Mi a Tanítsunk Magyarországért program?
A Tanítsunk Magyarországért program 2019-ben indult azzal a céllal, hogy segítse a hátrányos helyzetű településeken élő 7-8. osztályos diákokat tanulmányaik folytatásában, valamint a munkaerőpiacon való érvényesülésükben. A kezdeményezés lényege, hogy egyetemista hallgatók vállalnak mentor szerepet: rendszeres találkozások, közös programok és személyes támogatás révén ösztönzik a középiskolai továbbtanulást, erősítik a tanulási motivációt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok a saját jövőjük formálóivá váljanak. A mentorálás során a hallgatók feladata részben a mentorált gyerekek tanulásban történő támogatása a különböző tantárgyakból, de ezen kívül iskolán belüli és kívüli programokat is szerveznek nekik, például az egyes ünnepkörökhöz, jeles napokhoz kapcsolódóan. A program kiemelt célja a lemorzsolódás csökkentése és a hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulásának ösztönzése is. Ennek támogatására a mentoráló hallgatók részben iskolai nyílt napokat, részben különböző szakmákat, szakmacsoportokat bemutató programokat, üzemlátogatásokat is szerveznek a mentoráltak számára. A programban részt vevő hallgatók ösztöndíjban részesülnek, ugyanakkor legalább ilyen fontos számukra a tapasztalatszerzés és a társadalmi felelősségvállalás megtapasztalása is.
A program különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre érinti a köznevelés, a felsőoktatás és a helyi közösségek világát. A mentorálás révén egy olyan támogató hálózat alakul ki, amelyben a gyerekek nem csupán tanulási nehézségeik leküzdésében kapnak segítséget, hanem új élményekhez, kapcsolatokhoz jutnak. A személyes történetek sokszor bizonyítják, hogy a rendszeres odafigyelés, a példamutatás és az együtt töltött idő képes tartósan megváltoztatni egy-egy fiatal életútját.
2023. márciustól a Tanítsunk Magyarországért program a Nemzeti Tehetség Központ részeként, a Tanítsunk Magyarországért Alapítvánnyal együttműködésben koordinálja a mentorálást országszerte. A program költségvetési finanszírozásból valósul meg, megvalósítója a Nemzeti Tehetség Központ (link1).
A földrajz szempontjából a program különösen izgalmas, hiszen szorosan kötődik a térbeli egyenlőtlenségekhez. A mentorálás célcsoportját jellemzően olyan kistelepüléseken élő fiatalok alkotják, akiknek lakóhelye földrajzi értelemben perifériának számít: gyakran aprófalvas, elöregedő, nehezebben megközelíthető térségekben élnek. E települések mindennapjait erősen meghatározzák a közlekedési elérhetőség hiányossága, az oktatási intézmények és a benne tanító pedagógusok korlátozott száma, valamint a helyi munkaerőpiac szűkös lehetőségei (Jakobi Á. 2001). A földrajz számára ismert fogalmak, mint például a centrum és periféria, város és vidék, regionális különbségek így kézzelfogható módon jelennek meg a program keretében.
Az ELTE hallgatói aktívan részt vállalnak a programban, Pest és Nógrád vármegyében összesen 18 iskolába járnak heti rendszerességgel mentorálni, és szerveznek közös programokat a helyi iskolák diákjaival. Ez a jelenlét jól példázza, hogyan kapcsolódik össze az ország legnagyobb egyeteme a térségi közösségek életével, és miként válik a felsőoktatás szereplője a regionális esélyegyenlőség alakítójává.
A program tehát egyszerre szolgálja a diákok fejlődését, a mentorok tapasztalatszerzését és a közösségek megerősödését. A program földrajzi szempontból különösen tanulságos, mert rávilágít arra, hogy a társadalmi problémák térben sűrűsödnek, a megoldások viszont gyakran a személyes kapcsolatok és helyi beavatkozások révén válnak kézzelfoghatóvá. Ez a kettősség – a földrajzi egyenlőtlenségek felismerése és a lokális cselekvés lehetősége – adja a program igazi értékét, és teszi érdekessé nemcsak pedagógiai, hanem földrajzi szempontból is.
A program földrajzi dimenziói
A program egyik legizgalmasabb vonása, hogy működését alapvetően meghatározzák a térbeli tényezők.
A mentorálás mindennapjai jól mutatják a közlekedés és az elérhetőség problémáit (Jakobi Á. 2001). Sok esetben a mentoroknak hosszú utat kell megtenniük, hogy találkozzanak mentoráltjaikkal: városi felsőoktatási központokból indulnak vidéki térségekbe, gyakran több átszállással és hosszú várakozási időkkel. Ez a logisztikai kihívás rávilágít arra, hogy a közlekedési infrastruktúra hiánya milyen jelentős mértékben képes korlátozni a mobilitást.
Különösen tanulságos a program földrajzi kiterjedését Pest és Nógrád vármegyék példáján szemlélni. Pest vármegye Budapest közelsége miatt ugyan gazdaságilag viszonylag erős térség, ám a fővárostól távolabb eső települései között több olyan is van, amely közlekedési szempontból nehezen elérhető, és ahol a fiatalok számára kevés helyi lehetőség adódik. Nógrád vármegye tipikus periférikus térség: aprófalvas településszerkezet, kevés munkahely, elöregedő falvak és elvándorló fiatalok jellemzik (Balogh A. 2014). Közlekedési szempontból érdekes tapasztalat: egyáltalán nem biztos, hogy a központi várostól legtávolabb lévő település érhető el a legnehezebben és a leghosszabb idő alatt. Erre jó példa a Nógrád vármegyei Tar község, amely 92 km-re helyezkedik el a fővárostól, de egy országos buszjárattal másfél órán belül megközelíthető. Ugyanakkor a szintén Nógrád vármegyei Ecseg mindössze 57 km távolságra van Budapesttől, tömegközlekedéssel mégis közel két óra alatt és egy átszállással juthatnak oda a mentorok.
A földrajzi dimenziók nemcsak a településszerkezetben és a közlekedési viszonyokban, hanem a társadalmi terekben is tetten érhetők. A programban részt vevő gyerekek olyan környezetben élnek, ahol a mindennapjaikat szűk térbeli horizont határozza meg: a helyi iskola, a település, esetleg a szomszédos falu. A mentorált és a mentor találkozása ugyanakkor kitágítja ezt a teret: közös kirándulások, városi programok, kulturális események révén a diákok megtapasztalhatják a térbeli mobilitás és a tágabb világ nyújtotta lehetőségeket. A mentorok sok olyan 13-14 éves diákkal találkoznak, akik még nem jártak Budapesten, így számukra egy fővárosi kirándulás egy igazi élmény. Itt nemcsak a nagyvárosi dimenziók, a nevezetességek jelentenek újdonságot, hanem olyan, számunkra mindennapi dolgok is, mint például a mozgólépcső vagy a metró használata. Ez a tapasztalat földrajzi értelemben is kulcsfontosságú, hiszen hozzájárul a helyi kötődés és a tágabb térségi beágyazottság kiegyensúlyozottabb megéléséhez.
Fontos kiemelni, hogy a program hatása nem egyirányú. A mentorok számára is új tapasztalatot jelent a vidéki Magyarország valóságával való találkozás. Egy városban élő egyetemista sokszor először szembesül azzal, mit jelent az aprófalvas településszerkezet, az elérhetőség nehézsége vagy a helyi közösségek zártsága. Ez a kölcsönös tanulási folyamat nemcsak pedagógiai, hanem társadalomföldrajzi szempontból is lényeges: elősegíti a különböző térségek és lakóik közötti szolidaritást, és hozzájárul a regionális egyenlőtlenségek jobb megértéséhez.
Társadalomföldrajzi kapcsolódások
A program társadalomföldrajzi szempontból különösen tanulságos, hiszen közvetlenül érinti azokat a térségi egyenlőtlenségeket, amelyekkel régóta foglalkoznak a hazai kutatások. Magyarországon jelentős különbségek mutatkoznak az oktatási lehetőségekhez való hozzáférésben: míg a nagyvárosokban a diákok középiskolák, szakképző intézmények és kulturális programok széles választékából válogathatnak, addig a kistelepüléseken élők számára ezek gyakran csak nagy áldozatok árán, hosszú utazásokkal érhetők el. A Tanítsunk Magyarországért program egyik legfontosabb társadalomföldrajzi küldetése éppen az, hogy ezeknek a különbségeknek a csökkentése érdekében próbáljon hidat képezni.
A mentorált fiatalok jelentős része olyan közegben él, ahol a továbbtanulás nem magától értetődő. A családok sokszor anyagi nehézségekkel küzdenek, a szülők iskolázottsága alacsony és kevés a pozitív példa. Sok esetben a családok nem is tartják fontosnak a továbbtanulást, nagyobb értéket jelent a korai családalapítás és munkába állás. Ez társadalomföldrajzi értelemben az ún. „hátrányos helyzet térbeli koncentrációját” jelenti: bizonyos régiókban, településeken nagyobb eséllyel halmozódnak fel a tanulási motivációt és az esélyegyenlőséget hátráltató tényezők. A mentorok jelenléte ebben a közegben nem pusztán pedagógiai segítséget jelent, hanem társadalmi mintát is: azt üzeni a fiataloknak, hogy van lehetőség kitörni a helyi korlátok közül, és van értelme hosszú távon gondolkodni a jövőről. A program történetében már számos példát láttunk arra, hogy egy-egy tehetséges gyermek az általános iskola befejezése után a mentor támogatásával továbbtanult annak ellenére, hogy a családnak korábban teljesen más tervei voltak, esetleg ellenezték is a tanulmányok folytatását.
Ugyanakkor a program hozzájárul a helyi közösségek erősítéséhez is. A közös kirándulások, iskolai események és személyes találkozások révén nemcsak a diákok, hanem a családok és pedagógusok is bekapcsolódnak a folyamatba. Ez társadalomföldrajzi szempontból a „lokális tőke” erősödését jelenti: növekszik a kapcsolatok száma és minősége, ami hosszabb távon a közösségi összetartozás erősödéséhez vezethet. Egy település akkor tud megmaradni és fejlődni, ha képes megtartani fiataljait, és ebben a Tanítsunk Magyarországért program indirekt módon, de fontos szerepet játszhat.
A társadalomföldrajzi kapcsolódások között nem hagyható figyelmen kívül a vidéki elvándorlás kérdése sem. Sok településen a fiatalok számára a munka és a tanulás lehetősége csak akkor nyílik meg, ha képesek a térbeli mobilitásra: ingázásra, költözésre, vagy akár külföldi munkavállalásra (Pénzes J. 2024). Számos aprófalvas térségben a fiatalok a tanulmányaik befejezését követően elhagyják szülőhelyüket, és a városokban keresnek munkát. A program hosszú távon abban is segíthet, hogy a mentorált diákok számára ne csak a helyben maradás, hanem a tudatos mobilitás váljon lehetőséggé: tanuljanak tovább, tapasztaljanak meg más környezetet, majd akár térjenek vissza új tudással és tapasztalatokkal. A mentorok példamutatása és támogatása hozzájárulhat ahhoz, hogy a diákok bátrabban vállalják a mobilitással járó kihívásokat, ugyanakkor megőrizzék kötődésüket szülőföldjükhöz.
Gazdasági kapcsolódás
A program gazdaságföldrajzi vonatkozásai első pillantásra talán kevésbé látványosak, mégis szerepet játszhatnak a kezdeményezés hosszú távú hatásaiban. A gazdaságföldrajz alapvető kérdése, hogy hogyan oszlanak meg térben a gazdasági lehetőségek, és ez milyen kapcsolatban áll a humán erőforrással, vagyis az emberek képzettségével, munkaerejével és mobilitásával. A program közvetlenül ebbe a metszetbe illeszkedik, hiszen a mentorált diákok jövőbeli munkaerőpiaci helyzetét, lehetőségeit és döntéseit befolyásolja.
A KSH statisztikai adatai alapján Magyarországon jelentős területi különbségek figyelhetők meg a gazdasági fejlettségben (link2). A főváros és a nagyvárosok környezete dinamikusabb fejlődést mutat, míg az északi és a keleti perifériákon, különösen az aprófalvas térségekben szűkebb a munkaerőpiaci kínálat, kevesebb a munkahely, és gyakran alacsonyabbak a munkabérek is. Ezekben a térségekben különösen fontos, hogy javuljon a fiatalok iskolai előmenetele, hiszen a képzettebb munkaerő nagyobb eséllyel talál munkát akár helyben, akár más régióban. A mentorált diákok számára a továbbtanulás tehát nem csupán egyéni felemelkedést jelenthet, hanem tágabb gazdasági hatásokkal is jár. Ha egy térségből több fiatal szerez középfokú vagy felsőfokú végzettséget, az hosszú távon növeli a munkaerőpiac alkalmazkodóképességét, és elősegítheti a helyi gazdasági fejlődést. Ez különösen igaz Észak-Magyarország vármegyéire, amelyeket a gazdasági statisztikák rendre az ország leghátrányosabb helyzetű térségei közé sorolnak. A program tehát nemcsak az egyéni életutakat, hanem hosszabb távon egész régiók gazdasági kilátásait is formálhatja.
A gazdaságföldrajzi vonatkozások másik oldala a mentorok tapasztalataiban ragadható meg. Az egyetemisták számára a program betekintést nyújt olyan térségek mindennapjaiba, amelyekkel egyébként aligha találkoznának. Ez a közvetlen élmény rávilágít a gazdasági különbségek térbeli egyenlőtlenségeire, és érzékenyebbé teszi a jövő értelmiségét a regionális fejlesztés kihívásaira. Így a program nem csupán a mentoráltak, hanem a mentorok látókörét is tágítja.
Kapcsolódás a természeti környezethez
A programban a társadalmi és gazdasági tényezők mellett a természetföldrajzi környezet is fontos háttérként jelenik meg. A mentorálás helyszínei gyakran olyan térségekben találhatók, ahol a természeti környezet minden nap közvetlenül is meghatározza az ott élők életét: domb- és hegyvidéki falvak, folyóvölgyekben fekvő apró települések vagy erdős, mezőgazdasági területekkel körülvett községek adnak otthont a diákoknak. A környezeti adottságok befolyásolják a helyi gazdasági lehetőségeket, az életmódot és a települések fennmaradását is.
A program egyik hozadéka, hogy a mentorok és a mentorált diákok közösen szervezett programok során gyakran fedezik fel saját térségük természeti értékeit. Egy kirándulás a Börzsönyben, egy séta a Cserhát falvaiban vagy egy közös kerékpártúra a Duna mentén nemcsak szabadidős tevékenység, hanem alkalom arra is, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek szűkebb környezetükhöz. Ez hozzájárul a helyi identitás erősítéséhez: a gyerekek megtapasztalják, hogy lakóhelyük nem csupán egy „hátrányos helyzetű település”, hanem gazdag természeti örökséggel bíró táj része.
Környezeti szempontból a program arra is lehetőséget kínál, hogy a mentoráltak figyelmét felhívja a fenntarthatóság kérdéseire. A természetjárás, a helyi értékek megismerése, a környezetbarát életmód bemutatása mind olyan elemek, amelyek a földrajzi szemléletformálás részei lehetnek. Egy-egy közösen feldolgozott téma – például a hulladékkezelés, a vízhasználat vagy a táj változásai – hozzájárulhat ahhoz, hogy a diákok környezettudatosabb szemléletet alakítsanak ki.
Nemzetközi kitekintés
A Tanítsunk Magyarországért programhoz hasonló mentorálási kezdeményezések más országokban is léteznek, amelyek a hátrányos helyzetű térségekben élő fiatalokat támogatják. Az Amerikai Egyesült Államokban például széles körben működnek mentorprogramok („mentoring programs”), amelynek keretében önkéntesek vagy egyetemisták segítik középiskolások tanulmányait és pályaorientációját (DuBois, D. L. 2021). Nyugat-Európában is találunk példát: Németországban és Hollandiában több olyan projekt indult, amelynek célja a bevándorló hátterű vagy szegényebb térségekben élő diákok integrációja és tanulási esélyeinek javítása (Resnjanskij, S. et al. 2023, Krieger, M. et al. 2020).
A magyar modell azonban több szempontból is egyedi. Egyrészt országos szintű, kormányzati támogatással működik, ami biztosítja a fenntarthatóságát és széles társadalmi beágyazottságát. Másrészt erősen kötődik a földrajzi egyenlőtlenségekhez: kifejezetten a vidéki, aprófalvas és periférikus térségek hátrányos helyzetű fiataljait célozza, nemcsak szociális, hanem térbeli szempontból is. Ez különösen fontos, hiszen a magyar településszerkezet sajátosságai – az aprófalvak nagy száma, a városok és falvak közötti éles különbségek – más országokban ritkán jelennek meg ilyen hangsúlyosan.
A nemzetközi példákhoz viszonyítva tehát a Tanítsunk Magyarországért program jól illeszkedik a globális trendekhez, ugyanakkor sajátos módon reflektál a magyar térszerkezet és társadalmi problémák kihívásaira. Ez teszi érdekessé nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is, hiszen megmutatja, hogy a földrajzi adottságok és a társadalmi felelősségvállalás összekapcsolása milyen eredményeket hozhat.
Összegzés
A Tanítsunk Magyarországért program egyszerre pedagógiai és földrajzi jelentőségű kezdeményezés. Pedagógiai szempontból a mentorálás révén esélyt ad a hátrányos helyzetű fiataloknak, hogy tanulmányaikat sikeresen folytassák, és erősebb önbizalommal lépjenek be a munkaerőpiacra. Földrajzi szempontból pedig különösen tanulságos, mert világosan rávilágít a térbeli egyenlőtlenségekre: a centrum és periféria különbségeire, az elérhetőség problémáira, a regionális fejlettségbeli eltérésekre. A program értéke abban áll, hogy hidat képez a nagyvárosi egyetemek és a vidéki kistelepülések között. Ez a kapcsolat az egyéni életutak formálása mellett hozzájárul a helyi közösségek megerősödéséhez is. A földrajz iránt érdeklődők számára a Tanítsunk Magyarországért jó példája annak, hogyan fonódhat össze a tér és a társadalom, illetve miként lehet személyes kapcsolatokon keresztül csökkenteni a területi hátrányokat.
