A tanárokat nehéz helyzetbe hozó órakeret
Óvatos becslés szerint a földrajztanulás négy tanéve alatt a 8+13 órányi földtani tartalmú órakeret[1] kevesebb mint egynegyed része jut azoknak az anyagoknak a megismerésére, amelyek ott találhatók a környezetünkben, körül vesznek bennünket télen-nyáron, „nem szaladnak el” előlünk, hanem viszonylag könnyen hozzáférhetőek. Ebből kb. 5-6 tanórányi jut – két részletben – ásványokra és kőzetekre (sokszor kézbe vehető szemléltetőanyag nélkül), úgy, hogy a bevezetett új fogalmakra a későbbiekben semmi sem épül. Legfeljebb néhány gazdaságföldrajzi vagy kémiai tananyagelem (például az ásványkicsek felhasználása, az elemek forrásai) utal az ismeretanyag bizonyos részeire. A köznevelésben alárendelt szerepű tananyagot sokáig a tanárképzésében is elhanyagolták, így számíthatunk arra, hogy a földrajztanárok egy része ingoványos területnek érzi az ásványok és kőzetek világát.
Az élményalapú iránytű
Mit tehetnek a tanárok ebben a halmozottan hátrányos helyzetben? Például azt, hogy tanítványaik ismeretében annyit tanítanak meg, amennyit jónak látnak, és arról a területről, amelyben biztosan mozognak, továbbá „átengednek” egy órát (akár 7. és 9. osztályban is) a múzeumnak, élményközvetítésre. Egy könnyen elérhető és megfizethető lehetőség Budapesten, a Petőfi híd budai hídfőjénél az ELTE TTK Természetrajzi Múzeum Ásvány- és Kőzettára, ahol egy 35 x 8 m-es, kétszintes galériás teremben, viszonylag kis területen, sok bemutatni való csoportosul. A múzeum a modern, 21. századi épületből a 19. század végére, a klasszikus rendszertani kiállítások világába röpíti vissza a látogatót. Ezt az érzést az impozáns, védett műemlékbútorzat az első pillanatban megteremti, és már belépéskor lenyűgöz. A vitrinekben látható, változatos színű és formájú ásványok pedig nem engedik lankadni a figyelmet. Ehhez a vizuális élményhez már könnyen lehet információkat kapcsolni, amelyek az érdeklődés felkeltése után szinte észrevétlenül mélyítik a látogatók ismereteit.
A kiállítás gerincét a földszinti ásványrendszertani kiállítás adja, amely kémiai alapon osztályozva mutatja be a ma ismert mintegy 5000 ásványfajból a leggyakoribb 500 fajt. Az ásványpéldányok mellett olvasható a nevük, kémiai összetételük, kristályrendszerük és a lelőhelyük. Ezen kívül még más kiállítás is található a földszinten. A tártörténeti kiállítás tárgyvilága változatos, régi katalógusok, gyűjteményi cédulák, mikroszkóp stb. is láthatók, nem csupán szigorúan sorba rendezett ásványok. A láva fotó- és kőzetkiállítás egyénileg is felfedezhető, a tárgyak megfelelő, de nem túl bő magyarázattal és illusztrációs anyaggal vannak ellátva. A kicsi, de szép drágakőkiállítás mindössze egy vitrinre korlátozódik. Itt a felfedezés leginkább szakvezetéssel hatásos, mert a tárgyakon és az alapinformációkon túl nem nagyon fért el más a tárlóban. Ennek ellenére esztétikai megjelenésének köszönhetően általában ez a vitrin kelti fel leginkább a látogatók érdeklődését. A három vitrines meteoritkiállítás a meteoritpéldányok bemutatásán túl a kráterekkel és a becsapódási eseményekkel is foglalkozik Föld- és Hold-térképekkel, elgondolkodtató adatokkal kiegészítve.
Az első emeleten az archeometria kiállítás látható, amely az ásványok, a kőzetek és az ércek szerepét mutatja be az emberiség, a civilizáció történetében, így akár történelemóra keretében is látogatható. A második emeleten magángyűjtemények, régi oktatási eszközök és speciális lelőhelyekkel foglalkozó kiállítások kaptak helyet. Itt külön vitrin foglalkozik a gránáttal, ami 2016-ban volt az „Év ásványa”, a földszinten pedig a 2017-ben e címet viselő kvarc kapott kiemelt figyelmet. Sok a látnivaló, és nem várható el, hogy mindent azonos alapossággal nézzenek meg a látogatók. Az egyes kiállításrészek befogadhatósága változó, van, ami önállóan is felfedezhető, és van, ami szakvezetés nélkül „csak” vizuális, esztétikai élményt ad. Ezért javasoljuk a szakvezetést a múzeumlátogatáshoz.
Lehetőségek a kiállítótérben: szakvezetés, játékos feladatok
A múzeum megtekintésekor igazából a természet sokféleségének megmutatása, a rácsodálkoztatás, a gyönyörködtetés az elsődleges cél. Azonban a múzeumpedagógusok a tanárokkal való egyeztetés alapján egyes témakörökre koncentrálnak a szakvezetés során. Sok esetben az alapinformációk (ásvány, kőzet definíciója, rendszerezésük alapja, ismert ásványfajok és kőzettípusok száma) átadása után a látogatók kiválasztják a kedvenceiket (például megjelölik kis öntapadó cédulákkal), ami kijelöli a szakvezetés további irányát, a bemutatandó ásványokat, kőzeteket. A választás irányított is lehet: a tanulók húzhatnak feladatkártyákat (például keress ehető ásványt, olyan ásványt, amiből ablaktábla készíthető, olyan ásványt, amiből textil szőhető, olyan ércásványt, amiből réz, vas, urán stb. nyerhető!). Ha ugyanaz a feladat több gyerekhez is kerül, összehasonlíthatók az eredményeik, kiválaszthatók és indokolhatók a legjobb válaszok. Volt már példa arra is, hogy a szaktanár és a múzeumpedagógus közösen készített feladatlapot. Vannak játékos felfedeztető feladatlapjaink is, amelyek érdekes tényekre irányítják a fiatalok figyelmét. Ha a pedagógus otthonosan mozog az ásványok világában és szívesen használná a kiállítást órai segédeszközként, arra is van lehetőség, hogy szakvezetés nélkül, kihelyezett óra keretében ő maga tartsa meg óráját az ásványok között.
Múzeumpedagógiai foglalkozások
A fiatalabb korosztály (8-12 évesek) számára a tevékenykedtetéses felfedezéshez, az anyagi tulajdonságok megtapasztalásához kiváló szemléltetőanyagot tud biztosítani a múzeum kiscsoportos (maximum 14-15 fő) foglalkozás keretében. A kézbe vehető példányokon tanulmányozhatók az ásványok fizikai tulajdonságai (alak, szín, karcporszín, hasadás, keménység, oldhatóság, speciális optikai tulajdonságok, mágnesesség, szag stb.), elsajátítható a kézi nagyító, a lupe és igény esetén a sztereomikroszkóp használata. A foglalkozás ideális hossza 40-45 perc. A valamivel idősebbek (13 éves kortól) számára szervezett foglalkozásokon az anyagi tulajdonságok megismerése mellett a felhasználás is fontos szerephez jut, nyersanyag és termék egymás mellé kerül, szintén kiscsoportos foglalkozások keretében.
Igény esetén a tananyaghoz kötődő ásványokból, kőzetekből, drágakövekből és ércekből is rendelkezésre bocsátunk kézbe vehető, lupéval tanulmányozható példányokat, akár a felsorolt fogalmak egyszerű, közérthető magyarázatának kíséretében. Egyeztetés alapján a tanítandó ásványok, kőzetek példányait előkészítjük, hogy azok kézbe vehetők, kézi nagyítóval vizsgálhatók legyenek. Jól bevált gyakorlat, hogy az ásvány, a kőzet, az érc és a drágakő fogalmakat külön cédulákra írjuk, amiket először rövid definíciójukkal kell párosítaniuk a tanulóknak, majd az asztalon előre elhelyezett bemutató példányokat (maximum 15 darabot) kell elhelyezniük a négy csoportban. Azzal, hogy egy-egy fogalom és a meghatározása folyamatosan, jól látható módon szem előtt van, segítjük a memorizálást. A példányok besorolása lehetőséget ad a megfigyelések tapasztalatainak ütköztetésére, a vitára. Egy második körben az elhelyezett példányok neveit húzzák ki a gyerekek és teszik a példányok mellé. Az ásványok és kőzetek nevének feliratai segítik a vizuális memóriában való rögzítést szemben a csak szóban elhangzó és könnyebben elvesző információkkal. Ugyanez a módszer a magmás, az üledékes és az átalakult kőzetekre is alkalmazható, ebben az esetben az egyes kőzettípusok nevéhez grafikus kártyát kell illeszteni. A gyerekek sorra húznak kőzetneveket tartalmazó kártyákat, és a nevet az asztalon lévő megfelelő példány mellé kell rakniuk. Így az órán elhangzottak, illetve az egyéb forrású előismeretek is előhívhatók.
E foglalkozásaink teljes mértékben igazíthatók a tanári igényekhez. Akár előzetes telefonos egyeztetéssel, akár helyszíni konzultációval át tudjuk beszélni, hogy miről volt szó a tanórákon, mi az, amit a tananyaghoz kapcsolódóan meg szeretne mutatni a pedagógus. Nem csak az órai anyag demonstrációjáról lehet szó, az is elképzelhető, hogy épp azt mutatja meg a foglalkozás, amire nem jutott idő az órán, azaz a múzeumi foglalkozás nem ráerősítő, hanem kiegészítő szerepű, így levesszük a tanár válláról az esetleg kevésbé szeretett, bizonytalanabb témakörök közvetítésének a terhét. Nagyobb létszámú osztályok látogatása esetén foglalkozást és szakvezetést két részletben, párhuzamosan is tudunk tartani. A foglalkozásokat a kiállítás előterében vagy kisebb tanteremben tartjuk. Ha csoportbontásra kerül sor, hasznos, ha két kísérőtanár van, így mindkét csoportot kíséri a tanulókat ismerő pedagógus, és nem kizárólag a múzeumpedagógusra hárul az esetleges fegyelmezési feladat.
A megosztott foglalkozásokat össze szoktuk kapcsolni az ásványtárral egy épületben lévő Biológiai és Paleontológia Gyűjtemény megismerésével. Ebben az esetben az egyik csoport az egyik kiállító térben ismerkedik az ásványok, kőzetek világával, közben a másik csoport a biológiai és őslénytani ismereteit mélyítheti el az épület modern üvegpiramisában elhelyezett látványos kiállításon. A múzeumlátogatás hossza ideális esetben 1-1,5 óra, de természetesen a 45 perces órakerethez is tudunk alkalmazkodni.
Nem csak nálunk…
Magyarországon az ásvány- és kőzetgyűjtemények egy része múzeumokhoz kötődik, más részük közép- vagy felsőfokú oktatási intézményekhez, és vannak magángyűjtemények is. Budapesten több lehetőség van ásvány- és kőzetgyűjtemények megtekintésére, így lehet az érdeklődéshez, múzeumpedagógiai kínálathoz, vagy épp a pénztárcához igazítani a látogatást. A múzeumok közül Budapesten a legfontosabbak a Magyar Természettudományi Múzeum[2] és az Országos Földtani Múzeum (= Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Földtani Kiállítása)[3]. Vidéken többnyire a lelőhelyek és a bányászati múlt határozták meg a múzeumok, kiállítások helyszínét. A legfontosabb intézmények a következők: Herman Ottó Múzeum Földtörténeti és Természetrajzi Tára és Kiállítóhelye (Pannon-tenger Múzeum, Miskolc)[4], a Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma (Gyöngyös)[5], a Pásztói Múzeum[6], a Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma (Zirc)[7], a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum (Rudabánya)[8], a Soproni Központi Bányászati Múzeum[9], a Tatabányai Múzeum[10] és a Viski Károly Múzeum[11] (Kalocsa). A magángyűjtemények közül érdemes megemlíteni Siófokon Kövecses-Varga Lajos gyűjteményét[12]; Gyöngyösorosziban az Ásványok Házát[13], Esztergomban pedig Szabó Zoltán interaktív ásvány- és ősmaradványkiállítását[14]. A Horváth geológus házaspár speciális, felfedeztető kincsestára Zsirán érhető el[15].
Záró gondolatok
A sikeres múzeumlátogatás titka, hogy a pedagógus előre megfogalmazza a látogatással kapcsolatos elvárásait, és ezt egyeztesse a múzeumpedagógusokkal. Fontos kiemelni, hogy a múzeumlátogatás és kínált foglalkozásaink nem elsősorban a tananyag szakember általi közvetítésének tekintendők, bár természetesen így is kiválóan megállják a helyüket. Többször tapasztaltuk, hogy egy előre elkészített tanári feladatlap, az érdemjegy adásának a diákok feje fölött lebegő rémével megölheti a kíváncsiságot, a felfedezés vágyát, a rácsodálkozást. A múzeumlátogatásra mi elsősorban úgy tekintünk, mint ablakra, ami a “kalapálható természetre” nyílik: ha másnap egyetlen ásvány nevére sem emlékszik a tanuló, de már más szemmel nézi a Duna-parti kavicsokat, nekünk megérte. Ha jól végeztük a munkát, a gyerekek önállóan is felfedező útra indulnak az ásványok és kőzetek világába.
Kapcsolat: ELTE TTK Természetrajzi Múzeum, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c
Telefon: 06 1 381-2208, 06 20 912-0163 (Harman-Tóth Erzsébet), 06 20 416-1754 (Felkerné Kóthay Klára)
E-mail: celadonite@gmail.com (Harman-Tóth Erzsébet), kothay.klara@ttk.elte.hu (Felkerné Kóthay Klára), info@muzeum.elte.hu
Facebook: ELTE.TTK, honlap: muzeum.elte.hu
Figyelem! A látogatás csak előzetes telefonos látogatás alapján javasolt, hétvégén jelenleg csak egyeztetés alapján látogathatók a kiállítások.
