Földrajztanárnak készülő hallgatók magas színvonalú, érdekes előadásai a XXXIV. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekciójában
A több évtizedes múltra visszatekintő tudományos diákköri tevékenység (TDK) a tehetséggondozás egyik hatékony eszköze a felsőoktatásban. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia az egyetemi hallgatók számára olyan, mint az OKTV-döntő a gimnazisták körében. A saját kutatási témákból elkészített pályamunkákat először házi versenyen mutatják be a hallgatók. Ezek közül a legjobbak jutnak be a kétévente megrendezésre kerülő országos döntőbe. 2019 tavaszán 16 szekcióban zajlottak a versenyek. A XXXIV. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani-Tudástechnológiai Szekciójának három napos rendezvényére 2019. április 15–17-én került sor Esztergomban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Vitéz János Tanárképző Központjának szervezésében. A szekció 22 tagozatában összesen 147 előadás hangzott el, a mi szempontunkból legérdekesebbnek a Természettudományok tantárgypedagógiája tagozat előadásai ígérkeztek.
A Természettudományok tantárgypedagógiája tagozatban 8 előadásra került sor, közülük 5 közvetlenül kapcsolódott a földrajzoktatáshoz. Ezeket szeretném röviden bemutatni. Izgalmas témát választott A boldogság szerepe a bhutáni és a magyar oktatásban című pályamű szerzője (Adamis Bence, Eötvös Loránd Tudományegyetem), hiszen ritkán olvashatunk a távoli ázsiai országról, és még ritkábban kaphatunk betekintést annak oktatásába. A dolgozatban összehasonlító dokumentumelemzésre vállalakozott a szerző – a különböző szintű magyar és a bhutáni földrajz és történelem tanterveket vetette össze tartalmi és szemléleti szempontból.
Ásvány- és kőzettani tudásszerzés terepen című dolgozatban a szerző (Furtner Nikolett, Eötvös Loránd Tudományegyetem) az ásvány- és kőzettani ismeretek oktatásának lehetőségeit vizsgálta az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában. A kőzettani tudás szintjének mérésére tudásmérő feladatlapot állított össze, amelyben a feladatokat iskolában tanult ismeretek, máshol megszerezhető tudás és a kőzetek hasznosítása csoportba rendszerezte. A vizsgálat eredményeként megfogalmazott fejlesztési koncepcióban a szerző hangsúlyozta az iskolán kívüli, terepi és múzeumi lehetőségek beépítését. Ezek fontosságát a saját maga által tervezett terepi és múzeumpedagógiai foglalkozások bemutatásával támasztotta alá. A dolgozatban az egyes korcsoportok számára összeállított feladatgyűjtemény is helyet kapott.
Már a címe is figyelemfelkeltő volt a téri képességek fejlesztésének jelenlegi helyzetét és a fejlesztés további lehetőségét középpontba állító kutatásnak: (El)tévedni emberi dolog… avagy a térbeli intelligencia fejlesztési lehetőségei hagyományos és digitális eszközökkel a földrajztanításban (Gerlang Vivien, Eötvös Loránd Tudományegyetem). A szerző a szakirodalmi háttérre és a 9. évfolyamos tanulók és tanáraik körében végzett helyzetfeltáró kutatásra alapozva fejlesztést segítő módszereket és eszközöket mutatott be. A dolgozat nagy értéke az újszerű fejlesztő feladattár. A szerző a feladatok bemutatása mellett részletes segítséget ad azok tanórai felhasználására is, így a kifejlesztett feladatok azonnal beépíthetők a mindennapi tanári munkába.
Volt olyan tanulmány – A földrajzoktatás módszereinek összehasonlító vizsgálata különböző típusú iskolákban (Simonyi Sándor Rajmond, Eszterházy Károly Egyetem), – amelyben a szerző a korábbi ilyen jellegű kutatásokra építve a földrajztanárok módszertani kultúrájának vizsgálatára vállalkozott. Figyelemre méltó új eleme volt a kutatásnak, hogy az iskolában alkalmazott módszerek és a tanulói teljesítmények alakulása közötti összefüggést is vizsgálta.
Napjaink egyik érdeklődésre számot tartó kutatási területe a tévképzet-kutatás. A Csak hiszed! – Csillagászati földrajzi tévképzetek az oktatásban című pályamű (Schlachter Gabriella, Debreceni Egyetem) is ilyen vizsgálódásra vállalkozott, hiszen a tévképzetek problémája az utóbbi időben a földrajzban – főként a természetföldrajzban – egyre több pedagógus és kutató érdeklődését keltette fel. A tévképzetek meglétének vizsgálatára a csillagászati földrajz valóban jó „terep”. A szerző igyekezett megragadni azokat a témákat, amelyekben különösen nagy a veszélye a téves képzetek kialakulásának. A tévképzetek létének vizsgálatára feladatsort állított össze, illetve több tanulóval interjút készített.
Néhány pályamű csak közvetve kapcsolódott ugyan a földrajzhoz, de ennek ellenére a földrajztanárok számára is fontos témákkal foglalkozott. Ezek közé tartozott egy angol nyelvű tanulmány, amely a kéttannyelvű iskolák természetismeret-oktatásának sajátosságait állította a vizsgálat középpontjába (Becoming a Science in English teacher, The shift of methodology, Révész Adrienn Ildikó, Eötvös Loránd Tudományegyetem) Három szempontból közelítette meg a témát: vizsgálta a tanítási gyakorlatot, az alkalmazott módszereket és azok hatékonyságát, valamint a kétnyelvűségből adódó sajátos lehetőségeket és problémákat, illetve körüljárta az angol nyelvű tankönyvek tanórai alkalmazhatóságának kérdését.
Sajátos színfoltja volt a tagozati előadásoknak egy olyan informatikai fejlesztés bemutatása, amely az középiskolás korosztály számára – de akár az általános iskolások körében is – érdekes lehet: Világjáró hamufelhők – Interaktív oktatási anyag középiskolásoknak a légköri szennyeződésterjedés szemléltetésére (Kiss Mária Dominika Berzsenyi Dániel Gimnázium). A fejlesztés jó példája annak, hogy bonyolult folyamatok, jelenségek – ebben az esetben a légkörben terjedő vulkáni porfelhő mozgása –, megérthetővé tehetők a tanulók számára, ha megfelelő tartalommal és eszközökkel élet közelivé tesszük azokat. A kifejlesztett eszköz jó példája a tantárgyközi kapcsolatok tudatos megjelenítésének is, így a természettudományos gondolkodás elmélyítésének, az összefüggések felismertetésének. Külön kiemelendő, hogy a 12. évfolyamos gimnazista előadó határozott fellépésével, szakmai felkészültségével megállta a helyét az egyetemisták között is.
A zsűri egyik tagjaként elmondhatom, hogy nagyon nehéz volt meghozni a döntést. Minden versenyző magas szakmai felkészültségről, a pedagóguspálya iránti elkötelezettségéről tett tanúbizonyságot. Sok érdekes és értékes kutatást és módszertani fejlesztést ismertünk meg. A pályaművek többsége akár doktori értekezésként is megállta volna a helyét.
A három napos rendezvény ünnepélyes zárására, az eredményhirdetésre a Szent Adalbert Központ dísztermében került sor. dr. Szendrő Péter, az OTDT elnöke értékelte a rendezvénysorozatot, a díjakat dr. Gloviczki Zoltán a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szakmai Bizottság elnöke dr. Fodor György dékán adta át.
Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai szekció Természettudományok tantárgypedagógiája tagozatának díjazottjai:
1. díjat nyert: Furtner Nikolett (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, témavezető: dr. Makádi Mariann)
2. díjat nyert: Gerlang Vivien (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, témavezető: dr. Makádi Mariann)
3. díjat nyert: Schlachter Gabriella (Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, témavezető: dr. Teperics Károly)
A DOSZ különdíját nyerte: Furtner Nikolett (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, témavezető: dr. Makádi Mariann)
Különdíjat kapott: Kiss Mária Dominika (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, témavezető: dr. Haszpra Tímea)
Gratulálunk a díjazottaknak és témavezetőiknek!
