Madárhegyek

A guanószigetek madarai – Ballestas-szigetek (Peru)

Elhelyezkedés

Földrajzi leírás

A perui Csendes-óceán-parti kisvárosból, Paracasból csak délelőtt futnak ki a hajók a sok turistával, hogy megcsodálhassák a part menti szigeteket. A paracas szó kecsuául homoki szelet jelent. Délutánonként a szél az óceánnál viharos erejűvé válik, ami veszélyeztetheti a kirándulók életét.

A tengerpart előtt húzódik a Humboldt-tengeráramlás, amely hideg vizével a partoknál állandó ködöt, párát, felhős eget eredményez. A levegő középhőmérsékletét is jelentősen csökkenti, megakadályozva a csapadék képződését. 

A hideg áramlás viszont kedvez a madarak fő táplálékának, a halaknak, mivel a hideg víz oxigéndús, a trópusi tenger meg rengeteg planktonszervezetet és rákokat kínál a halaknak. A szigetek kiváló fészkelőhelyek a madarak számára, akik kolóniákban fészkelnek a fiókáik biztosabb felnevelése érdekében. 

Szulák, inka csérek (Larosterna inca), viharfecskék cikáznak az égen vagy éppen szállnak le a fészkük közelében és hanggal jelzik a fiókáknak az érkezésüket. 

Kárókatonák, pontosabban guanókárókatonák (Phalacrocorax bougainvillii)) széttett szárnnyal szárítkoznak a sziklákon. A faj egyike azoknak a madaraknak, akik annak érdekében, hogy a halzsákmányért mélyebbre bukhassanak, nem használják tolluk vízhatlanná tételére a farkcsíkmirigyük zsíros anyagát.

A szigeteken a Humboldt-pingvinek (Spheniscus humboldti) is megtelepedtek, itt kevésbé veszélyezteti őket a kisemlősök hada. Sokféle hal, tintahal és kagyló képezi a lakomájukat. A sziklás partokon biztosan közlekednek, de igazi életterük az óceán, akár 150 méter mélyre is merülhetnek. Tüskés nyelvük következtében a halak nehezen szabadulnak a csőrükből. A csőrük alatt lévő rózsaszín foltok a hőszabályozást szolgálják.

Nagytestű ragadozó emlősök is élnek a szigeteken, dél-amerikai oroszlánfókák (Otaria flavescens). Nevüket a hímek testén lévő „sörényükről” kapták. Fülesfókák közé tartoznak, akik a mellső és a hátsó uszonyukat is tudják használni kapaszkodásra, mászkálásra, ami a szigetek szikláin nagyon előnyös. Főleg halakkal és fejlábúakkal táplálkoznak. A szigeteken sokszor látni sütkérező fókákat. Úgy tűnik, megszokták a turistahajókat, a sok őket fényképező embert. A legnagyobb veszélyt ugyanis nem a turisták jelentik számukra, hanem a vízben elhagyott halászhálók – amibe könnyen belegabalyodhatnak – és az óceánba került tisztítatlan szennyvizek, vegyi anyagok, amelyek a megfertőzött halak elfogyasztásával pusztítják el őket a többi tengerből táplálkozó állathoz hasonlóan. A halak (például a szardínia) túlhalászása is jelentősen mértékben veszélyezteti a madárállományt.

A másik gondot a szigeteken a guanóbányászat jelentette. A kevés eső miatt a madárürülék nem mosódik be a sziklákról a tengerbe, hanem jelentős vastagságban felhalmozódik. A guanó szó a kecsua wanu szóból eredhet, amely termékenyítésre való trágyát jelent. Már az inkák is rájöttek a madárürülék jótékony hatására a mezőgazdaságban. Magas a foszfor-, nitrogén- és káliumtartalma, így kiváló a növények számára. Az inkák a Csendes-óceán partjáról nagy mennyiségben szállították el az Andok teraszaira, hogy megsokszorozzák vele a termésátlagokat. A madarak bántásáért még halálbüntetés is járt.

A 19. században a helyi lakosok nagy mennyiségben kezdték kitermelni és exportálni a szigeteken lévő, nagy vastagságban felhalmozódott guanót, miközben nem vették figyelembe a madarak, fókák jelenlétét. Az 1800-as években Peru elsőszámú gazdasági bevételi forrásává vált a guanó. Peru a bevételt a kikötők, a vasútvonal fejlesztésére és adósságcsökkentésre fordította. A szigetek ellenőrzése végett még Chilével is háborús konfliktusba keveredett (1879–1884).

Ma a guanókitermelés állami monopólium szigorú környezetvédelmi szabályokkal. A bányászat még mindig hagyományos módszerekkel, kézi csákányozással történik, hogy a munkagépek zaja ne zavarja a madarakat. A kitermelés csak költési időszakon kívül lehet 6-7 évente. Bár a műtrágya jelentősen lecsökkentette a guanó iránti keresletet a világpiacon, a hazai termelők mellett néhány ország még vásárolja természetes összetétele miatt (évi 25000 t). Természetesen az állatvédők a guanókitermelés teljes befejezését szeretnék elérni.

Feladat

1. Melyik perui tengeri madárfaj a legjobb guanótermelő?
   1. guanókárókatona
   2. barna pelikán
   3. inka csér
2. Mely éghajlati tényező szükséges ahhoz, hogy fel tudjon halmozódni a guanó?
   1. nagy esőzések
   2. alacsony középhőmérséklet
   3. nagyon kevés csapadék
3. Mikor termelték ki a legtöbb (akár 500 000 tonna) guanót Peruban?
   1. az inka időszakban
   2. a 19. században
   3. a 21. században
4. Milyen eszközökkel termelik ki a guanót a szigetekről?
   1. nagy munkagépekkel
   2. csak kézzel
   3. kéziszerszámokkal
5. Milyen büntetés várt az Inka Birodalomban arra, aki megzavarta, elűzte, netán megölte a sziklán fészkelő madarakat?
   1. száműzetés
   2. kötelező robot bírság
   3. halálbüntetés
6. Melyik országból hozták a guanó-korszakban a munkaerőt, akik nagyon rossz körülmények között, szinte rabszolgaként dolgoztak?
   1. Kínából
   2. Indonéziából
   3. Brazíliából
7. Minek köszönheti jó minőségét a perui guanó?
   1. a magas vastartalmának
   2. a magas foszfor-, nitrogén- és káliumtartalmának
   3. magas kalciumtartalmának
8. Melyik éghajlati jelenség melegíti az óceán vizét, aminek a következtében tömeges hal- és madárpusztulás lehet?
   1. megváltozik a monszunszél iránya
   2. La Niña
   3. El Niño
9. Mely országgal harcolt Peru a guanószigetek birtoklásáért?
   1. Kolumbiával
   2. Ecuadorral
   3. Chilével
10. Miért veszélyes a guanó teljes eltávolítása a pingvinkolóniáknál?
    1. Mert a pingviniek felhasználják a guanót a fészek építésre, tojások melegen tartására.
    2. Mert a pingvinek esznek a guanóból, ha nincs elég hal.
    3. Mert a pingvinek talpát felsértik a sziklafelszínek.

A feladat leírása (letöltés)

A feladat megoldása (link)