Hagyományos arab piac – Észak-Afrika, Közel-Kelet
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A közel-keleti, észak-afrikai városok egyik legérdekesebb része a szuk (souq), vagyis a piac. Bazárnak is szoktuk emlegetni, bár az arab országokban inkább a boltokra vonatkozik ez a kifejezés. Ha valaki képet szeretne kapni a város életéről, a helyiek viselkedéséről, az ország gazdaságáról, el kell menni sétálni a szukba. A medinákban, vagyis az óvárosok területén jöttek létre, fallal vannak körülvéve, kapukon lehet belépni, amit egyes városokban nyitnak-zárnak a szukok felügyelői. A piac sok-sok kisebb nagyobb bolt és üzlet hálózata szűk, sikátoros jellegű utcák mentén.
A boltokhoz sok esetben kézműves műhelyek is csatlakoznak. Belépve a helyiségekbe láthatjuk, hogyan készülnek az árusított termékek, legyen az bőr, rézműves tárgy, vagy éppen ruhaféle. Sokszor az üzlet előtt ülnek a mesterek, és amikor nincs vevő, akkor készítik termékeiket mindenki szeme láttára. Ha megtorpan valaki a bolt előtt, azonnal felpattannak, és teljes lelkesedéssel máris ajánlják portékájukat.
A szűk utcák néhol kiszélesednek, és egy-egy kút van a terecskék közepén, amelyet mosakodásra, ivóvízvételre, vagy csak éppen a vásárlás közbeni felfrissülésre használnak az emberek. Az utcák sokszor gyékénnyel, nádtetővel fedettek, így a napsütés sem zavarja a portékák közötti válogatást.
A szukban sokszor mecset is található, ahová betérhetnek a járókelők, a vásárlók és az eladók egy kis napi imára. Ilyenkor „bezár a bazár…” A szukban sétálva egyből feltűnik, hogy nem lehet azonosítani az Európában megszokott hagyományos piaccal. Az áruk elrendezése teljesen más, ugyanis minden szakmának, terméknek külön szukja van, tehát beszélhetünk például parfümök, textilek, bútorok, gyümölcsök piacáról.
Ha az orrunk után megyünk, akkor az illatok a fűszerpiacra vezetnek bennünket, ahol halmokban állnak az egzotikusabbnál egzotikusabb fűszerek, amelyek egyedivé teszik az arab konyhát. Ennek az áruszakosodásnak valószínű hagyománya az, hogy a kereskedelmi utak találkozásánál kialakult városokban a bejövő különféle törzsek egymás mellett árulják saját tipikus házi készítésű termékeiket, mint a szőnyegeket, az agyagedényeket… Ez a tematikus elrendeződés ma is jellemző, és ma már a kézműves mesterségek mellett szolgáltatások is, mint a hentes, pékek, gyógyítók is jelen vannak a piacokon.
Szinte nincs olyan dolog, amit egy ilyen mesés helyen ne lehetne megkapni sokféle minőségben és árban. Apropó, ár! A szukban szinte kötelező az alkudozás. A helyiek is élnek vele, de igazán az eladók a turistákra „szakosodtak”. Az első kimondott ár sohasem a portéka igazi ára, egy jól felkészült utazó azonnal a felét kell, hogy mondja a felkínált összegnek. És utána jön az igazi „idegek játéka”. A legjobb játékként felfogni, hiszen az eladók kifejezetten élvezik az alkudozást. A vásárlók is sok trükkel próbálják lejjebb vinni az árat, mint például úgy tenni, mint akit nem érdekel a portéka, és tovább indulni, de ne lepődjünk meg, ha az eladó utánunk fut, és jóval alacsonyabb áron próbálja meg ránk tukmálni az előzőleg kiszemelt terméket. Árubőség van, ezért a kereskedők is mindent bevetnek, hogy tőlük vásároljunk, ezért megtanulnak pár szót idegen nyelveken, és ha például magyar beszédet hallanak, akkor akár Puskás Öcsi bácsi labdarúgó neve is gyakorta elhangzik… Jó stratégia behívni az üzletbe a potenciális vevőket, ahol bemutatják nekik a „teljes” árukészletet, majd hozzák a mentateát, aminek kortyolgatása közben meghallgathatjuk a minták történetét, a fűszerek jótékony hatását… Ha ezek után is úgy döntünk, hogy nem veszünk semmit, akkor sem sértődnek meg, számítanak rá, hogy később is visszajövünk, vagy jön másik vevő!
A szuk utcáin való mászkálás nem veszélytelen, ám nem a zsebtolvajok jelentik a legnagyobb problémát, hanem az utcán közlekedő csacsik, akik az árut viszik a hátukon, és ha nem térünk ki időben az útból, akkor fellökhetnek. A másik gondot a motorkerékpárok jelentik, amelyekkel igen gyorsan száguldoznak a fiatalok a szűk utcákban megnehezítve a gondtalan bámészkodást, amíg ki nem tiltják azokat.
A szuk máig a városok lelke, helyieknek munkahelye, vagy éppen lakóhelye, és úgy tűnik, hogy még a modern áruházak térhódítása mellett is igen sokáig az is marad!
Igen érdekes, amikor a fekete csadorba öltözött hölgyek modern fehérneműk között válogatnak, az elegáns, estélyinek is beillő ruhák a fogason lógnak a boltokban, amiből csak sejthetjük, hogy a hagyományos utcai öltözetet mire cserélhetik le a nők odahaza.
Feladat
A. Arab közmondásokat olvashattok, amiket a magyar közmondásokhoz, szólásokhoz kell párosítanotok. Próbálkozhattok a közmondásokra jelentésének kitalálásával is.
Arab közmondások
- Aki egész évben hangyát gyűjt, tevét fog a markába.
- A kutya a saját házában szultán.
- Dobd be a folyóba, s a szájában hallal bukkan fel.
- Én az egyik vádiban, te a másikban vagy…
- Addig röpköd vissza a légy, amíg beleesik a mézbe.
- Ha barátod is a méz, el ne nyald mindet.
- A kecskebogyó dacol a széllel.
- Jobb egy sáska a tenyérben, mint száz a levegőben.
- Táncolj a majomnak, ha az országában vagy.
- Ha a száj csukva, nem száll bele a légy.
Magyar közmondások, szólások
- a. Mindenki úr a maga szemétdombján.
- b. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
- c. Sok kicsi sokra megy.
- d. A jég hátán is megél.
- e. Ne élj vissza a barátsággal.
- f. Két malomban őrülünk.
- g. Ha Rómában élsz, élj úgy, mint a rómaiak.
- h. Kicsi a bors, de erős.
- i. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
- j. Ne szólj szám, nem fáj fejem.
- k. Mely jellegzetes szavak, kifejezések bukkannak fel az arab közmondásokban, amik egyértelműen utalnak az arab térségre? Magyarázd meg, hogy hogyan utalnak!
B. Mely jellegzetes szavak, kifejezések bukkannak fel az arab közmondásokban, amik egyértelműen utalnak az arab térségre? Magyarázd meg, hogy hogyan utalnak!
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
