Főváros Tenochtitlan romjain – Mexikóváros, Mexikó
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Mexikó fővárosa 2300 m tengerszintfeletti magasságban fekszik a Mexikói-fennsík vulkánokkal övezett déli részén. A jelenlegi városközpont helyén egykor egy teljesen más jellegű város élte mindennapjait. Az 1320-as évektől, ugyanis a Texcoco-tó nyugati partján, egy mocsaras vidéken települt le a mexika nevű népcsoport, akiket később aztékoknak neveztek el. A letelepedésüket segítette az a legendaként fennmaradt történet, miszerint egy tüskés kaktuszon pihenő sast láttak az emberek, ami jel volt számukra, hogy megtalálták új hazájukat. Így alakult meg 1325-ben Tenochtitlán, Mexikóváros „elődje”. A legenda igaz, vagy sem, Mexikó zászlajában is benne van a sas motívum.
A város az Újvilág legnagyobb települése lehetett, 250 ezer ember élt benne. Virágzott a kereskedelem, a piacokon az azonos típusba tartozó termékeket csoportosítva árulták, akár az arab bazárokban. Lehetett venni aranyat, rezet, értékes madártollakat, ruhákat, kosarakat. Nagy volt az élelmiszerkínálat is, többek között árusítottak mézet, pulykát, kutyát (kedvenc eledel volt), tököt, kukoricát, chili paprikát. Így könnyebb volt a portékákat megtalálni, és kiválasztani. Jórészt cserével jutottak a kívánt árucikkhez, de értékmérőkre is cserélték, amely lehetett kakaóbab, ritka ásvány, kagylógyöngy.
Mivel egy mocsaras tó területén épült fel a város, az emberek az építkezésre kihasználták a szigeteket, és mesterséges földnyelveket is létrehoztak, ezeket töltésekkel kötötték össze a közlekedési utak számára. Ezeken az egykori nyílegyenes utakon alakultak ki Mexikóváros széles sugárútjai. A település közepén állt a fallal körülvett rituális körzet, ahol 18 kisebb-nagyobb piramist építettek. A szentélykörzetben épültek fel a nemesek palotái is. Quetzalcoatl temploma – eltérően a megszokott lépcsős piramistól – kúp alakú volt, hogy a szél nagyobb sebességgel járjon a falak körül, így hódolva Quetzalcoatlnak, aki a szél istene is volt. A legfontosabb épület a Nagypiramis volt, amelynek tetején Huitzilopochtli istennek és Tlaloc esőistennek szentelt kettős templom állt (14–16. század), az aztékok legfőbb szentélye. Az isteneiknek az aztékok gyakorta mutattak be emberáldozatot, hiszen a lakosság élete a földművelésen alapult, amelyhez az eső elengedhetetlen volt.
Kapcsolódó írás: Nappiramis – Napisten és Esőisten kiengesztelése – Tehotihuacan, Mexikó (link)
A mocsaras területen nagyon nehéz volt termőföldeket kialakítani. Ezért a parasztok úszókerteket, ún. csinampákat hoztak létre. A sekély tóba cölöpökkel kerítettek el egy részt, amit termékeny iszappal töltöttek fel. Az így kialakult szigeteken tököt, kukoricát, babot, virágokat termesztettek. A csinampák között csatornákat alakítottak ki, ahonnan jól lehetett öntözni a földeket, de ezen haladtak a csinampát művelő parasztok, és a kereskedők is. Ma Mexikóváros külvárosában, Xochimilkoban tudjuk megnézni az egykori csinampákat, és tudunk hajózni a csatornákon.
A városlakók kedvenc szórakozása a trajinerának nevezett bárka bérlése, amely közepén lévő hosszú asztal körül ülnek és falatoznak az emberek helyi zene kíséretében, amelyet legtöbbször egy mariachi zenekar szolgáltat. Ez a terület az aztékok óta művelés alatt áll, igaz ma már a virágokat és a zöldségeket üvegházakban termesztik.
Tenochtitlant az 1520-as években Hernán Cortés és emberei pusztították el. Az épületek nagy részét a spanyol konkvisztádorok földig rombolták egy hatalmas sereggel, amelyet az elégedetlen, az aztékoknak adót fizető városok katonáiból gyűjtöttek össze. A köveket építőanyagnak használták fel katolikus templomok, lakóépületek, paloták építéséhez. Az azték kultúrán új város nőtte ki magát elfedve a régi romokat. 1978-ban kezdődött el az azték romváros feltárása, amely igen nagy nehézségbe ütközik a mai napig, hiszen a régi épületekre építkeztek, minden újabb építési területen újabb és újabb templomromokat, szobrokat és egyéb kincseket találnak.
Mexikóváros mai főterén, a Zocalón alakítottak ki egy nagy ásatási területet, a Temple Mayort, ahol több egymásra épült templom romjait tárták fel a régészek sok értékes kinccsel együtt. A főtér ásatásából került ki a Napkőnek nevezett 3,6 méter átmérőjű, 24 t súlyú bazalttufából készült kő, Tonatiuh napistennel a közepén, amely faragásaival az aztékok teremtés legendájának állít emléket.
Tenochtitlan feltárását az is nehezíti, hogy a városban több mint 8 millió ember közlekedését kell megoldani. A legjobb megoldás a metró, azonban az alagutak, az állomások és az azokat összekötő igen hosszú folyosók kialakítása során a régi azték épületek is sokszor áldozattá válnak. Persze vannak kivételek, egyes állomásokon megőrizték a romos templomokat kis helyi földalatti múzeumot alakítva ki.
Az egykori hatalmas azték városból rengeteg épület vár még feltárásra, minden részlet megtalálása hozzájárul az aztékok rejtélyes életének, kultúrájának további megismeréséhez.
Feladat
Tedd sorrendbe a megadott városokat az utasításoknak megfelelően! Használd a földrajzi atlaszt és az internetet a feladat megoldásához!
Városok: Budapest, La Paz, Madrid, Mexikóváros, Tokió
- Tedd növekvő sorrendbe a városokat az Egyenlítőtől való távolságuk alapján!
- Tedd növekvő sorrendbe a városokat az átlagos tengerszint feletti magasságuk alapján!
- Tedd növekvő sorrendbe a városokat az agglomeráció nélküli lakosság számuk alapján!
- Tedd növekvő sorrendbe a városokat Greenwich-től való távolságuk alapján!
- Tedd növekvő sorrendbe a városokat az éves csapadék átlaguk alapján!
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
