Szertegurult a
jövő gyöngysora. Kinél
maradt a cérna?
(M. Tóth Tivadar: A felelősségről)
2022 decemberében elhunyt Farsang Andrea egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a magyar földrajz szakmódszertan egyik meghatározó alakja. Rövid hír, de megannyi mély érzelem mögötte. Még azok is, akik tudtak megrendült egészségéről és a betegséggel folytatott küzdelméről, megdöbbenéssel értesültek arról, hogy eltávozott közülünk. Távozása nagy veszteség a szakmódszertannal foglalkozók számára is, de a méltóság, a felelősségtudat, a tanári, oktatói és kutatói pálya iránti elkötelezettség, amit képviselt, velünk marad, ahogy módszertani öröksége is nem csupán annak megőrzésére, hanem folytatására, fejlesztésére és jobbítására ösztönzi a szakma képviselőit.
Farsang Andrea 1991-ben matematika-földrajz-számítástechnika szakos középiskolai tanárként végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1997-ben ugyanitt szerzett földtudományokból PhD fokozatot, majd 2010-ben habilitált és 2017-ben lett az MTA doktora. 2022-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Mindeközben folyamatosan oktatott, gondozta a tehetséges hallgatókat és oktatási dékánhelyettesként is tevékenykedett. Két nagy kutatási területe a talajtan-talajföldrajz és a földrajz szakmódszertan volt. Ez utóbbihoz kapcsolódó életútjáról emlékezünk most meg.
A tanításhoz és a tanárképzéshez való hozzáállását alapjaiban meghatározta, hogy teljes szívvel hitt abban, tanárnak lenni nem azt jelenti, hogy úgy tanít, ahogy őt tanították, hanem azt, hogy folyamatosan keresni kell az új utakat, lehetőségeket, fejlődni kell és módszertanilag megújulni. Ehhez nagy segítséget jelentettek számára a nemzetközi példák, jó gyakorlatok és külföldi kapcsolatai. 1992–1993-ban a Goethe Egyetem (Frankfurt am Main, Németország) Földrajzdidaktikai Intézetében töltött több mint egy évet, ami meghatározó volt oktatói pályafutására és oktatásmódszertani elköteleződésére. Ekkor kezdődött több évtizedes szakmai együttműködése Volker Albrechttel, 2019-ben a berlini Humboldt Egyetem Földrajzdidaktikai Tanszékén volt vendégprofesszor, ahol két tantárgy (Angewandte Bodenkunde, Experimente im Geographieunterricht) oktatásával bízták meg, és számos mesterszintű diplomamunkát vezetett Bagoly-Simó Péterrel együtt. A 2021–2022-es tanévtől a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója is volt.A Szegedi Tudományegyetemen (korábban József Attila Tudományegyetem) 1994 óta oktatta a földrajztanítás elméleti és gyakorlati tárgyait, amelyeket folyamatosan fejlesztett, újított és bővített. Rendszeres németországi tanulmányutakat szervezett, amelyek célja a földrajztanár szakos hallgatók látókörének szélesítése, szakmai eszköztáruk bővítése volt. Legutóbb a Humboldt Egyetemmel közösen kutatási műhelymunkát szervezett Gran Canarián. Különös gondot fordított arra, hogy a Szegedi Tudományegyetemet végző leendő földrajztanárok széleskörű, a szaktárgyukhoz szervesen kapcsolódó gyakorlati oktatást kapjanak. Ezt laboratóriumi és egyéb tevé- kenykedtető gyakorlatok, terepgyakorlatok, földrajzi kísérletek, infokommunikációs módszerek egyetemi tananyagba történő beemelésével érte el. Irányításával készült el az osztatlan tanárképzés 2012-ben történő bevezetését megelőzően a földrajztanárképzés általános iskolai és középiskolai szakaszokra bontott hálóterve. Az új Képzési és Kimeneti Követelmények szerinti tanárképzési mintatantervek kialakításában is közreműködött 2022-ben.
Az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport tagjaként részt vett a 2020-as NAT és a földrajz kerettanterv kidolgozásában. Tankönyvírói munkásságából földrajz szakmódszertani szempontból kiemelendők a GeoLitera Kiadó gondozásában megjelent Földrajztanítás korszerűen (2011) és a Földrajzi kísérletek és modellek (2014) című művei. Szakmódszertani könyvein kívül az általa művelt másik tudományághoz, a talajtanhoz kapcsolódóan is számos könyvet, jegyzetet és cikket írt.
2016-ban vezetésével alakult meg az MTA–SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport, amely a mai napig részt vesz az MTA munkájában: 2016 és 2021 között az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programjában, valamint 2021-től kezdve az MTA Közoktatás-fejlesztői Kutatási Programjában. A kutatócsoportban a szegedi mellett a debreceni és a pécsi egyetem földrajzoktatással foglalkozó kutatóinak, doktoranduszainak és hallgatóinak munkáját vezette, koordinálta és inspirálta. E széleskörű együttműködés eredményeként jött létre a Fedezd fel, gondold át! Magyarország földrajza másképp (2020) című könyv, amely földrajztanárok százait nyerte meg új típusú, a tanulókat kritikai gondolkodásra, aktivitásra, kreativitásra és saját kutatásra ösztönző feladattárával. Ez a könyv azóta a földrajztanárképzésbe is beépült a három egyetemen.
Tanári felkészítő munkájának eredményességét, hallgatóinak felkészültségét több mint 15 OTDK-helyezés és -különdíj, több mint 140 irányításával készült szakdolgozat és 8 fokozatot szerzett PhD-hallgató munkája fémjelzi. Oktató- és kutatómunkájának elismeréseként 2007-ben Mester Tanár Aranyérmet, 2008-ban pedig Pro Patria et Scientia témavezetői díjat vehetett át, 2010-ben pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettjét kapta. 2014-ben és 2019-ben is neki ítélték a hallgatók az SZTE Aranykréta-díjat. 2016-ban az SZTE Rektori elismerő oklevelét vehette át. 2018-ban a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia Oklevéllel ismerte el eredményes közéleti tevékenységét. 2020-ban Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért kitüntető oklevelével díjazták munkáját.
Mentoráltjainak igyekezett minél több lehetőséget adni a kibontakozásra. Témavezetőként elvárta a minőségi munkavégzést, amit nem mulasztott elismerni sem. Hallgatóit bizalmába fogadta, és a tudományos közösségbe is igyekezett aktívan bevezetni őket. Ösztönözte, hogy munkájukat szélesebb közönség előtt is bemutassák, ezzel segítve eredményességüket és céljaik elérését. Szakmódszertani óráin vezetésével alkotás zajlott. Tevékenykedtető feladatok sorain keresztül formálta és fejlesztette a rábízott tanár szakos hallgatók tudását, világképét és tanári személyiségét. Tanítványai eszköztárát kísérletekkel, tanórai körülményekre jól adaptálható gyakorlati feladatokkal bővítette. Ezek alkalmazhatóságára közös gondolkodások és tanórai beszélgetések alkalmával igyekezett rávilágítani, ezzel építve fel azt a reflektív szemléletmódot, ami a változatos módszertani kultúra kialakításához elengedhetetlen. Aktivitása, agilitása, munkabírása legendás volt.2014 és 2020 között ellátta a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának oktatási dékánhelyettesi teendőit is. Ekkor hozta létre a ma is sikeresen működő középiskolai nagyköveti hálózatot a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán. Ennek a programnak a célja igen sokrétű; magában foglalja a kiemelkedő tevékenységet folytató középiskolai tanárokkal való kapcsolaterősítést, a hallgatói utánpótlás, beiskolázás elősegítését, a kar képzéseink közoktatásbéli népszerűsítését, a közoktatás és a felsőoktatás közötti kapcsolatok kialakítását és fejlesztését, a középiskolai tanárok munkájának segítését. Szakmai-közéleti tevékenysége kimagasló volt. 2017 óta folyamatosan tagja volt az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságnak, 2016–2021 között az MTA X. Osztály két földrajzi bizottsága által létrehozott Oktatási Albizottságot vezette elnökként, majd 2021-ben az MTA X. Osztály Természetföldrajzi Tudományos Bizottsága elnökének választották. 2022. májusában az MTA levelező tagja lett. 2013–2020 között a Szegedi Akadémiai Bizottság Föld- és Környezettudományi Szakbizottságának titkára volt. Aktívan vett részt minősítő eljárásokban. Az OTKA FT2 zsűri tagja volt több ízben, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) rendszeresen felkért szakértője, valamint számos hazai és nemzetközi konferencia meghívott szekcióelnöke volt. Országos és nemzetközi földrajzversenyek (Kovács János Földrajz Verseny, Lóczy Lajos Országos Földrajzverseny, Jakucs László Nemzetközi Földrajzverseny) zsűri elnöki teendőit látta el évek óta. 2014-ben szülőhelye, Pázmánd község díszpolgárának választották.A sok megbízatás, elismerés jelzi gazdag szakmai és ezen belül szakmódszertani, oktatói-kutatói pályáját. A földrajz tantárgy, a földrajztanárképzés, a földrajz szakmódszertan nagyon sokat köszönhet tevékenységének. Emlékét megőrzik a szakkönyvek, a tankönyvek, az általa létrehozott bizottságok, kutatási programok, és tovább öröklődik szemléletmódja. A leglényegesebb azonban, hogy mindaz, amit tett a földrajoktatásért, ott él tanítványai, kollégái gondolatvilágában és szívében.
