A voladorok – Mexikó
Elhelyezkedés
Leírás
Közép-Amerikában és Mexikóban egy különleges hagyomány alakult ki, amelyet egyre kevesebben ápolnak, ezért felkerült az UNESCO Világörökség listájára is 2009-ben. Ez egy különleges tradíció, amelyet főként indián férfiak művelnek, akiket „repülő embereknek” – spanyolul voladoroknak – neveznek. Egy magas pózna körül „repülnek” egy kötélhez erősítve.
A szertartás egy tánccal kezdődik, amikor is a résztvevők dob és furulya kíséretével egy kb. 30 méter magas oszlop körül járnak. Majd a coporal, vagyis a fő ember felmászik mezítláb egy oszlop tetejére, és elhelyezkedik egy négyzet alakú ülő alkalmatosságon. Majd négy indián társa követi, akik elhelyezkedve a négyzet alakú kereten, magukhoz erősítik a köteleket. Közben dobszó- és furulya-kíséretet biztosít a coporal.
Amikor mindenki elkészült, a négy volador hátrafelé dőlve egyszerre leveti magát a keretről, és körbe-körbe forognak, mígnem leérnek a földre. 13 kört írnak le, amely összesen 52 kört jelent, ami az azték naptári évnek felel meg. A négy „repülő ember” a négy elemet jelképezi: a tüzet, a földet, a vizet és a levegőt, a forgásuk pedig a földi élet és az univerzum közötti átmenetet, kapcsolatot.
A szertartáshoz használt oszlop fáját egy erdőben vágják ki szigorú szabályok mellett. Fontos, hogy elnézést kérjenek az erdő istenségétől is a fa elvitele miatt. Az oszlop felállítása is ünnepélyes keretek között történik, a számára kiásott lyukba például virágot, kopált (gyantát), csirkét, gyertyát tesznek. A férfiak ruhája is tradicionális: piros nadrág, fehér ing és hímzett kendő, amit a testükön vetnek át. Fejükön sapkát vagy pántot viselnek.
Aki volador szeretne lenni, annak legalább 10-12 évet kell készülnie, hiszen a tradícióhoz nemcsak az oszlop körüli forgás tartozik, hanem a zenék, a táncok és az egyéb rituális mozdulatok megtanulása is. Sok esetben a „tudás” apáról fiúra száll, egész generációk ápolják ezt a hagyományt.
A voladorok repülésének eredetét nagyon sokan próbálták megfejteni, így sok magyarázat született. Ezek közül az egyik legenda úgy szól, hogy amikor nagy szárazság uralkodott el, akkor a totonak indiánok megpróbálták az isteneket, főképp az esőistent kiengesztelni ezzel a speciális szertartással. Egy másik legenda szerint a teenek indiánok a mozdulatokat a madarak (karvalyok) táncának nevezik, egy legyőzött rettegett madár tollaiból jó madarak születtek, és az emberek ezeket a jó madarakat személyesítik meg.
Az oszlop körül forgás nem veszélytelen cselekedet, hiszen „csak” egy kötélen múlik a szereplők élete. Az indiánok olyan természetes lazasággal függnek a kötél végén, mintha nem lenne egy rossz mozdulat akár végzetes kimenetelű. Ma már ezt a hagyományt nemcsak a törzs tagjai csodálják meg, hanem a turisták is. Sokszor azért kockáztatják a férfiak az életüket, hogy kis bevételre tegyenek szert a turisták adakozásából. Talán ezt nem vehetjük zokon, hiszen a turista látványossággá is alakuló tradíció fenntartásához így a turisták is hozzájárulnak…
Feladat – Azték konyha
Oldd meg a keresztrejtvényt!
Meghatározások
- Az andesi civilizációkkal ellentétben az aztékok nem ismerték a lámaféléket, mint teherhordó állatokat. Kutyákat tartottak vallási ceremóniákra, vagy …………… őket.
- Népszerű volt a ……………. tenyésztés, a kaptárokat a fákon helyezték el.
- A ……………………. lopás alapvető bűnnek számított, mert alapvető élelmiszer volt, és ellopása főbenjáró bűnnek számított.
- A pulykahúst ……………………… mártással készítették el.
- Az agavé nedvéből az aztékok a pulque nevű, sörszerű …………………………. italt erjesztették.
- A kakaóitalt az aztékok vaníliával vagy …………….. ízesítették. Moctezuma udvarában Cortés konkvisztádornak aranykupában szolgálták fel.
- Az aztékok étrendjének fő elemei a chilipaprika, a chia, a tök, az avokádó és a …………….. voltak.
- A kakaóbab az ………………….. esőerdőiből származó növény termése.
- A halak inkább …………………………, mint sütve kerültek az asztalra.
A feladat leírása (letöltés)
A feladat megoldása (link)
