A társadalmi tanulási folyamatok szerepe a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos ismeretekben két magyarországi megye esetében címmel 2016-ban kezdődött kutatás az Eszterházy Károly Egyetem Földrajz és Környezettudományi Intézete, Doktori Iskolája és a Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének közreműködésével. (A kutatás támogatója: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH, K 116595).
A kutatás témájának ötletét az adta, hogy a fenntarthatóság szempontjából egyre fontosabbá válik az, hogy energiaszükségleteinket minél nagyobb arányban alternatív, főként megújuló energiaforrások felhasználásával elégítsük ki. Ennek megvalósulásában jelentős szerepet kap a helyi közösségek környezet- és energiatudatossága. A kutatás abból a feltevésből indult ki, hogy a környezet- és energiatudatossága kialakulásában és szintjében az iskolai oktatásnak – ezen belül is a földrajzoktatásnak – valamint az erre épülő társadalmi tanulásnak meghatározó szerepe van. Ebben a rövid kitekintésben az oktatási vonatkozású vizsgálatok néhány elemét emeljük ki.
Hajdú-Bihar és Heves megye 3-3, meghatározott szempontok alapján kiválasztott településén a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban végeztek kérdőíves lakossági vizsgálatot. Az eredmények alapján kiderült, hogy a lakosságnak a biomasszával mint megújuló energiaforrással kapcsolatos ismeretei a legpontatlanabbak, sokkal többet tudnak a „klasszikus megújulókról”, a nap-, a víz- és a szélenergiáról. Legalaposabbak a napenergia hasznosításának megítélésében. Megállapítható, hogy a lakosság ismereteit jelentős mértékben befolyásolta az, hogy az adott településen milyen konkrét példákat láthattak a megújuló energiaforrások hasznosítására. Az oktatás szerepét igazolja, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, illetve a fiatalabb korosztályok tagjai lényegesen pontosabb ismeretekkel rendelkeztek a megújuló energiaforrásokról.
A kutatás kiterjedt a Nemzeti alaptanterv, a természetismeret, az általános és középiskolai földrajz kerettantervek valamint az ezekre épülő tankönyvek elemzésére is. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy ha a természettudományi kompetenciák között hangsúlyossá váltak a környezettudatossággal, fenntarthatósággal kapcsolatos elemek, akkor ezzel párhuzamosan az ezeket közvetítő tartalmi elemeknek a tankönyvekben is meg kell jelenniük, mégpedig olyan módon, hogy segítsék a felnövekvő generáció környezeti szemléletének és attitűdjének – közöttük az energiatudatosságnak – kialakulását.
Örvendetes, hogy a tankönyvekben egyre nagyobb számban jelnek meg az energiatudatossághoz kapcsolódó tartalmak, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó ismeretek, azonban sok esetben az előfordulás csak a magyarázat nélküli fogalom felsorolásra korlátozódik. Probléma továbbra is, hogy a fogalmak puszta említésén túl a tankönyvek még mindig keveset tesznek az energiatudatos szemléletmód kialakításáért. A jelenlegi tankönyvekre hagyatkozva a diákok továbbra sem válnak a megújuló energiaforrásokat, az energiagazdaság korszerű vívmányait használó, egyre energiatudatosabb állampolgárokká. Az elemzések rámutatnak a mindennapi életben hasznosítható, gyakorlati szempontok hiányára is. A tanterv- és tankönyvelemzés eredményeiről az elmúlt év tavaszán a HuCER budapesti konferenciáján már elhangzottak előadások, és a közeljövőben várható az összegző tanulmány megjelenése.
