A GeoMetodika folyóirat 2022/2. számában az Amiről Szigliget és a környékbeli tanúhegyek mesélnek címmel megjelent tanulmányomból (Szászi J. 2022a) – tartalmi és terjedelmi okból – kimaradt a Szigliget és a környék földrajzi neveinek eredetét és a települések címerét bemutató fejezet. E részeket a GeoMetodika honlapján a Kitekintő rovatban adtuk, illetve ezúton adjuk közre. Előző (júniusban megjelent) írásom (Szászi J. 2022b) Szigliget és környéke földrajzi neveinek eredetével foglalkozott, és remélem felhívta a kollégák figyelmét a földrajzi nevek eredete ismeretének fontosságára és hasznosságára. A Szigliget környéki települések címereivel foglakozó jelen írásommal azt szeretném szemléltetni, hogy a tanórai és tanórán kívüli munkánk során milyen módon színesíthetjük a Tapolcai-medence komplex természet- és társadalomföldrajzának tanítását.
Mi a címer?
Mielőtt ismertetném a környékbeli települések címereinek jellemzőit, röviden tisztázni szeretném, hogy mi a címer. „A címerpajzsra helyezett, mértani formákból vagy stilizált képekből álló jelvény (és jelkép). Csak az a műalkotás tekinthető címernek, amely megfelel a heraldika (címertan) által meghatározott szabályoknak. A történelmi-nemesi heraldikában az uralkodók által adományozott és meghatározott módon örökölhető címerek tartoznak. A történelmi-kommunális (települési) heraldikában, a szabad királyi városoknak is csak az uralkodó adományozhatott címert (pecsétet). Hazánk jogrendje nem ismeri el a nemesi címeket, rangokat, viszont a történelmi magyar nemesi családok címerei máig is a családok – vagy örököseik – tulajdonát képezik. Más célból való felhasználásuk (például: települési címerként) a tulajdonosok beleegyezésével történhet. …A mai címerek mint színes jelképek – melyek lehetnek pecséten és jelvényen is – a tulajdonosaik, mint különböző jogi személyek (például: települési önkormányzatok, iskolák, egyesületek) azonosítására szolgálnak” (Szászi J. 2007 p. 5.).
A rendszerváltozást követően új korszak kezdődött Szigliget helytörténetében. Megkezdődött a szigligeti vár régészeti feltárása és építészeti rekonstrukciója a Szigliget „Váralapítvány” támogatásával, amiben magam is aktívan részt vettem az egykori alapítvány kuratóriumi tagjaként. 1992-ben megalkottam a legelső települési címeremet szülőfalum, Szigliget részére. A következő évek során pedig megalkottam a Tapolcai-medence tanúhegyeinek lábánál fekvő többi település címerét is. Ebben az írásban a szigligeti és a környéki települési címereket részben kronológiai, részben történelmi, de főként földrajzi szempontok figyelembevételével csoportosítva ismertetem.
A Tapolcai-medence településeinek címerei
Szigliget címere a várral
Szigliget címere a szigligeti várat ábrázolja. A címerpajzs ábrája csekély változtatással a község 1861-es keltezésű viaszpecsét lenyomata alapján készült (Kozák K. 1960). A pecséten a vár ábrázolása meglepően valósághű, holott az 1697-ben egy villámcsapás következtében felrobbant és kigyulladt. A vár a 19. században már erősen romos volt, ahogyan ez több, korabeli ábrázolásból kitűnik. Ennek valószínű magyarázata az, hogy az 1861-es keltezésű pecsétnyomó ábrájaegy korábbi pecsétnyomóábrájának hű másolata lehetett. E pecsét elveszett ugyan, de létezését egy 1697-es okirat említi. Az előző pecsétnyomó készítésekor még állt a leégett vár, innen a valósághű ábrázolás. A fentieket bizonyítja a 17. századból fennmaradt metszet, amely a várat nagyon hasonlóan ábrázolja, mint az 1861-es pecsét. Sőt, a metszet alapján az is megállapítható, hogy a pecsét ábrája a vár legmagasabb pontján álló öregtornyot és a két oldalán húzódó palotaszárnyakat jeleníti meg délkeleti irányból nézve.
Az öregtorony és az attól nyugatra és északra húzódó többszintes palotaszárnyak romjai ma már részben helyreállítva magasodnak az ófalu fölött. A címerpajzson látható kettős halom is a valóságnak megfelelően a Vár-hegyet ábrázolja. A hegyhez dél felől csatlakozó alacsonyabb sziklás nyerget a nagyobb halom alatt húzódó kisebb halom jelképezi (Szászi J. 1992).
A szigligeti címer megalkotásakor az akkori önkormányzati képviselők részéről felvetődött a szándék, hogy a képviselő-testület a Tóti Lengyel család címerét fogadja el a község címereként. Ez a máig is fennmaradt, faragott homokkő címer eredetileg a várkapu fölött volt befalazva, de a vár pusztulása óta e címer a Tóti Lengyel kúria barokk kőkapuján látható.
Javaslatomra – két kisebb kiegészítéssel (félhold és csillag) – a község 1861-es keltezésű pecsétjéből alkotott címerpajzs került elfogadásra. Továbbá a címerpajzs – a címertan szabályainak figyelembevételével – barokk stílusú sisakkal, sisaktakaróval és sisakdíszként a sisakkoronán ágaskodó egyszarvúval (unikornis) lett kiegészítve. Mivel a címer külső díszei a Tóti Lengyel család címeréből származnak, ezért a címer kiegészítései heraldikailag és történelmileg is hitelesek. Összegezve: Szigliget címere elmeséli Szigliget és várának történelmét, a zöld halmok pedig a Vár-hegy földrajzi jellegére utalnak (Szászi J. 1992).
A további települési címereket – földrajzi csoportosítás szerint – délről észak felé haladva mutatom be, mivel a Tapolcai-medence keleti peremén húzódó tanúhegyek (Badacsony, Gulács, Tóti-hegy és Csobánc) lábánál található kistelepülések címerében közvetlenül vagy közvetve megjelenik a település melletti tanúhegy.
A Badacsony a címerben
Badacsonytördemic (korábbi nevén Nemestördemic), valamint Nemesgulács címere történelmi és heraldika okokból eltér az általam bemutatott címerektől. Mint a nevük is jelzi, ezek egykor nemes községek voltak és korábban is volt kollektív-nemesi címerük. Ezért mindkét község címerpajzsát a nemesi címertan kellékeivel (sisak, sisakdíszés, sisaktakaró) egészítettem ki, viszont mindkettőnél megváltoztattam a címerpajzs-ábrázolását.
Badacsonytördemic nevének előtagja a település fölé magasodó csonka kúp alakú hegyről kapta. A Badacsony 437 m magas tanúhegye nevének eredete bizonytalan, talán az ismeretlen nemzetiségű Bodach személynévből származik, míg a név Tördemic utótagja magyar névadású személynévből származhat (Kis L. 1983).
A falu történelmét jelképezi a címerben a hosszában osztott, kék és vörös pajzsmező. A kék pajzsmező Nemestördemic jelképe. Az ezüst pólyával (csíkkal) vágott kék címerpajzs Zala vármegye címeréből származik, mivel a község hosszú évszázadokon át ehhez a vármegyéhez tartozott. A csík alatti ezüst halkiegészítés a Balatont, illetve a régi hagyományokra visszatekintő halászatot jelképezi. A csík felett, a három arany búzakalászt tartó ezüst páncélos kar Nemestördemic régi pecsétjéből származó motívum. A vörös pajzsmező mondandója kettős: egyrészt Lábdi-hegy, illetve Badacsonylábdi jelképe (Lábdi, a középkorban önálló település volt, nevét a honfoglaló Lád nemzetségről kapta [Kozák K. 1960]). Másrészt a vörös mezőben az arany koronából kinövő, arany szőlőtőke a híres badacsonyi borokat szimbolizálja (Szászi J. 1994).
A Gulács, a Tóti-hegy és a Csobánc tanúhegyek a címerekben
Nemesgulács nevének utótagja Gulács, a falu fölé magasodó tanúhegy nevéből származik. A Gulács 393 m magas vulkáni tanúhegy, neve a szláv golacs szóból származhat, ami kopár, csupasz hegyet jelent; esetleg a hegy neve a Gula személynévből is keletkezhetett a „cs” kicsinyítőképzővel, becéző formában (Kis L. 1983). A nemesgulácsiak ezt az impozáns, szabályos kúp alakú tanúhegyet méltán becézik a „magyar Fudzsijámának”.
A településnek nagyon szép viaszpecsét lenyomata maradt fenn, így Nemesgulács új címerének megalkotásakor az eredeti címeres pecsétábrájából indultam ki, de itt is változtattam a címerpajzs ábrázolásán. A címeres pecsét osztatlan pajzsában látható pallost tartó kar helyett a keresztben osztott pajzson alul, a kék mezőben zöld színnel a Gulács látható, míg felül a vörös mezőbe az itt termő finom borokat jelképező két arany szőlővessző került. A címer külső díszei változtatás nélkül kerültek át a település új címerébe (Szászi J. 2000a).
Káptalantóti nevének Káptalan előtagja onnan származik, hogy a faluban egykor a Győri káptalannak voltak birtokai (Kis L. 1983). A település címerében látható kúp alakú hegy a 347 m magas Tóti-hegyet ábrázolja. Viszont a Guláccsal ellentétben ez a tanúhegy a lábánál megbúvó kedves kis községről kapta a nevét. A Tóti név eredetét tekintve valószínűleg nem a mai szlovák nemzetnévből származik, hanem egy kisebb délszláv (szlovén-horvát) népcsoporthoz tartozó tót nevéből képződött (Kis L. 1983). A címer arany pajzsmezejében a zöld színű hegy alatt látható stilizált arany ekevas és csoroszlya magát a falut szimbolizálja, mivel ez a motívum a község 1796-os keltezésű pecsétjéből származik. A két szőlőfürt itt is a község finom borait jelképezik. A pajzsfő zöld mezőjében látható nyitott arany koronát Zala vármegye címeréből vettem át, mivel a község hosszú évszázadokon át e vármegyéhez tartozott (Szászi J. 1995).
Gyulakeszi szintén ősi település a Csobánc nevű, 376 m magas vulkáni tanúhegy lábánál. A tanúhegy neve esetleg az ótörök csobán (pásztor) szóból származhat, de számításba jöhet a név a szláv eredete is. Ez esetben a hegy neve a szláv csobán (csobolyó – fadongákból készült, kétfenekű, lapos, hordószerű, dugóval zárható szállító- és ivóedény) nevéből származhat. A település nevében a Gyula előtag, a Gyulaffy család nevéből származik. Egy 15. századi oklevélen a községet még Gyulafikeszinek nevezik. Ennek történelmi magyarázata, hogy háromszáz évig a rátóti Gyulaffy család tulajdona volt Csobánc vára és Keszi falu is. A Keszi név a honfoglalás kori magyar törzs névéből ered (Kis L. 1983).
Gyulakeszi címerpajzsa vízszintesen arany pólyával (sáv) osztott, felül kék, alul zöld pajzsmezővel. A felső pajzsmezőben Csobánc várának stilizált ábrázolása látható, a csonka kúp alakú tanúhegy fennsíkján – észak irányból nézve – hasonló lehetett az egykori vár látképe. A címerben a várfal közepén, a fal elé kiugró középső nagy torony Csobánc várának egykori lakótornyát jelképezi, amelynek romja – napjainkra részben helyreállítva – ma is ott áll a hegy tetején. Az alsó pajzsmezőben látható két arany szőlővessző a hegyen termő finom borokra utaló motívumok. A pajzs közepén látható kisebb pajzs (szívpajzs) változtatás nélkül a Gyulaffy család címeréből került a község új címerébe (Szászi J. 2000b).
A Szent György-hegyhez tartozó települések címere
A Tapolcai-medence középén álló 415 m magas Szent György-hegy körül keletről nyugat felé haladva három kis település helyezkedik el: Kisapáti, Hegymagas és Raposka. Így a három település címerének megalkotásakor mindhárom címerbe belekerült a Szent György-hegy mint sátor alakú tanúhegy stilizált ábrázolása.
Kisapáti a Szent György-hegy délkeleti lábánál fekvő település. Címere vízszintesen osztott tárcsapajzs. Az alsó arany pajzsmezőben látható, hármas halomban végződő zöld hegy a Szent György-hegy stilizált ábrázolása. E tanúhegy egykori neve Hegymagos (magas hegy) volt. Egy 1222-ból származó okiratban Kisapáti nevének első írásos említése e heggyel együtt történik: „in villa Apaty in Higmagos”. A hegy a mai nevét az Árpád-korban épült, de mára már elpusztult Szent György-kápolnáról kapta (Kis L. 1983). A címerben a zöld hegy alatt látható arany szőlőfürt a Szent György-hegyen termő, híres borokat jelképezi. Felül kék mezőben az arany kereszt a község nevére utal, mivel a Kisapáti nevet a pannonhalmi bencés apátságról kapta, amelynek itt voltak birtokai. A Kis előtag a közeli Monostorapátitól való megkülönböztetésre szolgál (Szászi J. 1993).
Hegymagas a Szent György-hegy nyugati lábánál fekvő település, amelynek végében, a hegy lábánál folyik el a Tapolca-patak. A település címere osztatlan tárcsapajzs. A kék pajzsmezőben – Kisapátiéhoz hasonlóan – egy hármas halomban végződő zöld hegy szimbolizálja a Szent György-hegyet. A címerben azért ilyen formában ábrázoltam ezt a tanúhegyet, mert a szomszédos vulkáni tanúhegyektől (Badacsony, Csobánc) eltérően ez nem csonka kúp, hanem sátor alakú (azaz a hegy fennsíkjából még egy kisebb csúcs emelkedik ki). A Hegymagas név első írásos említése Ugmagos formában 1093-ban keltezett oklevélben maradt fenn. Eredetileg a Szent György-hegyet nevezték Hegymagasnak (magas hegy), de később névcsere történt. Az Árpád-korban épült, mára már elpusztult Szent György-kápolnáról nevezték el a hegyet, míg e falu vette át a hegy nevét (Kis L. 1983). A névadó kápolna az egyik feltételezés szerint a tanúhegy déli oldalán álló, a 18. században barokk stílusban épült Lengyel-kápolna helyén állhatott, míg mások szerint a Szent György-hegy tetején épülhetett. A címerben a hegy csúcsán látható arany feszület egy allegorikus motívum, amely részben Szent György lovagra utal, részben a község szenvedésekkel teli, viharos történelmének állít emléket. Továbbá, a hegy fölött lebegő arany Nap és félhold nem csupán díszítő motívumok, hanem a címertanban többféle jelentéssel bírnak, például a férfi és a nő szimbólumai lehetnek. A hegy alatti ezüst templom a községre, míg a két szőlőfürt a Szent György-hegy híres boraira utal. A vízszintes ezüst sáv (pólya) pedig a hegy lábánál folyó Tapolca-patakot jelképezi (Szászi J. 1995).
Raposka a Szent György-hegy északnyugati lábánál fekvő település, amely mellett folyik a Tapolca-patak. Első írásos említése Repesoka formában történt. A település neve a Repe családnév és a sok (falu) szavak összetételéből jött létre (Kis L. 1983). A falu címere vízszintesen osztott tárcsapajzs. A kék pajzsmezőben hármas halomban végződő zöld hegy a Tapolcai-medence közepén magasodó sátor alakú Szent György-hegyet jelképezi, és a hegy felett lebegő arany szőlő az itt termő híres-neves borokra utaló motívum. Az alsó vörös pajzsmezőben a sárkányt legyőző Szent György lovag a tanúhegy nevére utaló motívum. Az egyháztörténet szerint Szent György lovag valójában nem létezett, mitológiai alakja azt a keresztény meggyőződést jelképezi, hogy a hit mindig legyőzi a gonoszt (Szászi J. 2000c).
Összegzés
Összegzésképpen elmondható, hogy az itt bemutatott címerek mindegyike úgynevezett mesélő címer, mivel – közvetlenül vagy közvetve – elmeséli a települések nevét, földrajzi fekvését és történelmét. A település nevére és földrajzi fekvésére utal Nemesgulács és Káptalantóti címerében a két kúp alakú tanúhegy (Gulács és Tóti-hegy). Gyulakeszi estében is a település nevét meséli el a szívpajzson a névadó Gyulaffy család címere. Kisapáti, Hegymagas és Raposka földrajzi fekvését jelképezi a mindhármuk címerében szereplő jellegzetes alakú tanúhegy, a Szent György-hegy. Szigliget és Gyulakeszi címerében látható vár a két település viharos történelmére utal, és emléket állít a két végvárat a törököktől védő vitézek hősiességének. Badacsonytördemic címerében egyaránt megtalálhatók a település földrajzi fekvésére, illetve történelmére utaló motívumok. Végül, mindegyik bemutatott település a híres
Badacsonyi borvidéken fekszik, ezért Szigliget kivételével mindegyikük címerében szerepel a szőlő, amely közvetve a települések természet- és társadalomföldrajzi jellegére utaló címertani motívum.
Ajánlom írásomat egykori gimnáziumi igazgatóm és földrajztanárom id. Navracsics Tibor emlékére.