
Lávaártó
Az írás felvillantja az Etiópia legnagyobb tava környékén élő emberek vízhez kötött életét.

Az írás felvillantja az Etiópia legnagyobb tava környékén élő emberek vízhez kötött életét.

Az etiópiai Akszúm területén lévő nekropoliszban a királyokat, előkelőségeket és azok családtagjait temették el úgy, hogy hatalmas obeliszket állítottak a sírjuknál, a föld alatt pedig sírkamrákat építettek.

A világ azon területein, ahol az éghajlat nem követeli meg a ruha állandó viselését, ott a testnek és a rajta lévő díszítéseknek fontos szerep jut még ma is. Erre mutat példákat az írás az etiópiai Omo-völgyből.

Etiópia déli részén El Sod maar-vulkán krátertavában a helyi törzs tagjai tradicionális módon bányásszák – inkább kotorják a tófenékről – a sót már évtizedek óta. A vízben kézzel végzett munka igencsak kikezdi az egészségüket.

Etiópiában népétel az indzsera, aminek az alapja – mint a tányér – egy kerek, lapos tészta, erre teszik rá az apróra vágott húsokat, a köretnek szánt zöldségeket és a különféle fűszereket, és kézzel fogyasztják el.

Az etiópiai Tana-tó a Kék-Nílus forrása. A folyó amint elhagyja a tavat egy gyönyörű, 150 méter széles vízesésbe „torkollik”, a helyet „Nagy füstölgőnek” nevezték el.

Az etiópiai Harar városában lakó hiénaemberek a vad hiénák lelkes barátai. Családjuk akár évtizedek óta eteti a várost körülvevő városfalnál esténként gyülekező állatokat. Vannak, akik úgy gondolják, ha etetik az állatokat, szent áldozatot mutatnak be a jó termés érdekében.

A Föld egyik legkedveltebb itala alapanyagának az Etióp-magasföld az őshazája, ahol a mai napig szertartás kíséretében fogyasztják.

A 12-13. században fontos etiópiai város, Lalibela hegye különleges, kereszt alaprajzú sziklatemplomot őriz, amelyet a bazalttufába mélyítették, elrejtve azt az ellenség elöl. A város fontos ortodox zarándokhely, a környékbeli 11 földalatti sziklatemplom a világörökség része.