Bevezetés
Globális szinten vizsgálva a turizmus egyrészt a 20. század második felének és a 21. század első két évtizedének egyik legdinamikusabban növekvő gazdasági ágazata, másrészt pedig a lakosság széles körét érintő társadalmi jelenség. Az 1950-es évek óta a világgazdaság új súlypontjainak egyike a szolgáltatás szektor nemzetgazdaságokon belüli látványos növekedése, azon belül pedig a turizmus szerepének folyamatos erősödése (Hall, C. M. 2004, Lew, C. M. et al. 2008, Michalkó G. 2010). Napjainkra a turisztikai világpiac egy összefüggő és egyben kölcsönösen függő rendszert alkot, amelyben a keresleti és a kínálati oldal térben és időben is jelentős változásokon ment keresztül, mind a mennyiségi, mind a minőségi összetevőket tekintve. Még mindig újabb és újabb célterületek (desztinációk) kapcsolódnak be a nemzetközi és a belföldi turizmusba egyaránt, a kiéleződő versenyben pedig csak az a vonzerő, desztináció vagy turisztikai szereplő maradhat talpon, amely és aki a színvonalbeli és mind magasabb minőségi elvárásoknak is megfelel (Törőcsik M. – Csapó J. 2018).
Érdemes továbbá kiemelni, hogy a turizmus regionális kötődése, a lokalitás jelenléte is igen lényeges tényező, mivel a mindenkori attrakciók túlnyomó többsége egy adott hely, térség, természeti táj vonzerőire alapozva jön létre (Aubert A. et al. 2007, Gonda T. – Spiegler P. 2012, Michalkó G. 2012). Azzal pedig, hogy egy térség, lokáció turisztikai kínálatára megfelelő infra- és szuprastruktúra (különböző kategóriájú szállás- és vendéglátóhelyek) kiépítése is megvalósul, az idegenforgalom a területi folyamatok alakítójává is válik. A fenti folyamatok többek között hatnak a településszerkezetre, a foglalkoztatásra, a térségi kapcsolatok alakítására, a környezet formálására, illetve befolyásolják az életmódot, az életminőséget is (Puczkó L. – Rátz T. 2005, Aubert A. 2010, Bujdosó Z. et al. 2015, Bujdosó Z. 2016, Marton G. et al. 2016).
A legfrissebb adatok tanúsága szerint 2019-re a nemzetközi turistaérkezések (határátlépéssel járó utazások) száma meghaladta az 1,5 milliárd érkezést, amivel párhuzamosan a turisztikai költések 2019-re 1700 milliárd USD értékre növekedtek. A turizmus adta a globális GDP 10,3%-át, továbbá világszerte 330 millió embernek biztosított munkahelyet, megélhetést, ami az összes munkavállaló mintegy egytized része (UNWTO 2020, WTTC 2020). Ez az elképesztő fejlődés – 1950-ben még összesen 25 millió nemzetközi turistaérkezést regisztráltak (!) – idővel természetesen maga után vonta a turizmus szabályozásának igényét is, hiszen az egyre szembetűnőbb és mindennapjainkban is megélt jelenségek jelentős társadalmi-gazdasági vagy éppen a természetre és – tágabb értelemben – a környezetre gyakorolt hatásokkal bírtak. A negatív hatások kiemelkedő példái közé tartozik a tömegturizmus (angol kifejezéssel: mass tourism) és a hosszú távú tervezést nélkülöző, környezetet romboló, kizárólag a gazdasági érdekekre alapuló turisztikai beruházások, fejlesztések sora.
A hazai viszonyok tekintetében kiemelendő, hogy Magyarország társadalmi-gazdasági életében és nem utolsó sorban nemzetközi imázsában is komoly szerepet tölt be a turizmus. Tanulmányunk ebből a vezérgondolatból kiindulva bemutatja a turizmus 2020 tavaszi világjárvány előtti gazdasági szerepét Magyarországon, feltárja az ágazatban tapasztalt, 2020 májusáig (a kézirat lezárásáig) fellépő jelenségeket. A tanulmány kísérletet tesz annak meghatározására, hogy a COVID-19 okozta válság hatásai miben jelentkeznek, és milyen változásokat hozhatnak a jövő hazai turizmusában.
A turizmus gazdasági hatásainak hazai trendjei 2000–2019 között
Magyarország társadalmi-gazdasági életében már az 1960-as évek végétől komoly szerepet töltött be az idegenforgalom (Aubert A. – Csapó J. 2006), amelynek méretét és trendjeit jelen tanulmány a 21. századi folyamatok kapcsán veszi górcső alá a gazdasági hatásokat leginkább jelző turisztikai keresleti mutatók és a makrogazdasági részesedés, hozzájárulás elemzésével.
A turizmus makrogazdasági részesedésének egyik alapvető tényezője a GDP-hez való hozzájárulás, melynek – a World Travel and Tourism Council legújabb iparági beszámolója alapján – mértéke hazánkban 2019-ben 8,3% volt (a világátlag 10,3%). A turizmusban és vendéglátásban és az ezen ágazatokhoz szorosan köthető ágazatokban dolgozók száma 449 200 fő volt, ami az összes foglalkoztatottak 10,0%-át adja (ez az érték megfelel a világátlagnak). A nemzetközi turizmus által elköltött összeg szintén 2019-ben elérte a 2591 milliárd forintot, ami a teljes export értékének 6,4%-át teszi ki, ez az érték pedig a szolgáltatásexport 24%-a (forrás).
Az ágazaton belüli gazdasági teljesítményt 2000-től vizsgálva a kereskedelmi szálláshelyek forgalma tekintetében megállapítható, hogy annak mértéke a szálláshelyek vendégeinek száma tekintetében (belföldi és külföldi egyaránt) 2000 és 2008 között folyamatos növekedést mutatott, a gazdasági válság hatására pedig 2008–2010 között csökkenést tapasztaltunk, ami viszont 2011-től folyamatos növekedésbe váltott át. A vendégéjszakák forgalma összességében 2000–2005 között, majd egy ugrás után 2006–2008 között lényegében stagnált, aztán a válság generálta 2008-as visszaesés után kedvező értékű növekedést mutatott. A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák tekintetében azonban 2000 és 2011 között egy folyamatosan hullámzó tendenciát látunk, ami szintén csak 2011-től mutat folyamatos növekedést, azt viszont egészen 2019-ig.
A hazai kereskedelmi szálláshelyek 2019-ben 12,9 millió vendéget fogadtak, akik összesen 31,5 millió vendégéjszakát töltöttek el. Ezen értékeknek mintegy a felét a külföldi vendégek adják (6,2 millió vendég és 15,8 millió vendégéjszaka). Két fontos tanulságot lehet és kell levonnunk a fenti adatokból: az egyik, hogy hazánkban az átlagos vendégéjszaka szám (2,3-2,4 vendégéjszaka/vendég) még mindig nagyon alacsonynak mondható, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a külföldi vendégek mintegy 60%-a Budapestre koncentrálódik. Ez utóbbi tény hosszú időn keresztül előnye volt a fővárosnak, jelen helyzetben azonban a külföldi vendégek teljes elmaradása miatt egyelőre hátrányává válik. A területi koncentráció mellett fontos felhívni a figyelmet az időbeli koncentrációra is: a vendégforgalom hazánkban a nyári hónapokban meghatározó.
Az üzleti célú egyéb szálláshelyek vendégforgalma tekintetében azt látjuk, hogy 2001-től a vendégéjszakák (belföldi, külföldi egyaránt) 2005-ig folyamatosan estek, majd enyhe növekedés volt tapasztalható 2008-ig. Az ezt követő időszakban 2011-ig – a gazdasági válság hatásaként – továbbra is csökkentek az értékek (elérve a 2005-ös mélypontot), amelyek csak 2012 után álltak növekedési pályára. Lényegében ezt az ívet követi a vendégek számának változása is, hiszen 2013-tól folyamatos és tartós növekedés regisztrálható a vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák számában is egészen 2019-ig.
A Magyarországra tett külföldi utazások száma és a hozzá kapcsolódó kiadások szintén csak 2011–2012-től mutatnak szignifikánsan növekvő értékeket. Az optimista nézőpontot árnyalja azonban, hogy – ahogyan azt már említettük – az átlagos tartózkodási idő továbbra sem haladta meg a 2,3 napot (2009-ben 2,4 volt). A magyar turisták által külföldre tett utazások száma 2008 után visszaesett, és lényegében csak 2014-től kezdett ismét – 2019-ig folyamatosan – növekedni. A tartózkodási idő és a turisztikai költés pedig a 2011-es komoly visszaesés (51,467 millió napról 43,886 millió napra) után szintén folyamatos növekedést mutatott. 2019-re a hazánkban külföldiek által eltöltött napok száma 45 592 000 lett, amely során a vendégek összesen 61 397 millió Ft-ot költöttek. Az egy főre jutó napi költés a külföldi látgatók esetében 2019-ben 16 700 Ft volt (forrás).
Az is megfigyelhető, hogy Magyarországon a többnapos belföldi utazások száma 2008 után erősen visszaesett, ami lényegében folyamatosan kitartott 2019-ig az utazással elöltött idő tekintetében is. Ezzel ellentétben elmondható, hogy mind az összes költések, mind pedig az egy főre jutó költések mértéke növekedett, bár ez utóbbi még 2019-ben is csak 6634 forint/fő volt, ami a külföldi vendégekhez viszonyítva egyharmadnyi összeget jelent (forrás).
Összességében elmondható, hogy Magyarország turizmusát még mindig igen erős térbeli és időbeni koncentráció jellemzi. A hazánkba látogató és a belföldi turisták tekintetében is a fő desztinációk Budapest (Közép-Dunavidék) és a Balaton térsége, a szezonalitás mértéke pedig igen magas a nyári főszezon tekintetében. A két kiemelt úticél mellett továbbra is a Nyugat-Dunántúl régió látogatottsági mutatói emelkednek ki, ehhez képest azonban az összes többi turisztikai régió (Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Tisza-tó) forgalma jóval kisebb az előbbiekhez képest.
A 2020. tavaszi események turisztikai szempontú elemzése Magyarországon a COVID-19 miatt kialakult helyzet kapcsán a Kormány 2020. március 11-én vezette be a veszélyhelyzetet (40/2020. [III. 11.] Korm. rendelet veszélyhelyzet kihirdetéséről). Ennek a természetesen szükségszerű lépésnek a turizmusra és vendéglátásra gyakorolt hatása addig soha nem látott, drasztikus visszaesést okozott hazánkban (és a veszélyhelyzet országonkénti kihirdetése kapcsán természetesen a globális turisztikai piacon is), melyet szemléletesen jellemez a 2019. márciusi és 2020. márciusi kereskedelmi szálláshelyeinken regisztrált forgalom mértéke, amely 2019 tárgyhavában 857 514 fő, volt 2020 tárgyhavában pedig 272 227 fő (és valószínűsíthető, hogy ezek a turisták még 11-éig érkeztek a szálláshelyekre).
A KSH vonatkozó kimutatásai szerint márciusban a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma 68%-kal, az általuk elköltött szállásdíj összege 65%-kal, a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalma pedig 58%-kal esett vissza az előző évi értékekhez képest (forrás). A külföldi piac kiesésének szerepét szemlélteti az ábra, amely a külföldiek részesedését mutatja a havi bruttó szállásdíj bevételből kereskedelmiszálláshely-típusonként.
Ezek az adatok alátámasztják a hazai turizmus külföldi piactól függő helyzetét, különös tekintettel a budapesti desztinációban meghatározó szerepére. Még szembetűnőbb ez a függőség az üzleti célú egyéb szálláshelyek tekintetében, amennyiben 2019-ben a külföldivendég-éjszakák aránya 47%-os volt ezen szálláshely-típusnál, Budapest és az e tekintetben legjelentősebb négy vidéki járás (Fonyódi, Hajdúszoboszlói, Keszthelyi, Siófoki) pedig összesen 76%-os részesedéssel bírt ezen a piacon (forrás).
Összességében tehát a COVID-19-re válaszként hozott óvintézkedések hatásaként Magyarországon az összes turizmushoz köthető ágazatban drasztikus visszaesés volt tapasztalható: a kereskedelmi szálláshelyeken és az üzleti célú egyéb szálláshelyek tekintetében, a vendéglátóhelyeken, a szórakoztató helyeken, a kiskereskedelemben (határmenti bevásárlóturizmus), az utaztatási piacon, a nemzetközi és regionális repülőterek forgalmában, illetve természetesen a határforgalomban is (eleve a szálláshelyek és a vendéglátó egységek hetekig zárva tartottak).
Elképzelések a világjárvány utáni időszak turizmusáról
Természetesen a tanulmány szerzői nem rendelkeznek látnoki képességekkel, így egy tényezőt lehet biztosra venni a turizmus és a hozzá köthető ágazatok jövőbeli trendjei kapcsán: amíg megfelelő gyógyszer vagy vakcina nem áll rendelkezésre (illetve kedvezőbb esetben amíg meg nem szűnik maga a vírus), addig csak különböző próbálkozásokról beszélhetünk, az épp aktuális virológiai helyzet által megrajzolt nyitások és zárások hullámzó változásai fognak bekövetkezni. A 2020. április és május hónapokban bekövetkező fokozatos, óvatos nyitás kapcsán azonban leszűrhető néhány új értelmezés, illetve elvárás a hazai turizmus folyamatai kapcsán.
A turisztikai mozgások iránya és motivációja alapján felértékelődnek a belső (hazai) értékek, a közeli helyek, ezáltal a belföldi turizmus erősödhet a nyári hónapokban, hiszen a lakosság túlnyomó részének fontos szükséglete a turizmusban való részvétel (Csapó J. – Gonda T. 2019, Gonda T. et al. 2019). Látni kell azonban, hogy ez a belföldi turizmus, a hétvégi kirándulások száma nem fogja tudni megfelelően kiváltani a beutazó turisztikai keresletet és az abból fakadó bevételeket. Különösen érzékenyen érintettek ebben Budapest és a fürdővárosok (Hévíz, Sárvár, Harkány stb.), így a főváros turisztikai piaca és az egészségturisztikai központok elhúzódó visszaesésre számíthatnak. Ezzel párhuzamosan viszont a vidéki turizmus azon térszínei, helyszínei erősödhetnek meg, ahol eddig az elszigeteltség jelentette a kereslet hiányát, hiszen az elkülönülési vágy (biztonság, kültéri helyszínek és aktivitások) miatt a kirándulók, turisták kereslete megnő ezen úti célok iránt.
Minden bizonnyal megerősödik a turisták részéről a biztonság iránti igény, ami megmutatkozik majd a higiénia terén (szálláshelyek tisztasága, tányérszervizes étkeztetés preferenciája), a fizikai távolságtartás (social distancing) kapcsán (fürdőhelyek és strandok befogadóképességének szabályozása, fesztiválok és koncertek törlése) és az egyéni vagy kiscsoportos utazásszervezés terén is.
Emellett lényeges piaci stratégia, hogy a szálláshelyek, a légitársaságok vagy az utazási irodák minél rugalmasabb foglalási feltételeket igyekezzenek biztosítani vendégeik számára. A turisztikai szolgáltatóknak rendkívül nagy súlyt kell fektetniük az óvintézkedések kommunikációjára: minden létező fórumon hirdetniük kell, hogy mindent megtettek a biztonságos ott-tartózkodás elérése érdekében.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Budapest mellett a termál- és gyógyvizekre nagyban építő egészségturizmus helyszínei kerülnek nehéz helyzetbe, hiszen egyelőre még csak a szabadtéri strandok nyitásáról született döntés. Különösen aggasztó ez a fejlemény annak fényében, hogy hazánk legfontosabb turisztikai terméke az egészségturizmus, azon belül pedig a gyógyturizmus.
Arra is látunk esélyt, hogy az elkövetkező időszakban megerősödjön a virtuális turizmus azon ága, ahol az igazi utazást teljes mértékben helyettesíti a virtuális élmény. Ennek legkézenfekvőbb példái a múzeumok, tárlatok, parkok, állatkertek virtuális „bejárása” (VR – virtuális valóság szemüvegekkel, 360 fokos kamera segítségével), de akár természeti értékek megfigyelése, megismerése is szóba jöhet. Itt az erre szakosodott cégek szerepe erősödhet meg.
Az utolsó tényező a fenntartható(bb) turizmus kialakítása lehet, ami egyrészt annak lesz köszönhető, hogy a túlturizmus (overtourism) (egykori) helyszínei biztosan megtartják (amíg muszáj lesz) még az óvintézkedések egy részét, tehát nem lesz lehetőség óriási és kezelhetetlen tömegek kialakulására, a desztinációk eltartó képességének túllépésére. Azonban azt is feltételeznünk kell, hogy az elmaradt kereslet miatt – és ezáltal a bevételek mihamarabbi pótlása érdekében – a vírushelyzet megszűnésével nagy az esélye annak, hogy a korábbi túlterhelt turisztikai zónák, a turizmusból élő desztinációk ismét tömeges turisztikai fogyasztást fognak mérni.
Összefoglalás
Magyarország turizmusa az elmúlt évtizedben folyamatosan fejlődésen ment keresztül, ami többek között a gazdasági-társadalmi szerepének erősödésében, illetve egyes turisztikai termékek (egészségturizmus, fesztiválturizmus, rövid tartózkodási idővel járó városi turizmus, bor- és gasztronómia, aktív turizmus) felfutásában, megerősödésében mutatkozik meg. A hazai turizmust mindazonáltal továbbra is erős területi (Budapest, Balaton, egészségturisztikai helyszínek) és időbeli (belföld esetén egyértelműen a július és augusztus, hosszú hétvégék) koncentráció jellemzi. A külföldi vendégek elsősorban a fővárost keresik fel és átlagosan háromszor annyit költenek, mint a belföldiek.
A hazai turizmus gyengeségeinek javítása érdekében a közelmúltban megvalósult turisztikai vonzerőfejlesztések (gyógy- és élményfürdők, nemzeti parkok látogatóközpontjai és tanösvényei, kerékpárutak, kulturális- és sportrendezvények, vár- és kastélyprogram), illetve a szálláshelyek szolgáltatásfejlesztései (Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program, gyógy- és wellness részlegek, konferenciakapacitások, energetika) a főszezon nyújtását, a vidéki helyszínek népszerűségének növelését és a szolgáltatások minőségfejlesztését szolgálták.
A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) legutóbbi prognózisa szerint a nemzetközi turizmus bevételei 300–450 milliárd dollárral csökkennek 2020-ban, globális szinten az ágazat teljesítménye csaknem harmadával eshet vissza. A madridi székhelyű szervezet konkrét ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek egyrészt segíthetnek a turisztikai ágazatnak a kilábalásban, másrészt ösztönözhetik az utazási hajlandóság helyreállását. A 23 pontból álló dokumentum három fő területtel foglalkozik: (1) válság kezelése és hatásának enyhítése; (2) ösztönzés és a fellendülés felgyorsítása; valamint (3) felkészülés a holnapra (UNWTO, 2020). A turistákat közvetlenül érintő intézkedések közé tartoznak a fogyasztóvédelem és bizalom megteremtése, helyreállítása; a turizmus digitalizációjának erősítése (intelligens piaci rendszerek és digitális eszközök fokozottabb használata a szolgáltatók részéről); a (be)utazások feltételeinek megkönnyítése; valamint a körforgásos gazdaság és a fenntartható turizmus erősítése.
A korábbi válságok tapasztalatai alapján véleményünk szerint a szabadidős turizmus hamarabb állhat helyre, mint az üzleti utazások piaca, és elsőként a családi és baráti látogatások indulhatnak el. A belföldi turizmus, a rövidebb (autós) utazással járó célterületek, illetve a szabadban végezhető aktivitások, rekreációs programok várhatóan keresette(bbe)k lesznek, továbbá a 2020-ban a járványügyi helyzet okán elrendelt (kényszer)szabadságok, rövidített munkaidő és keresetcsökkenés miatt felértékelődnek a hétvégék, ünnepnapok, hosszú hétvégék.
Végezetül a szerzők ki szeretnék emelni, hogy a GeoMetodika megtisztelő felkérésének eleget téve (2020. május végi kéziratzárással) egy olyan tanulmányt igyekeztünk összeállítani, amely felvázolja a hazai turizmus és valamelyest a globális turizmus történeti és aktuális folyamatait, jelenlegi kihívásait, és az arra adható általános érvényűnek tekintett válaszokat, azonban a COVID-19 által okozott világjárvány kapcsán bekövetkező bármilyen (akár pozitív, akár negatív) változás, illetve az erre válaszul adott kormányzati intézkedések ez utóbbiak egy részét természetesen bármikor felülírhatják.
