Digitális Pedagógus Díjat kapott a gödöllői Török Ignác Gimnázium földrajztanára, Guba András. A díjról, pedagógiai munkájáról és a díjazott módszertani ötletéről a GeoMetodika online szerkesztője, a díjat kezelő Tempus Közalapítvány csoportvezetője, Farkas Bertalan Péter készített interjút.
Az 5 éve elindított Digitális Módszertár arra hivatott, hogy az IKT eszközöket és digitális pedagógiai módszereket kreatív és innovatív módon alkalmazó tanárok ötlettára legyen. Az adatbázis használatával a pedagógusok a tanórák és a tanórán kívüli tevékenységek megújításához nyerhetnek inspirációt, illetve konkrét, a mindennapi iskolai tevékenységeik során alkalmazható módszereket tanulhatnak el másoktól. A gyakorló tanárok által feltöltött anyagok a 21. századi fiatalok, vagyis a digitális nemzedék interaktív tanulását, tanítását segítik az IKT eszközök kreatív használata által.
A Tempus Közalapítvány minden évben új pályázati felhívással és a legjobb ötletek beküldőinek elismerésével ösztönözi az új módszerek bemutatását, előmozdítva ezzel a pedagógusok közötti tudásmegosztást és a tanárok felzárkóztatását az IKT eszközök iskolai használata területén. A digitális pedagógiai módszerek alkalmazásának egyre nagyobb népszerűségét mutatja, hogy az idei felhívásra rekordszámú, 72 ötlet érkezett. Így jelenleg már több mint 300 szakmailag lektorált jó gyakorlat található a Digitális Módszertárban.
- Nem először kaptad meg a Digitális Pedagógus Díjat a Tempus Közalapítványtól. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy idén is kiválasztottak a díjra?
Természetesen nagyon örültem neki. A pedagógusok munkájában ritka a gyors pozitív visszajelzés. Ha látom, hogy például a tanulók jól leérettségiznek, jó érzés, de ez hosszú folyamat eredménye. Itt pedig viszonylag rövid időn belül konkrét visszajelzést kaptam a munkámmal kapcsolatban.
- Mit jelent Neked ez a díj, ez az elismerés?
Jó érzés, hogy egy külső, objektív nézőpontból kaptam pozitív visszajelzést tanári munkámmal kapcsolatban. A diákjaim vagy a kollégák ritkán adnak konkrét visszajelzéseket a munkámról. Másrészt a visszajelzésnek köszönhetően látom, hogy jó irányban haladok: a projektmódszer, a nem öncélú IKT-használat, és a differenciálás nemcsak a diákoknak tetszik, hanem módszertanilag is megalapozott. A kollégáimmal is jó volt megosztani az örömömet, mert talán így ők is láthatták, hogy a számítógépet, és más IKT-s eszközöket milyen módon lehet felhasználni a mindennapi életben.
- Melyik beadott módszertani ötleteddel nyerted el a díjat?
A projekt magját eredetileg egy földrajzos módszertani továbbképzésre készítettem, majd később átdolgoztam a pályázatnak megfelelően. A projekt fókuszában a víz van (árvízvédelem, vízgazdálkodás, vízenergia-hasznosítás). Fontosnak találtam, hogy az általános földrajzi ismereteket regionális példákkal is alátámasszam természetesen az IKT-eszközeinek segítségével.
Fontos szempontnak tartottam, hogy a különböző IKT-eszközöket felhasználhassák a diákok a projekt során, hiszen a 21. századi kompetenciák egyik meghatározó eleme a digitális eszközhasználat. Olyan alkalmazásokat kerestem, amik ingyenesek, és segítségükkel hatékonyan fel lehessen dolgozni a tananyagot. Például a tanulók tankockákkal gyakorolták a hidrológiai alapfogalmakat; animációt elemeztek – hatástanulmányt írtak az erdők árvizekre gyakorolt hatásáról, vagy gondolattérképet szerkesztettek. Olyan komplexebb, kooperatív munkaformákat is gyakoroltunk, amik segítségével csoportok dolgozhattak együtt, például digitális posztereket szerkeszthettek, vagy történelmi térképeket hasonlítottak össze mai légifotókkal.
Fontos volt, hogy a tanulók munkájára folyamatos visszajelzés érkezzen a projekt során. Ezek lehettek a kisebb részfolyamatok értékelései: a kiselőadásaikat értékeltem adott szempontok szerint; egymás munkáját értékelték (3D-s modellek készítésénél). Másrészt az egész projektre is történt visszajelzés, például digitális szavazórendszer segítségével.
A tantervnek megfelelő tananyagot olyan IKT-s eszközökkel sikerült feldolgozni, amik könnyen megtanulhatóak, és bárki számára felhasználhatóak. Például a diákok csoportmunkában egy földrajzi információs rendszert (ArcGis alkalmazással elkészítve) tanulmányoztak a Duna folyása mentén. A csoportok a vízgazdálkodás alfeladatai (például ivóvíz biztosítása vagy árvízvédelem) alapján voltak felosztva. Ha találtak egy megfelelő példát a feladathoz kapcsolódóan, akkor jegyzetet készítettek. A feladat végére a Duna folyása mentén különböző helyeken találkozhattak ugyanazokkal a vízgazdálkodási problémákkal. A többi csoporttal megosztották az információkat: kiválasztottak egy-egy példát, és bemutatták a többieknek.
Az ötletet úgy dolgoztam fel, hogy több életkorra alkalmazva több keretben is fel lehessen használni. A foglalkozások egy tematikus terv szerint lettek felosztva úgy, hogy akár iskolai órákon vagy tágabb keretekben (tematikus hét, erdei iskola) is fel lehessen dolgozni őket. Az egyes foglalkozások modulokból lettek kialakítva, amiket esetleg ki is lehet hagyni, így jól alkalmazhatóak differenciálásra. Ha valakinek nincs kedve végigcsinálni az egész folyamatot, akkor egyes ötleteket ki is lehet belőle venni, és bármelyik kapcsolódó általános földrajzi vagy regionális témához hozzákapcsolni. A feladatok elsősorban 9. osztályosoknak készültek, de egyszerűsítésekkel 7. osztályban is jól alkalmazhatók.
- Sokan gondolják most, hogy persze, a Te iskolád biztosan remekül ellátott IKT eszközökkel, vezetői támogatást élvezel, bezzeg náluk se WiFi, se tanulói eszköz, talán még vezetői támogatás sincs. Mit tudnál ajánlani azoknak a pedagógusoknak, akik most vágnának bele ilyen típusú fejlesztésekbe, mi lehetne számukra az első lépés? Számodra mi volt az első lépés?
Tapasztalataim alapján ma már szinte minden otthonhonban van internet, és legalább egy ehhez kapcsolódó eszköz (PC, tablet vagy okostelefon). Amikor én is elkezdtem a komolyabb IKT-támogatással való munkát, elsősorban az otthoni saját eszközökkel való munkára alapoztam a tanulást. Például feladtam a gyerekeknek házi feladatnak, hogy hozzanak létre saját Quizlet-kártyacsomagot, és azt osszák meg velem is, például egy közösen szerkeszthető Google dokumentumban.
- Hogyan érezték magukat a gyerekek a projekt során? Mit gondolsz, miben volt jobb / több az a típusú munkaforma / tartalomfeldolgozás számukra, mint egy hagyományos?
Ilyenkor a tanulók természetesen örülnek a módszer és az eszközök újdonságának, de ez tapasztalatom szerint gyorsan elmúlik. Viszont rájönnek, hogy ezeket az alkalmazásokat kooperatívan távolból is lehet használni, például interneten közösen szerkeszteni egy posztert. Vagy látják, hogy jól lehet gyakorolni egy-egy dolgozatra egy tankocka vagy kártyacsomag segítségével, akár mobiltelefonjukon is. Nekem az a legjobb visszajelzés, ha maguk is használják az alkalmazásokat más tantárgyakhoz vagy más dolgozatokhoz, még ha nem is kötelező.
- Ha három tényezőt kellene mondanod, amitől sikeres lehet intézményi szinten a technológiai újítások bevezetése, mi lenne az a három?
Információmegosztás – a vezetőségnek és a kollégáknak is bemutatni a lehetőségeket: mire lehet pontosan használni az egyes alkalmazásokat és eszközöket. Megmutatni azt, hogy ezek felhasználása nem öncélú. Ez lehet egyszerű óralátogatás keretében is, de lehet úgy is, hogy a kollégáknak megmutatjuk a használatukat.
Kitartás – Sok minden nem sikerül azonnal az IKT-használat során (technikai lehetőségek hiánya, hibák, kudarcok), de ezeken felülemelkedve és szem előtt tartva a távlati célokat és lehetőségeket folyamatosan lehet fejlődni. Ezt látva a kollégák is kedvet kaphatnak a hasonló munkához.
Kis célok – nagy lehetőségek – Érdemes az IKT-vel való munkát olyan könnyen elsajátítható és látványos programokkal kezdeni, amik gyors sikerélményt adnak. Például ilyen lehet a tankockák vagy gondolattérképek alkalmazása, amik kis erőfeszítéssel hatékonyan feldolgozzák a tananyagot. Ezeket pedig érdemes megosztani a többiekkel is.
Az interjú e-mailben, 2017 decemberében készült. Köszönjük és egyben gratulálunk Guba Andrásnak.
