Az iszlám épületkomplexumot Sáh Dzsahán indiai nagymogul állíttatta a szerelem örök szentélyeként feleségének emlékül. A mauzóleumot és épített környezetét a világ kulturális örökségei között tartják számon.
A Kanári-szigetek jelképévé vált sárkányvérfa a felsértett szárából kifolyó, száradás után vörös színű gyantájáról kaphatta a nevét. Az őslakosok, a guancsék a gyantát vérzés csillapításra, betegségek, csonttörés gyógyítására használták.
A mianmari aranytojásra emlékeztető gránitszikla tetején a pagoda őrzi a legenda szerint Buddha hajszálát. Igaz vagy sem, de az ingókő alakja és ragyogása a napsütésben lenyűgöző látvány.
Az etiópiai Akszúm területén lévő nekropoliszban a királyokat, előkelőségeket és azok családtagjait temették el úgy, hogy hatalmas obeliszket állítottak a sírjuknál, a föld alatt pedig sírkamrákat építettek.
Norvégia közlekedésének egykor ütőere volt legnagyobb tava, a Mjøsa és vízrendszere, amelyen a téli fagyok idején is biztonságban közlekedhettek észak-déli irányban. A hagyományos szállítás helyett ma már a rekreációé a főszerep.
Az írás az utolsó nyári hónap jellegzetes időjárását mutatja be, és hozzákapcsolja a népi regulákat.
A világ azon területein, ahol az éghajlat nem követeli meg a ruha állandó viselését, ott a testnek és a rajta lévő díszítéseknek fontos szerep jut még ma is. Erre mutat példákat az írás az etiópiai Omo-völgyből.
Borneó partvidékének mangroveerdeiben élnek a mókás kinézetű borneói nagyorrú majmok, amelyek száma erősen megfogyatkozott. Életmódjuk jól megfigyelhető a majomrezervátumban.
A hindu nők hagyományos viselete a szári a hétköznapokon és az ünnepeken, a munkában és a magánéletben egyaránt. Tulajdonképpen nem más, mint rafináltan magukra tekert textília.