A dél-mexikói autonóm státuszt élvező kisvárosban maja indiánok laknak. Megőrizték római katolikus vallásukat, és vele együtt sajátos vallási szertartásaikat és helybéli alapanyagból készített öltözetüket is.
Tollas Kígyót, az eső és a víz istenét tisztelő nép alakította ki a Mexikói-völgy vallási központját, Tehotihuacant, amelynek területe ma piramisok titkait őrző romváros.
Az írás bemutatja a Yucatán-félsziget mészkőtáblájába mélyedt, beszakadt mennyezetű karsztbarlangokat, amelyeket a maják természetes ciszternaként használtak, de ma turisztikai jelentőségük is van.
Az írás egy a világörökségi listán is szereplő ismeretlen eredetű mexikói szertartást mutat be, amelyben egy rúd körül táncolva repülnek a férfiak.
Az írás bemutatja, hogyan lesz az esőerdei növény magjából a kakaó ital és csokoládé alapanyaga.
Mexikó fővárosa 2300 m magasságban fekszik a Mexikói-fennsík vulkánokkal övezett déli részén. A jelenlegi városközpont helyén egykor egy mocsaras vidéken teljesen más jellegű azték város, Tehochtitlán élte mindennapjait az 1320-as évektől 2000 éven át.
A Mexikó déli részén, Chiapas de Corzotól északra található a Grijalva folyónak „köszönhető” fantasztikus völgy, amely 35 millió éve formálódik a kréta mészkőben. Meredek és színes sziklafalak, barlangok, cseppkőképződmények tárháza.
A maja építészet legjellemzőbb épületei a piramisok, amelyeket a város centrumában helyeztek el. A legtöbbször lépcsősen kialakított piramisok tetejére nagyon meredek lépcsősoron lehetett felmenni az isteneknek emelt templomhoz.
A Föld egyik legfontosabb termesztett növénye a kukorica, ami feltételezhetően Mexikóból indult világhódító útjára. A kukorica szerepe Manapság éppen olyan fontos szerepe van a mexikóiak táplálkozásban, mint a maják vagy aztékok idejében.