A GeoMetodika 2022. évi 2. számának Kitekintő rovatában megjelent Szigligettel foglalkozó írásból (Szászi J. 2022) tartalmi és terjedelmi okokból kimaradt a Szigliget és szűkebb környékének földrajzi neveit bemutató rész. Azért is vállalkoztam ennek pótlására, hogy felhívjam kollégák figyelmét a földrajzi etimológia (földrajzi nevek eredete) ismeretének fontosságára, hasznosságára, továbbá szemléltetni szeretném, milyen sokoldalúan színesíthetjük még ennek e kistájnak a természet- és társadalomföldrajzi tanítását a tanórán és a tanórán kívüli munkában egyaránt.
Mielőtt konkrétan foglalkoznék a szigligeti földrajzi nevek eredetével, röviden tisztázzuk, hogy mik is a földrajzi nevek. A magyar Földrajzinév-bizottság tevékenysége során a következőt veszi alapul: „Földrajzi névnek nevezünk minden olyan nyelvi alakulatot, amelyet a földfelszín természetes (hegy, patak, sziget, sivatag stb.) vagy mesterséges (csatorna, út, dűlő, település stb.) részleteinek azonosítására kisebb vagy nagyobb közösségek használnak” (Fábián P. et al. 1998 p. 15.). Akit részletesebben is érdekel a földrajzi nevek kérdése, annak ajánlom figyelmébe Mikesy Gábor Kalandozás a földrajzi nevek között című, a GeoMetodika 2002. 1. számában megjelent tanulmányát.
Szigliget földrajzi fekvését tekintve a Dunántúli-középhegység területéhez tartozó Észak-Balaton középtáj egyik legszebb kistájában, a Tapolcai-medence (pontosabban félmedence) és a Balaton árkának találkozásánál foglal helyet. Így területe a Balaton évszázados vízszintingadozásainak következtében hol sziget, hol mocsarakkal körbevett félsziget volt.
A tatárjárást követően a jól védhető Vár-hegyre kezdett épülni a híres szigligeti vár. Kis L. (1983) szerint Szigliget neve mégsem a sziget szóból származik, hanem a szig-, szeg-, szög- elő és utónévképzőből, ami kiszögelésre beszögelésre, félszigetre utal (például Szeged és Zalaegerszeg, illetve a „névrokon” Szögliget, amely fölé a Szádvár romjai magasodnak); valamint a liget (erdő) összetételéből jött létre (mint például a másik „névrokon” település Szegerdő). Az idézett szerző szerint, míg a környező tanúhegyek nevei (Badacsony, Gulács, Csobánc és Tóti-hegy) többnyire szláv eredetűek, addig Szigliget neve a honfoglaláskor magyar névadással jött létre. A szomszédos Szent György-hegy ugyancsak magyar névadású, de neve középkori eredetű.
A Tapolca-medence nevét adó település elnevezése szláv eredetű. A „tyoplűj” – langyos-meleg (víz) szóból származik, mivel a város alatti karsztos barlangrendszerből feltörő karsztforrások vize télen-nyáron 18 fokos. Tapolca szívében található Malom-tó ezen források vizének felduzzasztásával jött létre. A tó viszonylag állandó hőmérsékleténél fogva télen sem fagy be. A mesterségesen felduzzasztott Malom-tóból kifolyó vizet a ma már szabályozott Tapolca-patak vezeti le a Balatonba, ami Szigliget mellett torkollik a tóba.
Szigliget etimológiai hírnevét az is bizonyítja, hogy Kis Lajos (1983) Földrajzi nevek etimológiai szótárában további szigligeti földrajzi nevek szerepelnek: Kamon-kő, Óvár, Rókarántó és Soponya (más néven Vilma-hegy). A Kamon-kő név is igazolja, hogy honfoglaló eleink ezen a tájon egy kisebb szláv népcsoport mellé települtek le, mivel a szláv nyelvekben a „kámeny” követ, sziklát jelent. Ezért kaphatta kettős elnevezését ez a 243 m magas domb (vulkanikus tanúhegy) piroklaszt-sziklája (Kis L. 1983, Szászi J. et al. 1992).
Az Óvár 180 m szabályos kúp alakú domb, másodlagos vukláni tanúhegy (Szászi J. 2022). Nevét onnan kapta, hogy tetején egy váracska (castellum) romjai maradtak fenn. Az Óvár területén az első kutatóásatást 1956-ban Kozák Károly régész vezette, és ez alapján rajzolta meg a váracska alaprajzát (Kozák K. 1960). Mint nekem Kozák Károly személyesen elmesélte, az „1956-os események” miatt az ásatás félbeszakadt, ezért a váracska keletkezésére akkor még nem derült fény. A második, jelentősebb ásatás 2003-ban folyt Gere László régész vezetésével. Az ekkor előkerült leletanyag az Óvár építését a XV. század közepére datálja, nagy valószínűséggel Újlaky Miklós építtethette, mivel az Újlaky család anyagi és hatalmi helyzete lehetővé tette az építkezést (Gere L. 2006).
A domb a másik nevét – Királyné szoknyája – onnan kapta, hogy a hegy látképe (főleg déli irányból) a krinolinszoknyához hasonlít. A domb második elnevezése valószínűleg irodalmi élményből született: Mikszáth Kálmán A Jó palócok (1882) kötetében tette közzé a „Királyné szoknyája” című elbeszélését. Vélhetően ebből a novellából származott át a Szigligetre ez az elnevezés (Kis L. 1983). Érdemes meglátogatni az Óvár tetején álló váracskát. Az ott látható tájékoztató tábla bemutatja e kis domb geológiai kialakulását, növényvilágát és a vár építéstörténetét (Gere L. et al. 2013), a kilátóból pedig csodálatos panoráma nyílik: északkelet irányban magasodó Kamon-kőre, illetve a keleti Rókarántó és nyugati Soponya (Vilma-hegy) nevű két szomszédos dombra.
A Rókarántó 183 m magas nyereg alakú domb, neve a róka állatnév és a ránt ige összetételéből keletkezett. Jelentése valószínűleg a „rókákat vonzó hely” lehet (Kis L. 1983).
A Soponya 159 m magas, szintén nyereg alakú domb. Neve valószínűleg szláv eredetű (megegyezik a Fejér megyében található Soponya településsel). Jelentése bizonytalan, esetleg a délszláv nyelvekben előforduló „Šoponja – Šeponja” (sánta ember) személynevekből származhat. A szigligetiek számára gazdaságilag fontosabbak voltak e domb finom borokat termő pannon agyagos-homokos lejtői, mint maga a tufacsúcs; ezért a Soponya, mint dűlőnév áttevődött a domb keleti- (Belső-Soponya) és nyugati lejtőjére (Külső-Soponya), míg a domb tufacsúcsa (piroklasztcsúcsa) felvette a valószínűleg személynévből származó Vilma-hegy nevet (Kis L. 1983, Szászi J. 1997, 2022).
További érdekes földrajzi nevekkel találkozhatunk még Szigligeten járva, amelyek a fent említett etimológiai szótárból kimaradtak. Földrajzi és történelmi okokból csak a Réhely nevét említeném, Kozák K. (1960) szerint a révhely szóból származik. Szerinte már a rómaiak is természetes kikötőnek használhatták ezt a szigligeti (az Antal-hegy-tufacsoport és a Külső-hegy-tufacsoport között fekvő) kis öblöt. Ezt valószínűsítik a római korból e területen fennmaradt falmaradványok. Kozák K. (1960) mutatott rá elsőként arra is, hogy a középkori Szigliget falu először a Réhely területén jött létre, egy római korból fennmaradt épületmaradványra épült román kori templom körül. A mára már elpusztult templom az Avasi-templomrom, éppen ezért nem a szokásos kelet-nyugati, hanem északnyugat-délkeleti tájolású. A templomrom tornya szépen restaurálva máig fennmaradt, a szigligetiek ma inkább Csonkatorony néven ismerik.
Később a Réhely révhely hadikikötőként szolgált a török elleni végvári harcok idején. 1547-től egészen haláláig palonai Magyar Bálint lett Szigliget és Fonyód várának kapitánya. Ekkor a két vár között sajkákkal (kisebb evezős-vitorlás hadihajókkal) tartották a kapcsolatot. Korának híres végvári vitéze több mint harminc évig védte e két várat a török ellen, halála után nemsokkal Fonyód végvára elesett. Felhívnám a figyelmet – a Balaton vizén is folytatott – végvári harcokat bemutató két nagyon érdekes tájékoztató táblára, illetve egy középkori sajka makettjére. Ezek méltó módon állítanak emléket a török elleni hősi harcoknak, a szigligeti mai hajókikötő melletti parkban.
