A projektalapú munkavégzés
A projektalapú munkavégzés manapság ismert tevékenységnek számít, legyen szó a munkahelyeken vagy az oktatási intézményekben megjelenő munkaszervezési formáról. Ismertsége ellenére sem elterjedten használt tanítási-tanulási technika, kevés pedagógus használja jelentős múltja ellenére. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon mennyire lehet hatékony egy olyan tanulás, amely során a tananyag egyes részeinél, sőt, a téma bevezető óráján a pedagógus alapvetően „csendben marad” és hagyja, hogy a tanulók egymásnak tanítsák meg a tananyagot.
Az egyik egyetemi földrajz szakmódszertani kurzusnak köszönhetően megalkottunk egy olyan projektmunka-tervezet, amely hosszútávon épít a projekttanulásra. A kooperatív és kollaboratív munkát igénylő projektek nemcsak a tanulók csoportban való hatékony és azonos terhelést biztosító munkamegosztását tanítják meg, hanem a feladatok fejlesztik a kreativitás, a kreatív alkotás, az önkifejezés és kulturális tudatosság kompetenciáját is.
Az alábbi projektterv az általános iskolák és gimnáziumok 8. osztálya számára készült az Európán kívüli kontinensek földrajza témakörének feldolgozására. A projekt során a tanulók kiscsoportokban önálló kutatást végeznek, a megszerzett információkból maguk konstruálnak „tananyagot”, amelynek ezáltal a szakértőivé válnak. “Szakértői tudásuk” alapján más csoportok tagjainak ők tanítják meg az ismereteket, bemutatják a kultúrát, ezzel is elmélyítve a saját tudásukat. Az Európán kívüli kontinensek földrajza alapvetően egzotikus témakör a tanulók számára, mivel távoli és ismeretlen tájakkal és országokkal foglalkozik, így általában érdeklődők, ami kellő motivációval szolgálhat a háttérből irányított csoportos feldolgozáshoz, a nem szokványos módon szervezett tanuláshoz.
Elgondolásunk szerint a projektmunka szinkron és aszinkron módon folyik. Szinkron abban az esetben, amikor a tanulók és a tanár egyidőben, azonos helyen részesei a tanulás-tanítás folyamatának. Ez tulajdonképpen a projektmunka bemutatása, azaz a tanulói csoportok által végzett tárlatvezetés a tanteremben, amellyel bevezetnek egy új témakört. A projekt aszinkron része az, amikor a tanulók és a facilitátor tanár eltérő időben dolgoznak a projekten, azaz a választott LMS felületen (Edmodo).
A tanár által megadott szempontokat, feladatokat a tanulók egymással kooperálva oldják meg egy egyeztetett időpontig, így a projektbemutató előtt a tanár megbeszélheti és javíthatja az esetleges hiányosságokat, pontatlanságokat.
Mivel a tanulók tárlatvezetőként mutatják be a projektjük végeredményét a társaiknak, erőteljesen kell támaszkodniuk korábbi múzeumi élményeikre és kommunikációs kompetenciájukra (önkifejezés). A tartalmi elemek, azaz egy terület természeti, társadalmi értékeivel való megismerkedés és ezen ismeretek feldolgozása, értelmezése, valamint önálló tárlattá alakítása – a gondolkodási és tanulási képességeken túl – fejleszti a tanulók kulturális tudatosságát. Mivel a projektet záró bemutató és egyben a produktum egy a csoport által létrehozott tárlat, amelynek esztétikai megjelenése is fontos, a feladat fejleszti a tanulók kreativitását, művészi, esztétikai önkifejezését is.
Mivel a tanulók folyamatosan töltik fel az elkészített feladataikat az első órán megismertetett felületre, így a csoport tagjai állandó kommunikációra kényszerülnek. A csoporton belüli különböző szerepkörök cserélődhetnek, mivel lehet, hogy az egyikőjüket jobban megragadja a terület történelme, míg a másikat sokkal inkább a természeti értékei, vagy éppen a népviselete. Továbbá az LMS felület alkalmazása fejleszti a tanulók digitális kompetenciáját, emellett egy letisztult és jól követhető kommunikációs csatornát biztosít a tanulók és a facilitátor között.
A tárlatvezetések nem egymást követő órákon kerülnek megrendezésre, hanem egy-egy tárlatvezetést követően – ami kellő mértékben felkelti az osztály érdeklődését az adott területtel kapcsolatban – olyan földrajzórák következnek, amelyeken az egész osztály megismerkedik az adott kontinenssel vagy annak egy részével, országával. A projektbemutatók tehát nem kampányszerűen zajlanak, hanem az adott témakör felütéseként funkcionálnak, így szervesen beépülnek a feldolgozás folyamatába. A tárlatvezetéshez úgy rendezik be a tantermet, hogy az egyes témákkal, feldolgozási szempontokkal foglalkozó csoportok bemutatói a helyiség különböző részeiben kapnak helyet. A bemutatót tartó tanulók szemléletesen ismertetik az adott kultúráról tanultakat, a csoportok pedig körbejárnak a helyszínek között. Így a körbejárás végére minden tanuló láthatja, hogy mit alkottak a társai és hallhatja a terület kulturális, történelmi bemutatását.
Fontos, hogy a projekt kezdetekor a tanulók már gyakorlottak legyenek egy-egy ország, illetve országcsoport jellemzésében, ismerjék annak algoritmusát. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az önálló kutatás során szerzett számtalan információból ki tudják választani azokat, amelyek jól bemutatják a térség jellegzetességeit, ki tudják emelni a lényeget.
A projekt lényeges pontja, hogy a diákok egymástól tanulnak a tárlatvezetés során. A földrajztanár ekkor látogató, nem ő tanít, csak megfigyel. Ezért van szükség arra, hogy a kiállítás kidolgozásában, előkészítésében folyamatosan segítséget, támpontokat nyújtson, értékeljen és javaslatokat tegyen. Az e-portfólió használatával e visszajelzések nem maradnak nyom nélkül, és a pedagógus is tisztában lesz azzal, hogy a tanulók milyen ismereteket készülnek bemutatni. A végső produktum tehát egy megrendezett kiállítás az osztályteremben és a hozzá tartozó tárlatvezetés. Azonban folyamatosan készül egy másik produktum is – amely legalább annyira fontos, mint maga a kiállítás – , egy e-portfólió, amely az egyes részfeladatok kiadására, feldolgozására és a hatékony kommunikáció fenntartására hivatott.
Az általunk tervezett projekt esetében az osztály nem tanult még Latin-Amerikáról azelőtt, hogy az adott csoport elkészítette és bemutatta volna a kiállítását. Ebben az esetben felmerülhet az a probléma, hogy hogyan tud egy nyolcadik osztályos csoport bemutatni egy egész kontinenst vagy kultúrát. A válasz – véleményünk szerint – abban rejlik, hogy a diákok már rendelkeznek mintákkal és ismerik a tájak, országok jellemzésére szolgáló algoritmust. Ezt arra alapozzuk, hogy a 2020. évi Nemzeti alaptanterv alapján készült általános iskolai kerettantervben az Európán kívüli kontinensek tanulását megelőzi az Európa földrajza témakör. Ugyan a témakörök elvileg felcserélhetők, ám a mi fiktív osztályunk tanult már Európáról, és így ismeri az egyes tájak, országok jellemzésének lépéseit, összetevőit.
Természetesen egy ilyen tárlatvezetés, kiállítás és bemutató során nem fog elhangzani a tananyag minden apró részlete, de lehet, hogy még a fontosabb földrajzi fogalmak közül sem mindegyik. Ne felejtsük azonban, hogy nem is ez a lényeg; a pedagógus a tárlatvezetések közötti tanórákon kiegészíti és elmélyíti a tudást, pótolja a hiányzó elemeket. Továbbá a témák bővebb kibontása során vissza-visszautalhat a kiállításra, megkérdezheti az érintett csoportot – vagyis a „szakértőket” – egy-egy kérdés feldolgozásakor. Kétségtelen, hogy mindehhez nagyfokú rugalmasság és újratervezési készség szükséges, azonban így tud a tanulók frissen és közösen szerzett tudása szervesen beépülni a korábbi tudásrendszerükbe, és ezáltal maradandóvá válni.
A projekt során kulcsfontosságú a diákok kreativitása és nyílt, befogadó hozzáállása. Ez csak olyan tanulási környezetben valósulhat meg, amely támogató, ahol a gyerekek biztonságban érzik magukat. Másképp hogyan is várhatnánk, hogy szívesen elénk tárják az alkotásukat, amellyel heteken át önállóan dolgoztak?
A projekt elsődleges célja valójában a tanulás, az egymástól tanulás. Azért van szükség jó és pontos feladatkiírásokra és egyértelmű értékelési szempontokra, hogy a diákok számára világos legyen: vannak elvárásaink. Végig tudniuk kell, az ő felelősségük, hogy az osztály miként ismeri meg az adott kontinens, ország földrajzát. Természetesen mindez csak akkor működik, ha a felkészülés során a csoportok és a pedagógus(ok) állandó kapcsolatban vannak, és valódi segítséget, támogatást kapnak a tanulók. Mivel a projekttel a diákok kreativitását szeretnénk fejleszteni, ezért a kiállítás megtervezésekor szándékosan nem adunk meg túlságosan merev kereteket. Hisszük, hogy a viszonylagos kötetlenség segít abban, hogy a megadott szempontok alapján összegyűjtött anyagot minél sokszínűbben, élvezetesebben mutassák be a csoportok.
Az általunk kidolgozott témakör példáján látható, hogy a projektmódszer segítségével hatékonyan fejleszthetők a tanulók kompetenciái úgy, hogy a tananyagot még színesebbé, izgalmasabbá tesszük egy amúgy is érdekesnek ígérkező témakörben. A 21. században elengedhetetlennek tartjuk, hogy a tanulók már az általános iskolában megtapasztalják a kooperatív csoportmunkát, továbbá az életkori sajátosságaiknak megfelelően és a jelen digitális társadalmához illeszkedően tantermi környezetben is használják az online teret és okoseszközeiket a tanulási folyamatban. Ez utóbbi azért is fontos, hogy a tanulók megfelelően és kritikai szemlélettel használják fel az online tér adta lehetőségeket. További célunk, hogy a földrajztanárok is lássák meg az ebben a tanulásszervezési módban rejlő lehetőséget, hogy hogyan lehet a módszer által kínált, a motivációt és a kompetenciafejlesztést segítő módszert integrálni a tantermi környezetbe.
