Élet a vízen az Inle-tónál – Mianmar
Elhelyezkedés
Földrajzi leírás
Mianmar (Burma) második legnagyobb tava az Inle-tó. A tó a vizét a környező 1000-1500 méter magas hegyekből lefutó vízfolyásokból kapja, ezért édesvízű. A tó felülete igen nagy, mégis csak egyharmad része szabad vízfelület. Ennek oka, hogy területének jelentős részét cölöpökön álló kis falvak, házcsoportok és mesterséges úszókertek foglalják el.
A tavon a körülbelül 70 ezer fős intha („tó gyermekei”) népcsoport lakik, gazdálkodik. Ők az egész életüket a tavon élik. A gyerekek előbb tanulnak meg úszni, mint járni. A cölöpházak között hajózva láthatjuk, amint a helyiek mossák a hajukat, mosakodnak, mosogatnak vagy éppen mosnak a vízben, vagy kis csónakokban viszik a helyi úszópiacra a portékájukat eladni.
A férfiak a tavon halásznak igen speciális módszerrel. Egy hosszú csónak végében állnak féllábon, miközben a másik lábukat az evezőre fonva eveznek. Kezüket csak a varsaszerű „háló” eldobásához és felhúzásához használják. Ez az evezési mód egyrészt azért alakult ki, mert a sekély, átlagosan 2 méter mély vizű tóban nagyon sok a gyökerező hínár és egyéb vízinövény, ami miatt ülve nehezebb volt evezni, másrészt a halrajokat állva könnyebb volt észrevenni a nap miatt erősen tükröző vízben. Ma is a hal jelenti a helyiek legfőbb táplálékát. A varsát ledobják a tó fenekére, majd egy rúddal megijesztik a halakat, azok pedig menekülésük során beleakadnak a hálóba.
Sok halász jövedelemkiegészítés végett a turistákat szállító csónakok körül pózol, így készülhetnek szép fényképek a felkelő vagy éppen a lemenő nap fényében. Az így szerzett kis pénz nagyon jól jön a családoknak.
Az inthák egyedi módszert fejlesztettek ki a földművelésre is. Úszókerteket hoznak létre a tó vizén, és csónakjaikból gondozzák azokat, szüretelik a termést, majd viszik a piacra. A lebegő kerthez először vízinövényeket gyűjtenek és kiszárítják azokat.
Majd bambuszkeretekre rakják a növényeket, amit iszappal fednek. Ebbe ültetik a paradicsom-, tök- és uborkapalántákat.
A kertek magánkézben vannak, családok művelik. A termény egy részét a családok fogyasztják el, de a nagy részét Nyaungshwe város felvevőpiacán értékesítik. Bő lehet a termés, mivel hegyekben áll a paradicsom a raktárakban, ahol az asszonyok válogatják és csomagolják a szállításhoz.
Az intha népcsoport egy legendával meséli el, hogy miért élnek a tavon. Miszerint egy uralkodó megharagudott rájuk és elkergette őket a földjéről, ezért az emberek a tóra menekítették az életüket. A tavon lévő cölöpökön álló házak sokféle kézműves mesterségnek adnak otthont, mint például a lótuszszálakból textíliák szövésének (amikből sál és ruha készül) vagy szivar (cheroot) készítésének. A jobb megélhetés reményében a környező hegyekből a különféle népcsoportokból sokan jönnek dolgozni ezekbe a műhelyekbe. Az egyik helyen láttuk, amint egy padaung hölgy szőtte szorgalmasan a sálakat, miközben a turisták fotózták rézkarikával díszített „zsiráfnyakát”.
Feladat
Az alábbi állításokat turisták mondták, akik egy adott tó körül kirándultak. Ismerj rá a tavakra! Válaszd ki a felsorolásokból a tavak keletkezési típusát és nevét!
Tavak
Szent Anna-tó, Poprádi-tó, Garda-tó, Tanganyika-tó, Vörös-tó, szegedi Fehér-tó, Szelidi-tó, Gyilkos-tó
Tótípusok (keletkezés szerint)
morotvató, krátertó, tengerszem, végmorénató (gleccsermoréna által elgátolt), dolinató, hegyomlással elgátolt tó, szél által kialakított tó (elgátolás és mélyítés)
Állítások
- A világ második legmélyebb taván csónakáztunk, láttuk, hogyan fogják a halat, amely a környék lakóinak fontos fehérjeforrása, de láttunk két elefántot is, akik a tónál oltották a szomjukat.
- Távcsövekkel felszerelve vártuk, hogy meglássunk egy vörös gémet vagy egy nagy kócsagot, hiszen ez a tó az európai madárvonulás fontos állomása. A nagy meleg és az erős párolgás miatt a tóparton kivirágzott a sziksó.
- Egy közel kör alakú tóhoz érkeztünk, amelyiknek nincs lefolyása, csapadékvízből táplálkozik. Ha 32 ezer évvel ezelőtt sétáltunk volna itt, igencsak izzott volna lábunk alatt a talaj.
- A cseppkőbarlang meglátogatása után elmentünk megnézni a csodálatos kis tavat, amely színét a belemosódott üledék vas-oxid tartalmától kapta.
- Az egykori folyó partján vettünk egy kis halásztelket, és most ott pecázással töltjük a szabadságunkat.
- Felmásztunk az 1700 méter magasan lévő hágóra, és onnan gyönyörködtünk a meredek sziklafalakkal ölelt mélyedésben lévő tó látványában. Fürödni nem tudtunk, mert a nyár ellenére nagyon hideg volt.
- Magas hegyek övezte, hosszan elnyúló tóban vitorláztunk, hiszen ez a tó a bukószelek miatt a szörfösök és vitorlások paradicsoma.
- Nagyon hangulatos volt csónakázni a tóból kiálló fatörzsek között, ezek a fenyőcsonkok közel kétszáz éve még hűs árnyékot adtak az embereknek, állatoknak.
A feladat szövege (letöltés)
A feladat megoldása (link)
