Áldás és átok – Mianmar
Július elején egy mianmari bányaszerencsétlenség felvételei járták be a világsajtót, sajnos nem először és valószínűleg nem is utoljára. A videókon (itt és itt) jól látszik, ahogy a csapadékos időben az emberekkel teli lejtő a tóvá változó bányaüregbe csúszik és a hullám végigfut a gödörben. Ez a tragédia a legfrissebb a több száz halálos áldozattal járó balesetek sorában, melyekért az ország legismertebb exportcikkének, a jádekőnek a bányászata tehető felelőssé. A hazánknál hétszer nagyobb területű, sokáig elzárt délkelet-ázsiai állam az utóbbi években szinte csak a rohingja népirtás kapcsán került a hírekbe, de a jádeláz is egyre nagyobb nyilvánosságot kap. A misztikus tulajdonságokkal felruházott féldrágakő milliárdos üzlet és egyben halálos ítélet.
A kőkorszak óta ismert ásványból egykoron ékszerek, pengék készültek, napjainkban viszont elsősorban a kínai iparművészet státuszszimbólumnak számító nyersanyaga, amiből szerencsét, védelmet, békét hozó dísztárgyak, faragványok, ékszerek és amulettek milliói készülnek. Emellett évszázadok óta gyógyhatást tulajdonítanak neki, ami miatt sokan az aranynál is értékesebbnek tartják. A jádeköveket alkotó két ásvány, a jadeit és a nefrit elég sokféle színvariációban előfordul, de a fehéres-zöldes árnyalatú kövek a legkeresettebbek – és minél áttetszőbbek és élénkebb színűek, annál többet érnek.
Mianmar jádebányái – köztük a baleset helyszíne, Hpakant is – az ország legészakibb részén, Kacsinban működnek.
Nemcsak a szabályozatlanul működő bányavállalatok vesznek részt a jádebizniszben, rengeteg maszek bróker, kereskedő, bányász és jádegyűjtő – a Time riportja szerint 300 ezren „dolgoznak” így – megélhetése függ a vonzó kövektől. Nem is érti igazán az ember, mi történik, amikor meddővel teli teherautók jelennek meg a bánya peremén, ahol több tucat szabadúszó szerencsevadász áll rajtra készen, hogy zseblámpával a kezében jádekövek után kutasson a leborított törmelékben. A meggazdagodás reménye országon belüli migrációt generál, viszont a bevándorlók más etnikai csoportból érkeznek, ami feszültségforrást jelent. A bányák és a piacok éjjel-nappal mennek, a legnagyobb jádepiac az északi országrész központjában, Mandalay városában jött létre, ahol drágakőaukciókat (empórium) is szerveznek.
A jáde árfolyama nincs rögzítve: a nagyobb, színesebb tömbök akár több tízezer dollárt is érhetnek, míg az egy-egy apróbb darabért mindössze néhány dollárnak megfelelő összeget adnak, de Ázsia egyik legszegényebb országában ez a kis bevétel is átmenetileg fedezi egy család élelmezését. Vagy éppen a napi drogadagot: a metamfetamin-tartalmú yaba tablettáktól az ópiumon át a heroinig terjed a skála, bevallásuk szerint nemcsak stresszoldásra használják, de sokkal tovább bírják a „műszakokat”, akár éjjel is. Ezekhez a szerekhez könnyen, olcsón – és kvázi legálisan – hozzá lehet jutni, a függők száma gyorsan terjed és egyre több a HIV-fertőzött. Mivel nők számára alig akad munkalehetőség, a prostitúció és a szexuális bántalmazás is jelen van a térségben. A bányászok egy része nyomornegyedeket idéző szállásokon él, emberhez méltatlan körülmények között.
A világ jádetermelésének több mint felét Mianmar adja, a felvevőpiaca pedig gyakorlatilag egy az egyben a kínai elit, nem véletlenül van a dél-kínai piacokon évszázados hagyománya a jádekereskedelemnek. A jelenkori jádeláz kezdete az 1990-es évekre tehető és nagyjából egybeesik Kína gazdasági megerősödésével. A nagy szomszéddal határos Kacsinban nemcsak a bányavállalatok vannak a kínaiak markában, de a csempészet is virágzik. Mivel az illegálisan értékesített jáde értékét becsülni is nehéz, a kereskedelmi adatok pedig ritkán mutatnak egyezést, így hiteles információk sincsenek a jádebiznisz volumenéről, de a riportok nagyságrendileg 30 milliárd dollárra teszik, ami Mianmar GDP-jének kb. 50%-a. A bányacégek jellemzően nem fizetnek elég adót, manipulálják termelési adataikat, hogy a lehető legtöbb bevételt tudják kitaposni az üzletből, így viszont az állam alig profitál legértékesebbnek tartott exportcikkéből.
Kína szerepét érdemes geopolitikai kontextusba helyezni. Mianmar fekvése ideális ahhoz, hogy az Egy Övezet Egy Út koncepció részeként infrastrukturális projektek (kikötő- és vasútfejlesztés, csővezeték építése) induljanak Kína déli része és a Bengál-öböl között, amivel az ország egy igen jelentős gazdasági korridor részévé válna. Mianmar legfőbb kereskedelmi partnere Kína. Az ország nemcsak kínai tőkét és turistákat vonz, de a nagy szomszéd elkötelezett regionális szövetségese is egyben, nem véletlenül látogatott Hszi Csin-ping kínai elnök idén januárban Mianmarba.
Kevés ország függ annyira egy ásványkincstől, mint Mianmar, amely eleve Ázsia legalacsonyabb fejlettségű államai közé tartozik (az aktuális HDI-rangsorban 145.). Ezért is szeretnék egyre többen feltárni a jádekereskedelem hátterét. A riportokban megszólalók nyílt titokként beszélnek az iparág zavaros viszonyairól, a katonaság és a kacsini milícia érintettségéről, a csempészetben érintett kormánytisztviselőkről és a kínai kapcsolatról. Bár Rangunból az ország közepébe, Nepjidába tevődött át Mianmar irányítása, ennyire északra már nem ér el a kormány keze. A katonai junta egykori vezetői ma is erős emberek, akik a kitermelést és a kereskedelmet szinte kontroll nélkül oszthatták fel maguk között. Meggazdagodásukat a gyakran hangoztatott demokratikus átmenet sem igazán lassította: a kirakat mögött rablógazdálkodás folyik egy olyan ásványkincs fölött, ami egyes vélemények szerint évtizedeken belül kimerülhet.
A jáde tehát egyszerre Mianmar kincse és átka, bányászata csak az utóbbi öt évben több száz ember halálát okozta. Infrastruktúra, biztonsági intézkedések és védőfelszerelés híján jádegyűjtők tömegei kockáztatják az életüket a bányák oldalában egyensúlyozva. A jogilag szabályozatlan, korrupcióval, droggal, gyerekmunkával, csempészettel terhelt bányászat nem véletlenül emlékeztet a véres gyémántokra és az embertelen kongói ércbányákra. Nem is beszélve a rubin és egyéb drágakövekről, melyek bányászata szintén jelentős bevételi forrást jelent. Mindennek pedig súlyos ára van: hatalmas tájsebek, függelmi viszony és társadalmi polarizáció.
Kérdések, feladatok tanórai feldolgozáshoz
- Keressetek közös pontokat Mianmar és a többi délkelet-ázsiai ország földrajzi adottságait, történelmét, demográfiai viszonyait, gazdasági-politikai vonásait illetően!
- Gyűjtsétek össze a cikkben említett társadalmi problémákat és fogalmazzatok meg lehetséges megoldási javaslatokat!
- Nézzetek utána, hogy a világ mely részein jellemző még a drágakőbányászat? Miért?
- A cikk hivatkozik az emberi fejlettségi indexre (HDI). Mik az összetevői ennek a mérőszámnak? Mi a célja a HDI használatának és milyen korlátai lehetnek?
- Mi lehet Kína célja az Egy Övezet, Egy Út koncepcióval? Mely országok érintettek és milyen projektek valósultak/valósulnak meg ennek keretében?
