Bevezetés
„Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.” – Kodály Zoltán szavai a 21. század rohanó világában is helytállóak. Véleményem szerint különösen fontos lenne erre nagyobb súlyt fektetni napjainkban, hiszen ha nem foglalkozunk a hagyományokkal, illetve azok megőrzésével, néhány évtizeden belül kikophatnak a köztudatból, holott kialakulásukhoz évszázadokra volt szükség. Ezen felül szokásaink, hagyományaink számos hasznos információval szolgálnak arról, hogy elődeink hogyan és miként élték életüket néhány évtizeddel ezelőtt.
Kutatásom motivációját és egyben célját annak igénye adta, hogy hagyományaink, kultúránk, nemzetünk értékeit a felgyorsult modern világban is megismertessem és megszerettessem a fiatalokkal. Fő kérdésem, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani a köznevelés keretein belül a tanítási órákon vagy az iskolán kívüli programok során. Ennek érdekében kutatást végeztem tanulók, tanárok és szülők körében, és ezek eredményeire alapozva olyan feladatokat készítettem, amelyek segíthetnek a kitűzött cél elérésében. A témát elsősorban a földrajz tantárgy szempontjából vizsgáltam, hiszen földrajzórákon sok szó esik Magyarország földrajzáról, de számos egyéb tantárgy keretében is előkerülhetnek ehhez kapcsolódó ismeretek. Kutatásom fő kérdése tehát az volt, hogy földrajzi tartalmakon keresztül hogyan lehet erősíteni a hazaszeretetet, a nemzethez tartozás érzését, hatékonyabban megismertetni, jobban megszerettetni a kultúránkat, a hagyományainkat.
Az elméleti megalapozáshoz a témakör helyét vizsgáltam a kerettantervekben, illetve a kompetenciafejlesztésben betöltött szerepére is kitértem. A kerettantervekben kulcsszavas keresést alkalmaztam. Az 5-8. évfolyamos hon- és népismeret, az 5-6. évfolyamos természettudományos, valamint a 7-8. és 9-10. évfolyamos földrajz kerettantervekkel foglalkoztam. A 2020-as Nemzeti alaptantervben megfogalmazott kulcskompetenciák közül a kommunikációs, a kulturális tudatosság és a személyes, társas kapcsolati kompetenciákkal foglalkoztam, valamint az interkulturális kompetenciával, amely a földrajz tanítása során sokszor előkerül.
A kutatás módszere
A kutatás kvantitatív módszerrel történt, ezen belül is online kérdőíves kikérdezés formájában. Az űrlapokat a Google Forms felületén hoztam létre, és különböző online portálokon osztottam meg. Összesen hármat készítettem, melyekben a jelenleg is tanító földrajztanárok véleménye mellett a kutatás további célcsoportjai a 7–10. évfolyamon tanuló diákok, illetve szüleik voltak.
Az űrlapok felépítését tekintve először az általános adatokat kérdeztem a kitöltőre vonatkozóan, majd ezt követően két fő irányvonala volt a kérdéseknek. Az egyik azzal foglalkozott, hogy fontos-e, szükséges-e bizonyos témákról (pl. hazaszeretet, nemzethez tartozás érzése és ezek erősítése, a néprajz, illetve hagyományőrzés tanulása) beszélni az iskolában. A három kérdőív második részében már volt némi eltérés. A tanároknak és szülőknek szólóban arra irányultak a kérdések, hogy milyen keretek között kellene ezekkel a témákkal foglalkozni, esetleg milyen tantárgyak tanulása-tanítása során kerülhetnek elő, mely évfolyamokon kellene a fejlesztésnek történnie, illetve hogy szerintük mely témákkal kapcsolatosan kellene ezzel foglalkozni. Ezzel szemben a tanulói kérdéssorban az szerepelt, hogy milyen módszerekkel tanulnának, dolgoznának fel szívesen ilyen jellegű témákat. Ezután képeket kaptak – amelyeken valamilyen nevezetes épületek, tárgyak voltak láthatók – és a látvány alapján kellett megnevezniük azt a települést, amit eszükbe juttat. Végül pedig arra voltam kíváncsi, hogy honnan tudták, ismerték fel ezeket. A kitöltőre vonatkozó adatok megadása után szereplő fő kérdések a kutatás alátámasztását szolgálták. A kérdőív többségében zárt kérdéseket tartalmazott, de volt néhány nyílt végű is. Valamennyi zárt kérdés esetében 5 fokú Likert-skálán kellett a véleményét jelölni, amelyek kiegészültek egy „nem kíván” vagy „nem tud” a kitöltő válaszolni lehetőséggel. A kérdőív végén volt módjuk a válaszadóknak személyes hozzáfűzést tenni a témához.
A kutatási kérdésem az volt, hogy van-e igény az előzőekben már felsorolt témakörök tanulására, tanítására. A hipotézis, amelyet felállítottam arra irányult, hogy erre szükség van. A kutatás azt a célt szolgálta, hogy minél inkább megismerjem a tanulók, szüleik, valamint a földrajztanárok véleményét a nemzeti identitástudat kialakítása, hagyományőrzés, népszokások témakör fontosságával kapcsolatban. Mindezt annak érdekében, hogy a kérdőívekre adott visszajelzésekre építve, az azokból nyert információkat felhasználva, olyan programterveket készíthessek, amely a felsorolt témákat tevékenykedtető módon, az interdiszciplinaritást szem előtt tartva képesek az ismeretszerzésen túl a készség- és kompetenciafejlesztés területén is támogatni a gyermekek tanulását.
A következőkben a különböző kérdőívek kérdései és az azokra adott válaszok bemutatása olvasható. Először a tanári, majd a szülői és végül a tanulói kérdéssorokra adott visszajelzések elemzése látható.
A tanári kérdőívekre adott válaszok
A tanári kérdőívet összesen 31 (8 férfi és 23 nő) jelenleg aktív földrajztanár töltötte ki. A válaszadók átlagosan tanítással eltöltött éveinek száma 18,5 év. A következő kérdések az iskolával voltak kapcsolatosak, ahol a kitöltő tanít. Először a település típusára, majd a település elhelyezkedésére kérdeztem rá. Ezt követően az iskola típusára, végül pedig arra, hogy hányadik évfolyamokon tanít a tanár. A kitöltők többsége (17 fő) városban tanít, 8 fő a fővárosban, 3–3 fő pedig megyeszékhelyen, vagy faluban, községben. Az iskolák, melyekben a résztvevők tanítanak többségében Pest megyében találhatóak, de 1–1 válasznál megjelent Békés, Csongrád–Csanád, Hajdú–Bihar és Nógrád megye is. Tizenkét tanár általános iskolában tanít, öt 8 osztályos gimnáziumban, kilenc 4 vagy nyelvi előkészítős 5 osztályos gimnáziumban, öt pedig szakiskolában, szakközépiskolában. Az évfolyamonkénti eloszlásra körülbelül fele-fele arányban érkeztek általános iskolásokat, illetve középiskolásokat tanítók.
Az általános adatok felvételét követően a hazaszeretettel, nemzethez tartozás érzésének erősítésével, a néphagyományokkal, az anyanyelvvel, a hungarikumokkal kapcsolatban kérdeztem a résztvevőket. A 7. és 8. kérdésben különböző elemeket soroltam, melyekről azt gondoltam, hogy a témához tartoznak. Ezek kapcsán arra voltam először kíváncsi, hogy a kitöltő szerint mennyire fontosak, másodszor pedig, hogy a válaszadó szerint mennyire szükséges ezekről az iskolában beszélni. A válaszukat 5 fokú Likert-skálán kellett jelölniük, ahol az 1 azt jelentette, hogy egyáltalán nem fontos, nem szükséges, az 5 pedig azt, hogy nagyon fontos, szükséges. Ezen felül lehetőség volt arra is, hogy a kitöltő a 0-val jelölt opciót válassza, ami jelentése: nem tud, nem kíván válaszolni adott elemre. A beérkezett válaszok átlagai láthatók a következő diagramokon.
Ahogy a két fenti ábrán olvasható, a válaszadók többsége szerint szükséges és fontos a magyar kultúrát megismerni, a hazaszeretetet és a nemzethez tartozás érzését erősíteni, a hagyományokat ápolni, tisztelni, egymás elfogadásáról beszélni, illetve az anyanyelvünket ismerni. Az első ábrán jól látszik, hogy az anyanyelv ismerete nagyon fontos a kitöltők szerint, illetve egymás elfogadása is, melyet a második ábra is alátámaszt. A néprajz tanulása átlagosan 4,25-es értékelést kapott, mely azt jelenti, hogy kellene ugyan foglalkozni vele, de kevésbé hangsúlyosan, mint az előzőekkel. A hagyományok őrzéséről, ápolásáról, tiszteletéről átlagosan a válaszadók 80,6%- a gondolja azt, hogy szükséges vagy fontos tárgyalni. A hazaszeretet, nemzeti identitástudat erősítése kapcsán már jobban megoszlanak a vélemények, de többség szerint (75,8%) szükség van rá. Ezekben a kérdésekben azok véleményét vettem alapul, akik 4-est vagy 5-öst jelöltek.
Arra a nyíltvégű kérdésre, hogy mely tantárgyak tanítása, tanulása során kerülhet elő a téma, nagyon változatos válaszokat adtak a kitöltők, de legtöbbször a magyar nyelv és irodalom, a történelem, illetve a földrajz tantárgyakat említették meg. A 10. kérdés azzal foglalkozott, hogy milyen keretek között kellene foglalkozni ezen témákkal. Itt több választ is meg lehetett jelölni. Többségében a tanórákon vagy iskolán kívüli programokon (45,1%) esetleg tematikus napok vagy hetek keretében (45,1%) lehetőségeket választották. 32,2% gondolja azt, hogy a szakköri foglalkozásokon, illetve 22,5% szerint a fakultáció keretein belül kellene ezekre sort keríteni. A kérdőívben még további két pont szerepelt. Az egyikben arra kértem a kitöltőket, hogy soroljanak fel a hazaszeretet, a nemzeti identitástudat erősítésére, a kultúra mélyebb megismerésére alkalmas témaköröket, mely szintén egy nyíltvégű kérdés volt. Az itt kapott válaszokat felhasználtam a feladatok kitalálása során. Végezetül arra voltam kíváncsi, hogy melyik évfolyamokon kellene fejlesztésnek történnie az adott témákban, ahol több lehetőség is megjelölhető volt. A válaszok azt mutatják, hogy 5. évfolyamtól 12. évfolyamig mindenhol történhetne ilyen jellegű fejlesztés.
Szülői kérdőívek eredményeinek bemutatása
A szülői kérdőív a tanárihoz hasonlóan épült fel. Olyan szülőknek szólt, akiknek van(nak) jelenleg 7–10. évfolyamon tanuló gyermeke(i). A szülői kérdőívet 102 fő töltötte ki, amelyből 31 férfi és 71 nő. Többségük 40–49 éves, 23 fő 30–39 év közötti, 25 fő kora pedig 50–59 év. Megye szerinti eloszlásukat tekintve 74 kitöltő Pest, tizenegyen Győr-Moson-Sopron, kilencen Nógrád, két-két kitöltő Szabolcs-Szatmár-Bereg, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Komárom-Esztergom megye területén él. Lakóhelyük típusa szerint 45,1% városi, 27,4% a fővárosban, 18,6% faluban vagy községben, illetve 8,9%-a megyeszékhelyen él. Ezen információk után arról kérdeztem őket, hogy gyermeke(i) hányadik évfolyamon tanul(nak). A következő diagram az erre adott válaszok megoszlását mutatja.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a gyermekek milyen iskolatípusba járnak. A válaszok alapján 23 gyermek jár 6 osztályos gimnáziumba, tizenheten 8 osztályos gimnáziumba, 25 fő szakiskolába vagy szakközépiskolába, 58 fő 4 vagy nyelvi előkészítős 5 osztályos gimnáziumba és végül ötvenen általános iskolában tanulnak.
Az általános részt követően a tanári kérdőívben is szereplő a 7. és 8. kérdés következett. A szülői visszajelzések között nagyobb volt a szórás, de összeségében így is elmondható, hogy szerintük is fontos és szükséges lenne beszélni a kultúráról, egymás elfogadásáról, hazaszeretetről, nemzethez tartozás érzéséről. A beérkezett válaszok és azok átlaga a következő két diagramon látható.
Átlagosan a kitöltők 55,9%-a gondolja úgy, hogy a magyar hagyományok őrzésével, ápolásával és tiszteletével fontos, szükséges foglalkozni. Az egymás elfogadása kapcsán egyöntetű válasz, hogy nagyon is helye lenne az iskolai témák között. A néprajz tanulását átlagosan 3,78-ra ítélték, tehát kevésbé gondolják fontosnak, ami egybecseng a tanári reakciókkal. A hazaszeretet, nemezti identitástudat erősítésének kérdéséről csupán 12,2% gondolja azt, hogy nem kell velük foglalkozni.
Ezt követően azt kérdeztem a szülőktől, hogy hol lenne szükséges ezekről a témákról beszélni. Több válaszlehetőséget is megjelölhettek, nem volt olyan opció, ami egyértelműen népszerűbbnek bizonyult volna, mint a többi a kitöltők körében. A szülők többsége szerint (52,9%) tematikus napok, hetek keretében lehetne erre sort keríteni. A második legtöbb válasz (48%) arra érkezett, hogy tanórák keretein belül lenne szükséges ezekkel a témákkal foglalkozni. 39,2% szavazott arra, hogy az iskolán kívüli programokon kellene ezeket erősíteni. A fakultációra és a szakköri foglalkozásokra 4,9%-ban, illetve 5,8%-ban érkeztek voksok, mely jóval kevesebb, mint a tanári válaszok esetén. Arra, hogy mely évfolyamokon kellene fejlesztésnek történnie, itt is egyértelmű, hogy minden évfolyamon helye lenne ötödiktől tizenkettedikig. Végül az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy a kitöltők szerint mely tantárgyak tanítása során kerülhetne szóba. Minden tantárgy neve előfordult, de legnagyobb számban a történelem és a földrajz órákat írták be a szülők.
Tanulói kérdőívek eredményeinek bemutatása
A tanulói kérdőív 7–10. évfolyamra járó diákoknak készült, felépítése hasonlít a tanári és szülői kérdőívhez. A tanulói kérdőívre érkezett válaszokat használtam fel leginkább a fejlesztéshez szükséges feladatok kitalálásához. A tanulói kérdőívre 216 válasz érkezett, a kitöltők között 112 lány és 104 fiú volt. A lakóhelyüket tekintve 50,9% városban él, 29,6% a fővárosban, 11,5% faluban vagy községben, illetve 8% megyeszékhelyen. Az aktuális évfolyamukról és intézményük típusáról is nyilatkozni kellett a tanulóknak. Ezekre a kérdésekre érkezett válaszokat a következő kördiagramok foglalják össze.
A diagramról leolvasható, hogy többségében 4, vagy nyelvi előkészítős 5 osztályos gimnáziumba járók, más szempontból pedig főleg 10. évfolyamosok töltötték ki a kérdőívet. A következő kérdés arra vonatkozott, hogy mennyire tanulnának szívesen az alábbiakról: néphagyományok, népszokások, hazaszeretet, hungarikumok, néprajz, magyar kultúra, más népek kultúrája. A véleményüket egy 5 fokú Likert-skálán kellett jelölniük. A beérkezett válaszokat vettem alapul az átlagok kiszámolásához, melyekből a „nem tud” vagy „nem kíván válaszolni” lehetőségekre érkezett eredményeket kihagytam.
Az ábráról leolvasható, hogy a leginkább más népek kultúrája érdekli őket, a második legnépszerűbb a hungarikumok, harmadik helyen a néphagyományok, népszokások állnak. Ezeket követi a magyar kultúra, majd a hazaszeretet, végül legkevésbé vonzónak a néprajz témakörét találták.
Ezt követően arról kérdeztem őket, hogy hogyan és miként dolgoznák fel nagyobb lelkesedéssel ezeket a témaköröket. A felsoroltak között szerepelt az olvasással; a tanári magyarázattal; videók, képek segítségével; játékos formában; iskolán kívüli programmal; beszélgetésekkel; helyszín megismeréssel, bejárással; beöltözéssel, előadással; zenével, verssel vagy egyéb módon. Erre a kérdésre érkezett válaszokat legfőképpen a feladattípusok kitaláláshoz használtam fel, hogy a lehető leginkább a tanulók igényeihez igazodjanak. Legtöbben a videók, képek segítségével szeretnének a témáról tanulni, illetve játékos formában. Emellett sok szavazat érkezett arra is, hogy helyszínek megismerésével, bejárásával ismerkednének meg a kultúra különböző elemeivel.
A kérdőív második felében arra voltam kíváncsi, hogy melyik települések jutnak eszükbe a mellékelt képekről. Ez egy nyílt végű kérdés volt, így ők tudták beírni azt, amire asszociálnak a képek láttán, amelyek között hungarikumok, világörökségi helyszínek szerepeltek. Döntő többségében helyesen nevezték meg a keresett településeket, de természetesen akadtak hibás válaszok és volt, aki nem írt be semmit, így vélhetően semmilyen előzetes ismerettel nem rendelkezik róla. A válaszok, vagy éppen azok hiánya rámutatott arra, hogy szükség van ilyen jellegű fejlesztésre, hiszen sokan néhány igen ismert hungarikum földrajzi elhelyezésével sincsenek tisztában (pl. makói hagyma, szegedi PICK szalámi).
A kérdőívet azzal a kérdéssel zártam, hogy amelyik képről tudta, hogy hova köthető, arról hol hallott. Természetesen több lehetőséget is megjelölhettek. Sok válasz érkezett arra, hogy járt már ott vagy az iskolában tanult róla. Ezeket követte, hogy a szülei meséltek róla, majd a sor végét az interneten olvasta vagy a televízióban látta opció zárta.
Összegzés
A kérdőívek eredményeit bemutatva látjuk, hogy a kitöltők nagy része szerint fontos és szükséges lenne magyar kultúráról, magyar hagyományokról, hungarikumokról beszélni, a hazaszeretetet, nemzethez tartozás érzését erősíteni. A kutatás elején felállított hipotézisem beigazolódott, illetve a kutatási kérdés is megválaszolásra került. A feladatok kitalálása során sok segítséget nyújtottak a beérkezett válaszok, mind a témákat, mind pedig a feladattípusokat illetően. Néhány szöveges megjegyzés is érkezett az űrlapok tartalmáról, amelyek többségében arra utaltak, hogy ezt minél több tanárral összefogva kellene megvalósítani az iskolai kereteken belül, hogy a lehető legátfogóbb képet kapják a tanulók a témakörökről. Ez is alátámasztja azt, hogy érdemes lenne tanórán kívüli programokban is gondolkodni, hiszen egyik tantárgy óraszáma sem annyira magas, hogy ezekkel a témakörökkel mélyebben tudjunk foglalkozni tanórai keretek között. A folyamatok sokszor összetettek, egymástól nem független tényezők alakítják, melyeket csak a többirányú körüljárás után érthetünk meg igazán. A tevékenységek kitalálásakor különösen fontos volt ezen szempont érvényesülése, illetve törekedtem a sokszínűségre, a játékosságra, de ugyanakkor a tudás fejlesztésére is. Ugyan a tevékenységek sok témakört érintenek, de rengeteg lehetőség rejlik még a teljes témában a magyarság múltjából, hírességeiből, hagyományaiból adódóan további kisebb egységek kidolgozására.
