A remény lila gyertyája

Advent 2. vasárnapja

Advent második vasárnapján a keresztény hagyomány szerint meggyújtjuk a második gyertyát az adventi koszorún. Ahogyan a koszorú elsőként meggyújtott gyertyája, úgy a második is lila színű, jelentése mégis eltérő az elsőétől. Ez a gyertya ugyanis nem a hitet, hanem a reményt szimbolizálja (t. i. a Messiás eljövetelének reménye, aki a zsidó nép közül való lesz, a 2. gyertya a keresztény szimbolikában a zsidó nép jelképe).

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az elsőt 1838-ban Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette azzal a céllal, hogy szemléltesse a gyerekeknek, az egyre sötétebb és hidegebb karácsonyváró időszak egyben a fény felé vezető utat is jelenti. Az akkori adventi napoknak megfelelően 23 gyertyát helyezett el az orgona körül, és mindennap meggyújtott egy-egy újabbat. Egy évvel később 24 gyertyát erősített egy régi hintó fakerekére, amelyből 4 vastag, fehér a négy adventi vasárnapot jelképezte, húsz kicsi piros pedig a hétköznapokat. A kereket zöld borókaágakkal díszítette.

Advent első vasárnapján a hívők megnyitják a lelküket mások felé, most pedig eljött az ideje, hogy saját erejükből másoknak is adjanak. Ezúttal végiggondolják, mi az, amit másokért tehetnek: egy bíztató mosoly, egy kedves és bátorító szó, egy érintés. Az ember nem azt nézi, hogy mit kaphatna az adakozásáért cserében, hanem a segítő szándék vezérli.

Az ezotériában úgy tartják, hogy advent második vasárnapján egy piros ruhás angyal érkezik az emberek közé az égből. Kezében egy serleget is hoz, amiben összegyűjti az emberek őszinte szeretetét. Ezután visszaszáll az égbe, ahol a nemes érzésből az angyalok fényes csillagokat készítenek, hogy a földi halandóknak, ha rájuk néznek, boldogság költözzön a szívébe.