A legreménytelibb legsötétebb nap – napforduló decemberben
„A sötétség fordulója, a fény születése, /
az elfáradt Napkorongnak újjáéledése! /
Csodaszarvas az elgyengült napot / felemelte, / ezt segítve örömtüzek gyúltak világszerte. / Hegygerincen örömtüzek kaptak erős lángra, / égen gyúló csodafények játékait látva, /
Fenn az égen a Nap fénye haloványan látszott, / már délután lepihent és csodás álmot látott. / Ez az éj volt minden évnek leghosszabbik éje” (Aranyosi Ervin: A fény születése)
„Aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben”
A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától vízkeresztig hagyományosan a várakozás és a beteljesülés időszaka, amely szorosan kötődik a téli napfordulóhoz. Ehhez a csillagászati eseményhez kapcsolódó néhány hagyományos szokást mutatunk be.
Luca és a téli napforduló
A „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” rigmus eredete a téli napfordulóhoz kapcsolódik. A Gergely-naptár bevezetése (1582) előtt ugyanis Luca-napra, azaz december 13-ára esett a legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka, másképp a világosság születésének kezdete.