Az MTA Földrajztudományi Bizottságok közös Oktatási Albizottságának története

Főszerkesztői megjegyzés: az írás történeti összefoglaló az elmúlt mintegy 30 év földrajz szakmódszertani tevékenységéről, amit – jelentős terjedelme ellenére – közzéteszünk a folyóiratban, hogy bemutassa és megőrizze az utókornak a földrajzoktatás ügyéért az Albizottságban folytatott munkát.

Bevezetés

Az 1990-es években a közoktatási reformok megindulásával a földrajztanárképzéssel foglalkozó szakemberek között egyre több megbeszélés zajlott arról, hogyan kellene a képzést az új tartalmi szabályozóknak és módszertani elvárásoknak megfelelően átalakítani. Ebben az időszakban a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban MTA) X. osztályának Földrajz Bizottságaiban, a Magyar Földrajzi Társaság 1921 óta működő Oktatásmódszertani Szakosztályában, az 1995-ben megalakult Földrajztanárok Egyletében, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat Oktatási és Közművelődési Szakosztályában folyt szervezett körülmények között párbeszéd a földrajzoktatásról. A két előbbi szervezet tagjai nagyon sokat tettek a közoktatás átalakulásának első évtizedében annak érdekében, hogy a földrajz tantárgy helyzete stabil maradjon. Felmerült, hogy szükséges lenne az akadémiai szférában is egy a földrajzoktatás helyzetét minél teljesebb körűen átlátó munkacsoport megalakítása, ami hatékonyan reagálhat a felmerülő kérdésekre. 

Az MTA X. Földtudományok Osztályán belül a Földrajzi Tudományos Bizottságok (Természetföldrajzi, illetve Társadalomföldrajzi, akkori nevükön Földrajz I. és Földrajz II. Tudományos Bizottság) közös Oktatási Albizottsága egy problémákra reagáló kezdeményezésként jött létre 1997-ben. Alapvető célja a földrajz- és földtudományok, valamint a földrajz tantárgy egységének megerősítése volt tekintettel arra, hogy a tantárgy megjeleníti a földrajz és a földtudományok egységességét, logikai kapcsolatrendszerét, valamint hogy a képviselt diszciplínák egyetemi hallgatói utánpótlása is akkor biztosított, ha a tantárgy stabil közoktatási helyzettel rendelkezik. Ezért a kezdetektől fontos szempont volt a földrajz tantárgy köznevelési érdekképviselete is. A rendszerváltozás utáni tantervi módosítások, az egymást követő Nemzeti alaptantervek (a továbbiakban: NAT) és az azokhoz kapcsolódó kerettantervek a földrajzból érettségizők számának jelentős visszaesését, a földrajz – mint tantárgy – folyamatos visszaszorulását, presztízsének elvesztését, óraszámának csökkenését és az érettségi vizsgán játszott szerepének visszaszorulását hozták magukkal. Az Albizottság célja volt, hogy létrejöjjön egy olyan akadémiai szintű szakmai testület, amely megjeleníti a tantárgy érdekeit az oktatáspolitikai döntéshozók felé. Kiemelt feladatként jelent meg a 21. századi tartalmi, oktatási és képességfejlesztési kihívásokra adandó válaszok tantárgyi keretek közötti megjelentetésének kérdése. Az Albizottság már a kezdetekben egyedülálló volt abban, hogy tagjai a szokásosnál szélesebb kört – köznevelésben dolgozók, szakmódszertanosok, egyetemi kutatók és oktatók – reprezentáltak, akik tevékeny szerepet vállaltak az akadémiai tudás szakszerű és a tanulók számára érthető tankönyvi megjelenítésében, illetve a földrajzoktatás szakmódszertani megújításában is. A fórum lehetőséget teremtett a földrajztanárképzés összehangolt megújítására is, mert a résztvevő felsőoktatási intézmények szakmai és szakmódszertani oktatói jobban megismerhették egymás tevékenységét, és felhasználhatták a létező jó gyakorlatokat a fejlesztési folyamatban.

Az Albizottság létrejötte az MTA szabályai szerint zajlott. A szakmódszertannal foglalkozó egyetemi oktatók és a szaktudomány vezető egyéniségei együttesen kezdeményezték a köznevelés földrajz tantárgyával, annak kereteivel, tartalmával, eszközeivel, lehetőségeivel és problémáival foglalkozó szervezeti egység megalakítását. A két Földrajzi Tudományos Bizottság vezetése megállapodott abban, hogy nem külön-külön hoznak létre oktatási szekciókat, hanem egy közös albizottságot alapítanak. Az MTA X. (Földtudományok) Osztálya támogatta és jóváhagyta a kezdeményezést. 

Kutatásunkat – mint általában a hasonló történeti jellegű tanulmányok készítését – az eltelt idő dokumentációs hiányából eredő problémák nehezítették. Kézenfekvőnek látszott az akadémiai albizottsági jelentésekből kiindulni, ám 30 év anyaga már most is kronológiai hézagokkal terhelt. A hiányos dokumentációt internetről, konferenciakötetekből, folyóiratokból és személyes beszélgetésekből gyűjtött információkkal egészítettük ki, amelyek bizonytalanságokat is hordoznak. A testület és az ülések nyitottsága miatt időnként még a tagsági viszonyok felderítése sem volt egyértelmű. Kiemelten hasznosnak bizonyultak az alapítás óta tag és többször vezető szerepet betöltő Horváth Gergely által megőrzött magán- és hivatalos dokumentumok; segítettek még a pontosításban két köztes ciklusban titkárként tevékenykedő Szabó Györgyfeljegyzései, valamint az X. Osztály titkárának, Burján Balázsnak a kérésünkre leválogatott éves jelentései, amelyekért külön köszönettel tartozunk. Közülük a nem hivatalos anyagok a bennük szereplő érzékeny információk miatt csak lassan és nagy körültekintéssel voltak feldolgozhatók.

A tanulmány készítése során nem állt szándékunkban a személyek, döntések minősítése. A tanulmány elsősorban történeti áttekintés, nem elemzés. Ennek oka, hogy az információkat gyakran az Albizottság által befolyásolhatatlan oktatáspolitikai eseményekkel összefüggésben lehetne csak értelmezni, amelyek utólagos rekonstrukcióját az iratokból nem tudtuk pontosan kideríteni, a személyes információk pedig esetenként az egyén munkáját, személyes gondolatait mutatták meg. Ha mégis értékelést tettünk, az kizárólag az eseménnyel kapcsolatos szakmai véleményünket tükrözi, nem a benne résztvevők minősítését.

A szakmai legitimáció fontos elemét biztosítja tagjainak tudományos előmenetele. Mindez inkább az egyén önálló munkájának eredménye, amely azonban később az Albizottság elismertségében is kamatozott. Ugyanakkor az Albizottság segítő keretet is tudott biztosítani a tagok tudományos munkájához, illetve közös kutatási tevékenységet is végzett céljai alátámasztásához. Éppen ezért igyekeztünk a fontosabb tudományos pályafutási mérföldkövekre, elismerésekre is kitérni. A feldolgozást időrendi sorrendben végeztük, a belső szakaszhatárokat az Albizottság mindenkori elnökének és titkárának személyéhez kötöttük. A témaköröket pedig a felsőoktatás, a köznevelés, a tankönyvek és a szakmai munka bemutatása mentén vázoltuk fel.

A kezdeti évek, a megalakulás körülményei

Az Oktatási Albizottság gyökerei a magyar felsőoktatás földrajzi képzéseinek összehangolása körül kereshetők. 1995-ben az MTA Földrajzi Bizottsága vitaülést tartott az egyetemi-főiskolai földrajzoktatás helyzetéről. Tóth József (a Janus Pannonius Tudományegyetem akkori geográfus rektora) vezetésével létrejött a Földrajzi Akkreditációs Bizottság, ami közös képzési követelményrendszert dolgozott ki, egységesíteni próbálta a diploma feltételeit. A vitaülés résztvevői az egyes földrajzi egyetemi képzést folytató intézmények erősen eltérő gyakorlatának ismeretében munkaegységek (kreditek) alkalmazásával, tartalmi egységesítéssel összehangolást terveztek az egyetemek és a főiskolák képzésében. Előkészítették az új szakok indításának, akkreditációjának feltételeit. Az ülés résztvevői a következő vitaülés témájaként a földrajz közoktatási helyzetének áttekintését tűzték ki célul. 

Az első ciklus: Probáld Ferenc (elnök) és Horváth Gergely (titkár) vezetésével (1997–1999)

Az Oktatási Albizottság alakuló ülése 1997. május 22-én zajlott le az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet székházában. A tagok felkérése Probáld Ferenc (elnök) és Horváth Gergely (titkár) javaslata alapján a következő elvek mentén történt:

• a X. osztály két Földrajzi Bizottságának tagjai közül az egyetemen vagy főiskolán oktatókat gyűjtötték úgy össze, hogy egy-egy tanszéket lehetőleg csak egy fő képviseljen;
• egy-egy embert azokról az egyetemekről és főiskolákról is felkértek, amelyeknek nem volt bizottsági képviseletük, de folytattak valamilyen szintű földrajzoktatást a képzésükben;
• tisztségük (és lehetőségeik) miatt a földrajzos rektorok, ill. rektorhelyettes és a Magyar Földrajzi Társaság titkára is felkérést kaptak (1. melléklet).

Az Albizottság ülései kezdettől nyitottak voltak az oktatás iránt érdeklődők számára. Az első munkatervben – az elnök és a titkár feladat- és jogkörének kialakítása után – a tanártovábbképzés helyzetfeltárását, összehangolását és akkreditációját, az új rendszerű érettségivel kapcsolatos nyilvános állásfoglalás elkészítését, az érettségi és a felvételi vizsga összehangolását, az egységes képesítési feltételek kidolgozását, (felső)oktatási anyagok és segédletek áttekintését határozták el. Kihelyezett üléseket terveztek minden felsőoktatási műhelybe, ahol földrajzi tartalmú oktatás zajlott. Az első jelentkezés a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) részéről érkezett. Az év a földrajztanárképzés helyzetének megvitatásáról, az egyetemi tankönyvellátásról, a tanártovábbképzés helyzetéről, a geográfus hallgatók elhelyezkedéséről, valamint a közös érettségi-felvételi rendszer munkálatairól szólt.

A tanárképzést érintette az Albizottság és a Magyarhoni Földtani Társulat Oktatási és Közművelődési Szakosztálya közötti megbeszélés a Debrecenben kidolgozott és alternatív módon néhány iskolában kipróbált földtantanárképzésről. A viták középpontjában már akkor is a földrajz tantárgy egységének megerősítése vagy az egyes részterületek önállósodása állt, sőt már ekkor felmerült egy egységes természettudományos tanárképzés gondolata. Az Albizottság tagjai a közoktatási változások figyelembevételével a közös földrajzi-földtudományi műveltség szükségessége melletti egységes kiállás mellett érveltek. Ugyanakkor a földrajzosok közül többen aktívan részt vettek a környezettantanár-képzés kidolgozásában és oktatásában is.

A felsőoktatásban használt tankönyvek helyzetfeltárása egy kérdőíves felmérés alapján készült. Magában foglalta egyrészt egy közös lista összeállítását, másrészt a minőségi követelmények (elavultság, kivezetés, korszerűsítési igény) megvitatását. Összegzésül megállapították, hogy az egyes részterületek előkészületben lévő, illetve közelmúltban kiadott tankönyvei többségében jól szolgálják a felsőoktatást, ám hiányoznak fontos alapozó területek a teljes általános természetföldrajz, a tudománytörténet, a földrajztanároknak szánt modern geológia, valamint a regionális földtan és földrajz vonatkozásában. A tankönyvelemzéshez lazán kapcsolódik, hogy írásbeli vélemény született a földrajzi nevek helyesírásáról, elősegítve egy jövőbeni szabályzatváltozás során az egyszerűsítést.

A közös érettségi-felvételi rendszer kapcsán Ütőné Visi Judit részletesen ismertette a kétszintű érettségire történő átállás földrajz tantárgyhoz kapcsolódó munkálatait, amelybe az ülés után tervezték szisztematikusan bevonni a felsőoktatási intézményeket. Érdekes vitapontként merült fel, hogy a természettudományok közül addig a földrajz volt az egyetlen, amelynek nem volt közös írásbeli érettségi-felvételi tesztje. A központi átalakulás miatt megkésve ugyan, de az egyetemek többsége a közös írásbeli mellett foglalt állást. Problémaként merült fel, hogy a sokszínű piac miatt eltérő színvonalú közoktatási tankönyvek megnehezítik a felkészülést az érettségire, aminek feloldására egy tankönyvcsalád kijelölését javasolták. Az ülésen megvitatták a NAT elfogadása során hátrányos helyzetbe került földrajz tantárgy és a földrajztudományi szakma gyenge érdekérvényesítő szerepének kérdéskörét, amellyel kapcsolatban határozat született a Magyar Földrajzi Társaság és az MTA Földrajzi Bizottságok együttes nyilatkozatának kiadásáról.

A nappali rendszerű geográfus képzések mellett tanártovábbképzések indultak be a szakemberhiány pótlására. A továbbképzések piaci viszonyok közötti versenyképességének megőrzése érdekében javasolták, hogy a teljesség igényével készülő egyetemi-főiskolai továbbképzéseket kisebb egységekre darabolt, rövidebb kurzusokként kellene megtartani. A vitában a tagság a minőség biztosítására való törekvés, a szakvizsgáztatás felsőoktatási monopóliumának megőrzése mellett állt ki. Visszatekintve látható, hogy az Albizottság reális helyzetfelmérése ellenére a képzések összehangolására irányuló elképzelései több esetben is elakadtak a gyorsan változó oktatáspolitikai térben. Az Albizottság külön foglalkozott az akkor induló geográfusképzés helyzetével, egy az egyetemek által megbízott marketingcég által kidolgozott javaslatok alapján. A szakértők az ismertség növelésére a céges kapcsolati hálók kialakítására (kihelyezett gyakorlatokkal), illetve a céges szakemberek oktatási bevonására tettek javaslatot. A felmérés rámutatott a szakma sajnálatosan gyenge publicitására, illetve érdekérvényesítő képességének hiányosságaira. A megbeszéléseken megvitatták még a főiskolák helyzetével és jövőbeni integrációjával kapcsolatos problémákat, az oktatás során használt folyóiratok helyzetét, összehasonlították a tantervi hálókat, valamint egy földrajztanárképzéshez, földrajzi ismeretekhez kapcsolódó országos felmérés kidolgozását vetették fel. 

Mindezzel párhuzamosan a Magyar Földrajzi Társaság 1998 novemberére összehívott választmányi ülésén tűzte ki a földrajzoktatással kapcsolatos állásfoglalás-tervezet megvitatását, amelynek külön albizottsági egyeztetése idő hiányában elmaradt. A többkörös egyeztetésen részt vettek a társtudományok képviselői, külön megküldte véleményét a Földrajztanárok Egylete, illetve szóba került az MTA Földrajzi Tudományos Bizottságok nyilatkozatának előkészítése is.

A második ciklus: Probáld Ferenc elnök és Szabó György (titkár) vezetésével (1999–2006)

Az MTA Földrajzi Bizottságai Oktatási-Képzési Albizottságának 2000. június 13-i alakuló ülésén Probáld Ferenc elnök mellett Szabó György látta el a titkári feladatokat. A következő időszak munkatervében elsődleges feladatként a két földrajzi bizottság oktatásügyi felkéréseinek való megfelelést, önálló célként pedig az 1995 óta megjelent, valamint a megjelenés előtt álló, a felsőoktatásban használt tankönyvek, jegyzetek listájának áttekintését vállalták fel. Az Albizottság megvitatta Kocsis Károly geográfusképzésről szóló helyzetfeltárását. A vita során megfogalmazódott annak az igénye, hogy hasonló áttekintés a tanárképzés vonatkozásában is szükséges. A részletes adatgyűjtést az alábbiak mentén tervezték: a tanárképzésben részt vevő földrajzi szervezeti egységek elnevezése, száma, a képzésben résztvevő fő- és mellékállású oktatók száma, beosztása, tudományos fokozata tanszéki bontásban, a tanárképzésben oktatott tantárgyak listája, óraszámai, a részt vevő hallgatók létszáma és az egy főre jutó központi finanszírozás összege.

A tagok szükségesnek tartották a végzett földrajztanár és geográfus szakos hallgatók elhelyezkedésére vonatkozó információk összegyűjtését, ezzel alátámasztandó a szakmai nyilatkozatokat. A vitaülésen felvetődött a főiskolák átmeneti helyzete és a szakmódszertani doktori képzés problémája is. Az első ülés második felében Ütőné Visi Judit az új kerettanterv földrajzra gyakorolt hatásait mutatta be. Problémaként a követelmények általános megfogalmazását és a forgalomban lévő tankönyvek kerettantervi elvárásoktól való eltérését emelte ki. Megállapítható volt, hogy a döntéshozók nem vették különösebben figyelembe a szakma véleményét.  Az Albizottság 2001 tavaszán tárgyalta meg a tanárképzésre vonatkozó adatgyűjtés eredményeit. Az ülés során pontosították a végzettekre vonatkozó adatfelvétel körülményeit és a kreditrendszer egységessége érdekében koordináló feladatot vállaltak. 

Az addigi események jó összegzését adta 2001-ben a szegedi Magyar Földrajzi Konferencia Oktatási Műhelyében zajlott kerekasztal-beszélgetés a földrajzoktatás helyzetéről, amelynek leirata nyomtatásban is megjelent (link5). A felkért előadók, a hozzászólók sokasága túlmutatott az Albizottságon. Ebből legfontosabb zárszóként megfogalmazható: a tudományterület társadalmi presztízsét oktatási oldalról az emelheti, ha képes megmutatni a tantárgy által fejlesztett ismeretanyagnak és képességeknek a gyakorlati hasznosságát, ami csak rugalmas, gyakorlatorientált tanárképzéssel, a piaci igényekhez igazodó struktúrájú szakemberképzéssel és erősebb marketingtevékenységgel érhető el.

2002-re érdemben átalakult (bővült) az Albizottság személyi összetétele is (2. melléklet). 

Az időszak egyik központi kérdése a kétszintű érettségi vizsga bevezetéséhez kapcsolható. Az Albizottság tagjai felfrissítették azt az évek óta létező kezdeményezést, hogy a földrajz ne csak a földrajztanár és geográfus szakokra legyen felvételi tantárgy. Ezzel kívánták növelni a tárgy presztízsét, amelyhez viszont a kétszintű érettségi követelményeket úgy kellett alakítani, hogy azt más szakokon is elfogadják. Vita alakult ki a NAT Földünk és környezetünk műveltségi terület elnevezéséről, illetve a környezettan néven indítandó új tanárszak potenciális veszélyéről a földrajztanárok elhelyezkedésére nézve. Emiatt az Oktatási Minisztérium államtitkárának címezve MTA bizottsági állásfoglalás született a NAT műveltségi terület névváltoztatásáról, hogy a jövőben a Földünk és környezetünk név helyett a Földrajz név szerepeljen.

A nemzetközi kapcsolatok építése szempontjából kiemelhető Horváth Gergely beszámolója (link10) a Nemzetközi Földrajzi Unió Földrajzoktatási Bizottságának (IGU CGE) Helsinkiben megtartott tanácskozásáról. Ebben szó esett a szervezet célkitűzéseiről, a Földrajzoktatás Nemzetközi Chartájának terjesztéséről, a földrajzoktatás támogatásáról, a kutatási kultúra felhasználásáról az oktatásban, a környezeti nevelés fejlesztésének feladatairól. A földrajzoktatáson keresztül megvalósítandó célkitűzések közül a kultúrák közötti egyetértés elősegítését, a globalizációra, a 21. századi problémák megoldására való felkészítést, nemzetközi földrajzi versenyek rendezését emelték ki. Szó esett a tantervi változásokról, az internet földrajzoktatási szerepéről, közös transzatlanti földrajzoktatási kutatások elindításáról is. A szervezet vizsgálta a földrajz szerepét, az oktatásban és a társadalomban betöltött helyzetét, presztízsét, az oktatási „rangsorban” elfoglalt helyét, e helyezés változásait. A meglévő oktatási-kutatási projektek mellett hat új projektet indítottak: 

1. USA–EU földrajzoktatás kutatása; 
2. kutatás a fenntartható fejlődésért; 
3. a földrajz helyzete, szerepe és imázsa a Földön; 
4. globális vizsgálati projekt – közös környezetünk (ebben innovatív oktatási anyagok kifejlesztése, amelyek a problémafelvetéseken alapuló tanulást segítik elő); 
5. tér, hely és fiatalok szabadidő-aktivitása; 
6. óceánok és földrajzoktatás. 

Az Albizottság tagjai egyetértettek abban, hogy az IGU CGE célkitűzései számunkra is iránymutatók, ezek mentén fontos feladatokat ki lehet jelölni. A beszámolót a szervezet módszertani folyóiratának (International Research on Geographical and Environmental Education, IRGEE) bemutatása zárta, amelynek szerkesztőbizottsági tagja volt Probáld Ferenc, az Albizottság akkori elnöke is.

Horváth Gergely a természetvédelemnek a földrajzi szakképzés keretében való megjelenéséről végzett kérdőíves felmérést a felsőoktatásban. Eredményeit egy akadémiai előadóülésen mutatta be 2003-ban. A témakör tárgyalását az albizottság azért tartotta fontosnak, mert úgy vélték, hogy a témakör szemlélete pozitív hatással lehet a hallgatói környezet egészére nézve. A helyzetfeltárásból kiderült, hogy néhány egyetem képzési palettája már széleskörűen lefedi a téma egészét tartalmi oldalról, és oktatásában a gyakorlati életből jött szakemberek is részt vesznek. Ugyanakkor a szakterület több képzési helyen leginkább csak egy-egy tantárgyi órán, illetve módszertani vagy összegző környezetvédelmi tárgyban jelent meg. Külön kiemelte a tájhoz kötődő oktatási lehetőséget, amellyel több képző intézmény élt is a témakör bevezetése során. Az oktatást több intézményben (például Debrecenben, Egerben, Budapesten az ELTE-n és Szegeden) környezet- és természetvédő hallgatói szervezetek is segítették.

A NAT 2002-es felülvizsgálata kapcsán a földrajz tantervét érintő változásokkal Makádi Mariann foglalkozott. Beszámolójából kiderült, hogy a felülvizsgálatot nem előzte meg sem mérés, sem beválási vizsgálat. A Földünk és környezetünk műveltségi terület létét erős veszély fenyegette, mivel a NAT-bizottságban szervezeti szinten nem képviseltette magát a földrajz, a NAT-bizottsági tagok közül pedig a tárgyat többen feleslegesnek ítélték meg. Az Albizottság tagjai szembesültek azzal, hogy az új NAT és a rá épülő kerettantervek elkészítésére (immár nem először) kevés idő állt rendelkezésre. A minden tantárgyra kiterjedő új irányelvek a kétszintű érettségi követelményének kényszerű csökkentését hozták. A 2003/2004-es tanévtől a kerettantervek kötelezőségének eltörlésével többféle változat készült. Szerencsére végül az általános óraszámcsökkentés a földrajzot nem érintette. A kerettanterv háromféle időarány-javaslatot tartalmazott, amelyekben megmaradt az 1998-ban elfogadott óraszám (7–8. osztályban heti 1,5-1,5 óra, gimnázium 9–10. osztályában heti 2-2 óra).

Az Albizottság az alapozó és szakmai törzstárgyak (röviden főtárgyak) körének áttekintését a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) Föld- és Környezettudományi Bizottsága kérésére végezte el, tekintettel arra, hogy ezen főtárgyak terén igen nagy eltérés mutatkozott az egyes egyetemek és főiskolák által megadott jegyzékekben. Az Albizottság kísérletet tett összefésülésükre, e cél érdekében főtárgyakat állapítottak meg a főiskolai, illetve az egyetemi tanárképzésben. Bár a javaslat szakmai konszenzuson alapult, az nem jelentett kötelező érvényű szabályt a képzési helyek számára. 

Az Albizottság 2004–2009 közötti működéséről kevés tényekkel igazolható információ maradt fenn. Ami tudható, hogy az albizottság szakemberei egyéni előadóként, munkatársként részt vettek a BSc-MSc rendszerű természettudományos tanárképzés tapasztalatairól szóló műhelymunkákon, előkészítő egyeztetéseken, gyakorlati képzési anyagok összeállításában, de testületként nem kapott önálló szerepet. Az Albizottság vezetésében és tagságában történtek kisebb változások, de azok a képzőhelyek képviseletének meglétét nem érintették. Az informális beszélgetések alapján a képzőhelyek elfoglaltak voltak a háromszintű köznevelési dokumentumok (NAT, kerettantervek, helyi tantervek) változásaiból eredő kihívások gyakorlatba történő átültetésével, működtetésével (link1). Az egymás közötti szakmai, módszertani megbeszélések informális tapasztalatcsereként zajlottak konferenciákon, szakmai programokon, esetenként együttműködve a Földrajztanárok Egyletével (Laki I. 2004). Ugyanakkor külső dokumentumokból (neveléstudományi, pedagógiai folyóiratok, doktori.hu, mtmt.hu) látható, hogy ez az időszak az új típusú szakmódszertani kutatások megerősödésének kezdeti fázisa. Ütőné Visi Judit a földrajzoktatás helyzetfeltárásával 2007-ben, illetve az Albizottság későbbi titkára, Pajtókné Tari Ilona a FÖLDRAJZ nEtSZKÖZKÉSZLET saját fejlesztésű honlap méréssel egybekötött kutatásával szerzett 2009-ben PhD fokozatot. Mindkét munka jól használható volt a későbbi hasonló kutatások, vagy akár albizottsági vélemények kialakítása során.

A harmadik ciklus: Horváth Gergely (elnök) és Pajtókné Tari Ilona (titkár) vezetésével (2009–2016)

Szervezetileg 2009. évben ismét megújult az Albizottság, 2011-től hivatalosan a Magyar Tudományos Akadémia X. (Földtudományok) Osztálya Földrajzi Tudományos Bizottságainak közös Oktatási Albizottsága nevet viseli. Újjáalakulását a közoktatásban tapasztalható kihívások és a szakmai érdekérvényesítés feladatai igényelték. A Természetföldrajzi és a Társadalomföldrajzi Tudományos Bizottság vezetése megállapodott abban, hogy nem külön-külön hoznak létre oktatási szekciókat, hanem közös platformot teremtenek. Az újjáalakulás egyik fő érve az volt, hogy legyen egy olyan akadémiai testület, amely képes többségi állásfoglalással vitaanyagokat készíteni, a szakmának és az oktatásirányításnak szóló ajánlásokat, javaslatokat összeállítani, amelyek elősegíthetik, hogy tudományunk (és a tantárgy speciális helyzeténél fogva társtudományaink) ismeretanyaga a köz- és felsőoktatásban a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon. Továbbá segítse a közvéleményben a szakmáról alkotott kép javítását. Végül, de nem utolsósorban, növelje a felsőoktatásból kikerülő hallgatók elhelyezkedési esélyeit. 

Az Albizottság elnökének Horváth Gergelyt, titkárának Pajtókné Tari Ilonát választották meg. A tagsági viszonyok rendezését az addigiakhoz hasonlóan képzelték (3. melléklet). Minden olyan felsőoktatási intézményt megkerestek, ahol bármilyen formában földrajztanítás folyt (tudományegyetemek, volt tanárképző főiskolák, Corvinus Egyetem, valamint turizmust, illetve gazdasági ismereteket oktató főiskolák). Felmerült a tagság kiterjesztése a Kárpát–Pannon-térség magyar nyelvű földrajzoktatásában részt vevők egészére, de erre a későbbiekben dokumentációt nem találtunk. A tagság bővült a közoktatás, a földtudományok felsőoktatási szakemberei (geológia, meteorológia, térképészet), a rokontudományok (közgazdaságtan, turizmus) és az Oktatási Hivatal képviselői bevonásával. 

A Földrajzi Bizottságok vezetősége azt kérte, hogy az Albizottság foglalkozzon a középiskolai tankönyvek szakmai tartalmának vizsgálatával, vitassák meg a közoktatás és a kétszintű tanárképzés követelményeinek, tananyagtartalmának összehangolási lehetőségét és viszonyrendszerét. Az új vezetés az elkövetkezendő három évre ezek alapján fogalmazta meg munkatervét. Az új tagság még az alakuló ülésen megvitatta azt a Magyar Rektori Konferencia (MRK) számára megküldött, a természettudomány oktatásáról szóló javaslatot, ami a felsőoktatásban részt vevő hallgatók képességeinek romlását és belépő tudásának csökkenését hivatott megakadályozni. Ennek különböző szintű ajánlásaiban az alábbiak szükségességét fogalmazták meg: az óraszámok tantárgyi összhangjának egyeztetését, a tevékenykedtető és kísérletező aktív tanulás előtérbe helyezését, tárgyi és személyi hátterének megteremtését, általános természettudományos műveltség társadalomközpontú megteremtését. Általános iskolában 7–8. évfolyamon diszciplináris rendszerben, tárgyanként heti 2-2 órában, beszámítási lehetőséggel a középiskolai felvételibe, 4 évig tartó középiskolai reál tantervek kidolgozását, az érettségi átalakítását oly módon, hogy a magyar nyelv és irodalom, matematika és idegen nyelv mellett a két egyetemi felvételi tárgy legyen a választott érettségi tárgy, a „hozott pontszámot” pedig a megnevezettek mellett a történelem és egy természettudományi tantárgy eredményei alapján számítsák.

A közoktatást illetően az aktuális helyzetfeltárást tűzték ki célként a tankönyvek tananyagtartalma, a tantervek és az érettségi követelmények vonatkozásában, többek között az alábbi kérdések elemzésével: 

• Mi az, amivel a szakma egyetért, mit lehet támogatni, illetve mi az, ami elavult, amin tovább kell lépni? 
• Megjelennek-e a modern földrajztudomány eredményei a tantárgy oktatásában? 
• Kellő súllyal szerepelnek-e az önálló tantárggyal nem rendelkező társtudományok a földrajzban?
• Megfelel-e a tartalom a tudományok és a gyakorlati igények elvárásainak? 
• Tükröződnek-e a tudományban lejátszódott paradigmaváltások a tantárgyban? 
• Megjelennek-e megfelelő súllyal a földtudományok, a természet- és a társadalomföldrajz kurrens irányzatai? 
• Mennyire életszerűek az érettségi vizsgakövetelmények? 
• Hogyan lehetne bevonni a középiskolásokat kutatásokba, szakmai projektekbe?

Az Albizottság a helyzetfeltáráshoz munkacsoportokat hozott létre, amelyek munkájába felkérés útján bevonta a különböző tudományterületek képviselőit is (4. melléklet).

2009 novemberében az Albizottság Földrajztudomány és az oktatás kapcsolata – Kihívások és válaszok – földrajzoktatás a XXI. század elején címmel konferenciát szervezett a földrajztanítás akkori helyzetének megvitatására. A meghívottak körét a földrajz tantárgy közoktatásban megjelenő tudományterületi (földtan, természet- és társadalomföldrajz, meteorológia, térképészet stb.) képviselői mellett a közoktatás aktív szereplői (gyakorló tanárok, a Földrajztanárok Egylete tagjai, vezetőtanárok, szakmódszertani, tantárgy-pedagógiai szakértők, tankönyvírók stb.) alkották. A helyzetfeltárás a kutatócsoportok felmérései nyomán valósult meg. Az elhangzottak és a kutatási eredmények a Földrajzi Közlemények 2011. évi 2. (tematikus) számában jelentek meg Horváth Gergely, Ütőné Visi Judit, Makádi Mariann, Homoki Erika – Sütő László, Teperics Károly, Kerényi Attila, Pajtókné Tari Ilona, Reyes Nuñez José Jesús – Kereszty Péter, valamint Makádi Mariann – Horváth Gergely tollából, illetve több esetben PhD-értekezések alapjául szolgáltak. A jelentésekben ismertették, mely tantárgyakban, évfolyamokon jelennek meg az hozzájuk tartozó ismeretek, megfelelnek-e mennyiségben és minőségben a korosztálynak, továbbá melyek a közoktatás végén elvárható kimeneti követelmények. A következtetések egy máig érvényes megállapítása, hogy a rendelkezésre álló tananyagok inkább megfelelőnek tekinthetők, ennek ellenére a felsőoktatásba érkező hallgatók zöme a szükséges alapismeretekkel csak töredékesen rendelkezik, ami a tudásátadás terén vet fel problémákat (hagyományos oktatási módszerek rögzülése, időkeretek stb.). 

Összességében a földrajzoktatás legsúlyosabb problémájának továbbra is az időhiányt, illetve a tantárgy alacsony presztízsét állapították meg. A helyzet javításához is a korábbiakhoz hasonlókat rögzítettek: magasabb óraszámokra, a továbbtanulás terén szélesebb beszámítási lehetőségre (például gazdasági képzésben is legyen felvételi tárgy) lenne szükség. A felmerésekből az is kiderült, hogy a földrajzi ismeretek egy része a mindennapokból épül be az emberek tudástárába, így használatukkor nem merül föl a földrajz tantárgyi kapcsolat, egyáltalán a tantárgy új és megújult témakörei nincsenek a köztudatban. A földtudományi tudáselemek összekapcsolásának hiánya korlátozottan teszi lehetővé a valós kép kialakítását a térbeli földrajzi egységekről (tájak, régiók). A konferencia egyik fontos megállapítása, hogy a föld- és rokontudományok között sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség, kevesebb szakmai féltékenység kellene, a rendelkezésre álló időkeretet kölcsönös megértéssel tartalmi és módszertani szempontból hatékony javaslatok elfogadásával lenne célszerű megtölteni a tananyagfejlesztés során.

A Földrajztanárok Egylete, a Magyar Földrajzi Társaság és az Albizottság együttműködésének eredményeként az év a Valóság és Álom: földrajztanítás 2010 című konferenciával indult, ahol a novemberben bemutatott helyzetfeltáró mérések kiértékelt eredményeit az albizottsági kollégák mellett a közoktatásban dolgozó vezető földrajztanárok mutatták meg a tanároknak. A nyári ülés pedig a munkaterv szerint a felsőoktatást állította a vizsgálatok középpontjába, az alábbi kérdések mentén: mit vár a közoktatástól a felsőoktatás; a tanárképzés rendszere; a szakmódszertani képzés helyzete, különös tekintettel a bolognai típusú tanárképzésre; szakmódszertani doktori iskola alapításának lehetőségei; a földrajz alapképzés (BSc) tapasztalatainak összegzése. 

Az Albizottság tagsága a kötelezően választandó természettudományos tantárgy érettségi tervezetében a földrajznak a természettudományos tantárgyak közé sorolását szorgalmazta. Ennek érdekében állásfoglalást készített az Oktatási és Kulturális Minisztérium (továbbiakban OKM) fejlesztési tervéhez kapcsolódóan, amely többek között kiemelte a földrajz tantárgy természettudományos tartalmát, továbbá azt a fontos megállapítást, hogy ez az egyetlen tantárgy, amely összekapcsolja a természetet és a társadalmat (link6). A tagok igyekeztek népszerűsíteni a földrajz tantárgyat, továbbá erősíteni a lobbitevékenységet az OKM meghatározó szerveinél a földrajz érdekében (például az óraszámok növeléséért, a földrajz kötelezően választható érettségi tantárgyként való elismertetéséért). Vállalták, hogy segítséget nyújtanak az adott oktatási szinthez (általános iskolai, középiskolai, közép- és emelt szintű érettségi, BSc és MSc, illetve MA) tartozó földrajzi tudásanyag meghatározásához. Továbbá törekedtek az egyes földtudományok oktatást, ismeretterjesztést képviselő szakemberei, szervezetei közötti kapcsolatok gyakorlati megerősítésére. Ehhez kapcsolódóan felmerült egy magyar nyelvű tudományos-szakmódszertani folyóirat megjelentetésének szándéka, a tankönyvpiac, valamint az elektronikus tananyagok helyzetének felmérése.

A NAT várható változtatásaihoz igazodva az Albizottság kiemelt témának tekintette a tanárképzési iskolai gyakorlatok és a szakmódszertan tartalmának egyeztetését. A 2006-ban bevezetett osztott földrajztanárképzésre vonatkozó általános megállapítások születtek:

• a BSc szerepe felerősödött a szakmai alapozásban, ugyanakkor gyengült a tudásátadás képessége; 
• a BSc minor és major szakján nem ugyanolyan színvonalú a felkészültség;
• a régi típusú osztatlan tanárképzési létszámokhoz képest kevesebb a természettudományos tanárszakokra jelentkezők száma;
• módszertanilag elkerülhetetlen a gyorsan fejlődő IKT-technológiák beépítése a tanárképzésbe; 
• fontos lenne földrajz módszertani tantermek felszerelése, új szakmódszertani jegyzetek írása, oktatófilmek készítése.

2011-ben újabb változás következett a tanárképzésben: a korábbi kétszintű (egyetemi középiskolai és főiskolai általános iskolai) tanárképzés egységesítése. Az Albizottságban megosztottak voltak a vélemények az általános és a középiskolai tanárképzés elkülönített megtartása vagy összevonása tekintetében. Végül a tagság egységesen a tanulók tudás- és képességszintjéhez alkalmazkodni tudó, az 5–12. évfolyamra kiterjedő tanárképzés mellett tette le a voksát. Részben azért is támogatták ezt a változatot, mert a földrajz tantárgy alacsony köznevelési óraszáma, valamint a tanárok kötelező összes óraszámának növekedése miatt úgy gondolták, ezzel is segíthetik a földrajztanárok foglalkoztathatóságát. Ehhez kapcsolódóan az is megfogalmazódott, hogy a képzési programok felülvizsgálata, összeállítása során törekedni kell arra, hogy a szaktudományi képzés jobban illeszkedjék a földrajztanítás igényeihez. Fontos megállapodás volt továbbá, hogy a tanárképzés reformjakor vissza kell állítani a hagyományos, osztatlan tanárképzést. A bizottság egyöntetűen javasolta, hogy a tanárképzésben oktató, tanári végzettséggel nem rendelkező kollégák vegyenek részt szakmódszertani továbbképzésen, hogy erősödjenek a tananyag megtanításához szükséges oktatásmódszertani kompetenciáik. Utóbbi javaslat azonban a szakma részéről ellenérzést is keltett. 

Mindezek tükrében az Albizottság és a Magyar Földrajzi Társaság Oktatásmódszertani Szakosztálya Fórum a földrajztanárképzés átalakításáról – Megfontolt előkészítés – sikeres változtatás! címmel vitaülést hirdetett meg 2011 októberére. A törvénytervezetről szóló vitaindító előadásokat követően a részvevők kisebb csoportokban vitatták meg a földrajztanárképzésre vonatkozó képzési és kimeneti követelmények (továbbiakban: KKK) szövegét, és azokat hat témakörre osztva csoportonként javaslatot tettek a szövegszerű átdolgozására. Ezzel a földrajz szakma lépéselőnybe került a reformfolyamatban. A hozzászólások a földtudományok arányának növeléséről, a tantárgy közoktatási helyzetéhez jobban igazodó és mindenkire vonatkozó KKK kidolgozásáról, a környezeti problémák súlyának növeléséről, a szakdolgozatok tartalmi kérdéseiről, a közoktatási mentorok elvárt képzettségéről és a földrajztantárgy érettségi szerepéről szóltak.

2012 elején az Albizottságnak a 16 fő geográfus és szakmódszertanos mellett 3 geológus, 2 meteorológus, 2 térképész és 2 közoktatási szakember volt a tagja. Az első albizottsági ülés legfontosabb eseménye Csépe Valéria akadémikusnak, az MTA főtitkárhelyettesének előadása volt A pszichológia helye és szerepe a természettudomány oktatási módszereiben – a tanári tudás jelene és jövője címmel. Az előadó az újabb NAT-átdolgozás vezetőjeként a formálódó új típusú tanárképzés előkészületeit is bemutatta. 

Az ülésen zajló, a NAT átdolgozásához kapcsolódó vitákat erőteljesen beárnyékolta, hogy a földrajz érdekeit, pozícióit sértő „határátlépések” történtek mind az Ember és természet, mind az Ember és társadalom műveltségi terület tantárgyai részéről. Társadalomföldrajzi tekintetben a történelem, természetföldrajzi vonatkozásban a fizika, kisebb részben a kémia oldaláról volt érzékelhető ilyen törekvés. Az Albizottság a Földünk – környezetünk műveltségi terület időkeretének minimális emelésére tett javaslattal a heti 1 órás tantárgyra csökkentés lehetőségnek próbált ellentartani. A földrajz tantárgynak a 11. évfolyamra javasolt kiterjesztésével a NAT kiemelt fejlesztési területében foglalt, más tantárgyban nem tárgyalt, érett gondolkodást igénylő céljainak (például környezeti problémákra és fenntarthatóságra, állampolgárságra, demokráciára nevelés, gazdasági és pénzügyi nevelés) megvalósításához tett pedagógiai szempontból is alátámasztható javaslatot. Szakmai oldalról a vitaülés végén a résztvevők megfogalmazták azt, hogy az alaptanterv módosításra javasolt földrajzi műveltségi területének anyaga ugyan megfelelően tartalmazza a hozzá tartozó minimális közművelődési tartalmakat, ugyanakkor továbbra sincs meg az azok eredményes feldolgozásához szükséges optimális időkeret.

A fentebb említettek – hogy más műveltségi területek tartalmi elemei között számtalan olyan ismeretanyag jelenik meg meglepő részletességgel, ami tudományterületileg a földtudomány része – veszélyes jellege miatt a konferencia állásfoglalása kérte a szakma minden képviselőjét az összefogásra és véleményének kinyilvánításra az összes lehetséges fórumon. A dokumentum rámutatott, hogy a földrajz tantárgy mint a földtudományok közoktatási képviselője az oktatásirányítás által elvileg kiemelten kezelt természettudományok közé tartozik, ugyanakkor az időkeret és a tantárgyak közötti tartalmi problémák a gyakorlatban ellentmondanak a természettudományokkal kapcsolatban elméletben megfogalmazott célok teljesíthetőségének. Ez pedig a szűkös időkeretek miatt a földrajz természettudományos részének közvetítését is erősen korlátozza.

Az ülés után az Albizottság a szakma minden érintett intézményének, valamint az Államtitkárság illetékesmunkacsoportjának elküldte írásban megfogalmazott állásfoglalását, ami két dokumentumot tartalmazott: Földrajzi, földtudományi és környezettudományi ismeretek a Nemzeti alaptanterv 2012 „Ember és természet” műveltségi területének közműveltségi tartalmaiban, valamint Földrajzi, földtudományi és környezettudományi ismeretek a Nemzeti alaptanterv 2012 „Ember és társadalom” műveltségi területének közműveltségi tartalmaiban címmel. A nyilatkozat elkészítése megmozgatta földtudományi szakma képviselőit, több felsőoktatási, oktatásirányítási, akadémiai földtudományi szakember próbált a földrajz súlyának csökkentése ellen szót emelni. Az Albizottság vezetése és a Földünk – környezetünk műveltségi terület alaptantervének kimunkálásában részt vevő kollégák 2012 tavaszán folyamatos küzdelmet folytattak az említett anomáliák megváltoztatásáért, sajnos kevés sikerrel. Komoly gondot jelentett, hogy a kitűnő szakértő kollégáink által kidolgozott tervezetbe a NAT csúcsbizottságának képviselői számos esetben önkényesen belenyúltak, ami miatt utólag úgy tűnt, mintha a szakma maga alakította volna ki az új kereteket. Erre válaszként az Albizottság tiltakozó levelet juttatott el az oktatásirányításnak, amelynek azonban nem lett foganatja. 

2012 tavaszán az Albizottság az osztott tanárképzés megszűnéséről és az osztatlan rendszerről is kifejtette véleményét. Az új rendszer a régebbi tanárképzés hagyományaihoz nyúlt vissza, hosszabb szakmai gyakorlattal. Célja szerint az általános iskolai tanári végzettség négy év szakmai (szaktárgyi, pedagógiai-pszichológiai és szakmódszertani) és egy év gyakorlatot nyújtó képzés során (4+1), illetve középiskolai tanári végzettség öt év szakmai és egy év gyakorlati képzés (5+1) végén szerezhető. Az ELTE TTK FFI ad hoc bizottságának e téren már nyilvánosságra hozott állásfoglalása kiállt az osztatlan tanárképzés mellett, és az MTA Földrajzi Bizottságainak Oktatási Albizottsága által kidolgozott KKK-t jó alapnak tekintette a tanterv kidolgozásához. Az Albizottság amellett érvelt, hogy az ország földrajztanárképzésben érintett intézményei egy közel azonos (vagy legalábbis nagyon hasonló) tantárgyi szerkezet kialakítására próbáltak meg összefogni az átjárhatóság, illetve az egységes tudásszintet biztosító tanárképzés szempontjából. Ezt azért is tartották szerencsésnek, mert a 4+1-es végzettségűek számára így lehet „kiegészítő” képzést indítani. A régi-új képzéshez egy új és önálló tantárgyi szerkezet létrehozását javasolták. Egyeztettek az egyetemek mindegyikére vonatkozó egységes tantervi kötöttség mértékéről, amely végül nem történt meg, csupán a szakmódszertani tantárgyak, valamint a szakmai tanulmányokat lezáró szigorlat terén valósult meg azonos központi előírás. A fő vélemények szerint a kollégák a korábbi képzésekhez hasonló átfogó, nagyobb témaköröket felölelő tantárgyak kialakítását tartották indokoltnak a tanárképzésben, kimeneti oldalon szigorlatokkal, erős ellenőrző vizsgákkal, minél több gyakorlatot megjelenítve a tantervi hálóban. Fontosnak tartották a tantárgypedagógia szerepének növelését, de nem a szakmai kreditek, hanem a pedagógiai-pszichológiai terület rovására. A KKK szerkezetének kialakításakor abból indultak ki, hogy egy tanárnak a szakma egészét kell ismernie, azaz minden szakterületről szükséges valamennyi ismeretanyag. Ezért a geográfusképzés sok alternatív tárgyat felvonultató, „mélyfúrás jellegű” tantárgyi szerkezete helyett egy szigorú rendben egymásra épülő, a kutatási mélységet elkerülő, bizonyos értelemben talán „felületesebb”, de átfogó, rendszerezett ismeretet nyújtó tananyagot kell sok kötelező tárgy logikus egymásra épüléséből felépíteni. Az általános alapozás részeként javasolták a társ-természettudományok alapismereteit, részben a középiskolai tananyagra alapozva, részben annak hiányosságait pótolva. Célszerűnek tartották elemi matematikai ismeretek megtanítását. A földrajz sajátos helyzete (az iskolai földrajz tantárgy feladata a földtudományok teljes szaktudományos rendszerének az adott keretek közötti lehető legrészletesebb megismertetése) alapján a tantárgyi szerkezetnek hat fő pillérre kell épülnie: a) (általános és földtudományi) alapozás; b) általános földrajz (természet- és társadalomföldrajz); c) regionális földrajz; d) környezettudomány; e) földrajzi szintézis, globális ismeretek; f) földrajzi tantárgy-pedagógia. Ezek a célok azonban végül a szűkített kreditallokáció (az egyetemi tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kreditek hozzárendelése) (link2) miatt nem valósulhattak meg egységesen a képzési helyeken.

A 2012. év tavaszi félévében folyamatosan készült a KKK, az Albizottság tagjai a szaktudományi oktatással foglalkozó kollégák aktív bevonásával júniusra dolgozták ki a szinte végleges tervezetet. Közben márciusban a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán megrendezett Közoktatási Fórumon képviseltette magát az Albizottság. Pajtókné Tari Ilona meghívottként előadást tartott Földtani ismeretanyag a földrajztanárképzésben címmel. Az MTA Társadalomföldrajzi Tudományos Bizottság júniusi ülésén az Oktatási Albizottság részéről Horváth Gergely bemutatta a földrajztanárképzés új rendszerét. Bevezetőjében pontokba szedve összegezte a struktúrában várható változásokat. A jelenlévők – elsősorban a szakmódszertanos oktatók – nem teljesen értettek egyet abban, hogy a földrajz esetében van-e értelme a két különböző kimenetnek; de abban igen, hogy a tanárképzés koncepciójában fontos egységes álláspontot képviselnünk.

A következő tanév elején az Albizottság megvitatta a KKK és a NAT átalakításából (link3) fakadó sürgős feladatokat, minden intézményben egy ad hoc munkabizottság felállítását ajánlotta a tanárképzési modulfelelős, a szakmódszertanos feltétlen részvételével. Javasolta továbbá a kutatói és a tanárképzési tantervi hálók, tantárgyak szétválasztását, a gyakorlatorientáltság kiterjesztését, valamint azt, hogy a képzések első három évének fő követelményei legyenek közösek minden képzőintézményben. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a földrajz tantárgy feladata az önálló tantárggyal nem rendelkező társ-földtudományok ismeretanyagának közvetítése is.

2012 szeptemberére az Oktatási Albizottság szakmódszertanos munkacsoportja elkészítette az új típusú tanárképzéshez javasolt módszertani tárgyak körét. A tagság a nyár eleji vita után ekkor már egységes módszertani képzést javasolt a 4+1 és az 5+1 éves képzésben egyaránt, amit azzal indokolt, hogy a földrajztantárgy a közoktatásban az általános iskola felső tagozatának végén és a középiskola kezdetén jelenik meg. Így a tanulóikorcsoportok közötti átmenetben elfoglalt rövid időtartamú helyzete alapján a földrajztanárnak birtokolnia szükséges a módszerek összességét, függetlenül attól, hogy a közoktatás mely részében (életkori szakasz, iskolatípus) tevékenykedik majd. Éppen ezért a kétféle képzéstípus közötti különbség kialakítását tantárgyi hálóban az 5. évben javasolták, tematikusan a speciális szakmai ismeretek, valamint az érettségi rendszerrel és felkészítéssel, a tehetséggondozással, forrásfeldolgozással kapcsolatos módszerek és ismeretek feldolgozásával. Ugyanakkor ezek gyakorlati kivitelezését intézményi hatáskörnek gondolták. A javaslat tartalmazta azt is, hogy a szabadon választható kurzusok esetében érvényesüljön az az alapelv, hogy a kreditek felét szakmódszertanra kell fordítani.

Ebben az évben Pajtókné Tari Ilona részt vett azokban az Államtitkárságon folyó előkészítő munkálatokban, amelyek a szakmódszertani tanterv kereteinek kidolgozásával foglalkoztak. A képzőhelyek által ezen elvek mentén kidolgozott terveket a kb. 40 fő részvételével lezajlott Alkalmazható tudást adó földrajztanárképzést építünk című novemberi egri kerekasztal-megbeszélés minden intézményi képviselője bemutatta. Végül 2012 végén – amikor az Államtitkárság felkérte az MTA megfelelő osztályait a kiadás előtt álló KKK-k végső véleményezésére – Kocsis Károly akadémikus kérésére az Albizottság tagjai véglegesítették az utolsó tervezetet, hogy képviselje a szakma egyöntetű véleményét. Ez néhány általános, ezzel együtt lényeges alapelvet is tartalmazott:

• a megtanítandó közoktatási tananyagot kötelező legyen végigtanulni, ne fordulhasson elő, hogy hiányzó témakörökkel végez a jelölt;
• a meglévő órakerethez igazodjanak az egyes földtudományi tudományterületek oktatási arányai, a speciális szaktudományi részletek ne vigyék el a felsőoktatási óraszámot;
• a személyes általános és középiskolai gyakorlatok már a képzés második évétől kezdődjenek el, hogy szorosabb legyen a közoktatási tananyag és a felsőoktatásban tanultak kapcsolata, illetve hatékonyabb legyen a pályaszocializáció;
• a geográfusképzés és a tanárképzés tantárgyi tartalma azok céljainak megfelelően váljanak el jobban egymástól, akár azonos tantárgynév esetén is.

A meglévő feljegyzések, évi jelentések szerint a következő három évben inkább a felsőoktatás aktuális problémáival kapcsolatban tartottak megbeszéléseket. Ezek közé tartozott 2014. év elején a szakmódszertanos kollégák publikációs lehetőségeit és nemzetközi kapcsolatait segítő információk bemutatása, aminek kapcsán ismét szóba kerültek a földrajzoktatás terén működő nemzetközi folyóiratok, mint például a korábban már említett IRGEE, továbbá a Nemzetközi Térképészeti Társasággal (International Cartographic Association) a Nemzetközi Földrajzi Unió Földrajzoktatási Bizottságával (International Geographical Union Commission on Geographical Education), a Földrajzi felsőoktatási hálózattal (International Network for Learning and Teaching in Geography) (link11) működő kapcsolatok, illetve azok megerősítési lehetőségei. A publikálás, valamint a gyakorló földrajztanárok segítése érdekében egy Szegeden tartott, a regionális földrajz oktatásával foglalkozó ülésen újra felmerült az online szakmódszertani folyóirat létrehozása, amely az elkövetkezendő időszak egyik legnagyobb feladatát, és Makádi Mariann munkájának köszönhetően legnagyobb sikerét jelentette. 

2015-ben a tisztségviselők újraválasztása révén a munka folytonos maradt, bár több személyi változás is bekövetkezett. Ennek oka, hogy az albizottság a gyakorlati munka, a közoktatás és a felsőoktatás kapcsolatát előmozdító új tagok bevonását helyezte előtérbe, míg a magasan kvalifikált, de a gyakorlati oldalon kevésbé aktív tagoknak kiemelt külső szakértői, kapcsolattartó-érdekérvényesítő szerepet szánt. Ezen elvek mentén az Albizottság tagjai közül többen (Arday István, M. Császár Zsuzsanna, Horváth Gergely, Makádi Mariann, Pajtókné Tari Ilona, Teperics Károly) részt vettek a földrajz új tankönyvcsaládja (tankönyvek, munkafüzetek, ellenőrző feladatlapok) és a hozzájuk kapcsolódó két atlaszelkészítésében, illetve lektorálásában. Ez év októberében Makádi Mariann és Horváth Gergely (a berlini Humboldt Egyetemmel együttműködve) az ELTE-n megrendezett 5. EUGEO konferencia földrajzoktatási szekciójának szervezőiként dolgoztak, ahol több mint 10 előadás hangzott el, melyek között hazai módszertanosok is jó lehetőséget kaptak kutatásaik bemutatására. Az év fontos eseménye, hogy Horváth Gergely, az Albizottság elnöke megkapta a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet, amely jól mutatja az Albizottság életében, illetve a földrajz tantárgy közoktatási létének megőrzésében betöltött kiemelkedő szerepét.

2015 szeptemberében indult el az ELTE földrajz szakmódszertani honlapja, a GeoGo! (link12). Létrehozásának célja Makádi Mariann ötletgazda és honlapkezelő szerint, hogy 

• biztosítson lehetőséget színvonalas hallgatói és oktatói munkák közkinccsé tételéhez, terjesszék a tapasztalt vagy kipróbált jó gyakorlatokat, megosszák egymással a tapasztalataikat;
• segítse a kapcsolattartást az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Földrajztudományi Központ szakmódszertani csoportja és a gyakorló iskolákban dolgozó vezetőtanárok, a partneriskolákban tevékenykedő mentortanárok, valamint a tanárképzés iránt érdeklődő földrajztanárok között; 
• a tanár szakos hallgatók erről a felületről elérhessenek minél több olyan anyagot, információt, amelyre szükségük van elsősorban a szakmetodikai képzésükhöz, de szélesebb körben a tanulási-tanítási feladatmegoldások során.

A honlap részben nyílt, a szakmódszertani előadások, módszertani segédletek és ötletek, valamint a tankönyvek nagy része bárki számára elérhető, ami azóta is kiemelten hasznos az ország összes földrajztanár szakos hallgatója, oktatója, illetve a már végzett földrajztanárok számára is.

Az Albizottság 2016-ban nem szervezett ülést, egyéni szakmai felkérések, kisebb munkacsoportok, a földrajztanárokat szolgáló rendezvények próbálták a földrajzoktatás ügyét napirenden tartani. Végül az egri Magyar Földrajzi Konferencia rendezvénysorozatának részeként az Oktatásmódszertani és Földrajztanári Konferencián sikerült az elmúlt időszakban történt módszertanos kutatásokat, eredményeket összefoglalni. A rendezvényen több, a földrajzoktatás aktuális kérdéseivel foglalkozó plenáris előadás is elhangzott, emellett önálló szekciók is szerveződtek. A tagok egy része továbbra is aktívan részt vett az új általános iskolai és gimnáziumi kísérleti tankönyvek átdolgozásában és értékelésében, a hozzájuk kapcsolódó iskolai atlaszok munkálataiban. Az oktatáspolitikai határidők szűkössége és az egymásra épülés nem megfelelő szervezettsége azonban hagyott feladatokat a bizottság tagjaira a későbbiekben is. A kísérleti földrajztankönyveket az egri konferencián Arday István (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) mutatta be. A tankönyvet használó földrajztanárokkal készült kérdőíves felmérés eredményei alapján a vélemények az új könyvvel kapcsolatban inkább pozitívak voltak, ugyanakkor a tananyag mennyiségével, az oldalak szerkezetével, illetve a munkafüzetek és a tankönyvek összehangolásával kapcsolatban érkeztek kritikai észrevételek. A pozitív véleményekben az alkalmazott tudásépítést, a képességfejlesztő feldolgozást, az infografikák használatát emelték ki. Az látható, hogy a tankönyvben foglaltakat a tanárok a tanítás alapjának tekintik, ezért mindenképpen el kell mozdulni a tananyag mennyiségi csökkentése felé a kritikai észrevételek figyelembevételével, a tevékenykedtető, fejlesztő feladatok bővítésével. Az új tankönyvvel kapcsolatban tervezték a tanárképző intézmények tájékoztatását, továbbképzések szervezését, továbbá módszertani tankönyv megírását, valamint a kerettantervek és a tankönyvek összehangolását.

A 2010-es évek számos új felsőoktatási tankönyve, amelyeket Makádi Mariann, Teperics Károly, illetve Farsang Andrea és munkatársaik készítettek, felfrissítette a földrajz szakmódszertan elméleti alapjait. Ezeket a módszertani gyakorlat megtanulását segítő munkák követték, amelyek között szerepeltek terepi, laboratóriumi, kísérleti, illetve IKT-eszközöket bemutatók egyaránt. Kiemelkedő ezek közül Makádi Mariann, illetve Farsang Andrea tankönyvírói munkássága. A szakmai fejlesztőmunka egyfajta elismerésének is tekinthető, hogy 2016-ban az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program pályázatán 4 éves kutatásra szóló támogatást nyert el az SZTE, a PTE és a DE konzorciuma, amelynek vezető tagjai az adott egyetemek földrajz szakmódszertanosai, mindannyian az Albizottság tagjai (Farsang Andrea, M. Császár Zsuzsanna, Pirkhoffer Ervin, Varga Gábor, Molnár Ernő és Teperics Károly).

Az Albizottság elnöke, Horváth Gergely részt vett az IGU 33. konferenciáján, ahol a számtalan szekció között földrajzoktatási is szerepelt, továbbá az IGU Oktatási Bizottságában tisztújítás zajlott le. Hosszabb előkészítő munkálatok után – amelynek része volt például a budapesti EUGEO konferencián vezetett workshop is – elkészült a földrajzoktatás új, módosított és javított chartája (link14) amely tükrözi az 1992 óta bekövetkezett változásokat. Mindezek után némileg váratlanul – Horváth Gergely elnök lemondása miatt – új választást írtak ki, ahol egyhangúan megválasztották Farsang Andreát az elnöki, M. Császár Zsuzsannát a titkári tisztségére, és új kollégákat is vettek fel az Albizottság tagjai közé.

A negyedik ciklus: Farsang Andrea (elnök) és M. Császár Zsuzsanna (titkár) vezetésével (2017–2021)

A 2017-ben új tagokkal bővült az Albizottság taglétszáma (3. melléklet). Az Albizottság első féléves ülésén a szakgimnáziumok kerettantervi fejlesztéseiről hallgatott meg beszámolót Ütőné Visi Judittól, Makádi Mariann, Teperics Károly, Pajtókné Tari Ilona, Farsang Andrea és M. Császár Zsuzsanna ismertetései révén áttekintette az akkreditált pedagógus-továbbképzési programok helyzetét az egyes tanárképző helyeken, valamint döntött egy digitális (online) földrajz szakmódszertani folyóirat alapításáról. A folyóirat megjelentetését az MTA X. Osztály Földrajzi Bizottságainak égisze alatt képzelték el, de ez alól az osztály kihátrált, így a folyóirat elvi támogatását a Magyar Földrajzi Társaság vállalta fel.

A Nemzeti alaptanterv újabb felülvizsgálata ismét felvillantotta a lehetőséget a földrajz tantárgy helyzetének javítására. Szilassi Péter a Magyar Földrajzi Társaság nevében A magyar földrajzoktatás küldetése és stratégiai jövőképe a készülő NAT kapcsán című állásfoglalás-tervezetet személyesen mutatta be az Albizottságnak véleményalkotásra. A vita során Probáld Ferenc egyetértve az elmondottakkal felhívta a figyelmet a magyarországi, valamint a szomszédos országok földrajz és történelem óraszámaiban mutatkozó anomáliára, miszerint hazánkon kívül egyetlen ország sincs, ahol majd’ kétszerese a történelemórák száma a földrajzénak és ahol a földrajzot alacsony óraszáma mellett csak ilyen rövid ideig, a gimnáziumok 10. osztályával bezárólag oktatják. Guba András az előrehozott érettségi visszaállításért emelt szót, Makádi Mariann a tanterv lineáris tananyagépítkezési elvének újragondolását javasolta, Pajtókné Tari Ilona pedig a készülő NAT új típusú gondolkodásmódjáról beszélt. A Magyar Földrajzi Társaság nyilatkozata (link7) felhívta a figyelmet a tértudományok térhódítására és hosszú távú szakmai egyeztetést javasolt a történelem, fizika, biológia tantárgyak és a közgazdaságtudomány képviselőivel. Közös tantárgyközi tanterv-koordináló bizottságok létrehozását javasolta és kapcsolatfelvételt kezdeményezett pénzügyi, gazdasági vezetőkkel arról, hogy a földrajztanárok jól tudnák közvetíteni a tantárgyban már akkor is jelenlévő, napjainkról szóló gazdasági ismereteket pénzügyi tudáselemekkel kiegészítve. Talán ezek eredményeként 2019-től elérte a szakma azt, hogy a földrajz érettségi is választható legyen a gazdasági felsőoktatás felvételi pontjainak számításakor.

Az őszi ülésen a Komplex Alapprogramról (KOALA) hallgatott meg előadást az Albizottság Pajtókné Tari Ilonától, amiben egy új típusú, élményalapú iskolarendszer kialakításáról és annak tartalmáról, benne a földrajz környezeti nevelésben tervezett szerepéről nyújtott információkat. A mintegy 1500 iskolában bevezetendő program a hátrányos helyzetű térségek oktatási problémáinak kezelését új típusú módszertani és hátránykompenzációs megoldásokkal próbálja támogatni (K. Nagy E. – Révész L. 2019).

Az év legfontosabb eseménye, hogy ősszel a Makádi Mariann főszerkesztőségével (valamint Horváth Gergely, Pál Viktor és Sándor József szerkesztői munkájával) megjelent a GeoMetodika földrajz szakmódszertani folyóirat első száma (link13). A hazai földrajzoktatás módszertani kultúrájának fejlesztése mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy évtizedes kihagyás után újra lett földrajz szakmódszertani folyóirat. A főszerkesztői feladatait a lap létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Makádi Mariann látja el. A létrehozás célja a tudományos és szakmódszertani bázis biztosítása a magyarországi és a határon túli magyar földrajztanárok, kutatók és egyetemi szakemberek számára. Célja továbbá a magyar földrajzoktatás módszertani színvonalának emelése a korszerű tanítási-tanulási technikák terjesztésével, azzal, hogy a hagyományos értékek megőrzése mellett kiemelt figyelmet fordít a tantárgy állampolgári, gazdasági és fenntarthatósági nevelésben betöltött szerepére, valamint társadalmi elismertségének növelésére. Ezek mellett a szakmódszertani kutatások megerősödésével a folyóirat fontos publikációs platformot kínál a PhD-hallgatók és az OTDK-n kiemelkedő hallgatók számára, miközben segíti kutatási eredményeik gyakorlati hasznosulását is. A periodika évente három alkalommal jelentkezik digitális formában a geometodika.hu honlapon, amelyről a lapszámok és a tanulmányok külön is letölthetők pdf formátumban. A folyóirat szerkezetét az alábbi állandó rovatok alkotják:

• Tanulmányok: szaktudományi és szakmódszertani elméleti írások (lapszámonként 1–3 írás);
• Módszertani műhely: köznevelési és felsőoktatási felmérések, módszerek, jó gyakorlatok, különös tekintettel a kollaboratív és online tanulásra;
• Kaleidoszkóp: ismeretterjesztő földrajzi írások, útleírások, amelyek az iskolai feldolgozhatóságra irányulnak;
• Kitekintő: felhívja a figyelmet a földrajzoktatást érintő hírekre, eseményekre, szaktudományi és szakmódszertani újdonságokra, bemutat érdeklődésre számot tartó hazai és külföldi kiadványokat, tájékoztatást ad a földrajztanításhoz kapcsolódó rendezvényekről.

A folyóirat elhelyezését biztosító honlapot nem csupán a lapszámok elérhetőségének megőrzésére, hanem folyamatosan élő, komplex dokumentumtárként is tervezték, amelynek jelentősége később beigazolódott.

2018-ban évben ismét előtérbe kerültek a földrajz tantárgy helyzetét érintő kérdések. A történészekkel közös gondolkodás továbbra is napirenden volt. Az újabb NAT-viták során javasolt közgazdászokkal közös fellépés, kapcsolatépítés eredményei beértek. A 2019-es felvételi eljárásban a gazdaságtudományok képzési terület összes szakjára, az agrár képzési területen belül az agrármérnöki, erdőmérnöki, élelmiszermérnöki, földmérő és földrendező mérnöki, vidékfejlesztési agrármérnöki, kertészmérnöki, szőlész-borász mérnöki, mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészmérnöki, tájrendező és kertépítő mérnöki, természetvédelmi mérnöki, vadgazda mérnöki, mezőgazdasági mérnöki és mezőgazdasági szakoktató szakokon, valamint a bölcsészettudományi képzési területen belül a néprajz, pedagógia és régészet szakra elfogadták az emelt szintű földrajz érettségit. Döntően ennek eredményeként a május-júniusi érettségi időszakban rendes emelt szintű földrajz érettségi vizsgát tevő tanulók száma a 2010-es 235 főről 2025-re 1554 főre emelkedett (link8). 

Az Albizottság ismét lehetőséget kapott a IX. Magyar Földrajzi Konferencián, Debrecenben külön oktatási szekció (elnök: M. Császár Zsuzsanna, Farsang Andrea) megszervezésére, továbbá a NAT reform kapcsán kerekasztal-beszélgetést tartottak a földrajzoktatás helyzetéről (elnök: Teperics Károly). Az itt lezajlott őszi ülésen a NAT-viták helyzetéről Ütőné Visi Judit tartott tájékoztatót. Intézményenként kerültek bemutatásra az akkreditált pedagógus továbbképzési programok tervei. Végül Makádi Mariann tájékoztatta a tagságot a GeoMetodika első évének eredményeiről, melyet a jelenlévők kiemelkedőnek értékeltek. Az Albizottság tagjai közé választották Neumann Viktort, aki az oktatásirányításban (Emberi Erőforrások Minisztériuma, a későbbiekben EMMI) tudja képviselni a szakma álláspontját. 

Az Albizottság 2019. évi első ülésén a tanárképzés tervezett átalakításáról Horváth Erzsébet, az ELTE dékánhelyettese számolt be. Az átalakításról 2019 kora tavasza óta egyre több információ látott napvilágot. Az EMMI egy egységes, 5 éves tanárképzés kialakítását célozta meg, amivel szemben ugyan sok ellenérv fogalmazódott meg, de a Tanárképzők Szövetségétől támogatást kapott a tervezet. Érdekes, hogy a Magyar Rektori Konferencia szakmai véleményében a kétszintű képzés fenntartását támogatta. 

Ütőné Visi Juditnak a NAT-ról és a kerettantervekről szóló előadásából kiderült, hogy megváltozott az egyes tantárgyak szakértőinek, szakmai felelőseinek a névsora, amiről a titkosítás miatt nincsenek pontos információk. Kiderült, hogy a NAT tervezetét az EMMI-t és az Oktatási Hivatalt megelőzően több mint 100 fő véleményezte. A véleményeket ugyan beépítették a tervezetbe, de láthatóvá vált, hogy az erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező tantárgyak erősödtek meg, aminek következtében földrajzból az óraszám ismételten eggyel csökkent. Egyetlen biztató hírként maradt, hogy a földrajz a 11. évfolyamon választható tárgyként bekerülhet a gimnáziumi tantervbe, valamint jelentős földrajzi tartalom építhető be egy komplex természettudományos tárgy keretében. Makádi Mariann főszerkesztő bemutatta a GeoMetodikafolyóirat akkori helyzetét és a következő lapszámot. Elemzések hangzottak el a honlap működésével, olvasottságával kapcsolatban. A tankönyvi helyzet részletes elemzését Kereszty Péter adta elő a működő tankönyvkiadókon, eladott példányszámokon keresztül a megnövekedett állami szerepvállalás következményeiig.

Az Albizottság 2019. év végén Pécsett megrendezett Országos Neveléstudományi Konferencián külön szimpózium szervezési jogát nyerte el földrajz szakmódszertani kérdéskörben. A konferencián öt előadás hangzott el, közöttük egy az idegennyelvi szekcióban. Az előadók közül többen az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport és az Albizottság közös tagjai. Többen dolgoztak az új Nemzeti alaptanterv kialakításában, valamint a nyilvános vitára bocsátott NAT véleményezésében is. Az Oktatási Albizottság tagjai ebben az időszakban már számos tanulmányt publikáltak lektorált folyóiratokban, mint a GeoMetodika, a Földrajzi Közlemények, a Journal of Science Education és az 

International Research on Geographical and Environmental Education (IRGEE) folyóiratokban. A módszertani szakterület erősödése a 2010-es években újabb PhD fokozatok elérésében is megmutatkozott. Makádi Mariann (2012) fokozatszerzését Homoki Erika (2016), majd Kádár Anett (2019) védése követte.

Tekintettel a Covid-helyzetre az albizottság tagjai 2020-ban e-mailen, illetve Skype-on tartották a kapcsolatot. Az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport 2020 novemberében tartott online ülést. A konferenciák részben digitális platformokra kerültek, részben személyes korlátokkal zajlottak. A korlátozások ellenére folytatódott a hazai és nemzetközi publikációs tevékenység. Kiemelhető ezek közül az említett akadémiai kutatócsoportnak az EGU konferenciáján történt megjelenése. 

Ekkor kapott kiemelt jelentőséget a GeoMetodika folyóirat és az azt elérhetővé tevő honlap szolgáltató és dokumentumtár funkciója, mert a pandémia okozta digitális oktatási kihívások idején, amikor a pedagógusoknak fokozottan szükségük volt hiteles külső módszertani forrásokra, elérhetővé tette a változás alatt álló köznevelési törvényeket, a Nemzeti alaptantervet (NAT), a kerettanterveket és az érettségi követelményeket. A honlapon ugyanis – a folyóirat rovatai mellett – Hírek, események és Dokumentumtár rovat is van. A szokásos rendnek megfelelően megjelent a folyóirat három száma, hat-hat írással (tanulmányok 2-2, Módszertani műhely 2-2, Kaleidoszkóp 1-1, Kitekintő 1-1), összesen 18 írást publikálva az évben. Ezek zömében aktuális témákkal foglalkoztak (pl. tantervi változások, pandémia és idegenforgalom kapcsolata). A folyóiratot Makádi Mariann főszerkesztő vezetésével küllemében modernizálták. A nagy körültekintést igénylő és komoly leterheltséggel járó technikai szerkesztési munkákat Kőszegi Margit geográfus kolléga végzi kiemelkedő igényességgel. A folyóirat státuszát sikerült a X. Osztály Földrajzi Bizottságai vezetőinek segítségével lektoráltra állíttatni a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT). Bár természetesen kezdettől fogva minden írás szaktudományi lektorálást és nyelvi szerkesztést követően jelent meg, ennek mégis nagy a jelentősége, mert az írások így hivatalosan is elfogadottak lettek a tudományos közéletben. A honlapon továbbra is nagy gyakorisággal jelentek meg tanulmányok, cikkek, hírek. Az éves akadémiai bizottsági jelentés leadása idején az alábbi adatokkal volt jellemezhető: Tanulmányok 32, Módszertani műhely 169, Kaleidoszkóp 56, Kitekintő 45, Tanárképzés 6, Dokumentumtár 5 írás. 2020-ban 13 ezer felhasználó (+502,1%-os emelkedés az előző évihez képest) 21 ezer munkamenetet kezdeményezett (+433%). A honlapon a Módszertani műhely rovatban elindított alrovat (Taníts érdekesen érdekeset!) átlagosan ötnaponta a tanítási munkát támogató földrajzi érdekességeket tesz közzé letölthető gazdag képanyaggal és feladattal.

Az év során az Albizottság elsősorban a köznevelést, tanárképzést és a szakmódszertant érintő stratégiai kérdésekben nyilvánult meg. Többen felkérést kaptak az új NAT és kerettantervek alapján készülő földrajztankönyvek lektorálására. Szakértői tudásukat bírálóként kamatoztatták a kutatótanári minősítési rendszerben is. Részt vettek az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságnak (KEB) tevékenységében, ezen belül a 2020-as NAT-ról kialakított véleményének összeállításában, az új kerettantervek kialakításában, az új generációs földrajztankönyvek írásában, valamint bírálatában is. A NAT 2020 (link4) elkészülte után a Magyar Földrajzi Társaság, figyelembe véve az Albizottság véleményét is, újabb nyilvános állásfoglalásában súlyos aggodalmát fejezte ki a földrajz tantárgyat ért negatív változásokkal kapcsolatban (link9). Azzal, hogy általános iskola után a gimnázium 10. évfolyamán is a taníthatóság kritikus határa alá jutott az óraszám heti 1 órával, a tantárgy oktatási szerepe alapján a döntéshozók komoly felelősségét veti fel a jövő generációval szemben.

Az ötödik ciklus: Teperics Károly (elnök) és Sütő László (titkár) vezetésével (2021-től)

2021-ben vezetőségváltás következett. Farsang Andrea (elnök) és M. Császár Zsuzsanna (titkár) megszervezték a járványhelyzet okán elektronikus szavazással történő választást, aminek eredményeként Teperics Károly elnökként és Sütő László titkárként viszi tovább az Albizottság ügyeit, 2025. évi újraválasztásukat követően jelenleg is. Ehhez kapcsolódóan a tagság több részletben részben kicserélődött (3. melléklet), és a tapasztalt kollégák mellett az újabb generáció is részt vállalt a földrajzoktatás körüli munkálatokban. Az Albizottság aktuális feladatait az érettségi követelményrendszer, a tanárképzési KKK-k átalakulása és a megjelenő új tankönyvek írása és lektorálása jelentették.

A Covid-járvány okozta külső kényszer hatására az online kapcsolattartás rövid idő alatt általános működési gyakorlattá alakult. Ennek előnye lett a levelezéshez, szervezett személyes kapcsolattartáshoz képest gyorsabb reagálás a fontosabb ügyekre. Ezt segítendő az Albizottság vezetése létrehozott egy felhőalapú tárhelyet, amelyet az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem biztosít. Ide rakják fel a tanácskozások emlékeztetőit, a megvitatandó anyagokat. A személyes kapcsolattartás lehetőségét egy-egy országos rendezvényen (Magyar Földrajzi Konferencia, szakmódszertani konferenciák, illetve szakmódszertani témájú doktori védés) igyekeztek a tagok megteremteni, több esetben élve a hibrid szervezés (rendezvényre történő online bejelentkezés) előnyeivel is. Az élő kapcsolatok fenntartását erősítette az Albizottság és az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani kutatócsoport egymást átfedő aktív tagsága. 

2021-ben az Albizottság tagjai közül többen (Makádi Mariann, Neumann Viktor, Sütő László, Teperics Károly) részt vettek az „egységes” tanárképzés átalakítási folyamatában. A munkacsoport a földrajztanárképzésre vonatkozó KKK összeállításában vállalt szerepet. A véglegesítés után az intézményi tantervi hálók összehangolása adott feladatokat. Az intézményi önállóság megtartása mellett a koordináció lehetőséget teremtett a jó gyakorlatok bemutatására és a problémák kezelésére, amelyek szervezett munkamegbeszélésen zajlottak. Ezen külön figyelmet kapott az iskolai gyakorlatok elhelyezése, szervezése, a szakmódszertani kurzusok helyzete, a tantervi háló felépítése és a szakmai tárgyak oktatásmódszertanának kérdése. Szóba került a jelenlegi helyzet értékelése, a felvett és végzett földrajztanár szakos hallgatók létszámának alakulása, az esetleges lemorzsolódás okai. A véleménycsere része volt az új természettudomány-környezettan („Z”) szak, valamint a földrajztanár szak és tantárgy kapcsolatának megvitatása is. 

Az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatócsoport 2021 júniusában sikeresen lezárta pályázatát. Ennek keretei között született két új szemléletű, oktatási segédanyag: Fedezd fel, gondold át! Magyarország földrajza másképp című kiadvány Magyarország földrajzának tevékenységalapú és problémafeldolgozó tanításához, továbbá a PTE oktatói a 9. osztályos tananyag újszerű tartalmi feldolgozását adták A hét kristály rejtélye. Galaktikus geográfia bolygóközi és földrajzi túlélőkészlet kezdő fejvadászoknak címmel létrehozott alternatív tankönyvükben. Sikeres munkája nyomán a csoport kibővített tagsággal (Homoki Erika, Sütő László – EKKE) – Farsang Andrea vezető kutató tragikus halálát követően Kádár Anett (SZTE) vezetésével – sikeresen pályázott az újabb Közoktatás-fejlesztési Kutatásokra, amelynek keretei között jelenleg is folyik a munka. A 2020-as években Makádi Mariann és szerzőtársainak kimagasló munkája mellett Sütő László, valamint, Pristyák Erika és munkatársai újabb módszertani tankönyvekkel segítették a felsőoktatási szakmódszertan oktatást és a gyakorló tanárok módszertani fejlődését. Az oktatási eszközökkel kapcsolatban továbbra is a készülő közoktatási tankönyvek adtak feladatot. A tagok közül többen (Ütőné Visi Judit, Arday István, Teperics Károly) szerkesztői, szerzői, lektori feladatkörökben szerepet vállaltak a fejlesztések folyamatában is, amelynek jelentőségét az adja, hogy az eddigiektől eltérő használatra szánt új szemléletű tankönyv elfogadtatása is komoly jövőbeni feladatokat adhat. Az Albizottság kapcsolatainak kiszélesítésében a vezetőség vállalta a társtudományokkal történő egyeztetéseket. Az első évtizedben jól működő társtudományi és földtudományi kapcsolatok újraélesztéséhez a Magyarhoni Földtani Társulat Oktatási és Közművelődési Szakosztályával Sütő László, a néprajztudomány képviselőivel Teperics Károlyvette fel a kapcsolatot.

A 2022. év első ülésén, januárban az új vezetés beszélt a terveikről, amelyek között szerepelt a megválasztás idején is zajló közoktatási szakértői feladatok mellett egy intézményi rotációban működő rendszeres földrajz-szakmódszertani ankét szervezésének ötlete (ehhez hasonlót az Albizottság már megalakulásakor is tervezett). A megbeszélésen Ütőné Visi Judit bemutatta az új kerettantervekhez igazodó általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket, munkafüzeteket és a 9-10. osztályos tanmenetet. Kiemelt szerepet kapott a földrajz tantárgyat a 11. osztályban választók számára készülő tankönyv, amely a témaköröket új, problémaorientált módon, a 21. század kihívásait tükröző tevékenykedtető módszerekkel dolgozza fel. Ehhez kapcsolódott az új rendszerű érettségire felkészítő segédanyag elkészítése is. Az eddigi tagok tovább folytatják a tankönyvek átdolgozását a szakközépiskolai tantárgy, valamint a 11. osztályos természettudomány tantárgy földtudományi része számára. Az oktatás ilyetén átalakulása révén ha nem is minden tanulóra kiterjedően, de megvalósulni látszik az a törekvés, hogy a középiskola felsőbb osztályaiban újszerű módszertannal és szemléletben megjelenjenek a földrajzi témakörök. 

Az érettségi vizsga szerkezetének és követelményeinek változásáról Neumann Viktor tartott előadást, amelyben az óraszám csökkenéséhez igazodó tananyagcsökkentésről szólt, valamint az új érettségit, azon belül kiemelten a projektérettségi szabályait mutatta be. Az előadásban elhangzott, hogy az ehhez szükséges segédanyagok, mintafeladatok készítésének feladataiban az Albizottság szakemberei is tudnának szerepet vállalni. A résztvevők megállapították, hogy a projektérettségi időigénye, újszerűsége mellett visszahúzó tényező lehet a továbbra is megmaradt – igaz, már kisebb számú – szóbeli tétel a rendszerben. Azonban megfelelő marketing nyomán a projektmunka jó lehetőséget is jelenthet az Országos Tudományos Diákköri (OTDK) mozgalomba való bekapcsolódás irányába, ami – ösztöndíjakra, felvételi pluszpontokra is lehetőséget adva – növelheti a tantárgy kedveltségét (Neumann V. 2021). 

Az Albizottság munkatervében megjelölt feladatként szerepelt az új földrajztanárképzési KKK-hoz kapcsolódó intézményi tantervi hálók összehangolása, ami segítheti a tantárgy stabilizálását, a hallgatók mobilitását. Az együttműködés – amelyet mindenki támogatott – az intézményi korlátok között sikeresen le is zajlott, a végeredmény akkor konszenzusosnak volt tekinthető.

Az év következő fontos eseményét az Oktatási és a Tájföldrajzi Albizottság összevont ülése jelentette. A vitaülés alapját az a probléma adta, hogy különböző fórumokról visszajelzések érkeztek a földrajztanárok bizonytalanságáról a Magyarország Nemzeti Atlaszában szereplő, a közoktatásban is átvett új tájnevek oktatásával kapcsolatban (Csorba P. 2020). A helyzet tisztázásáról Makádi Mariann (2020) írt alapos összefoglalót, a forrásjegyzékben elérhetővé téve a törvényi előírásokat. A hozzászólások alapvetően a szakmai tartalom, illetve a korosztályhoz igazított gyakorlat (tankönyvek, atlaszok, hétköznapi névhasználat) oldaláról közelítették a kérdés megoldását. Ezek közül kiemelendő Neumann Viktor (EMMI) hozzászólása, aki egyrészt a kerettantervi és az érettségi névanyag jogszabályban rögzített különbségét, másrészt a tartalomszabályozás rendszerének törvényi kötelezettsége miatti felülvizsgálati lehetőséget emelte ki. Tartalmi oldalról egyetértés mutatkozott abban, hogy a probléma tisztázása lehetőséget nyújt a tájföldrajzi szemlélet megerősítésére. Ezek után a két Albizottság vállalta, hogy egy használható ajánlást fogalmaz meg, amely a GeoMetodika folyóiratban hosszú távon elérhető segédletként működhet.

2023 tavaszán az Albizottság a Nyíregyházi Egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézetével közösen vett részt az Így tanítom a földrajzot – korszerű és hagyományos módszerek a földrajzoktatásban című földrajz-szakmódszertani konferenciával egybekötött kerekasztal-beszélgetésen. A Pristyák Erika vezetésével hagyományteremtő szándékkal szervezett hibrid konferencia lehetőséget biztosított arra, hogy a távollevők is bekapcsolódhassanak. Az érintett témák a módszertani kutatások eredményeinek hasznosulásáról, illetve a természettudomány-környezettan tanárszak elindulása nyomán felvetett kérdésekről (egymást segítők vagy vetélytársak?) szóltak. A Magyar Földrajzi Társaság Földrajztanári Osztályának júliusi tanártovábbképzésén Gárdonyban az Oktatási Albizottságból Sütő László felkért előadóként vett részt terepi módszerek bemutatásával. Az Albizottság ősszel a Magyar Földrajzi Társaság nagyváradi Magyar Földrajzi Konferenciájának Szakmódszertani (és Természetföldrajzi) szekciójának szervezésében vett részt, illetve előadásokkal is megjelent. 

Az év egyik legnagyobb kihívása a Magyar Földrajzi Társaság szervezetében bekövetkezett változások, valamint a GeoMetodika folyóirat és honlap sorsának rendezése volt, amelyhez több intézményi tag is felajánlotta segítségét. A honlap tárolófelületét nemzetközi hackertámadás érte, és honlap anyagai megsemmisültek. Makádi Mariann főszerkesztő és Pál Viktor áldozatos munkájának köszönhetően végül egy év alatt rendeződött a folyóirat és a honlap sorsa. Makádi Mariann az elmúlt 7 év minden anyagát újra visszaépítette a honlapra, ami arculatában teljesen megújult. A kényszerű feladat azzal a plusz eredménnyel is zárult, hogy az MTA X. Földtudományi Osztály folyóiratlistáján a Földrajzi Bizottságok „A” kategóriás besorolású folyóiratként megerősítették a lap helyzetét, és a Magyar Földrajzi Társaság sajátjaként vállalta a működtetés feltételeinek biztosítását a jövőben. A háttérben zajló erőfeszítések nyomán a folyóirat 2024-ben újra a normál ügymenet szerinti három lapszámmal (20., 21., 22.) jelentkezett. 

2024 őszén folytatódott a Nyíregyházi Egyetemen megszervezett Így tanítom a földrajzot – Korszerű és hagyományos módszerek a földrajzoktatásban című földrajz szakmódszertani konferencia és kerekasztal-beszélgetés. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem és az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága a tanárképzés változásaihoz kapcsolódó feladatok, módszertani ötletek megvitatásához éves szakmódszertani konferenciákkal járul hozzá. Ebben a ciklusban az albizottság egri tagjai minden évben részt vesznek a konferencia szervezésében, az Albizottság tagjai közül pedig többen más intézményekből is adtak elő. Publikálási szempontból kiemelkedőnek tekinthető, hogy az Albizottság tagjainak magas besorolású folyóiratban jelent meg publikációja (ISPRS International Journal of Geo-Information). A tanítási gyakorlatokat pedig részben vagy teljesen a tagok által írt újabb módszertani tankönyv és atlasz segíti.

A 2020-as NAT az oktatásirányítás részéről új feladatot generált. Az Albizottság tagjai közül – a központilag eldöntött intézményi szerepvállalásnak megfelelően – az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem képviseletében Sütő László, a Nyíregyházi Egyetemről Pristyák Erika és a Debreceni Egyetemről Teperics Károly dolgozott a földrajz tanárképzés megújítását célzó, a KKK reformját jelentő pilot munkában. A közös érdekeket figyelembe véve informális egyeztetések továbbra is zajlottak az Albizottság más egyetemeket képviselő tagjaival, hogy a lehető legjobban elfogadható megoldást találjuk meg az új keretrendszerben. A projekt vezetésében Pajtókné Tari Iloná rektor asszony dolgozik az albizottság tagjai közül.

A közéleti szerepvállalás fontos részét képezi a köznevelési rendszerhez kapcsolódó tanulmányi versenyek szervezése, segítése. Ezek közül a Jakucs László Középiskolai Földrajzverseny szervezésében Szegeden, a Less Nándor Országos Földrajzversenyében Debrecenben, a Teleki Pál Földtan-földrajzversenyen és a Tehetségútlevél tanulmányi verseny Természettudomány szekciójában Egerben, valamint a Baksa Csaba Földrajz és Földtudományi versenyen vállalnak a tagok különböző mértékű szerepet. 

A szakmai előrelépést mutatja, hogy ebben a ciklusban több albizottsági tag – M. Császár Zsuzsanna (PTE), Homoki Erika (EKKE), Sütő László (EKKE), Pajtókné Tari Ilona (EKKE), Teperics Károly (DE) – doktorandusza szerzett földrajz szakmódszertani, illetve környezeti nevelési témakörben PhD–fokozatot. Kiemelkedő Makádi Mariann (ELTE) közelmúltbeli témavezetői tevékenysége, amelynek eredményeként három szakmódszertanos doktorandusza is eredményes védte meg értekezését. Utánpótlásnevelő munkájának komoly elismerése, hogy 2025-ben OTDK Mestertanár Aranyéremben is részesült. A szakmai utánpótlás erősödését jelzi, hogy a felsorolt kollégák mellett újabb tagok is – többek között Kádár Anett (SZTE) – folytatnak doktori iskolai témavezetést.

A szakmai munka több tag részvételével az Akadémiai Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programokban zajlott továbbra is. A földrajzhoz szorosabban kapcsolódó MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport tovább bővítette tagságát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Földtudományi és Turizmus Tanszéke, személy szerint Molnár József ésSzékely Mariann bevonásával, akik a kárpátaljai magyar nyelven tanuló és dolgozó földrajztanárokhoz juttathatják el a módszertani jó gyakorlatokat. Szakmai elismerésnek tekinthető, hogy a kutatócsoportból Kádár Anett, illetve az Albizottságból Homoki Erika meghívottként tagja lett a 16 országból álló nemzetközi COMPOUNDS kutatási projektnek, amely az integrált tantárgyak – környezetismeret és a természettudomány – közoktatási összehasonlításával foglalkozott. Tágabb értelemben az Albizottság munkájának elismerése, hogy Teperics Károly az MTA-DE Korai Természettudomány-tanulás Kutatócsoportban is felkért munkatársként dolgozik (vezetője: Revákné Markóczy Ibolya).Ebből adódóan erősödött a kapcsolatépítés a Neveléstudományi Tudományos Bizottság Tantárgy-pedagógiai Albizottságával.

2025-ben normál ügymenet szerint lezajlott tisztségviselő választás során szavazások megerősítették Teperics Károlyelnöki és Sütő László titkári posztját. Az Albizottság elfogadottságát erősíti, hogy újra felkérték a Magyar Földrajzi Konferencia keretei között oktatásmódszertani szekciók szervezésére. Az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport fiatal tagjai és Pál Viktor kiemelkedő segítségével 2 szekció és egy ülés szerveződött, melyeken több előadás hangzott el: Térbeli tájékozódás szerepe a földrajzoktatásban, illetve A földrajzoktatás megújulása témakörben. A hibrid ülésen az SZTE-MTA Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport vezetőjét, Kádár Anettet (SZTE), Kárpáti Szilviát (EKKE PhD hallgató), továbbá az ELTE módszertanos utánpótlásából Gerlang Vivient és Seres Zoltánt vette fel egyhangúlag tagjai közé. 

Részben a kutatócsoportos munkáknak, részben az egyéni erőfeszítéseknek köszönhetően a tagok publikálási tevékenysége is tovább erősödött. Újabb Q1 besorolású folyóiratban (Education Sciences), továbbá A kategóriás neveléstudományi lapban jelentek meg a tagok tanulmányai, valamint újabb tankönyv is készült. A GeoMetodika folyóirat is igen eredményesen zárta 9. évfolyamát, 2025-ben a 3 lapszámban 17 db földrajztudományi és szakmódszertani tanulmány és egyéb írás jelent meg, és egy új rovattal (Interjú) is bővült.

A földrajz tantárgy népszerűsítésében középiskolás kollégák – különösen Guba András – aktív munkája emelhető ki az Erasmus, illetve a Földrajz éjszakája (GeoNight) nemzetközi ismeretterjesztő programokban való részvétellel. Az Albizottság elhatározta, hogy a jövőben felújítja egy évenkénti konferencia vagy műhely szervezését, aminek keretei között biztosítani lehet a szakmai eszmecserét a szakmódszertan területén dolgozó kollégák között, illetve amelybe bevonhatók a szervező intézmény vonzáskörzetében dolgozó földrajztanárok is. Az első két alkalmat az Albizottság vezetőinek intézményei (2026 tavaszán az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, 2027 tavaszán a Debreceni Egyetem) vállalták fel.

Összegzés

Az Albizottság mintegy 30 éves története során a földrajztudomány és a földrajzi tartalmakat oktató tantárgyak iránt elkötelezett kutatók, felsőoktatásban dolgozó oktatók (kiemelten a szakmódszertan oktatói), valamint a köznevelésben dolgozó pedagógusok közös erőfeszítései valósultak meg. A cél minden esetben a tudomány és a tágabb értelemben vett tantárgy (földrajzi tartalmakat megjelenítő környezetismeret, természettudomány, komplex természettudomány, földrajz) értékeinek megőrzése és a köznevelési pozícióinak javítása volt. A jól felismert közös érdekek földrajzi felsőoktatás diszciplináris és tanárképzéssel foglalkozó területeit egyaránt érintették. Az Albizottság munkáját követve érzékelhető, hogy abban a diszciplináris képzés kérdései szinte teljesen háttérbe szorultak, a vizsgált terület – különösen 2016 után – elsősorban a köznevelést, tanárképzést és a szakmódszertant érintő stratégiai kérdésekre tevődött át. Végig követhető a NAT és a kapcsolódó kerettantervek, érettségi reformok kapcsán kifejtett tevékenység, a köznevelési tankönyvek írásához, lektorálásához, véleményezéséhez kapcsolható aktivitás. A 2020-as NAT megjelenése utáni időszaktól érzékelhető változás, hogy az oktatáspolitika megkeresései az Albizottságról áthelyeződtek az egyénekre. A tagok mint egyéni szakértők kapnak felkéréseket, ezeken keresztül érvényesülnek a szakma viták során kialakított álláspontok. 

Jól érzékelhető törekvés a kapcsolattartás erősítése a társszervezetekkel (Magyar Földrajzi Társaság, Magyarhoni Földtani Társulat), akadémiai albizottságokkal (Neveléstudományi Tudományos Bizottság Tantárgypedagógiai Albizottság, Földrajzi Bizottságok közös Kartográfiai Albizottsága), valamint a bekapcsolódás szándéka a nemzetközi vérkeringésbe (IGU CGE). Az aktív kapcsolatok segítik a szervezet szakmai elfogadottságát, amely reményeink szerint kamatoztatható lesz a közoktatáshoz és tanárképzéshez kapcsolódó szakértői munkálatokban is. Az Albizottság működése komoly hatást gyakorolt az MTA által kiírt pályázatokban való sikeres szereplésre is. Mind a Közoktatás-fejlesztési, mind a Tantárgypedagógiai Kutatások programjában széles szakmai konszenzussal eredményesnek ítélték az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoportot.

Összességében a szervezet láthatóan sokkal inkább eseti ügyek mentén dolgozik, mintsem folyamatában. Természetesen rajta tartja a figyelmét a közoktatás és a tanárképzés változásain, azokra konkrét felkérések nélkül is megpróbál reagálni a tagság vagy azt kívülről segítő szakemberek segítségével. A földrajz oktatási helyzetének és társadalmi hasznosságának erősítését szolgálhatják azok az új vagy megújított elemek, amelyek az tantárgy tartalmával, társadalmi szerepének szélesebb körű megmutatásával, s az ehhez szükséges felsőoktatási helyzet kölcsönös és részletes megismerésével kapcsolatosak. A szakmai párbeszéd fenntartását, a mindennapi tanítási gyakorlat segítését módszertani és ismeretterjesztő segédletek és aktivizálható megállapodások kidolgozásával tenné az Albizottság folyamatossá. Ebben jelentős szerepet lát a közös akadémiai támogatású kutatásokban, valamint a GeoMetodika folyóiratban és az azonos nevű honlapon.