Mesa Verde, a rejtélyes pueblo – Colorado, Amerikai Egyesült Államok
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
A Mesa Verde Nemzeti Park területén kaphatunk betekintést arról, hogyan éltek a fennsíkról a kanyonokba költöző anaszázi indiánok az 1100–1300. évek között.
A Mesa Verde (vagy ahogy magyarul mondanánk: Zöld Asztal) elnevezés a fennsíkra utal, a zöld jelzőt pedig egy spanyol felfedezőtől kapta a hely a környező pompás növények miatt.
Az indiánok kitűnően kihasználták a természetes üregek, hasadékok, sziklaboltozatok adta lehetőségeket, hogy felépítsék homokkőből és vályogtéglából hajlékaikat. Ez az építkezési mód lehetőséget adott számukra az ellenség elől elrejtőzni és védte őket az időjárás viszontagságaitól. A völgytalpon volt elérhető víznyerési lehetőségük is. Valószínűleg az élelmiszerraktározás is megoldhatóbb volt a szikla üregeiben.
Az állandó, sok esetben többszintes épületekből álló indián településeket pueblónak nevezik (spanyol eredetű szóval). A házakat a sziklaboltozat alá építették, többemelet magasságban. A falak vastagsága elérhette a 30 cm-t, ami nyáron a hűvöset, télen a fagy elleni védelmet biztosíthatta. A szobák többsége 3×3 m alapterületű és 1,8 m magas volt. Mai szemmel a helyiségek az ajtók is alacsonyak, de az anaszázi férfiak átlagmagassága 163 cm, a nőké 152 cm volt. Fenyőt és borókát használtak a födém készítéséhez. A házak lapos tetején kialakított teraszokon végezték a nők mindennapi tevékenységeiket. A szobákon nem vágtak ablakot, létrán lehetett felülről bejutni a helyiségekbe, amiket valószínű csak alvásra használtak. Ágyuk nem volt, takarón, állatprémeken aludtak.
Minden pueblo szerves része volt a kiva, amely jellegzetes kör alakú, földbe mélyesztett épület, födémmel elzárva a külvilág, főként a nők „zajától”. Csak a férfiak léphettek be, pontosabban ereszkedhettek le létrán, és amolyan klubhelyiségnek szánták. Itt tartottak szertartásokat, beavatásokat, pipáztak, beszélgettek. A takarítással nem sokat foglalkoztak, a szemétre földet teregettek, ami ma kincsesbánya a régészek számára.
A legnagyszerűbb, Sziklapalotának nevezett pueblóban 300 ember élt és 200 helyiséget alakítottak ki. A férfiak vadásztak, obszidiánhegyű dárdával, yukkából font hálóval. Feladatuk volt a házak építése és a karbantartása is.
A nők főztek, de ez nem volt mindig könnyű feladat, mivel nem volt fazekuk, cserépedényük. Sűrű szövésű kosarat fontak, melybe forró vizet öntöttek és a vízbe forró köveket tettek. A kihűlt köveket kivették és újra forró köveket helyeztek bele mindaddig, amíg a bab ehetővé nem vált a „főzéstől”. A cserépedénykészítés felfedezése után jelentősen javult a konyhaművészet, és már nem volt füstös íze minden ételnek. A pulykahúst is szívesen fogyasztották, az állatokat a barlangüreg mélyén tartottak. Minden részét felhasználták, tollát díszítésre, guanóját trágyázásra.
Máig nem tisztázott, hogy az indiánok miért költöztek el hirtelen erről a területről hátrahagyva még az értékes dolgaikat is. Sokan feltételezik, hogy a szárazság miatt, amely talajvízszintcsökkenést idézhetett elő, szikesedésből adódó termőföldcsökkenés miatt, talán egy szokatlan természeti jelenség vagy jóslat késztette elvándorlásra az itt élőket.
Kapcsolódó írás: Pueblok maradványai – A Chaco-kanyon – Új-Mexikó – link
Feladat
A leírás egy gyerek szemszögéből mutatja be az anaszázi indiánok egykori életét. Egészítsd ki az alábbi szöveget a megadott szavakkal! (a szavak nincsenek ragozva)
Szavak
pulyka, kiva, boróka, csordogáló, agyagedény, yukka, metates (őrlésre használt konyhai eszköz), nyúl, kéz, bab, agyag
Kiegészítendő szöveg
A családom és én egy sziklalakásban lakunk, egy lapos tetejű szobában. A falum lakói reggelente nagyon korán kelnek, és hozzálátnak a főzés előkészítéséhez a tetőn. Minden reggel a mamám vízért megy a közelben …1… forráshoz, mialatt én megetetem a pulykákat. Miután megreggeliztünk, a férfiak és a fiúk felmásznak a sziklafalon a …2… segítségével, hogy elérjék a mezőt. Tavasszal a földek megtisztításával töltik az időt, és kukoricát, tökmagot, …3… vetnek. A kukorica a legfontosabb gabonafélénk. A nők manost és …4… használnak a megőrléséhez. Most viszont az anyukám a testvéremet tanítja, hogyan kell …5…-ból …6…-t csinálni. Mi ezt főzésre, vagy ételek, vagy víz raktározására használjuk. Egész év folyamán a férfiak öszvérszarvasra és …7… vadásznak, miközben a gyerekek segítenek anyukájuknak növényeket gyűjteni, mint például a …8… bogyóját és a fügekaktusz termését. Közülük a legtöbbet elraktározzuk télire. Szintén gyűjtünk …9… leveleket, hogy szálakat készítsünk belőle, és abból kötelet, szandált, kosarat fonjunk. Az apukám a …10… tollából a yukka szálaival kombinálva takarót is készít télire. Amikor a …11… nem használjuk ceremóniákra, akkor mi sok időt töltünk a meleg, földalatti szobában, miközben történeteket hallgatunk népünk életéről, vagy éppen kézműveskedünk: kosarat fonunk, szövünk vagy szerszámokat csinálunk.
A feladat szövege (letöltés)
A feladat megoldása (link)
