelezettségét nem újította meg, így „csendben” tizedeli a csukabálnákat, amelyek szerintük óriási károkat okoznak a halállományban, ugyanis ezek az állatok pont a két legfontosabb halászott halfaj, a tőkehal és a hering kisméretű, fiatal példányaival táplálkoznak. Ezért évente 1500 bálnának kell pusztulnia, amit persze csak a hazai piacon értékesítenek, hogy ezzel se hergeljék a nemzetközi közvéleményt.
Az Északi-sarkvidék másik híres állatfaja és legnagyobb ragadozója, a jegesmedve szigorú védettsége ellenére végveszélyben van. A szárazföldtől távol, de norvég fennhatóság alá tartozó Spitzbergákon a vadászati tilalomnak köszönhetően a világ jegesmedve populációjának 15%-a él (mintegy 3000 példány). A sarkvidéki jég intenzív olvadása következtében egyre nehezebben jutnak táplálékhoz, mert a vékony jégtakaró, vagy éppen a jégtakaró hiánya miatt nem tudják megközelíteni a fő táplálékukat jelentő fókák jégben kialakított légzőlyukait. A vízben pedig nem tudják felvenni a fókákkal a versenyt, ezért éhhalálra vannak ítélve…
Utolsó programunk az Ulls-fjord partvidékére vezetett. Először Breivikeidet kikötőjében álltunk meg, ahol a fjord keleti oldalán végig húzódó Lyngen-Alpok jégcsiszolta, fiatalos csúcsaiban gyönyörködhettünk.
A vizenyős-saras fjordpartra lejutást stégek segítik. A fjordot egykor kialakító nagyesésű, a hegy lábába fúródó gleccser ereje, kimélyítő eróziós tevékenysége után jelentősen csökkent. Ezt tanúsítják azok a kb. 100 méter mélységben lévő küszöbök, amelyek a fjordok tengeri torkolatát lezárják. Ezért a fjordokban akár 2-3 fokkal is melegebb lehet a víz, mert a mélyebb, hűvösebb vizek nem tudnak bejutni. Ezért sokkal rosszabbul szellőznek, ami magas kén-hidrogén tartalmat eredményez, vagyis halban szegényebbek, mint a tenger. Ennek ellenére a fjordokban a halászat a fő tevékenység. Az út mellett még ma is gyakran találkozhatunk halszárító állványokkal.
A hóval, jéggel borított út két oldalán piros pálcákkal jelölték az út szélét megkönnyítve, hogy egy jelentős havazás után is az úton maradhassunk autóinkkal. Nagy havazás idején jó szolgálatot tesznek a piros színű rudak, amelyek mutatják az út szélét.
A fjord partján az utat szegélyező kőzeteken átszivárgó vizek látványos jégzuhatagokként szilárdulnak meg. A fagyás fontos szerepet játszik a kőzetek aprózódásában.
Tele élményekkel hagyjuk itt e különleges országot, ami télen éppoly élvezetes programokat kínál, mint nyáron. A felkelő nap fényével megvilágított Bals-fjord repülőből látott képével búcsúzunk Észak-Norvégiától.
A TANÍTÁSHOZ AJÁNLJUK
Kérdések, feladatok
- Melyik Norvég városból indultak a sarkvidéki expedíciók?
- Nevezz meg legalább két norvég sarkkutatót!
- Milyen szabadidős tevékenységek közül választhat egy turista a téli Norvégiában?
- Miért bírják a hideget a szánhúzó kutyák jobban, mint a magyar vizsla?
- Hogyan keletkeznek a fjordok?
