A 21. századi iskolának korábban nem látott kihívásokkal kell megküzdenie. A folyamatosan gyorsuló ütemű globalizáció olyan kérdéseket vet fel, amelyek megoldása a jövő nemzedékekre is hárul, ezekre tehát fel kell készíteni a most iskolába járókat. Az iskolának ez a funkciója természetesen nem új, hiszen ez a létalapja.
A kihívás újszerűsége abban áll, hogy a globalizáció üteme annyira gyors és a hatása annyira komplex (értsd: az élet teljes vertikumát érinti), hogy nem megjósolható, milyen problémák megoldása hárul majd a jelen tanulóira, amikor néhány év múlva kilépnek az oktatási rendszerből. Illetve annyi már látható, hogy fel kell készülnünk rá, az oktatás rendszeréből való kilépés lényegében megszűnik. A jövő nemzedékei, sőt, már a jelen iskolásai aktív életük során valamilyen mértékben folyamatosan kapcsolatban lesznek az oktatás, nevelés valamely intézményes formájával az élethosszig tartó tanulás keretében. A globalizáció gyorsuló üteme miatt a naprakész tudás átadása is egyre komolyabb korlátokba ütközik. A tanulók alkalmazkodását, problémamegoldását, tanulási képességeit fejlesztő kompetenciáinak fejlesztése került a modern iskola fókuszába. Ezen kompetenciák fejlesztése módszertani megújulást vár az iskolától. Az iskolára tehát többszörös nyomás nehezedik. A tanulók figyelméért folytatott verseny, az egyre nehezebben megérthető és átlátható társadalmi-ökológiai környezet, és az egyre több iskolában eltöltött idő a szemléleti és módszertani megújulás képességét követeli meg. Ennek a megújulásnak az egyik forrása lehet a civil szektor.
A civil szervezetek relatíve kis méretüknek és nemzetközi kapcsolatrendszerüknek köszönhetően képesek arra, hogy új, ugyanakkor kipróbált, és nemzetközi szinten is bevált módszereket csatornázzanak be az oktatás különböző szintjeire az óvodától az egyetemig. A szervezetek kis mérete nagy mobilitást, gyors alkalmazkodó- és reakcióképességet jelent, ami az oktatási módszerek elsajátítása, a hazai viszonyokhoz történő adaptációja, terjesztése során egyaránt kiaknázható előnyökkel jár akár csak egy átlagos méretű tantestülethez képest is, melynek legtöbbször személyi, szervezeti és anyagi lehetőségei is erősen korlátozottak, legyenek bármennyire is nyitottak az innovatív módszerekre (nem is említve a nemzetközi projektben való részvétel időigényét). A civil szervezetek az innovatív módszerekre vonatkozó tudásukat alapvetően az Európai Unió által támogatott projekteken keresztül szerzik és osztják meg egymással és az oktatás különböző szereplőivel. Ezekben a projektekben az Unió tagországainak civil szervezetei, oktatással és oktatás-kutatással foglalkozó állami intézményei (pl. tanárképző egyetemek, oktatást kutató és fejlesztő intézetek) és magánszervezetek (pl. think tank-ek, nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szervezetek) egyaránt részt vesznek. Ezek a kiterjedt együttműködések garantálják, hogy a globális környezeti, társadalmi és gazdasági kérdéseket körüljáró, azok megértését célzó oktatási módszerek széleskörű elméleti és valódi globális tapasztalatokon nyugodjanak.
A globális nevelés egy oktatási szemlelet, amelyet az a tény hívott életre, hogy a mai ember egyre erőteljesebben globalizálódó világban él és cselekszik. Az oktatás központi szerepet játszik abban, hogy a tanulók lehetőséget kapjanak és képessé váljanak saját nézőpontjuk kialakítására és megosztására, segít számukra megtalálni szerepüket a globális közösségen belül. A globális nevelés lehetővé teszi a komplex társadalmi, ökológiai, politikai és gazdasági kérdések összefüggéseinek megértését és megvitatását, valamint új gondolkodás- és cselekvési módok kialakítását. A globális nevelés különböző nevelési megközelítéseket foglal magába. A fejlesztési oktatás (Development Education), az emberi jogi oktatás (Human Rights Education), a fenntarthatóságra nevelés (Education for Sustainability), a békére nevelés (Education for Peace and Conflict Prevention), az interkulturális tanulás és vallások közötti megértés oktatása (Intercultural and Interfaith Education), az aktív állampolgárságra nevelés globális dimenziója (Global Dimension of Education for Citizenship) mind a globális nevelés fogalomkörébe tartoznak. A globális nevelés olyan ismeretek, képességek, attitűdök és értékek elsajátítását célozza, amelyek biztosíthatják, hogy a világ igazságos és fenntartható legyen, amelyben mindenki jogot kap képességei kiteljesítésére.
A globális nevelés az alábbi tématerületekről eredezteti kulcsfontosságú témáit: az életkörülmények helyi és globális szinten, a multikulturális közösségek, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kontextusok, a régiók, országok és kontinensek kölcsönös függősége, a természeti erőforrások korlátozott mennyisége, az információs társadalom és a média. A globális nevelés hozzájárul a kritikai gondolkodás és elemzés, a több szempontú megközelítés, a negatív sztereotípiák és előítéletek felismerése, az interkulturális kompetenciák, a csapatmunka és kooperáció, az empátia, a párbeszédre való nyitottság, az önérvényesítés, a konfliktuskezelés, a kreativitás, és a tudatos médiahasználat fejlesztéséhez. A globális nevelés holisztikus oktatási szemlélet, mely ideális esetben az oktatás-nevelés teljes spektrumában érvényesül („whole school approach”) a tananyag tartalmától egészen az iskola épületének fizikai jellemzőiig. Mivel a globális nevelés holisztikus megközelítés, ezért tantárgytól függetlenül érvényesülhet, ugyanakkor a nyelvek és az etika mellett a földrajz az a szaktantárgy, ahol tématerületei és módszerei legkönnyebben megjelenhetnek.
A globális nevelés a világ valós tényeire való nyitottságot oktatja, módszertanának tehát kapcsolatban kell állnia a világ valós tényeivel. A módszertan elsősorban a tanulócsoport helyzetére és igényeire épül, majd a körülvevő helyi közösség valóságára, végül a globális társadaloméra, mely hatással van a helyi közösség valóságára, valamint a közöttük lévő kapcsolódásokra. Ezért mindenekelőtt világossá kell tenni a használt fogalmakat, majd széles körből vett forrásokból meríteni, alkalmazkodva a különböző tanulócsoportok jellegzetességeihez (pl. nyelvtudás, kulturális háttér, fizikai képességek) és tanulási stílusokhoz. Ugyanakkor a tanulási folyamatnak tartalmilag is kötődnie kell az emberek életéhez, valós helyzetéhez és tapasztalataihoz, hogy így hívhassuk fel a tanulók figyelmét az igazságtalanságokra és egyenlőtlenségekre. Fontos a jog ismerete, az egyenlőtlenségek felismerése és az emberi jogok tiszteletben tartása a mindennapi életben, az értékeinket meghatározó közösségek kontextusában.
Az Anthropolis Egyesület (http://anthropolis.hu/) közel tíz éve foglalkozik a globális nevelés szemléletének népszerűsítésével, terjesztésével. Ennek érdekében létrehoztunk és fenntartunk egy a szemlélet elméleti alapjaira és gyakorlatára fókuszáló forrásgyűjteményt. Könyvek, taneszközök, térképek, játékok egyaránt megtalálhatók gyűjteményben, ami az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar könyvtárában található (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27.). Gyakorlati oktatási tevékenységünk az oktatás résztvevőinek széles spektrumát veszi célba: általános iskolás és középiskolás diákoknak tartunk rendhagyó tanórákat, foglalkozásokat, ugyanakkor tanáraiknak is kínálunk módszertani továbbképzést. A civilek által kínált módszerek iskolai alkalmazásának elengedhetetlen feltétele a magas szintű pedagógiai-szakmai és módszertani kontroll. Ezt az ellenőrző funkciót egyrészt azok a gyakorló tanárok látják el, akik az oktatással foglalkozó civil szervezetek képzésein megismerik, és a saját „bőrükön” tapasztalják, majd később az oktatási gyakorlatuk részévé teszik ezeket a módszereket. A tőlük érkező visszajelzéseket beépítjük azokba a foglalkozásokba, melyeket közvetlenül a tanulóknak, diákoknak tartunk. Másrészt az évek során szakmai együttműködéseket építettünk ki a pedagógia, a pszichológia és a tanárképzés egyetemi intézményeivel, melyektől szintén kapunk szakértő visszajelzéseket. Az egyesület oktatásszakmai hátterét munkatársaink pedagógusi illetve pszichológusi végzettsége, valamint a civil és az üzleti szektorban szerzett tréneri tapasztalatai adják.
