A burgonya – Peru
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A burgonya igazi „andoki” növény. Az Andok hegységben termesztették és termesztik manapság is főként a „fagyos föld”, tierra fria területén 3000–4000 méteres magasságban.
Az inkák nemesítették fogyasztásra a növényt, bár már kb. 7000 éve ismerik és eszik a különféle őslakosok. 3000 fajtáját ismerik. Ebből több százat használnak ma is különféle célokra: sütésre, főzésre, chips készítésre… A perui piacokon sétálva rengeteg fajtát lehet látni. Különféle színűeket: fehéret, sárgát, lilát vagy éppen feketét. Alakra is nagyon változatosak: kerekek, egészen hosszúkások, tobozszerűek és az alpaka orrára emlékeztető változatok.
Az első spanyol hódítók nem igazán tartották ehetőnek a burgonyát, alantas ételnek tartották, amely csak az állatok és az őslakosok számára eledel.
Az inkák nemcsak nagy mennyiségű termesztésével foglalkoztak, hanem elraktározásával is az ínségesebb időszakokra, a hadsereg ellátására. Viszont ennek egy bökkenője volt: a szárgumó a nedves levegőben kicsírázott, és így ehetetlenné vált. A probléma megoldására az andoki emberek a mai napig alkalmazható tartósítási módot találtak ki a téli időszakban a nappali és az éjszakai hőmérsékletkülönbség tapasztalatával. Nappal a hőmérő akár 20 °C fölé is emelkedhet a ragyogó napsütéses napokon, este pedig akár 0 °C körül is ingadozhat a levegő hőmérséklete. A friss burgonyát éjjelre kiteszik a levegőre, hogy megfagyjon. Nappal jól megtapossák a gumókat, hogy a nedvesség eltávozzon belőlük. A napsütés is elpárologtatja belőlük a vizet. Ezt a folyamatot többször megismételhetik, akár egy héten át is.
A végeredmény egy chuño-nak nevezett változat, amelynek víztartalma akár 50-60%-kal is alacsonyabb a természetesnél. A szárított burgonya igen hosszú ideig tárolható és könnyen szállítható. Főzés előtt jó beáztatni 10-12 órára, és utána elég rövid ideig főzni.
A burgonya fontosságát manapság mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Peruban az agrárminisztérium külön foglalkozik a burgonya termesztéssel, kutatással (pl. lehet-e termeszteni űrviszonyok között), az andoki termelők kiemelt támogatásával, génbankok fenntartásával az ősi fajták megőrzéséhez. A burgonyának még nemzeti napja is van: május 30.
Az inka birodalomban (kecsua nyelven Tahuantinsuyuban) a termesztett áruk raktározására raktárakat (qollqákat) építettek. Ezek négyszögletes vagy kör alaprajzú, magas falú épületek voltak, ichu füves tetővel. Padlózatuk köves volt, a szellőzését kis ablakok vagy a padlózat alatti kis csatornák biztosították. Egy-egy településen akár több százat is emeltek, de elszórva az Andok meredek lejtőire, az inka ösvények mellé is építették azokat. A legfőbb feladatuk a teraszokon, völgytalpakon megtermesztett termények: kinoa (az inkák búzája), kukorica, burgonya, kiwicha (Amaranthus caudatus) tárolása volt, de nagy mennyiségben raktároztak itt textíliákat, ruhákat, néhol munkaeszközöket is.
Az inka birodalom vezetői előszeretettel építtették a raktárakat, hiszen a felesleget jó volt tárolni azokra az esetekre, amikor egyes területeket aszály, vagy nagy áradások sújtottak, vagy a vonuló katonáknak kellett ellátmány. Így meg lehetett menteni emberek tömegét az éhínségtől. Az inka birodalom területén nem használtak pénzt, a közmunkával előállított javakat raktárakban halmozták fel, és innen osztották el jórészt igazságosan a rászorulóknak. Innen lehetett adományt adni a betegeknek, az időseknek, akik nem tudtak dolgozni, de innen látták el élelemmel a közmunkán dolgozókat is.
A raktárakban lévő dolgokat, a penészedés megakadályozása mellett – amit a jó szellőzés biztosított – meg kellett védeni a rágcsálóktól és a bogaraktól, amihez nagyon intenzív illatú mentát és hasonló növényeket használtak. A spanyol hódítók ezeket a raktárakat teljesen kifosztották, ezekből látták el élelemmel a katonáikat.
Feladat
A burgonya – amely ma az egyik legfontosabb élelmiszernövény a világon – az Andokból indult világhódító útjára. Hogyan terjedhetett el Európában?
- Mikor érkezett meg a burgonya Európába?
- a. 13. században
- b. 16. században
- c. 18. században
- Hogyan fogadták az európai emberek a burgonyát?
- a. örömmel, egyből fogyasztották
- b. csak a királyok eledele volt először
- c. kétkedve, dísznövényként ültették
- Melyik kalózkapitány értékelte először nagyra a burgonya tápértékét a legénysége számára?
- a. Francis Drake
- b. Jack Sparrow
- c. Edward Teach
- A. A. Parmentiernek köszönhető a burgonya elterjesztése a francia udvarban 1770-es években. Mi volt a foglalkozása?
- a. történész, olvasta a spanyolok által írt inka birodalomról szóló történeteket
- b. vegyész-botanikus, laboratóriumi kutatást végzett
- c. kalandor, aki így akart pénzt keresni
- Melyik országban okozott nagy éhínséget a krumpli kártevő megjelenése az 1850-es években? Közel 1 millió ember halt meg, és nagyon sokan vándorolnak ki Amerikába is.
- a. Olaszország
- b. Írország
- c. Belgium
- Miért okozott gondot sok faluban vagy az angol királyi udvarban a burgonya megjelenése?
- a. mert mindenki burgonyát szeretett volna enni, és felment az ára a piacokon
- b. mert behurcoltak vele rovarkártevőket, amelyek a többi zöldséget is megtámadták
- c. mert a szárát, a levelét vagy éppen a termését főzték meg, és rosszullétet, akár halált is okozhattak a növénynek ezek a mérgező részei
- A spanyol felfedezők által hozott burgonyagumó mire emlékeztette az embereket, amiért a tartuffo nevet adták neki? (németül kartoffel)
- a. szarvasgombára
- b. karalábéra
- c. narancsra
- Hazánkban a Habsburg Birodalom idején is nehezen terjedt el a burgonya fogyasztása. Milyen rendeletet hoztak a krumpli termesztésével kapcsolatban?
- a. adókedvezményt kap, aki termeszti
- b. 40 botütést kap, aki nem termeszti
- c. csak orvosi célokra lehet felhasználni
- Melyik országból terjedt el a ma is közkedvelt hasábburgonya? Télen a krumplit hal formájúra vágva sütötték ki.
- a. Anglia
- b. Belgium
- c. Franciaország
- Egységnyi földterületen mennyi embert tud eltartani a burgonya a gabonákhoz képest?
- a. kevesebbet
- b. ugyanannyit
- c. többet
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
