2024-ben negyven éves lesz a szombathelyi Földrajzi Tanszék. Bár a jubileum még kissé távolinak tűnik, de a négy évtized alatt összegyűlt tapasztalat a felsőoktatásban, azon belül a földrajztanárképzésben alkalmat kínál arra, hogy bemutassuk a bejárt utat, a működésünket meghatározó körülmények változását és azt, milyen válaszokat adtunk a tanárképzésben jelentkező kihívásokra. Elsőként áttekintjük a szombathelyi felsőoktatás történetét, majd bemutatjuk a Földrajzi Tanszéket, végül földrajztanárképzésünk mindennapjaiba nyújtunk bepillantást. Mint minden intézmény esetében, a mi tanszékünk életében is voltak és vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Mégis úgy gondoljuk, hogy a nálunk földrajzos diplomát szerzett több mint másfél ezer hallgató szakmai felkészültsége és sikeres személyes életpályája jelenti számunkra a legfőbb referenciát és visszaigazolást arról, hogy a hallgatóinknak kínált képzési portfólió piacképes és mindig megújulni kész tudást biztosít nekik a pedagóguspályán.
² Rövidciklusú tanárképzés (RTAK) (geográfus alapképzésre, tanító vagy más tanárszakra épülő 1 vagy 2 éves képzés), Szombathelyen levelezős munkarendben
* A kiugróan magas szám abból adódik, hogy a 2020. évi LVIII. törvény 79. § (10) bekezdése és a 350/2021. (VI. 24.) Korm. rendelet értelmében a nyelvvizsga hiányában ki nem bocsátott oklevelek a záróvizsgával rendelkezők részére kiadhatóvá váltak.
A szombathelyi Földrajzi Tanszéken diplomát szerzett hallgatók száma 1988–2021 között (szerk. Lenner T.)
A Szombathelyi Tanárképző Főiskolától az Eötvös Loránd Tudományegyetemig
Az iskolák államosítása után Magyarországon napirendre került a pedagógusképzés átalakítása is. Ennek részeként az addig középfokú tanítóképzés felsőfokú lett. Szombathelyen 1959 szeptemberében nyílt meg a Felsőfokú Tanítóképző Intézet, amelynek elődje a kőszegi, a pápai és a zalaegerszegi tanítóképzés volt. Az első évfolyamok hallgatói már a kezdetektől fogva Vas, Zala és részben Veszprém, illetve az akkori Győr-Sopron megyéből verbuválódtak. A beiskolázási vonzáskörzet ma is hasonló nagyságrendű területet fed le. Az oktatási profil hamarosan az általános iskolai tanárok képzésével bővült a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatán. Mivel az intézményben már tanítókat, tanárokat és közművelődési szakembereket egyaránt képeztek, célszerű döntés volt 1974-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskola megalapítása, már csak azért is, mert így sikerült javítani az oktatásügyi utánpótlás nevelésében kialakult országos területi egyenlőtlenségeken (Gál L. 2019).
A Főiskola a következő negyedszázadban töretlenül fejlődött minőségi, mennyiségi és infrastrukturális szempontból egyaránt. A hallgatói felkészülés és ellátás szintjét új gyakorlóiskola és kollégium segítette, a szakok és szakpárok bővülésének pedig a természettudományi szakoknak otthont adó új épületszárny és az egyetemi sportcsarnok megépítése adott lendületet.
Az intézmény élenjárt a modern oktatástechnológiai eszközök és módszerek alkalmazásában és hallgatók magasszintű gyakorlati képzésében. A Tanárképző Főiskola 1985-ben felvette Berzsenyi Dániel nevét (Stipkovits F. 2010). A rendszerváltást követően egyre merészebb terveket szőtt az intézmény. Tudatos fejlesztésekkel növelték az oktatói minőséget, egyetemi szakokat akkreditáltak, karokat szerveztek. Az ezredforduló utáni években az itt tanuló mintegy hatezer hallgató kiszolgálására megépült a főiskola udvarán a könyvtárnak is helyet adó Forrásközpont.
Az egyetemi státuszt azonban önálló jogon nem sikerült kivívni. A nagyívű terveknek más irányt szabtak az oktatáspolitikai döntések, amik közül kettő meghatározónak bizonyult a jövőt illetően. Az egyik a „nagyegyetemi” modell kialakítása, a másik a bolognai rendszerű tanárképzés bevezetése. Részben a finanszírozási problémáik megoldására hivatkozva több pedagógusképző főiskolát – közöttük a szombathelyit is – a sokkarú egyetemek oltalma alá tereltek egyetemi integrációval. Önállóságunkról kényszerűen lemondva, így váltunk 2008-ban az akkor tíz karból álló, soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem campusává Savaria Egyetemi Központ (SEK) néven. Az egyetemi együttműködés belső gyengesége, a központ sok esetben saját magának kedvező döntései miatt azonban az integráció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezzel egyidőben zajlott a bolognai rendszer kiépítése a magyar felsőoktatásban. A pedagógusképzések elhibázott új modellje és az időközben kedvezőtlenül alakuló demográfiai trend súlyosan érintette a szombathelyi tanárképzést.
A helyi felsőoktatás – korábbi hallgatói létszámának negyedére fogyva – a 2010-es évek közepén újabb válaszút elé érkezett. Az integrációs útkeresés és a kormányzati törekvés ezúttal szerencsés döntéshez vezetett: a SEK az ország legnevesebb egyeteméhez, az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatlakozott 2017-ben. A budapesti karok közül diszciplináris képzést folytatnak Szombathelyen az Informatikai Kar, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar és a Társadalomtudományi Kar helyi tanszékei. A pedagógusképzés regionális fejlesztéséhez kapcsolódóan 2018-ban megalakult az ELTE szombathelyi székhelyű szervezeti egysége, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK), amely a nyugat-magyarországi régióban a pedagógusképzés centruma lett. A BDPK közvetlen rektori irányítás alatt álló, kari jogosítványokkal rendelkező, sajátos jogállású önálló intézete az ELTE-nek. Oktatási és kutatási tevékenységét tanszéki szerkezetben látja el. A pedagógusképzés teljes szakspektrumát kínálja a tanítótól az általános iskolai tanári szakokon át a középiskolai tanárképzésig, ezen belül a nappali és a levelező képzés keretében a teljes ciklusú képzéstől a rövidciklusú tanárképzésig. Az új egység történetében nagyon fontos mérföldkő volt a 2020. évi felvételi eljárás, amelynek eredményei egyértelmű visszaigazolták, hogy a BDPK által kínált képzéseket a régió igényli és elismeri. A 2020-as felvételi eljárás eredményei azért is kiemelkedők, mert míg a pedagógusképzés területét országosan ebben az évben az első helyes jelentkezések 40%-os visszaesése sújtotta, addig a BDPK nemcsak megtartotta a felvételi létszámait, hanem azt 5%-kal emelte is.
Egy tanszék a vidéki földrajzoktatás szolgálatában: a Földrajzi Tanszék négy évtizede
Az indulásról annak idején beszámolt a Földrajztanítás 1985/1. száma is. Ahogy a tanszék alapítója, Károssy Csaba írta a beszámolójában: „méltó eseménnyel ünnepelte az általános iskolai tanító- és tanárképzés 25 éves jubileumát a Szombathelyi Tanárképző Főiskola. Az 1984. március 26-án Berzsenyi Dániel nevét felvevő intézmény új természettudományos tanszékekkel bővült. Az új épület déli szárnyának második emeletén kapott helyet a földrajz tanszék. Az előadóteremmel, természetföldrajzi laboratóriumokkal, gazdaságföldrajzi szemináriumi helyiséggel, metodikai kabinettel, szertárral, kutató laboratóriummal és oktatói szobákkal ellátott földrajz tanszék teljes felszerelése az elmúlt fél év alatt természetesen még nem fejeződött be. Az oktatás beindításához szükséges oktatástechnikai eszközök, modellek, térképek és alapvető műszerek beszerzése azonban megtörtént” (Károssy Cs. 1985. p. 31.).
1984 szeptemberétől 3 oktatóval és 44 földrajz szakos hallgatóval megkezdődött a tanszéken az oktatás. A képzés három szakpárosítással indult földrajz-népművelés, földrajz-kémia és földrajz-biológia szakon. Az elkövetkezendő években belépő újabb évfolyamok igényei nyomán a tanszék oktatói létszáma elérte a 8-10 főt, a hallgatói létszám pedig öt év alatt meghaladta a 220 főt. A tanszék oktatói munkájában a legfontosabb feladatának a képzés minőségi szintjének emelését, az új általános iskolai tantervek szellemének megfelelő, emelt szintű képzésben részesült hallgatók kibocsátását tekintette. A korszerű szaktanári munkához, az audiovizuális módszertani kultúra fejlesztéséhez a képzés során minden segítséget megadtak a hallgatóknak. A hallgatók diákköri kutatómunkáiban, szakdolgozataiban továbbá az oktatók egyéni és közös kutatásaikban főként a Nyugat-Magyarország régió természet- és gazdaságföldrajzi kérdéseit vizsgálták.
1997-ben a Földrajz Tanszékből két különálló tanszék alakult, a Természetföldrajzi és a Társadalomföldrajzi Tanszék. Az előbbi vezetője Veress Márton lett, az utóbbié Csapó Tamás. A fejlesztések folytatódtak az ezredforduló után is. A Természetföldrajzi Tanszéken számítástechnikai laboratóriumot szereltek fel, ásvány- és kőzettani vizsgálatokat lehetővé tévő mikroszkópokkal felszerelt geológiai laboratóriumot avattak. Felépült a „C” épület tetején a Kövesligethy Radóról elnevezett csillagvizsgáló, ahová klimatológiai berendezések is kerültek, illetve átadták az oktató planetáriumot is. A tanszék fő kutatási profilja a karsztmorfológia lett. A hallgatók bevonásával számos tanulmányút, expedíció szerveződött pl. Marokkóba, Törökországba, Izlandra, Chilébe, Madagaszkárra, Kínába és a Himalájába. A Földrajzi Tanszék kettéválasztásával a képzés egyetemivé válását tervezték elősegíteni. A folyamat előmozdításában és az egyetemi célok elérésben sokat köszönhetett az intézmény Tóth Józsefnek, a Pécsi Tudományegyetem professzorának, a hazai társadalomföldrajz legendás alakjának, aki másodállásban a Társadalomföldrajz Tanszékre kapott kinevezést. Az időközben elindult diszciplináris alap- és mesterképzéshez kapcsolódva két szakirányt gondozott a tanszék, a térinformatikai és a területfejlesztési szakirányokat. Ezek a szakirányok hozzájárultak ahhoz, hogy a végzett hallgatók könnyebben el tudtak helyezkedni a hazai munkaerőpiacon. A Társadalomföldrajzi Tanszék meghatározó kutatási irányává a településföldrajz, azon belül a városmorfológia vált (Károssy Cs. 2005). Az önálló egyetemi célok elérése érdekében nagy erőfeszítéseket tettünk egy szombathelyi földrajzi doktori iskola alapítására is, de ez a már említett integrációs folyamat megvalósulása miatt nem történt meg.
Az ELTE-hez történt csatlakozásunk után az egyetem a földrajz alapképzés (BSc) és a geográfus mesterképzés (MSc) szakokat csak budapesti telephellyel hirdette meg. A csökkenő hallgatói létszám miatt indokolttá vált a két tanszék összevonása, a régi-új Földrajzi Tanszék fő oktatási feladata pedig ismét a földrajztanárképzés lett. A kilépő, illetve nyugdíjba vonult kollégáink helyére nem érkeztek újak, így a jelenlegi oktatói létszámunk 9 fő, akiknek a munkáját két doktorandusz hallgató segíti. A szűkebb értelemben vett oktatás mellett számos más szakmai feladatot is ellátunk. Mivel a Balaton vonalától északra lényegében az egyetlen földrajzos képzőhely vagyunk, élő szakmai kapcsolatot ápolunk a partneriskolák széles körével. Ez a kapcsolat kétoldalú, ők fogadják a hallgatóinkat összefüggő tanítási gyakorlatra, mi pedig továbbképzési lehetőségeket kínálunk nekik. Két példát említek. 2017 őszén Makádi Mariann vezetésével zajlott le egy 30 órás akkreditált szakmódszertani továbbképzés földrajztanároknak, 2018-tól pedig EFOP-pályázat keretében tartunk tantestületeknek továbbképzést a köznevelés módszertani megújítása céljából. Tanszékünk adja a háttérbázisát a Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-magyarországi Osztályának, továbbá a Magyar Meteorológiai Társaság Szombathelyi Csoportjának. Mindkét szervezet rendszeresen rendez tudománynépszerűsítő előadásokat, amiket nemcsak a hallgatóink, hanem külsős vendégek – köztük középiskolások – is nagy számban látogatnak. A Településföldrajzi Tudományos Egyesület évente szervez szakmai konferenciákat kutatóknak, valamint PhD hallgatóknak, és gondozza a Településföldrajzi Tanulmányok című folyóirat megjelenését. A tudománynépszerűsítést és a hallgatói beiskolázást egyaránt szolgálják azok a programjaink, amiket a Kutatók Éjszakája és a Földrajz Éjszakája, vagy éppen a Vas megyei Csillagászati és Űrkutatási Hetek keretében rendezünk meg.
Hogyan lesz a földrajztanár – Szombathelyen?
Az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében készült hallgatói segédanyag címére hasonlító kérdés megválaszolásához tudni kell azt, hogy az egyetemen nincs külön budapesti és szombathelyi földrajztanárképzés (Makádi M. 2015). Egy szakfelelős van és közös tantervi háló alapján oktatjuk a hallgatóinkat. A szombathelyi Földrajzi Tanszék vezetőjének feladata az, hogy a szakfelelőssel egyeztetve javaslatot tegyen az oktatási feladatot ellátó tanszéki munkatársak személyére. Ez azt jelenti, hogy a hallgatóink ugyanazokat a tantárgyakat tanulják, mint a budapesti társaik és ugyanazt az ELTE diplomát kapják, mintha Budapesten végeztek volna.
A hasonlóság mellett persze számos sajátosság színesíti a képzésünket, a következőkben néhányat kiemelek közülük. A sikeresen felvételiző diákjainknak az első évben Savaria kiválósági ösztöndíjat folyósítunk. Ha 400 pont feletti eredménnyel került be, havi 40 000 Ft-ot, ha 450 pont felettivel, havi 80 000 Ft-ot. Minden hallgatónak, aki felvételét kéri a kollégiumba, elhelyezést tudunk biztosítani. Az elsőéveseket mentor kolléga pártfogolja, aki szükség esetén segíti a hallgatókat az egyéni tanulmányi vagy szociális problémáik megoldásában, de a magasabb évfolyamokon is megmarad az oktatás családias és segítőkész légköre, amiben az oktatók név szerint ismerik a tanítványaikat. Az érdeklődő hallgatók már tanulmányaik elején bekapcsolódhatnak a Természettudományos Diákműhely munkájába. A hallgatói önképzőkör túl azon, hogy tagjai számára különböző programokat és bemutatkozási lehetőséget szervez, előszobája a tudományos diákköri munkának is. Belőlük verbuválódnak azok a diákok, akik a felvételi időszak előtti toborzásban segítenek, pl. érettségi felkészítő előadásokat tartanak középiskolás tanulóknak. Idén erre az online térben kerül sor az „ELTE-percek” sorozat keretében, az előadásokban 50 percben egy-egy érettségi témakört dolgoznak fel interaktív módon.
A földrajztanárképzés jellegéből adódóan nagy figyelmet fordítunk a terepgyakorlatok szervezésére. A szakmai alapozó ismeretek közül a térképészet évközi terepgyakorlatát a Kőszegi- vagy a Soproni-hegységben rendezzük meg. Volt példa arra is, hogy hallgatóink az ásványtan, kőzettan kurzusok keretében a budapesti földrajz-természetismeret-környezettan szakos társaikkal közösen tettek tanulmányutat a Balaton-felvidéken, vagy a budapesti meteorológus mesterképzésen tanuló diákokat fogadtuk az ő országjárásuk keretében Szombathelyen. Az ötnapos komplex természet-, társadalom- és tájföldrajzi nyári terepgyakorlat megvalósítását befolyásolják az anyagi lehetőségeink is. Takarékoskodni tudunk azzal a megoldással, hogy reggel Szombathelyről indulunk és este oda térünk vissza. Ezzel a csillagtúra jellegű szervezéssel az Őrséget, a Vendvidéket a hármashatár térségével, a Kemeneshátat a Kemenesaljával, illetve Göcsejt és Hetést tudjuk megmutatni egy-egy nap a hallgatóknak. Ha sikerül a pénzügyi feltételeket előteremteni, általában a Dél-Dunántúlra vagy az Északi-középhegységbe szervezünk terepgyakorlatot. 2021-ben öt napot töltöttünk Észak-Magyarországon, Kazáron és Bódvarákón volt a szállásunk. Tapasztalataink szerint nagy sikere volt a hallgatók között a nyári terepgyakorlatnak, két okból is. Egyrészt sokan most jártak életükben először ezen a vidéken, másrészt a járvány miatti távolléti oktatás után élvezték a közösségi élmény minden percét. Kihasználva Ausztria közelségét, kétévente fakultatív kirándulást is kínálunk a földrajz szakosoknak az Alpokba, a Pasterze-gleccserhez. A különböző terepgyakorlatok képei megtekinthetők a sek.elte.hu/foldrajz oldalon.
A földrajz szakmódszertant a tanszéken három évtizedig Lakotár Katalin tanította nagy odaadással és szakmai tapasztalattal. Nyugdíjba vonulása után az előadások megtartását e cikk szerzője vette át, a gyakorlatokat Zentai Zoltánvezeti. Előadásokon a hallgatók az ötödik félévben a földrajztanítás alapjaival ismerkednek meg, ezt a következő félévben a tevékenységalapú földrajztanítás követi, majd erre épül a következő évben a kompetenciaalapú földrajztanítás. A szakterületi tanítási gyakorlatot a hallgatóink a rangos eredményekkel büszkélkedő szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban teljesítik. Itt a földrajzos vezetőtanár, Rózsa Viktória irányítása alatt dolgoznak. A közös munkát szeptember közepén kezdik el, a gyakorlattal járó feladatokat az iskola szeptember-októberre sűríti. Az első találkozás alkalmával a vezetőtanár ismerteti a gyakorlat részeit (hospitálás, gyakorló tanítás, dokumentáció vezetése), megbeszélik az egyéni fejlődési terv elemeit. A hallgatók megismerkednek az iskola pedagógiai programjával, helyi tantervével és a házirenddel. Az egyetemi elfoglaltság figyelembevételével személyenként ütemezik a hallgatók tanítási gyakorlatának beosztását és sor kerül az érintett osztályok, tanulócsoportok, valamint a várható témakörök bemutatására is. A vezetőtanár ekkor ismerteti velük az értékelés részleteit, és megmutatja a digitális távoktatás felületeit is (pl. Google tanterem, Google Meet, Redmenta, Wordwall). Az egyetemi tanszék módszertanos oktatói és a vezetőtanár között rendszeresek a szakmai konzultációk. Ezekből az a kép rajzolódik ki, hogy a hallgatóink közepes-jó szintű szaktárgyi felkészültséggel érkeznek a gyakorlat megkezdésére, az oktatási dokumentumokat viszont kevésbé ismerik (Rózsa V. 2020). Az óravázlat felépítése gyakran kimeríti az ismereteiket, és sokszor tanácstalanul nyúlnak a feldolgozásra váró témához. A gyakorlati tanításaikat kísérő tanítási tervezeteik elkészítéséhez erőteljes vezetőtanári segítség kell. Sokszor azonban így is kudarc éri őket az első órákon, ezért nagyon fontos, hogy a vezetőtanár következetesen alkalmazza az elemzés, a feltárás és a reflektív gondolkodás eszközeit, amelyekkel átsegítheti a hallgatókat a kezdeti nehézségeken. Visszatérő jelzés az egyetem felé, hogy a szaktárgyi tanítási gyakorlat 2 kreditje nem tükrözi azt az erőfeszítést, amit a hallgatói felkészülés követel meg a katedrán való sikeres helytálláshoz. Megoldás lenne a kreditszám háromra emelése, de ez a javaslat nem kapott zöld utat az egyetemen.
Probáld Ferenc, az ELTE földrajzoktatással is sokat foglalkozó professzora a hazai földrajztanításról szóló egyik figyelemfelkeltő írásában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a földrajztudomány sorskérdéseit három fő tényező alakítja: a tudományszak intellektuális vitalitása, a döntéshozók előtt kivívott tekintélye és a fiatalságra – a potenciális egyetemi hallgatókra – gyakorolt vonzereje (Probáld F. 2016). Úgy vélem, egy vidéki pedagógusképző intézményben ezek közül közvetlenül a harmadik tényező alakítására van leginkább ráhatásunk. A sikeres cselekvés megtervezéséhez azonban reálisan számba kell venni a magyarországi földrajzoktatás körülményeit, különösen földrajztanításunk térvesztését a közoktatásban, az egyre zsugorodó létszámban, egyre gyengébb felkészültséggel érkező földrajzos évfolyamokat egyetemeinken, valamint a hallgatókat kevés távlattal kecsegtető pedagógus életpályamodellt. Mit tehetünk ilyen körülmények között? Nem engedve a négy évtizede a minőségi felsőoktatást középpontba helyező célkitűzéseinkből, de a változásokat figyelembe véve kell folytatnunk a munkát. Fontos feladat sikerrel megszólítani a Z-generációt a középiskolában, erősíteni a tanárképzés közösségi jellegét az egyetemen, gyakorlatorientált és új készségeket fejlesztő földrajz szakmódszertani oktatást nyújtani a hallgatóinknak. Írásomban azt szerettem volna érzékeltetni, hogy Szombathelyen már ráléptünk erre az útra.
2022 szeptemberétől ismét változik a pedagógusképzés, benne a földrajztanárképzés is. Nagy a felelősségünk abban, hogy felkészítsük és segítsük a hallgatóinkat a tevékenységközpontú tanítási-tanulási módszerek, információgyűjtési és -feldolgozási módszerek, valamint az elektronikus kommunikációs, információs technikák alkalmazásában. Kihívások már többször érték a tanszékünket az elmúlt évtizedek alatt. A felhalmozott tudásunk, a tanárképzésben szerzett tapasztalataink adnak bizakodást arra, hogy ezeknek a feladatainknak a jövőben is sikerrel tudjon megfelelni a szombathelyi Földrajzi Tanszék.
