Giant’s Causeway (Óriások útja) – Észak-Írország
Első látásra nyilvánvaló, hogy miért hitte szilárdan a régi idők népe, hogy a Giant’s Causeway nem lehet természet alkotta képződmény. A szép rendben illeszkedő, hatalmas szabályos hatszög alakú bazaltoszlopok geometrikus alakzatai, amint finoman körbenyalja azokat a tengervíz, épp olyanok, mintha egy óriástelep valamilyen okból felhagyott építkezése volnának.
A döbbenetes látványú sziklaalakzatok sokasága – az UNESCO-világörökség része és egyben Nemzeti Természetvédelmi Terület (National Reserve) – Írország egyik legjellegzetesebb és legvonzóbb tájképi értéke, sajnos szinte mindig tele turistákkal.
Az Óriások útjának keletkezése
A mitológiai magyarázat
Az ír óriás, Finn MacCool azért fogott a Giant’s Causeway építésébe, hogy a tengeren átkelve megküzdhessen a skót óriással, Benandonnerrel. Amikor átért a túlpartra, riválisát édes álomba merülve találta. Rövid szemle után kiderült, hogy a skót jóval méretesebb nála, így hát csendben visszavonult. Hanem egyszer csak Finn felesége hallja ám, hogy a dühös Benandonner trappol a sziklákon. Gyorsan pólyába tekerte urát, főkötőt adott rá, és bölcsőbe fektette. A skót óriást pedig, aki öklével verte az ajtót, Finn asszonya azzal fogadta, hogy az ifjabbik Finn aluszik, és igazán csendesebben is lehetne. Benandonner őszinte rémülettel méricskélte a „bébit”, hogy hát akkor az idősebbik Finn vajon mekkora lehet. Nosza sietve hazarohant Skóciába, és siettében az ösvény tenger feletti részét is lepusztította. Csak a két vége maradt meg, az Óriások útja az ír parton és a Staffa-sziget Skótföldön.
A geológiai magyarázat
A Causeway sziklái 60 millió évvel ezelőtt formálódtak, amikor a völgy mészkőágyára vastag vulkáni bazaltréteg terült. Ahogy a lávafolyam kihűlt és megdermedt – alulról és felülről befelé hűlt ki – össze is zsugorodott, szabályos hatszög alakú repedések keletkeztek mindkét oldalán. A megszilárdulás előrehaladtával a repedések tovább terjedtek a hűlő massza belsejében alulról felfelé és felülről lefelé, amíg a folyamat a teljes megszilárdulással be nem fejeződött. Az erózió aztán tette a dolgát, és a repedések mentén el is mozdult a kőzet, kialakítva a hatszögletű oszlopok mai elrendeződését.
Hogy alakulnak ki szabályos 5-6 szögű oszlopok, amelyek akár több tíz méter magasak is lehetnek? Az oszlopos elválás a kőzetolvadék lassú hűlése során történő zsugorodás következménye. A magmának folyékony halmazállapotból szilárd állapotba való alakulása, azaz a kőzetté válás fizikailag térfogatcsökkenéssel járó folyamat. Ez azt jelenti, hogy a kihűlt és ezért megszilárdult lávakőzetben a zsugorodás következtében összehúzódásos feszültség ébred. Ez úgy oldódik fel, hogy a hűlési felületre, például a láva felső és alsó felszínére merőlegesen repedések jönnek létre. Ahogy halad a kőzetté válás folyamata, úgy a repedések is tovább hatolnak befelé. Végül a két irányból induló repedések találkozhatnak egymással. A repedéshálózat alakja az energetikailag legkedvezőbb formát veszi fel, ez pedig az öt- vagy hatszög átmetszet. A repedések kialakulása, azaz ahogy a megszilárdult kőzet oszlopokra „pattan szét”, kisebb rengéshullámokat indít el.
Az oszlopok vastagsága és alakja a kihűlés sebességétől függ, amit pedig a láva hőmérséklete, mennyisége és a kiömlés gyorsasága határoz meg. Ha hosszú idő alatt lassan hűl le a láva, akkor vastag oszlopok jönnek létre, az oszlopok oldalainak száma pedig egyre inkább megközelíti a szabályos hatszöget.
Az idősebb lávakőzetek esetében az oszlopokra merőleges repedések tűnnek elő, amelyek hozzávetőleg hasonló távolságban követik egymást. Az erózió munkája nyomán e repedések mentén az oszlopok széteshetnek, amint azt a Szent György-hegy bazaltoszlopsorainak „kőtallérjai” mutatják. Ezek a harántrepedések a hűlési front előrehaladásának sebességét mutatják, vagyis ezeknek a távolsága felhasználható arra, hogy a hűlés sebességét megbecsüljük. A vastag lávaréteg vagy lávatavak esetében többnyire vastag oszlopok alakulnak ki, sűrű keresztrepedésekkel.
A vastag lávák és lávatavak oszlopos szerkezete sokszor hármas osztatú. Alsó és felső részén szépen fejlett oszlopok alakulnak ki, a középső részen viszont szabálytalan repedéshálózat, esetenként az oszlopokra merőleges lemezes elválás, olykor legyező vagy sugárirányban futó vékony oszlopos szerkezet figyelhető meg.
Az oszlopos elválás különleges formái a hajlított oszlopok. Ezek magyarázatakor szem előtt kell tartani azt, hogy a repedéshálózat a hűlési frontra merőlegesen alakul ki, vagyis ebben az esetben a lávatest külső felületei nem voltak egymással párhuzamosak. Ez kialakulhat akkor, amikor a láva egy meredek oldalú, mély völgyet tölt ki, vagy amikor a kőzetolvadék egy széles kürtőcsatornában szilárdul meg. Szép példája látható a Novohrad–Nógrád Geopark egyik jelképének számító Somos-kőn.
