2015 februárjában új sziget emelkedett ki a Csendes-óceán habjaiból egy vulkánkitörés nyomán. A Tonga-szigetek közelében levő majdnem két kilométer hosszú sziget fejlődését az utóbbi években NASA-tudósok vizsgálták. Feltételezéseik szerint a szigetet az óceán hullámai néhány év alatt mosták volna el, de mostani vizsgálatok alapján a sziget mégis létezik.
A sziget 2014. decemberi tenger alatti vulkánkitörés nyomán keletkezett a körülbelül 9 km magas hamufelhő és a visszahullott vulkáni tufa anyagából. Tulajdonképpen két korábbi kisebb szigetet összekötő földhíd. A tudósok nem hivatalosan Hunga Tonga-Hunga Ha’apai néven nevezték el az új szárazföldet.
A geológusok szerint az Izland melletti Surtsey kialakulásához hasonlóan keletkezett. A kutatókat elsősorban a terület morfológiája érdekelte. Kíváncsiak voltak, hogy a tengeri erózió hogy változtatja meg az évek során a sziget alakját és méretét. Két forgatókönyvet dolgoztak ki a sziget jövőjét illetően: egy rövidebbet és egy hosszabbat. A rövid alapján 6 év alatt az abrázió széthordhatja a szigetet, a másik feltételezés alapján a sziget hosszabb ideig állna ellen az óceán hullámainak, és csak 30 év után pusztulna el. Ez gyengébb eróziót feltételez, mint a másik elképzelés. Két oka is volt az előrejelzések különbségének. Az egyik szerint nem tudták pontosan kiszámítani a tufakúp eredeti térfogatát, másrészt az erózió mértéke változott. Először gyorsabb volt, majd az utóbbi hat hónapban lelassult.
A sziget alakja eredetileg ovális volt pusztuló partfalakkal. Később a kráter délkeleti pereme leomlott, és benyomult a keletkezett öbölbe a tengervíz. Ezután nem sokkal az öblöt egy hordalékpad (rekesztőturzás) lezárta.
A tudósok szerint más oka is lehet a sziget vártnál hosszabb létezésének. A Surtsey-nél nagyobb törmelékszórás több anyagot is rakott le, amit az óceán eróziója kevésbé tud elhordani. Másrészt a meleg tengervíz kémiailag reagált a puha hamuval, így keményebb tufakőzet jött létre. Az eredeti két masszív sziget a kráter mellett is segítheti a földhíd megmaradását. A NASA tudósai az erózió vizsgálatával a Marson talált hasonló felszínformák modellezésére használják az eredményeket.
