Bemutatkozik az MTA–SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport
Bevezetés
A földrajz tantárgy az elmúlt évtizedekben jelentős tartalmi és módszertani átalakuláson ment keresztül. A tantervi változások, a kompetenciaalapú megközelítések térnyerése, valamint a digitális eszközök oktatási integrációja új kihívások elé állították a tantárgyat tanító pedagógusokat. Mindezzel párhuzamosan egyre erősebben jelent meg az igény arra, hogy a földrajztanítás ne pusztán ismeretközvetítés legyen, hanem a térbeli gondolkodás, a problémamegoldás és a kritikai szemlélet kreatív és innovatív fejlesztésének terepe is.
Ennek érdekében alakult meg az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport, amelynek küldetése, hogy a földrajztanítás módszertani megújítását tudományos kutatásokkal megalapozott fejlesztőmunkával támogassa. Célunk a térképolvasási (vagy más névvel térképértelmezési) kompetencia tudatos és mérhető fejlesztése az 5–12. évfolyamon, valamint a kompetenciaalapú szemlélet minél szervesebb integrálása a tanárképzés és a köznevelési gyakorlat mindennapjaiba, ami eddig nem volt kellően és egyformán hangsúlyos a hazai gyakorlatban.
A kutatócsoportot Farsang Andrea alapította 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programjának keretén belül. A kutatócsoport alapító tagjai három tudományegyetem – a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem – földrajz szakmódszertanos oktatói és a velük kapcsolatban álló köznevelési intézmények tanárai voltak. Az első kutatási időszak célja egy olyan szabadon felhasználható oktatási segédanyag létrehozása volt, amely megkönnyíti a köznevelésben dolgozó kollégák munkáját. Ez a kiadvány jelenleg is elérhető a kutatócsoport honlapjáról (link 1).
Az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programját 2021-től a Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programja vitte tovább, amelyen belül a megkezdett munkánkat tovább tudtuk folytatni. Kutatásaink egyrészt szemkövető eszközzel történő vizsgálatokra és a virtuális valóság földrajzórán történő felhasználásának lehetőségeire irányultak. Farsang Andrea korai elhunytával a csoport munkáját újra kellett gondolnunk, és egy szűkebb területre, a térképek és a térképolvasás vizsgálatára összpontosítottunk elsősorban. A műhely 2023-tól további hazai és nemzetközi felsőoktatási intézmények – a berlini Humboldt Egyetem Földrajz Intézete, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola – oktatóinak és kutatóinak bekapcsolódásával bővült, ami tovább erősítette országos és nemzetközi beágyazottságát. A kutatócsoport jelenleg több munkacsoportból áll, amelyek jellemzően az egyetemek oktatóiból-kutatóiból, tanárszakos és PhD-hallgatóiból, valamit gyakorló tanárokból állnak. Ezek a helyi és kiterjesztett műhelyek eltérő szerepekben, de közös cél mentén kapcsolódnak a fő kutatási programhoz.
A kutatócsoport létrehozója és 2022-ig vezetője Farsang Andrea volt, aki szaktudományi munkássága mellett a hazai földrajz szakmódszertani kutatások és fejlesztések egyik meghatározó alakja volt. Munkássága és szemlélete – az együttműködésre építő, újító és kutatásalapú gondolkodás – ma is meghatározza a műhely irányát. A kutatócsoport tevékenysége e szellemi örökséget viszi tovább, miközben a jelen kihívásaira reflektálva új kutatási és fejlesztési irányokat is építünk a munkába.
A kutatócsoport szakmai koncepciója
A szakmai koncepció középpontjában a térképolvasás tanításának megújítása áll, abból kiindulva, hogy a térképolvasás napjainkban már nem redukálható a korábban megszokott szemléleti, logikai és a hazai földrajztanításban komplex térképolvasásként ismert gyakorlatokra. A térképhasználat olyan több szintű gondolkodási folyamat kialakítását igényli, amelyben a térképalkotás, a térképek által közvetített információ értelmezése, az e tevékenységekre alapozott problémamegoldás és döntéshozatal, valamint az ezekre irányuló reflexió egyaránt meghatározó szerepet kap. Mindez tudatos és strukturált fejlesztést tesz szükségessé a földrajztanárképzésben, a térképolvasással kapcsolatos empirikus kutatásokban és a tanulók térképolvasási kompetenciájának célzott fejlesztésében.
A térképolvasási kompetencia strukturális megközelítése
A szakmai koncepció egyik meghatározó pillére a térképértelmezési kompetencia ún. Ludwigsburgi modelljének adaptálása és alkalmazása, amelyet a továbbiakban a magyar földrajztanításból és tanárképzésből ismert térképolvasási kompetenciának nevezünk egyelőre. A modell a térképolvasást nem pusztán a hagyományos szemléleti és logikai műveletek együtteseként értelmezi, hanem több szintből álló, egymásra épülő és egymással kölcsönhatásban működő kompetenciaszerkezetként írja le (Hemmer, I. et al. 2010).
A modell lehetőséget teremt arra, hogy a térképolvasás különböző műveleti szintjei elkülöníthetők és célzottan fejleszthetők legyenek. A grafikai dekódolástól az információk strukturált feldolgozásán és az elemek közötti kapcsolatok értelmezésén át a térképre vonatkozó immanens – a térkép saját tartalmából következő és külső információkat is integráló – értékelésig olyan kompetencialépcsők rajzolódnak ki, amelyek mérhető és operacionalizálható, azaz konkrét feladatokra és mérhető műveletekre lefordítható fejlesztési célokat tesznek lehetővé. Ez a megközelítés túlmutat a hagyományos gyakorlatokon: a térképhasználatot a földrajzi gondolkodás strukturális és reflektív elemévé teszi. A kompetenciamodell szerves része a térképrajzolás és a térképekre adott tudatos reflexió is, amely a térképek tartalmi és grafikai sajátosságainak kritikai értelmezését segíti.
A modell különös jelentősége abban áll, hogy elősegíti a tudástranszfert: a térképolvasás nem kizárólag a földrajz tantárgy keretei között válik értelmezhetővé, hanem más tantárgyakban és a mindennapi életben is alkalmazható gondolkodási eszközzé válik. A tanulók képessé válhatnak a manipulált térképi ábrázolások felismerésére, valamint olyan problémamegoldási és döntéshozatali helyzetek kezelésére, amelyekben a térképek értelmezése alapvető szerepet játszik – legyen szó társadalmi, gazdasági vagy szakmai kontextusokról. A térképolvasás így nem csupán tantárgyi készség, hanem a 21. századi térbeli és kritikai gondolkodás egyik alapkompetenciája, amelynek tudatos fejlesztése a földrajztanítás megújításának meghatározó kérdése.
A Ludwigsburgi modell alkalmazása nem mechanikus átvételt jelent, hanem a hazai földrajztanítási hagyományokhoz és tantervi környezethez illesztett adaptációt. A kompetenciaszintek értelmezése és operacionalizálása során figyelembe vesszük a magyar tantervi struktúrákat, a tanulóik életkori sajátosságait és a hazai mérési tapasztalatokat, így a modell a kutatócsoport munkájában nem pusztán elméleti keretként, hanem fejlesztési és kutatási eszközként is működik. A kutatócsoport szemkövető eszközzel végzett nagymintás mérései és az ezeken alapuló fejlesztések erre az elméleti keretre épülnek. A kompetenciaszintek jól meghatározott feladatokra és mérhető műveletekre történő lefordítása lehetővé teszi, hogy az empirikus kutatásokra alapozott fejlesztő feladatok ne pusztán tartalmi, hanem kognitív szempontból is differenciáltak legyenek, és a térképolvasási teljesítmény fejlődése strukturált módon vizsgálhatóvá váljon. Ezzel a megközelítéssel a térképolvasás nem elszigetelt tanórai tevékenységként, hanem mérhető, összehasonlítható és tudatosan fejleszthető kompetenciaterületként jelenik meg.
Kutatás és fejlesztés
Fő kutatási programunk: a szemmozgáskövetés vizsgálata térképolvasás közben
A fő kutatási programban, amely a tanulók térképolvasási kompetenciáját vizsgálja szemmozgáskövető (eye-tracking) eszköz segítségével valamennyi munkacsoport részt vesz. A térképolvasási kompetencia nagymintás vizsgálata és a hozzá kapcsolódó fejlesztések adják azt a központi tengelyt, amelyhez a további kutatási irányok kapcsolódnak. A szemmozgáskövetés olyan vizsgálati módszer, amely a vizuális információfeldolgozás folyamatát teszi elemezhetővé azáltal, hogy rögzíti, a megfigyelő tekintete a vizuális felület mely pontjain, milyen sorrendben és mennyi ideig időzik. A módszert eredetileg elsősorban szövegértési kutatásokban alkalmazták (mint például Jarodzka, H. – Brand-Guwel, S. 2017; Mézière, D. C. et al. 2023), azonban az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban használják komplex vizuális információhordozók – például térképek, diagramok vagy grafikonok – értelmezésének vizsgálatára is (például Fairbairn, D. – Hepburn, J. 2023; Kiefer, P. et al. 2017).
A térképolvasás során a szemmozgás mintázata fontos információkat hordoz arról, hogy a tanulók milyen elemekre irányítják figyelmüket, milyen sorrendben dolgozzák fel a térképi információkat, illetve milyen stratégiákat alkalmaznak az egyes jelenségek és térbeli kapcsolatok értelmezése során. A fixációk (a tekintet rövid ideig tartó megállásai), a szakkádok (a tekintet ugrásszerű mozgásai), valamint az egyes térképi elemekre fordított idő lehetővé teszik a térképolvasási folyamat részletes elemzését. A szemmozgáskövetés eredményei hőtérképek (heat maps) formájában is megjeleníthetők, amelyek színskála segítségével mutatják meg, hogy a vizsgálati személyek tekintete a térkép mely területein időzött hosszabb ideig, így kirajzolódnak a figyelem fókuszpontjai és a térképolvasás során alkalmazott feldolgozási mintázatok. A hőtérképek segítségével jól megfigyelhető, hogy a tanulók figyelme a térkép mely elemeire irányul a feladatmegoldás során; a Hawaii és Ausztrália térképéhez kapcsolódó példák ezt szemléltetik.
A kutatási folyamat az elméleti modell értelmezésével és továbbgondolásával indult Bagoly-Simó Péter szakmai vezetésével, amely a berlini Humboldt Egyetemen zajló mérőeszköz-fejlesztés és a fejlesztő feladatok kidolgozásának alapját képezte. Ezt követte egy intenzív adatgyűjtési időszak minden kutatási helyszínen, amelyet Gazepoint szemkövető eszközzel (link 2) végeztünk. Az adatgyűjtést egy hosszabb háttérkérdőív kitöltése követte. Jelenleg az így kapott közel másfélszáz fős minta adatait elemezzük. A vizsgálatok lehetőséget adnak arra, hogy feltárjuk a térképolvasás során alkalmazott figyelmi és feldolgozási stratégiákat, valamint azonosítsuk azokat a pontokat, ahol a tanulók értelmezési nehézségekbe ütköznek.
Kapcsolódó kutatásaink
A térképolvasási kompetencia vizsgálata mellett a kutatócsoport több, a fő koncepcióhoz illeszkedő kutatási irányban is tevékenykedik.
A virtuális tér kísérleti jellegű alkalmazásának vizsgálata arra keresi a választ, hogy a digitális és immerzív környezetek milyen módon járulhatnak hozzá a térbeli gondolkodás fejlesztéséhez, és ezek hatékonysága miként mérhető össze a hagyományos térképhasználati formákkal. Ez a kutatási irány elsősorban a Debreceni Egyetem munkacsoportjának feladata Teperics Károly szakmai irányítása alatt. A debreceni munkacsoport ennek megalapozására szisztematikus szakirodalmi feldolgozást végzett, amelynek során áttekintette a VR-technológia oktatási alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi kutatási trendeket és módszertani megközelítéseket. Az eredmények megerősítették azt a feltételezést, hogy a virtuális valóság hatékony eszköz lehet a földrajzi tér megértésének és a térbeli gondolkodás fejlesztésének támogatásában. A kutatásban kiemelt figyelmet kap a terepi és a virtuális térben történő tájékozódás összehasonlító vizsgálata, amelynek adatgyűjtése 2024-ben már megtörtént, és amelynek tapasztalatait a köznevelésben és a tanárképzésben lehetséges hasznosítását dolgozzák ki a kollégák.
A Pécsi Tudományegyetem munkacsoportja Pirkhoffer Ervin vezetésével a szemmozgáskövető eszközzel végzett mérésekben való részvétel mellett a mérőeszköz továbbfejlesztésében is szerepet vállal, valamint aktívan közreműködik a térképolvasási kompetencia fejlesztését célzó feladatok tanórai kipróbálásában. A jövőben a kutatás kiterjesztése is tervben van, különösen a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók célzott vizsgálata, amely pécsi és szegedi kutatók, PhD-hallgatók és szakdolgozatot készítő hallgatók bevonásával valósulhat meg.
A térképi ismeretek és a téri tájékozódás empirikus vizsgálatához kapcsolódóan 2023-ban kutatócsoportunk munkájába bekapcsolódott az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem két oktatója, Homoki Erika és Sütő László, akiknek vezetésével sor került a 3. és 5. évfolyamos tanulók térképi ismereteinek mérésére is. A vizsgálat egyik elemeként 2023. október 14–15-én akciómérés valósult meg a 25. Less Nándor Emléktúrán, ahol a résztvevő tanulók egy téri tájékozódást vizsgáló feladatlapon dolgoztak. A terepi környezetben végzett mérés lehetőséget adott arra, hogy a térképhasználathoz kapcsolódó gyakorlati tájékozódási készségek is vizsgálhatók legyenek. A kutatás eredményeit az egri III. Pedagógiai Módszertani Konferencián mutattuk be 2023-ban.
Kutatócsoportunk szegedi munkacsoportjának egy része a nyári felejtés („summer setback”) jelenségét vizsgálja egy kisebb lélegzetű, longitudinális vizsgálatban 2023 óta Füzesiné Sümeghy Borbála közreműködésével. A nemzetközi szakirodalom az olvasási és matematikai teljesítmény területén már évtizedek óta dokumentálja a nyári tanulási veszteség jelenségét (Cooper, H. et al. 1996; Downey, D. B. et al. 2004; Kufeld, M. 2019). A vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a nyári időszak különösen felerősítheti a tanulói teljesítménykülönbségeket, és bizonyos tanulócsoportok esetében a visszaesés mértéke nagyobb lehet. Saját méréseink részeredményei e tendenciával összhangban azt jelzik, hogy a sajátos nevelési igényű (SNI), valamint a tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) tanulók esetében a térképolvasási teljesítményben is kimutatható visszaesés tapasztalható (táblázatok). Mindez arra utal, hogy a nyári felejtés jelensége a térbeli gondolkodás területén is vizsgálatot igényel, ami eddig a nemzetközi diskurzusban kevéssé jelent meg.
A fejlesztő feladatok, didaktikai játékok és társasjátékok kidolgozása a kompetenciamodellhez illeszkedő tanórai eszköztár bővítését szolgálja (ezek a feladatok és a társasjáték a mérések lezajlása után elérhetők lesznek kutatócsoportunk honlapján). Ebben a munkában az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének földrajztanár szakos hallgatói vesznek részt. A fejlesztések hatékonyságát utánkövetéses mérések vizsgálják a 2025-2026-os tanévben, amelyek lehetővé teszik a rövid és hosszabb távú fejlesztési hatások elemzését. A mérésekhez a szegedi, pécsi, egri és budapesti munkacsoportokkal együttműködő gyakorló tanár kollégáink csatlakoztak. A tanórai alkalmazás során gyűjtött kvantitatív és kvalitatív adatok elemzése nem csupán a tanulói teljesítmény vizsgálatát teszi lehetővé, hanem visszajelzést ad a feladatstruktúrának, a mérőeszközöknek és magának a modelladaptációnak a működéséről is. A gyakorló pedagógusok bevonása biztosítja, hogy a fejlesztések ne elszigetelt kísérletek maradjanak, hanem a köznevelési gyakorlatba beágyazott, adaptálható megoldásokként jelenjenek meg. A hallgatók aktív részvétele – a feladatalkotástól a kipróbálásig – lehetőséget teremt arra, hogy a kutatás és a tanárképzés szerves egységet alkosson. A visszacsatolási pontok révén a modell, a mérőeszközök és a fejlesztési irányok folyamatosan finomodnak.
Hegyesi Dóra (ELTE) a multimodális módszerek földrajztanításban való alkalmazásának vizsgálatával, valamint a mentális térképezés kutatásával kapcsolódott be a kutatócsoport munkájába. Székely Marianna és Molnár József (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem) a kárpátaljai adatfelvételek és mérések megszervezésével és lebonyolításával járultak hozzá a kutatáshoz.
Innováció a gyakorlatban
A kutatócsoportunk fejlesztései nem kizárólag elméleti modellekre épülnek, hanem konkrét, tanórai környezetben alkalmazható feladattípusokban öltenek testet. A térképolvasás fejlesztését célzó feladatok között szerepelnek problémaközpontú, kooperatív módszereket alkalmazó megoldások, például „mystery” típusú feladatok, amelyekben a tanulók több forrásból származó információk alapján rekonstruálnak térbeli összefüggéseket. Kiemelt szerepet kapnak azok a játékos elemeket is integráló feladatformák, amelyek a tanulói motiváció növelése mellett komplex gondolkodási műveleteket igényelnek. A kreatív feladatalkotás nem öncélú: minden fejlesztés mögött világosan megfogalmazott kompetenciafejlesztési cél áll. A digitális eszközök használata szintén tudatos koncepció mentén történik. A térképi alkalmazások, online felületek és interaktív eszközök integrálása nem helyettesíti, hanem kiegészíti az analóg térképhasználatot. A cél a különböző reprezentációs formák közötti tudatos váltás és azok kritikai értelmezésének fejlesztése.
A kutatócsoport munkája túlmutat a szűken vett fejlesztésen: rendszeres workshopok, szakmai műhelyalkalmak és nemzetközi kapcsolódások révén a kutatási eredmények továbbadása is hangsúlyos szerepet kap. Az együttműködések lehetőséget teremtenek arra, hogy a hazai tapasztalatok nemzetközi kontextusban is értelmezhetővé váljanak.
Tanulságok és reflexiók
A több szinten zajló kutatás-fejlesztési folyamat egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a térképolvasási teljesítmény nem értelmezhető elszigetelt készségként. A feladatmegoldások elemzése során egyértelműen kirajzolódott, hogy a térképi információk értelmezése nem választható el az instrukciók pontos megértésétől, a több forrásból származó információk integrálásától és az összefüggések verbális megfogalmazásától. A szövegértési nehézségek a térképolvasási teljesítményben is megjelennek, amit a jelenleg a kutatócsoport egyik PhD-hallgatója vizsgál. A részeredmények megerősítik a nemzetközi szakirodalomban is jelzett tendenciát, miszerint a sajátos nevelési igényű (SNI) és a tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) tanulók esetében a szövegértési és matematikai teljesítmény területén visszaesés tapasztalható. Ezt jelenséget kezdtük el mi is vizsgálni a már említett nyári felejtéssel (summer setback) kapcsolatos esettanulmányunkban, ahol az előzetes eredményeink is azt jelzik, hogy az SNI és a BTMN tanulók térképolvasási teljesítményben mérhető visszaesés tapasztalható. Ugyanakkor e terület további, célzott vizsgálatokat igényel annak érdekében, hogy pontosabban feltárhatók legyenek a háttértényezők és a lehetséges pedagógiai beavatkozási pontok.
A tanárképzéshez is kapcsolódó kutatásunk további tanulsága, hogy a modellre épülő feladatalkotás jelentős szakmai fejlődési lehetőséget kínál a hallgatók számára, ugyanakkor intenzív mentorálást igényel. A tanítási tapasztalat hiánya gyakran megnehezíti a tanórai működés előzetes megítélését, de a visszacsatolásokkal kísért fejlesztési folyamat hatékonyan támogatja a reflektív pedagógiai gondolkodás kialakulását. A gyakorló pedagógusokkal való együttműködés során kirajzolódott, hogy a módszertani megújulás akkor a legeredményesebb, ha az nem radikális, egyszerre történő változtatások formájában jelenik meg, hanem apró, beépíthető lépések mentén valósul meg. Az együttműködések tapasztalatai azt mutatják, hogy a közös gondolkodás és a kipróbált, adaptálható eszközök növelik a nyitottságot az innováció iránt.
Mivel a nagymintás mérések teljes körű elemzése jelenleg is folyamatban van, a végleges következtetések megfogalmazása még további adatfeldolgozást igényel. Az eddigi eredmények azonban már most rámutatnak arra, hogy a térképolvasási kompetencia vizsgálata komplex, több alapkészséget érintő kérdéskör, amely a földrajztanítás egészének újragondolását is indokolhatja.
További irányok és együttműködési lehetőségek
A kutatócsoport célja a jövőben a térképolvasási kompetencia vizsgálatának további mélyítése, különös tekintettel a különböző alapkészségek közötti kapcsolatrendszer feltárására, és a hosszabb távú fejlődési pályák elemzésére. A nagymintás mérések folytatása és az utánkövetéses vizsgálatok lehetőséget adnak arra, hogy a kompetenciamodell gyakorlati alkalmazhatósága tovább pontosítható legyen. A jövőbeni fejlesztések egyik iránya a digitális és virtuális tér használatának tudatos integrálása a modellbe, valamint annak vizsgálata, hogy az új technológiai környezetek miként hatnak a térbeli gondolkodás alakulására.
A műhely munkája azonban túlmutat a szűken vett egyetemi és köznevelési fejlesztésen. Rendszeres workshopok (Kutatók Éjszakája, szakmai napok a Szegedi Pedagógiai Oktatási Központ szervezésében stb.), szakmai műhelyalkalmak és nemzetközi kapcsolódások révén a kutatási eredmények elterjesztése is hangsúlyos szerepet kap. A European Geosciences Union Geoscience Education Field Officer (EGU GEFO) hálózatához kapcsolódó hazai workshopok – amelyek a földrajzi és földtudományi tanítási módszertan megújítását és bővítését szolgálják – lehetőséget teremtenek arra, hogy a nemzetközi jó gyakorlatok a hazai köznevelési és tanárképzési környezetben is megjelenjenek.
A nemzetközi együttműködések – köztük a Pädagogische Hochschule Bern intézményével tervezett szakmai partnerség – hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai kutatási eredmények nemzetközi kontextusban is értelmezhetővé váljanak, és a tapasztalatcsere kölcsönös szakmai fejlődést eredményezzen.
A kutatócsoport tevékenységeiről, publikációiról és fejlesztéseiről részletes információk érhetők el a műhely munkájának nyilvános szakmai felületén (link 3):
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány az MTA–SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport közös kutatási és fejlesztési munkájára támaszkodik. A szerző köszönetét fejezi ki a kutatócsoport tagjainak, valamint az együttműködő pedagógusoknak és hallgatóknak, illetve PhD-hallgatóknak a kutatásban és a fejlesztő feladatok kipróbálásában nyújtott közreműködésükért.
Az MTA-SZTE Földrajz Szakmódszertani Kutatócsoport a 2022–2026 közötti időszakban az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Program támogatásával működik.
